Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-03 / 205. szám
1991. SZEPTEMBER 3 Hazai körkép 3 Ismét lehet tankolni. Többször is kifogásoltuk, a Jászberényi autósok véleménye alapján, hogy megszüntették a szervizállomás előtti benzinkútnál a 98-as benzin árusítását. Az Áfor augusztus 28-tól ismét lehetővé tette, hogy extrát is tankolhassanak az autósok. Fotó: -nzsKétszázezer „hívatlan” vendég Külföldiek engedély nélkül Magyarországon Meglepő, de aligha túlbecsült adat, hogy a nálunk menedéket kereső 12'ezer jugoszláv állampolgáron kívül mintegy 200 ezer olyan külföldi tartózkodik hazánkban, aki bevándorolt, állampolgárságra vár, illetve illegálisan él közöttünk. Kevésbé meglepő, hogy a „hívatlan” vendégsereg sokakban ellenérzéseket ébreszt. Sűrűn hallani az ingerült érvelést, hogy van elég szociális, gazdasági és egyéb bajunk - púp a hátunkon a más országokból érkezők istápolása. Gyakori a kifakadás, hogy a közmorál romlásától a közbiztonság hanyatlásáig gondjaink nagy része voltaTovább terjeszkedik a német Henkel cég Magyarországon. A düsseldorfi székhelyű konszern eddigi vállalkozásai sikert hoztak, a magyar fogyasztók megszerették és megszokták a márkát - mondotta az MTI munkatársának Georg Hö- benstreit, a Henkel Hungária Kft. ügyvezető igazgatója. A Henkel Hungária, a német cég legutóbbi magyarországi vállalkozása 100 százalékos osztrák leányvállalatként az idén kezdte meg tevékenységét Budapes ten. Az új cég speciális felhasználói réteget célzott meg: anagy tisztítószer-felhasználókat, kórházakat, állat-egészségügyi intézményeket, ruhatisztító vállalatokat lát el küképp az idevetődöttek vagy idemenekültek rovására írható. Tagadhatatlan, hogy hazánk viszonylag új történelmi szerepe (azaz, hogy a hontalanná válók egyik célországa lett) alkalmanként súlyos tehertételt jelent számunkra, de ezt több okból is vállalnunk kell. Vállalnunk egyebek között humánus meggondolásból, hiszen a nálunk menedéket kérők döntő többsége emberhez méltatlan, már-már elviselhetetlen helyzetből keresi önmaga, családja számára a kiutat, amire segítség nélkül képtelen rátalálni. Vállalnunk azért is, mert nemzetközi kötelezettségeink is előírják: erőnk, telönféle árukkal. Az új Henkel ezenkívül szolgáltatásokat is nyújt partnereinek, így például a hazánkban tevékenykedő többi Henkel cég - a Henkel Taurus és a Henkel Metakémia - külkereskedelmi tevékenységét is ellátja. Az ügyvezető igazgató közölte: az eltelt fél év piaci tapasztalatai kedvezőek, a jelek szerint a Henkel termékek egyre ismertebbek Magyarországon. Legfrisebb piaci felmérésük szerint a bútorápolási cikkek forgalmát 19, az üvegtisztí- tókét 17, az egyéb tisztítószerekét 25 százalékkal növelhetik. Rövidesen megkezdik az öblítők, vízlágyítók, cipőkrémek árusítását is, mégpedig új formatervezésű, jobb vegyi összetételű változatban. hetségünk szerint támogassuk az otthont, hazát elhagyni kényszerültek sorsának jobbra fordulását, enyhítsük az újrakezdés gyöt- relmes nehézségeit. És arról se feledkezzünk el, hogy alig egy emberöltővel ezelőtt hazánkból is egész emberáradat vágott neki a nagyvilágnak, mindent feladva és mindent kockáztatva . . . Különös történelmi véletlen, hogy számuk mintegy 200 ezer volt; ugyanannyi, amennyi „hívatlan” vendég most hosszabb-rövidebb időre nálunk keresi az új otthon, az emberséges élet lehetőségét. (bajnok) Újabb gabonaeladások A magyar kormány 100 ezer tonna búza megvételére állami garanciát nyújt Albániának - közölte a Földművelésügyi Minisztérium illetékese. Mint ismeretes, a kabinet korábban 1,3 millió tonna búza szovjetunióbeli eladására vállalt garanciát, s most ennek terhére 100 ezer tonnát Albániában lehet értékesíteni. Az exportőr a Tema- forg Vállalat lesz, amelynek már korábban is volt albániai megrendelése, de mivel a vevő nem tudott bankgaranciát adni, az üzlet nem jött létre. Ugyancsak Albánia számára