Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-24 / 223. szám
1991. SZEPTEMBER 24. Hazai körkép 3 Vásárra vitték a bőrüket (Folytatás az 1. oldalról) Persze az új cégek mellett jól megférnek a régebbiek is. Erre példa, hogy ugyancsak a B-pavi- lonban állít ki a Tiszamenti Vegyiművek, amely az idén bizony nem nagyon lepi meg, nem kápráztatja el híveit és partnereit újabb dolgokkal. Legalábbis standjukról csak a korábbról már ismert termékek - így például a kénsav, foszforsav, nátrium-tri- polifoszfát, a szervetlen pigmentek, a folyékony és granulált műtrágyák, no meg az elmaradhatatlan Tomi mosóporok - regimentje néz vissza ránk. Mellettünk angolul beszélnek, kicsit odébb meg német szavakat hallok. Eszembe jut egyik öreg ismerősöm. Őt jóllehet nem nagyon érdekli a gazdaság, nem foglalkozik azzal, milyen kft.-k, vegyes vállalatok vagy isten tudja micsodák alakulnak, de annyit azért a minap is megjegyzett, hogy újabban olyan jövés-menés van ebben az öklömnyi országban, mintha kitört volna az aranyláz. Hát ha nincs is aranyláz, de a Nyugat biztos lát valami fantáziát bennünk. Mert ha nem így lenne, nyilván nagy ívben elkerülnének. Nem teszik. Sőt, egyre többen jönnek. Itt is valamiféle tömegszertartáshoz hasonlít, amint a vásárváros vénséges vén betonján végigballagnak a különböző nemzetbeli látogatók. Persze első nap lévén igazán nincs is nagy tömeg, ám ugyanakkor egy-egy s(and előtt mégis annyian vannak, hogy könyökkel kell utat tömi magunknak. A SZOTÉV kiállítási területe előtt is sokan álldogálnak. Úgy látszik, hogy a bemutatott lég- technikai elemeikre, kéménybéléscsöveikre még mindig akad vevő. Nem úgy, mint faipari termékeikre. Azokat az idén már el sem hozták, így a standjuk is úgy néz ki, mintha alapos fogyókúrába kezdett volna. Összezsugorodott.- Mi 1981-ben kezdtük a lég- technikai elemek gyártását - meséli Barsy Lajos, a SZOTÉV- UNIMAX Kft. kereskedelmi osztályvezetője -, s ez meg is maradt. Ám amivel menet közben még próbálkoztunk - itt a faipari tevékenységre gondolok -, az sajnos nem jött be, s az az ágazat, kár lenne szépíteni a dolgot, de tönkrement. Ámi viszont megnyugtató, légtechnikai termékeink keresettek, s lassan már nem tudunk annyit csinálni, amennyi elég lenne. Ezen a téren állandóan fejlesztünk, s hamarosan az alumínium helyett már rozsda- mentes acélból is gyártjuk a kéménybéléscsöveket, mivel ezek jóval tartósabbak. Ennek megfelelően természetesen drágábbak is lesznek.- Az persze már más kérdés, hogy ki tudja majd megfizetni azokat - vetem közbe.- Biztos lesz rá vevő - hallom a választ. Ebben maradunk, s indulunk tovább. Lassan már zúg a fejünk az óriási hangzavarban. Egyik helyen a zene üvölt, másikon meg mikrofonból ordít egy érdes férfihang, s invitál, hogy nézzük meg az ő standjukat is. Inkább elriaszt bennünket. Először azt hisszük, hogy végre békés menedékre lelünk a SO- LA.MI standján, miután Dóra László, a cég kereskedelmi igazgatója beterel bennünket tárgyalójukba. De tévedünk, mert alighogy lehuppanunk a székre, máris halljuk a hangszórókból szentbeszéd módjára ránk zúduló jóta- nács-özönt, hogy hol mit kéne megnézni, meg hol mit adnak tíz vagy húsz százalékkal olcsóbban. Mi ennek ellenére valahogy szót értünk, de kíváncsi lennék arra, hogy miként lehet ilyen körülmények között például üzletet kötni? Mindenesetre abban megegyezünk vendéglátóinkkal, hogy a Szolnoki Húsipari Vállalat - merthogy róluk van szó - ezen a vásáron sikert sikerre halmozott. Hisz a Mágyar kolbász- és szalámi-termékcsaládjuk elnyerte a BNV nagydíját, s a Kiváló Áruk Fórumán is jól szerepelt. Emellett ugyancsak KÁF emblémával díjazták