Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-23 / 222. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. SZEPTEMBER 23. Magasztos ügyek mögé bújva... A Belvárosi Plébánia állásfoglalása Jézus Krisztus annak idején kiűzte a kufárokat a templomból, sajnos nem eléggé követett útmutatást adva ezzel minden időkre. Mert mindenkor akadtak kalmár szellemű emberek, akik tisztes célok, magasztos ügyek mögé bújva, de azok szellemétől lélekben igencsak távol állva próbálják a maguk anyagi gyarapodását elősegíteni. Ilyen indíttatású emberek kínálják szolgáltatásukat a pápalátogatás kellékeinek - szándékosan nem írok ereklyét, eltérve az ő szóhasználatuktól - áruba bocsátásával, az országos sajtóban és e lap hasábjain is. * Lapunk számára nélkülözhetetlen, és bizonyos határok között kötelesség is a lakosság és a vállalatok, vállakózások hirdetéseinek közzététele. A kanonok úr által kifogásolt kereskedelmi ügylet hirdetése nem tartalmazott olyan kitételeket, kifejezéseNincsenek tisztában azzal, hogy mennyire ártanak az ügynek, melynek nevét cégérül kívánják felhasználni. Vagy ugyancsak tisztában vannak vele, s akkor tettüknek még rosz- szabb megítélés alá kell esnie. Mint annak az egyháznak a papja és annak az eszmének szolgája, melyet mélyen sért ez a tevékenység, mind a magam, mind plébániám hívőközössége nevében a leghatározottaban tiltakozom az efféle megnyilvánulások ellen. Barotai Imre kanonok plébános * két, amelyek miatt megtagadhattuk volna a közzétételét. Úgy érezzük, nem a hirdetés méltatlan tehát, hanem maga a vállalkozás, amely sértheti a vallásos emberek érzéseit, ebben valamennyien egyetértünk. (A szerk.) A posta vétlen volt A Meglepődtem című olvasói észrevétellel kapcsolatban, mely az augusztus 29-i számában jelent meg, az alábbi tájékoztatást nyújtom: A vizsgálat során megállapítottam, hogy a He tény i Kórház közelében lévő postai hírlapárushelyen augusztus 23-án az Új Néplapra jelentkező vásárlói igényeket teljes mértékben kielégítették, eladatlan példány is maradt. Az itt árusító dolgozónknak ezen a napon nem volt nézeteltérése az ügyfelekkel, eddigi munkájára, magatartására panasz nem érkezett. Tudomásunk szerint a városban már több helyen működnek postán kívüli árushelyek, így feltehetően ezek egyikén érték kellemetlenségek a tisztelt vásárlót. Mindez bizonyítást is nyert, miután tudomásomra jutott, hogy a levél közzétételére kivonatosan került sor; kimaradt az a tájékoztatás, mely szerint a vásárló a Munkás ABC előtt egy asztalon újságot áruló eladótól kívánta megvenni a lapot. Ez viszont nem postai hírlapárushely, a postával semmiféle kapcsolata nincs, az eladó nem az alkalmazottunk. Mindez bizonyítja, hogy a történtekért jogtalanul és indokolatlanul érte bírálat a postát és dolgozóit. (Szíves elnézésüket kérjük. A szerk.) Itt említem meg, hogy a posta - valamennyi árushelyre és terjesztésre átvett lapra vonatkozóan - mindent megtesz a vásárlók igényeinek kielégítésére. Makó Albert postaforgalmi igazgatóhelyettes Debreceni Postaigazgatóság Megbírságolták a kivitelezőt Nyitott aknák címmel lapunk szeptember 16-i számában - képpel illusztrálva - szóvá tettük, hogy Szolnokon, a 121 -es Meinl Csemegebolt előtt, valamint a Kossuth Lajos út 3-as számú ház kapubejáratánál (a