további 100 ezer tonna búzát az Európai Közösség vásárol meg Magyarországtól. Ennek exportőre a tőzsdén is jegyzett Terra- holding Rt. lesz. Elképzelhető még, hogy Csehszlovákia is vásárol 500 ezer és 1 millió tonna közötti búzamennyiséget Magyarországtól, amit azután a Szovjetunióban kíván értékesíteni. Tárgyalások folynak ezenkívül egyiptomi és iráni cégekkel is a magyar gabona értékesítéséről. A magyar vállalatok a Szovjetuniónak eddig mintegy 700 ezer, Iránnak pedig 60 ezer tonna búzát adtak el. A teljes exportárualap azonban mintegy 1,5-2 millió tonna között van. Vámudvar Szombathelyen Vámudvart adtak át rendeltetésének tegnap Szombathelyen, a konténer-pályaudvaron, a Volánspedíció Szállítmányozó Kft és a MÁV szombathelyi igazgatóságának egy üttműködésében, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztéri urnának engedélyével. A két hónap alatt elkészült létesítménnyel új lehetőséget kínálnak a szállítóknak és szállíttatóknak a hazai és nemzetközi fuvarozás kiszélesítésére. A szállítmányok helybeni vámügyintézése 10-15 perc alatt megtörténik. A 3500 négyzetméteres konténer-pályaudvaron egyébként eddig évente 15-20 ezer tonna áru, 5000 konténer és 700 vasúti kocsi fordult meg; az alkalmazottak a vám- és pénzügyőrséggel együtt azidén 400-500 vámelőkészítésre, -kezelésre számítanak. Tovább terjeszkedik a Henkel Új céget alapított Magyarországon Keddi jegyzet Szemérmes koldus... A magyar ember szemérmes. Emlékszem, Romániából - Mamaiából - jövet már pirosló fülekkel regélték a hazatérő magyar turisták a nudista strandon szerzett élményeiket, amikor nálunk még a kétrészes fürdőruha borzolta a férfiúi kedélyeket. Aztán Jugoszláviában - mondjuk Rabacban - már húszezer természetimádó tárta oda meztelen testét a napsugaraknak, amikor idehaza éppen Délegyházán zava- rászták a rend őrei a nudistákat. Drága emlékezetű nagyapám biztos, hogy negyven év házasság után sem látta anyaszült meztelenül nagyanyámat - és viszont. Mert a magyar ember szemérmes. De úgy látom én, hogy nemcsak a testi valóság szférájában vagyunk elfogódottak, hanem belül, a lélek is vacog a ruhátlanság érzésétől. Határaink mentén történelem születik. Körzővel, vonalzóval szerkesztett monarchiák válnak el a természetes illeszkedés mentén. Egyik országból átkiabálnak a másikba jussukat vitatva, jóllehet még el sem jött az ideje az osztozkodásnak. Emitt géppuskasorozatok szabdalnak véletlenszerű földrajzi ábrákat a térképen, mi pedig összeszorított szájjal figyeljük az eseményeket. Pszt! - egy szót sem, mert még azt hiszik, hogy tudunk a köröttünk történtekről! Máriáig úgy kell viselkednünk, mintha semmiről sem lenne tudomásunk. Hogy miért? Csak mert mi szemérmesek vagyunk. Aztán lehet, hogy egyszer körbeülik Európa tárgyalóasztalát, és mint egykoron, azokra hallgatnak oda, akik túlkiabálnak mindenkit. Mi meg majd csendben elsírjuk keserveinket egymásnak. Mivel meg nem hallgat majd minket senki. Van egy választásokon győztes pártunk, és van egy kormányunk. A pártnak az ország nagyobbik fele adott felhatalmazást arra, hogy vezessen belátá- saszerint. Hakiderül, hogy tévútra szaladtunk, menten mások ülnek a volán mellé. De még nem történt meg a jogosítvány elvétele a mai vezetőktől. Tessék mondani, akkor mivégből tekingetnek jobbra, balra? Miért haladunk olyan tétován, hogy a biciklisek is ránkcsengetnek? És egyáltalán: miért kell naponta bocsánatot kérni a választási győzelemért? Ja, mert a magyar már csak olyan, hogy szemérmes: restelli még azt is, ha nyer. Pedig nem hiszem, hogy ez a szemérem jól fizetne a politikában. Van rá példánk, hogy a polgárok a renitens, de határozott hangra kapják fel a fejüket, szóljon bármiről is az elharsogott mondandó. Mi a nemzetközi politikában - miként a hazaiban is - a stréberségre játszunk. Az első sorban ülünk karba tett kézzel, és szemünket áhítattal függesztjük az éppen soros tanító bácsira, aki