Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-23 / 222. szám
1991. SZEPTEMBER 23. Hazai körkép 3 A pavilon Sevillában, a makett Szolnokon készül s Füred Ozddal rivalizál A munkanélkülinek már van becsülete Jász-Nagykun-Szolnok északkeleti csücske, a Tiszafüredet, Nagyivánt, Tiszaörsöt, Tiszaszentimrét, Tiszaderzset magában foglaló térség különös nevezetességekkel soha nem hívta fel magára a figyelmet. Eddig a Tisza-tó vagy a Hortobágy kapcsán forgott az öt település egyikének- másikának neve, mára azonban egy országos mértékek szerint is csúcseredményt mondhat magáénak a vidék. A rekorddal sajnos, büszkélkedni nincs mit. Igaz - bár ki nem röstelli, ha bármennyire is saját hibáján kívül, de nem jót hallani róla - szégyenkezni való sincs rajta. A baj, hogy át kell élni: a füredi térségben a borsodival, a szabolcsival, szatmárival rivalizál a munkanélküliség. A szintjét jelző ráta 14,4 százalékos volt augusztusban (az országos átlag 4 százalék körüli). Vasasok munkanélküli segélyen Város- és faluvédők találkozója- Egy hónapban (de nem jobb ez a szám egy negyedév alatt sem) jó, ha tíz állást tudunk kínálni - von mérleget Varga Sán- domé, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ füredi kirendeltségének vezetője -, miközben a térségben augusztusban másfélezren kerestek állást, közülük ezerháromszázán munkanélküliek. És milyen az álláskínálat is! A füredi varrodába keresnének embereket, szakképzett varrókat például, de ilyen álláskeresőt nem tudunk kiközvetíteni. Vidéki munkahelyre felvennének kőművest is, de ilyenekből sincs jelentkezőnk. Vannak viszont munkára váró lakatosok, esztergályosok bőven. Az egykor ezer-ezerkétszáz embert is foglalkoztató helyi nagyüzem, a Darugyár (a Ganz Danubius Részvénytársasága) az idén év elején mintegy hétszáz emberrel indult, azóta voltak kényszerszabadságolások és a város közvéleménye úgy tudja, munka híján be is zárják a gyárat, akkor pedig a vasasszakmák képviselői közül még többnek marad megélhetésként a munka- nélküli járadék. (Hallani híreket egy, a Darugyárra pályázó újabb külföldi vevőről is, ám erről nyilatkozni, megerősíteni vagy cáfolni az igazgató nem tartotta időszerűnek, mint ahogy az üzemükben várható foglalkoztatási kilátásokról is csak egy hét múlva ígért információt ottjártunk- kor.) Aki munka nélkül marad Füreden és a környező községekben, annak szinte semmi reménye, hogy állást találjon. Az ősz, még- inkább a tél pedig csak a munkaügyi központ kirendeltségének folyosóján sorbaállók számát szaporítja majd: megszűnnek az alkalmi munkalehetőségek, és - mint az év elején - a mezőgazda- sági üzemek még a szövetkézen tagok jelentős részének is kénytelenek ideiglenesen szüneteltetni foglalkoztatását. Rossz idők járnak a pályakezdőkre A rossz idő beköszöntővel nem romlik azonban a pályakezdők helyzete - rájuk ugyanis manapság mindenkor rossz idők járnak. Ennél biztosan többen vannak, de augusztusban a munkaügyi központtól százhatvanhét, tanulmányait befejező fiatal keresett állást, általában eredménytelenül. Közülük nem is mind kaphatja meg a munkanélküli ellátást, csupán azért, mert munkakönyvé nem „szűz”. Kapva- kapva az alkalmon a „gyerekek”, elfogadnak egy-egy állásajánlatot, aztán néhány hét, hónap múlva már nincs is rájuk szükség. Járadékhoz viszont egyéves munkaviszony kell. „Számtalanszor kértük a munkáltatókat, pályakezdőt csak akkor vegyenek fel, ha legalább ennyi ideig foglalkoztatják őket - mondja Varga Sándomé, mégis vannak cégek, amelyek felveszik a tapasztalatlan fiatalokat, aztán pár hét múlva elküldik őket, és ezzel megfosztják őket az egy ideig valamennyi jövedelmet biztosító ellátástól.”