Royal sonkájukat is. Visz tovább a lábunk. Figyelem az embereket. Úgy mennek az egyik látnivalótól a másikig, hogy tán még az akarat is kiveszett belőlük, mint abból a marionettbábuból, amelyiknek lazák a zsinórjai. Késve esünk be a Helia D sajtótájékoztatójára. Amikor belépünk a zsúfolásig megtelt terembe, az éppen szónokló hölgy arról beszél, hogy nemcsak a külföldi piacokon, hanem Magyarországon is változatlanul nagy az érdeklődés natúr kozmetikumaik iránt. A Helia Társaság az eredeti elképzelései szerint továbbra is növényi hatóanyagokat használ fel új készítményeiben. Ennek megfelelően fejlesztették ki a BNV-n most bemutatásra és bevezetésre kerülő új termékeiket is, a Helia D zselét és krémet hajhullás ellen. Körbenézek a teremben. A különböző lapoktól érkezett férfi kollégáim többsége kopasz. Nekik ezek a szerek már csak annyit érnek, mint halottnak a szentelt víz. Mintha ők is erre gondolnának. Találkoznak a tekintetek, mozgolódás támad, s valamiféle kuncogás hallatszik. Dr. Lits Józsefné, a szolnoki Bőr- és Textilipari Szövetkezet elnök asszonya jókedvűen fogad. Neki aztán tényleg minden oka megvan rá, hisz egyrészt „Voyage’ ’ utazótáska szettjük BNV- nagydíjat kapott, másrészt pedig éppen érkezésünk előtt néhány perccel írta alá német partnerükkel azt a szerződést, melynek értelmében 16 milliós alaptőkével létrehozták az EUROSOL Kft.-t. Erről így beszél:- Mi már második éve gyártjuk a Volkswagen gépkocsik sebességváltó-takaróit, s e hónap végétől pedig már a Mercedesét is. A kettő együtt évente több mint egymillió márkás termelési értéket jelent. Tulajdonképpen erre a munkára alapozva hoztuk létre ezt a kft.-t, s hamarosan Szolnokon, a Thököly úton, a postagarázs és a Domus-raktár közötti 19 ezer négyzetméteres területünkön fölépítünk egy üzemet is. Szóval nincs megállás - mondja, és még arról beszél, hogy akik itt megjelennek, képletesen és a valóságban is vásárra viszik a bőrüket, mert egy ilyen seregszemlén könyörtelenül kiderülj hogy melyik cég az életképes és melyik nem. Megyünk tovább. A főbejárat mellett hatalmas a tömeg. Kiderül, hogy ott osztják ingyen az Országos Szaknévsort. Amikor odaérünk, már borsos a hangulat, érintésre „szikráznak” az emberek, perzselnek, ütni, vágni képesek. Nem is csoda, hisz miközben a napszemüveges fiatal ficsúr flegmán közli velünk, hogy elfogyott minden példány, kollégája a háta mögött egyik kocsiból a másikba pakolja át a vastag köte- geket. Néhányan még könyörgő- re fogják a dolgot, de hiába . . . Mi is eloldalgunk, s mit ad isten, pár méterrel arrébb, középiskolás-forma fiúk hónuk alól kínálják a könyveket. Ötven forintért adják, de van, aki még százast sem restell kérni érte. Sok embernek még így is megéri. Veszik, mint a cukrot.- yé&áslóvátétel - csúszik ki a számon. Nagy Tibor Fotó: Nagy Zsolt A szolnoki Bőr és Textilipari Szövetkezet az előző évekhez hasonlóan most is új termékkel jelentkezett a vásáron. Az ősz színeiben pompázó utazótáska szettjük - amelyet még különféle hímzések is díszítenek - ugyancsak BNV-nagydíjas lett. A Szolnoki Húsipari Vállalat - új nevén a Solami - sikert sikerre halmozott az idei őszi BNV-n. Hisz Magyar kolbász- és szalámi- termékcsaládjuk amellett, hogy nagydíjas lett, még a Kiváló Áruk Fórumán is jól szerepelt. Emellett ugyancsak KÄF emblémával díjazták Royal sonkájukat is. Jegyzetíapo^ Kárpótlás egy életért A közelmúltban kínos családi kötelességemnek tettem eleget az ország északkeleti végében. A nagy nemzeti hagyatéki tárgyalás során nagyszüleim egykori földjét próbáltuk visszaperelni a kárpótlási törvény szabta nyomvonal mentén. A kisváros földhivatalának