városközpont forgalmas helyein) balesetveszélyes gödör tátong - védőkorlát nélkül. Molnár Ferenc, a Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Városfejlesztési és Üzemeltetési Iroda vezetője válaszában arról tájékoztat, hogy a kivitelező felelős vezetőjét a balesetveszély megszüntetésére és a maximális helyszíni bírság (500 Ft) kifizetésére kötelezték; hasonló gondatlanság esetén szabálysértési eljárást kezdeményeznek ellene. * * * Olvasóink tájékoztatására szerettük volna nevén nevezni a kivitelező céget, azonban az irodától nem tudhattuk meg, mert úgy vélik, ez hivatali titok. (A szerk.) Közömbösség Azt hiszem, életem nevezetes napja lesz szeptember 16-a. Dolgoztam a ház körül, amikor beszólt a postás, hogy pénzes- utalványt hozott. Nézegettem a furcsa utalványt, s kérdezem, milyen küldemény ez? Akkor mondja, hogy a Kati néni nyugdíja (ez én volnék). Azt hittem, kiesik a toll a kezemből . . . Folytatni akarom a munkát, de sehogy se megy, mondom magamban: ez nem lehet igaz! Harmincöt évet becsülettel, \z\kiismeretesen ledolgoztam egy helyen, a falumban - pedagógusként. Augusztus 25-vel betöltöttem az 55. évemet, és úgy éreztem, hogy elfáradtam, nyugdíjba megyek. No de ez a közömbösség teteje, ahogy az első nyugdíjat küldték! Kérdezem: nincs a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak egy nyomtatványa, melyben szeretettel köszöntene az új nyugdíjasok között, s kívánna erőt, egészséget az elkövetkező évekhez? Megdolgoztam a nyugdíjamért! Úgy érzem, ezt nem lehet szó nélkül hagyni, hiszen annyit megérdemelne az ember, hogy az első nyugdíját egy kis figyelmesség övezze. Mert a nyugdíj nem kegy- díj annak, aki megdolgozott vagy megdolgozhatott érte! Török Antalné Rákóczifalva Hol maradt az előrelátás? A napokban fogtak hozzá a szolnoki, Kun Béla körúti gázvezeték felújításához. A lakók megértőén viselik a munkálatokkal járó felfordulást, tudomáSul veszik, hogy a vezeték útjába kerülő fákat ki kell vágni, ugyanakkor nem értik és szóvá teszik: hol maradt az előrelátás, a körültekintő tervezés akkor, amikor elültették a fákat? Elkeserítő, hogy a féltve őrzött, 15 éven keresztül nevelgetett fa is erre a sorsra jutott - panaszolták. Észrevételük nyomán készítettünk erről egy fotót. Némi kiegészítés Az Új polgármestert választott Jászladány című, szeptember 17- i, örvendetes hírhez egy kiegészítést szeretnék fűzni. Az információban ugyanis az áll, hogy az új polgármester, Sziráki Benedek az utóbbi tíz évben a jászberényi sütőiparnál dolgozott. A valósághoz tartozik, hogy ezen időszakban - 1984-től 1990-ig - nálunk is, hiszen községünk tanácselnöke volt. F.I. Jászjákóhalma Megtalálták a kis medált Pedig nem akárhol veszett el még július 14-én (vasárnap) a kisfiam arany nyakláncáról. A jászszentandrási strandon a nagymedence vizébe pottyant - a szemünk láttára. Családommal ugyanis oda mentünk aznap kirándulni, s egy kicsit megpihentünk a község szép strandján is. Végtelenül sajnáltuk a medált, azt a kis keresztet, amit gyermekünk a nővérétől kapott ajándékba, de őszintén szólva, nemigen reménykedtünk abban, hogy meglesz. Ettől függetlenül megMagyar Ildikó - olvasván az Ajándékként érkezett az Ajándék című, szeptember 16-i írásunkat, hajlott a biztatásunkra, s megemlíti, hogy közeli