- Ügyfeleink is tudják, hogy nem sok jóban bízhatnak, ám rendszeresen, az előírtnál is gyakrabban eljönnek állás iránt Hazánkban 250 kistelepülést fenyeget az elnéptelenedés veszélye, ugyanakkor a Város- és Faluvédő Egyesületek Szövetségének hathatós segítsége nyomán a szervezet megszületése, 1985 óta mintegy 50-60 kistelepülés született újjá az országban - jelentette ki S. Hegedűs László, a Város- és Faluvédők Országos Szövetségének elnöke az ország egyik legkisebb lélekszámú, nyolc állandó lakosú településén, a Borsod-Aba- új-Zemplén megyei Szanticskán, a szervezet szombati országos találkozóján. Mint mondta, az elöregedésnek, az elnéptelenedésnek mindenhol a természetes munkaalkalmak mesterséges megszüntetése az oka, holott a kistelepülések fenntartási költségei jóval alacsonyabbak, mint a nagyvárosok bonyolult infrastruktúrájának a finanszírozása. Ezért a falvak életben tartása komoly nemzetgazdasági érdek. Szüretifelvonulás. Szüreti felvonulással kezdődött a vigadalom szombaton délután Cserkeszölőn. Több százan vonultak népviseletbe és jelmezbe öltözve a községi iskolától Tiszakürt- Bogarasig. A két önkormányzat által szervezett programban volt néptánc- és'citerazenekari bemutató is. Természetesen mint ilyenkor szokás, szüreti bállal zárult a nap a bogarast művelődési házban. Fotó: Mészáros Készül a makett Danka István műhelyében Danka István szolnoki műhelyében készül a sevillai világkiállítás magyar pavilonjának egyedi építészeti makettje, mely az eredetinek 1:50 méretarányú mása. Pontosabban ez már a második makett, mert az elsőt elkészülte után Barcelonába szállították kiállításra. A Makovecz Imre tervei alapján, a Makona Építész Tervező és Vállalkozó Kft. fővállalkozásában Sevillában épülő magyar pavilonnak több szolnoki vonatkozása is van. Nemcsak az építésében vesznek részt szolnoki építészek, szakmunkások, hanem az üzemeltetésében is közreműködnek majd szolnoki szakemberek. A magyar pavilon Ausztria és a Vatikán pavilonjának szomszédságában áll. Építőanyaga szinte kizárólag fa és üveg, ami Spanyolországban igencsak unikumnak számít, ezért már most is sokan megcsodálják. A szükséges faanyagot itthonról szállítják ki kamionokkal. Az 50 méter hosszú, észak-déli tájolású épület egy lefordított csónaktestre hasonlít, melyből hét torony bújik ki. Főbejárata délről közelíthető meg. A belépők egy gyengén megvilágított előtérbe érnek, majd egy lépcsőn keresztül két fal között haladhatnak tovább. A fal átlósan szeli át az épületet egy keleti és egy nyugati részre osztva azt, szimbolizálva országunk helyzetét is. A bal oldali rész Magyarország nyugati látványa, és ami ettől jobbrahelyez- kedik el, az a keleti képe. A fal fölé emelkedő hét torony a hősi küzdelmeinkre, s a világ változásaira hívja fel a figyelmet. E tornyokból magyar harangszó hallatszik majd. A tornyokkal ékesített fal nyugati oldalán üvegfödémbe ágyazottan áll majd jelképként a gemenci erdőből kiemelt, hatalmas tölgyfa. Az üveg alatt a mélybe nyúló gyökerek is láthatók. A pavilonon egyszerre nyolcvan fős csoportok haladhatnak végig, húszperces időközökben. S ez alatt könyvek, prospektusok, hangmontázsok, zenei eleA magyar pavilon építésének kezdeti szakaszában, háttérben az . olasz pavilon rnek , vetítőrendszerek segítségével ismerkedhetnek meg országunk múltjával és jelenével. Az Expo ’92 április 20-án nyílik, 110 ország részvételére és 18 millió látogatóra számítanak, s mindent elkövetnek, hogy ezek a látogatók jól is érezzék magukat. Az Expo területén már tíz éve elültették a fákat, függő virágoskerteket hoztak létre, nagy mesterséges tavat alakítottak ki. A zöld növényzettel, a folyamatos öntözéssel, szökőkutak rendszerével igyekeznek kellemessé tenni a hőmérsékletet, ami nyáron 40 C-fok körül van. Kép és szöveg: Korényi Éva érdeklődni. A bizakodás jele is lehetne ez, ám én inkább az utolsó szalmaszálnak látom - osztja meg félelmeit a munkaügyi központ vezetője. - Az emberek egyre inkább beletörődnek sorsukba, hozzászoknak a munkanélküli léthez. De mi lesz két év múlva, ameddig a járadék maximuma adható? Ám van-e más lehetőség a beletörődésen kívül? Amíg elviselhető kamat és törlesztési feltételekkel lehetett a pályakezdést - újrakezdést megkönnyítő kölcsönökhözjutni, a városban több- diszkont áruházat, sörfőzdét, használ tcikk-keres kedést, nagyáruházát üzemeltető - vállalkozást alapítottak. Mára azonban legfeljebb az ötletek maradtak, az embereknek ezen a vidéken nincs (sincs) anyagi hátterük, hogy maguk vállalkozzanak, a piaci kamatozású bankhitelek igénybevételére pedig gondolniuk sem szabad. A munkaügyi központ a korában munka- nélküli új vállalkozónak fél évig itt is tovább folyósítaná a járadékot, hogy az indulás nehézségeit enyhítse, itt is részt vállalna a hitel igénybevételéhez szükséges garanciabiztosítás költségeinek finanszírozásából - ám ezeknek a támogatási formáknak az igénybevételére eddig még senki nem jelentkezett Füreden. Hiányzik az „induló tőke”. Változott a megítélés- Rengeteget változott egy esztendő alatt a munkanélküliek megítélése - mondja Lipcsei Imre, Tiszafüred alpolgármestere. - Kezdetben sokan ellenszenvvel tekintettek arra, akinek nem volt hol dolgozni. Most azonban, hogy a „rendes emberek” közül is sokan kapták meg munkakönyvüket, normális polgári állapotként fogadja el a város az állásnélkülieket. Ezekért a polgáraiért azonban nem igen tehet az önkormányzat- állítja. Pénze kisebb dolgokra sincs, nemhogy munkahelyet teremtő vállalkozásokba pénzt vinnie a városnak. Más vállalkozások ide vonzására az önkormányzati tulajdon tisztázatlansága miatt még ingatlanokat sem tudnak jutányosán felajánlani - nincs mit. „Még az is segítene valamit, ha régi községi földeket visszakapnánk, és a rászorulóknak kisparcellákban kioszthatnánk, hogy némi élelmet termeljenek maguknak” - ábrándozik el az alpolgármester. Ezt hallva az embernek az az érzése, hogy itt még álmodni sem érdemes nagyot, korszerűt. A ma még működő füredi üzemek mellett lévő jó adottságú üres ipari területeket, az üdülőövezet egykor vállalati üdülőknek* szánt telkeit említve Lipcsei úr csak annyit mond, ezek iránt sem érdeklődik most senki. Arról pedig nem tud, hogy az önkormányzat tárgyalásokat kezdeményezne potenciális beruházókkal hasznosításukról.- Ekkora munkanélküliség ke-- zelésére egy önkormányzatnak, a miénknek sincsenek lehetőségei. Amit tehetünk, apróság az itt élők gondjaihoz képest: a kihasználatlan bölcsőde egy részét bentlakásos otthonná alakítjuk az időseknek. Tízegynéhány ember ott is munkát talál. Ekkora lépésekkel ázonban Fürednek még nagyon sokáig a „szabad” munkaerő lesz a legfőbb ipart vonzó ereje. V.Szász József