udvarán szakadó esőben kanyargón a sor vége, a nyitáskor érkezőknek már negyven fölötti sorszámot osztottak. Amikor sorra kerültem, kiderült, hogy a földhivatal archívuma alig őriz valami dokumentumot a piros cserepes tanyánkról, az emlékeimben napfényesen élő udvarházról, ingóról, ingatlanról. Mint egy eleve kettest célzó dolgozatot, úgy töltöttem ki a hézagos dokumentumok alapján a papírokat, és küldtem el a hivatalba. Mindezt inkább anyám megnyugtatására, mintsem azért, hogy bármit is reméljek kárpótlás gyanánt őseim néhány generációjának összekuporgatott javaiból. Egye fene, több is veszett Mohácsnál... Hanem . . . Drága, 81 esztendős anyám elővette volna a redőnyös szekreteréből a családi dokumentációt. Csakhogy a kulcsot elhagyta, fél napba telt, míg véletlenül rábukkantunk. Aztán a kiválogatott papírokat ismét összekeverte az érdektelenekkel, és mindezt újfent elzárta a redőnyös szekreterébe, és a kulcsot újból elveszítette. Mert felejt. Mert olyan nyolc évtizedet élt, melynek normális reakciója a feledés. Nagyapám az első világháborúban szilánkot kapott a hátába. Aztán a szeme is meggyengült. Mindezt huszon-valahány évesen. Le akarták száza- lékolni, de nem engedte, inkább megduplázta a vagyonát. Jött a második világháború, apám már ott állt a sorban, hogy málenkij robotra indul, mellette én, a kezét fogva. Egy áldott emlékű kárpátaljai tanító léptetett ki bennünket a sorból. A delegációból ketten jöttek haza. Pár hónapra, felfúvódva, halálra ítélten. Pedig huszonketten indultak el. Anyám mindezt végigélte. Aztán nagyapámék földönfutók lettek. Már az államé volt a földjük, amikor az adóbehajtók kivették a fekvőbeteg öreg úr alól a szalmazsákot, a párnát, és elvitték valami követhetetlen tartozás fejében. Anyám a sajátjából hozta az újabb ágyneműt. Ötvenhatban Pestről üzentem haza a rádión keresztül, hogy élek. Valaki a faluban úgy értette, hogy az elhunytak listáját olvassák. Anyámnak azt mondta, közöttük voltam. A drágám csak akkor ájult el, amikor egészségesen hazaérkeztem. A családi házunkban idegenek laktak, harmincnegyven forintos havi lakbérért. Anyám túlélte őket, mert muszáj volt. Anyáink sorsa bizony ilyen tipikus. Itt, ahol létezünk, ilyen élet jutott azoknak, akik a sorstól a hosszú öregség ajándékát kapták. így aztán nem találják a kulcsot. Egy viccet óránként elmondanak; a kórházi zárójelentést keresik, és mert nem lelik, szidják a trehány orvost, mint a bokrot; végül res- tellkedve előszedik retiküljükből a letagadott papírt. Forgattam a kárpótlási dokumentációt. Van azon aranykorona-érték, házas ingatlan, amiért harcba lehet szállni. De az elfuserált életért, a kificamított sorsért sehol nem lehet sorba állni. A természeti népeknél a bölcsesség letéteményese az öregek tanácsa. Világunkban az előrehaladott korban lévők elnyúzott, megfáradt, nekikeseredett emberek. És jóvátételre sehol nincs rubrikájuk. Palágyi Béla Kávés vagy, haver? Ezt kérdezte tőlem egy ismeretlen szombat délelőtt, miközben a hét egyetlen nyugodtabb tempójú bevásárlása közepette (a többi mind „rohanásos”) ténferegtem egyik üzletből a másikba. Hirtelen nem tudtam, mit válaszoljak neki. Mi az, hogy kávés vagy? Talán olyasmi, mint a „tintás”, azaz piásnak néz valamiért, vagy csak egyszerűen kötekedni akar? Döntöttem, önérzetesen kivágtam: nem! Erre ezt mondja: kár, pedig most potyázhattál volna a kabalában . . . Mit csinálhattam volna a micsodában?. .. Szétnézek, hát megpillantottam, hogy az immár feltételes módba helyezett tettem színhelye nem más, mint a Széchenyi-lakótelepen készült és részben már átadott butiksor egyik vegyesboltja, a Kabala. No, nézzük, mit „hattam” volna. Reklámtechnikai szempontból eléggé kifogásolható módon, a figyelmet igen nehezen tereli magára a halványzöld táblácskán krétával odafirkált felirat, miszerint odabent ingyenkávét lehet kóstolgatni. Aha, ez a potyá- zás. Különben kávés vagyok, ám a potyázáshoz igencsak hozzászokott, munkafeladataim végzése közben az egyik legkínosabb dolog, amikor vissza kell utasítanom a különböző helyeken szívélyesen felkínált kávét, mivel már ittam aznap vagy ötöt. De ma még csak egy ketyegteti a motorom, „potyázok’ ’ hát egyet - ha már ezért invitálnak be -, különösen azért, hogy közben megtudjam, mi akar ez lenni. Mint kiderül, ügyes érdekcsatoltatás történt. A cég „állja” a kóstolót, azaz adja hozzá az ingyenalapanyagot, a butikos meg „ennék fejében” külön sarkot rendezett be a forgalmazó termékeiből, és árusítja folyamatosan. A cég hasznát valószínűleg az idő hozza meg, a butikosé máris nyilvánvaló, magamon is le tudom mérni: kávéivás közben felderítem, mi mindent lehet itt olcsón vásárolni, jó néhány mindennap használatos cikket diszkontáron. És ez a szerényen csak „különleges’ ’-nek hirdetett kávé rendkívül ízletes. Nem hinném, hogy attól, mert „potya”. Mondom, gyakran kínálnak, és tényleg kávés vagyok, azaz nélküle nehézkesen, lassabban forognak az agyi kerekek. De ez finom is. Azt magyarázzák, attól, hogy a több mint kétszáz éve ezzel foglalkozó cég gondosan válogatja, keveri és pörköli a szemeket. A vákuumcsomagolás pedig hosszú ideig megőrzi az aromáját, minőségét. Hoztak nekem kávét Németországból, Ausztriából is ajándékba, magam is vásároltam a lengyel piacon cifrábbnál cifrábbakat, egyik sem volt ilyen, mint ez a potya ... Van még más kávés haver is, egy bácsi cigarettáért jött, kérdik tőle, iszik-e egy kávét, elfogadja. Valószínű, nem látta odakint a táblácskát (nem csodálom), mert amikor fizetne, azt mondja a végén: és volt egy kávém... Azt nem kell fizetni - jegyzi meg a butikos hölgy. Nem? - csodálkozik az ilyen úri szokásokban járatlan vevő -, jaj de aranyos! ... Az bizony, gondolom én, és már azon elmélkednék, miért nincs hasonló kóstoló - mondjuk - sörből (hogy a bort már ne említsem). És miért nem követik a példát hazai termelők, kereskedőcégek? Hiszen a minap olvastam az újságban, hogy a Coca-Cola cég rendez Szolnokon ingyenes kóstolót a termékeiből, ez meg valami Douwe Egberts „találmánya”. Ez utóbbiban azt találom a legrokonszenvesebbnek, hogy nem csináltak neki hírverést, legyen meglepetés. A legédesebb meg az a rafinált újítás, hogy a meglepetéssorozat tovább tart. Ugyanis az akció folyamatos, egy héten többször is lehet „potyázni a Kabalában” (s a híreim szerint a következőkben nemcsak ott), de hogy pontosan mikor, nem árulják el. Tessék gyakran benézni a boltba, néha ingyen jár egy csésze kávé. Ha pedig éppen nincs „akció”, megvásárolni akkor is lehet. Természetesen csak abban az esetben, ha kávés vagy, haver. Molnár H. Lajos ' f >■ X fjr C* SKÁLA iL¥ELED! MHA KEDD, AKKOR SKALA!" A szolnoki Skála Tiszavidék Áruház heti áruskálájából: ■V M tiszaki osztályon:- Sharp ER-2100 P pénztárgép 81.250 Ft (megrendelésre)- Toshiba mikrohullámú sütő, reklámáron 17.900 Ft- mini eszpresszó-kávéfőzők 3.590 Ft és 3.730 Ft- import hőfokszabályzós vasaló, reklámáron 820 Ft- ETA-2400-as porszívó 5.760 Ft- ETA-400-as porszívó 6.050 Ft Vasosztályon:- 200 cm sz. PVC-padlószőnyeg 1.260 Ft/m-140 cm sz. PVC-padlószőnyeg 805 Ft/m-130 cm sz. PVC-padlószőnyeg 547 Ft/m- PVC-padlószőnyegszegő reklámáron 18 Ft/m A Skála Tiszavidék Aruház várja szövetkezeti tagjait és kedves vásárlóit. EZCLWItÉGVinÉKC ÁPC37 rt. OZ Öv rTKCZET! TAQnÁnBÁCÉCT fc F.UUÉP1T I