ismerősének a kislányát 7 évvel ezelőtt, pontosabban 1984. szeptember 5-én Ágost Ajándék néven anyakönyvezték - Szolnokon. Áldott a munkáskéz címet adta sorainak Molnár Ferencné szolnoki olvasónk, s többek közötte gondolatokat vetette papírra: Áldott a munkáskéz, mert vet, arat, kenyeret süt, mert a legcsodálatosabb gépet is maga irányítja; épít, gyógyít, termel, nevel, tanít és teszi mindazt, ami által adtuk a címünket a pénztárosnőnek, és arra kértük, ha valaki megtalálja és leadja, értesítsen bennünket. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre szeptember 6-án táviratot kaptunk az említett strandról, melyben arról értesítenek: megvan a medál, menjünk érte. Azóta a pénztárostól átvettük, és ezúton is köszönetét mondunk a becsületes megtalálónak. Nagy Józsefné Zagyvarékas az életünk szebbé, boldogabbá válhat. S áldott a kéz, mely az igazat írja, irányt, kiutat mutat a káoszból, az állóvízből. Jó lenne végre elérni, hogy ember az embernek ellensége sose legyen - csak segítője, gyámolítója, mert csak együtt, egymásért küzdve nyerhetünk csatát. T. Z. szolnoki olvasónk leveléből: Köszönetemet szeretném kifejezni annak az ismeretlen becsületes embernek, aki az irataimat Tószeg és Tiszajenő között a napokban megtalálta, és szomszédomon keresztül eljuttatta hozzám. Levelekből — sorokban Talán a keserűségüket öntötték ki A zsibárus elégedetten pihentette tekintetét a gyékénye előtt összegyűlt tömegen. Az ócskás fejében meg se fordult a gondolat, hogy nem a portékájának - a rozsdamarta ócskavashalmaznak - szól a szokatlan érdeklődés. A dühös párbeszéd, az hozta össze a sokaságot. A későn jövők nem is láthatták a szócsata résztvevőit, azt se, hogy min marakodnak. De hallották, mert az egymáshoz vagdosott fenyegetésük túlharsogta a jászberényi piac zsivaját.- Hogy jön maga ahhoz, hogy elvegye azt, amit én már a kezemben fogtam, hát nem volt, aki megtanítsa, hogyan kell viselkedni a piacon?- Nekem ne dumáljon, mert nem az számít, hogy ki mit fogott, hanem hogy ki fizetett, és láthatta, ha van szeme, hogy az eladó'markába számoltam le a pénzt!- Goromba fráter, hát azzal a rongyos 40 forintjával van úgy oda, hát nem gondolja, hogy a koncért marakodó kutyában is több emberség van, mint magában?- Ne sértegessen, mert oda találok csapni, de úgy, hogy a piac másik végében találja magát! ... és folytatták - végül már tegeződve -, hogy az egyik olyat rúg a másikba, hogy az menten ócskavassá válik; a másik válasza, hogy arra ő is befizet, azt még megvárja. A tömeg végül - mintha csak mondaná, ingyencirkuszból ennyi is elég - szétoszlott. Csak a vitatkozó két öreg - túl lehettek a hatvanon - és az eladó maradt ott. Talán ők is arra gondolhattak: ha nincs néző, minek a cirkusz. Az egyik nyögve lehajolt a földre esett görbe botjáért, a másiknak - mivel sehogy se hajlott a dereka - az eladó emelte fel az SZTK-ra kiírt botját, azután elsántikáltak. Az egyik köhécselve, a másik halkan nyögdécsel ve. Mindkettőjük acán ott volt a kesernyés, de elégedett mosoly, hogy most aztán jól megmondta a magáét. Volt, aki megvető pillantással kísérte dö- cögésüket, de olyan is akadt, aki szánakozva kérdezte: vajon mennyi keserűséget sikerült kiönteni magukból? - illés A tárgyalóteremből A segéd-motorkerékpár is „megbokrosodhat” Mint a villámcsapás, úgy érte a hír, hogy a rokonság férjhez akarja adni az élettársát. Azt az asszonyt, aki négy gyermeket szült neki. Igaz, a gyerekek csak most, hogy belegázoltak férfiúi önérzetébe, jutottak eszébe. Eddig nem sokat törődött velük, ahogyan élettársával sem, hiszen hosszú ideje külön él - távol a családjától. Erről tanúskodik az is, hogy a gyerekek anyját - az elhagyott élettársat - hivatalosan azután se vette feleségül, hogy megérkezett a negyedik gyerek. Tóth Ferenc Jászkisér, Malom út 2. szám alatti lakos érezte úgy, hogy becsületén akarnak csorbát ejteni (volt) élettársa rokonai. Á fiútestvérek, akik támaszt, segítő élettársat akartak szerezni leánytestvérüknek, vagyis beleegyezése nélkül akarták elvenni tőle azt, akit ő valójában már eldobott. Ez év május 6- án Újlőrincfalváról hozták a „felháborító’ ’ hírt, ahol gyerekeivel együtt az élettársa lakott. Megbántott férfibüszkeségét itallal próbálta kiengesztelni. Végigitta a délutánt, és este tíz óra körül már „világosan” tudta: valamit tenni kell. Elővette Riga segéd-motorkerékpárját, és azzal a szándékkal ült fel rá, hogy Újlőrincfal- váig meg sem áll. Eszébe se jutott, hogy ittas állapotban és éjszaka hosszú lesz a több mint 60 kilométeres út. Az se, hogy ittas járművezetésért az Egri Városi Bíróság egyszer már pénzbüntetésre ítélte. Arra pedig még véletlenül se gondolt, hogy a részeg embert nemcsak a szilaj csikó, de a segéd-motorkerékpár is ledobhatja a hátáról. Jászapáti után néhány kilométerrel olyan zavaros lett minden - nem a motorban, hanem Tóth fejében -, hogy felborult. Szerencsére vagy vesztére? Ugyanis éppen arra autózott a rendőrjárőr, aki felsegítette az út széléről. Tóth Ferenc ügyében a Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet. Ittas járművezetés bűntette miatt 4 hónap fogház- büntetésre ítélte, és 1 év 6 hónapra eltiltotta a közúti jármű- vezetéstől. A fogházbüntetés végrehajtását a bíróság 1 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős.- ésal Üdvözlet Debrecenből ,,Hűséges" olvasóink kis csoportjától kaptuk e képeslapot nemrég, akik - a Szolnoki Papírgyár Leányvállalat támogatásával és szervezésében - egynapos kiránduláson voltak Debrecenben. Mint ahogyan Bérezi Jenő írja, az időjárás igen kegyes volt hozzájuk, mert csodálatosan szép, őszi napsütésben tekinthették meg a város történelmi és egyéb nevezetességeit, sétálhattak a nagyerdei öreg tölgyes környékén, s jó volt megpihenni az egyik magyaros étteremben, ahol ünnepi ebédre várták a kilencven idős embert. Megemlíti, hogy útközben sem unatkoztak, mert erről Habara László autó- buszvezető gondoskodott, akiben nemcsak kitűnő pilótát ismertek meg, hanem egy rendkívül figyelmes, közvetlen, hangulatteremtő embert is. A nyugdíjasok nevében ezúton is köszönetét mond a vállalat vezetésének, a lelkes, önzetlen kísérőknek: Varga Sándornénak, Rontó Lászlónénak és mindazoknak, akik a felejthetetlen nap mgszervezésében közreműködtek. A sorsára váró, volt benzinkutat örökítettük meg Kunszent- mártonban, a katolikus templom mellett, mely régóta csúfítja a környezetet. Jó lenne, ha végre lebontanák, mert mint megtudtuk, az egyház parkosítani szeretne a helyén. (Fotó: T. Z.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