a Világbank, vagy akárki. Hátul pedig rosszalkodnak, egymás fenekébe gombostűt szúrnak a fékezhetetlen nebulók, minket azonban ez nem zökkent ki a jó tanuló szerepköréből. Néha persze a mi padsorunkban is akad egy-egy gézengúz lurkó, aki közbekiabál, hogy: „no de tanító bácsi, miért mindig minket bántanak?!”, de azt lepisszegjük hamar. Barackot nyomunk a fejére, megigazítjuk a matrózgallérját, és azonnal lehiggad. Aztán ülünk tovább hátratett kézzel pisszenés nélkül. Csak hát jó lenne betekinteni az osztálynaplóba: azok, akik osztályoznak, milyen jegyet szánnak nekűhk mindezért? Mert volt már rá példa, hogy megbuktunk a stréberségünkkel: elénk kerültek dörzsöltebb vagányok, akik tán nem voltak annyira szemérmesek, mint mi, csak éppen határo- zottabbak. Akkor és ott, amikor nagyon, de nagyon kellett! Palágyi Béla Fő a nyugalom? Na, ezt a nyarat is megúsztam valahogy - újságolta régen látott ismerősöm a minap, amikor összefutottunk az utcán. Hisz nem voltam beteg, nem ért baleset, nem rámolták ki a lakásomat, s nem kaptam se szív-, se idegrohamot. Pedig az árak láttán majdhogynem naponta kaphattam volna. De tudod - folytatta unottan -, az utóbbi esztendők eseményei rendkívüli lelki edzésgyakorlatokra kényszerítettek. Az igazat megvallva, nem nagyon értettem, miről beszél, hisz őt korábban egy izgő-mozgó, olyan minden lében kanálféle figuraként ismerte a környezete. Most meg csak úgy áradt belőle a közöny. Mondtam is neki, hogy nem változhat meg egy ember ennyire, mire ő arról beszélt, hogy elhatározta: fő a nyugalom meg az egészség, s így többé aztán az istennek se jön ki a sodrából, nem idegeskedik, nem bosszankodik. Mert hát mit neki a minőséggel nem mindig arányban álló tömeges áremelés, az áruhiány, a hőség, a tévé csapnivalóan rossz, elcsépelt műsorai, a politikusok kínlódásai, iszapbirkózásai, a rendszerváltás zavarai, a munkanélküliség, a szegénység, a rengeteg új rendelet, amelyeknek jó részét törvénytisztelő állampolgárként neki is ismernie kéne, az érdektelenség, az állandó pénzhiány, a rosszindulatú szóbeszédek, meg hogy évről évre kevesebb idő jut a pihenésre. Állítása szerint nyugodt marad, és rezzenéstelen arccál hallgatja a maffiákról, a gyilkosságokról szóló híreket, és már azon sem lepődött meg, amikor a nyári szünetben a mellettük lévő óvoda udvaráról ellopták a homokot, összefirkálták a falakat, sprével különböző ocsmányságokat rajzoltak az ablaktáblákra, s ráadásul egy nagy rakás sz... fogadta a bejáratnál a szabadságról visszatérő óvónőket. Szóval ismerősöm igyekszik türtőztetni magát, pedig elmondása szerint még ráadásul a nyár első hónapját, a júniust is kifejezetten utálja. Ugyanis jó pár tíz esztendővel ezelőtt pontosan abban a hónapban született, s ha akaija, ha nem, olyantájt mindig eszébe jut, hogy már megint elülant egy év felette, miközben az egy helyben topogás maradt. De az idén különösebben már ez sem bosszantotta. Hallgatva ismerősömet, most már csak azt nem tudom, hogy ennyi elfojtott indulattal s óhatatlanul is növekvő belső feszültséggel hogy ússza megjövő júniusig? Megússza-e, megússzuk-e egyáltalán? Persze, hajói belegondolok, akkor engem nem is a jövő nyár, hanem sokkal inkább az idei tél izgat. Mert fűteni kell. Vajon lesz-e mindenkinek elég pénze tüzelőre? Az emelkedő árak láttán már ebben sem vagyok teljesen biztos. Erről jut eszembe: a most mögöttünk hagyott hétvégén volt a bányásznap. A korábbi évekhez képest sokkal visszafogottabban ünnepeltek a szakma képviselői. Nem is csoda, mivel válságban van az ágazat, sorra számolják fel a bányákat, s mennek tönkre vagy alakulnak át az energiatermeléssel foglalkozó különböző cégek. A gazdaságosság most a jelszó, s ez alól nem kivétel a bányászat sem. Persze, az ellentábor azzal érvel, hogy energiaéhes világunkban egyetlen olyan ország sincs, ahol nyereséges lenne például a szénbányászat. Mégis fenntartják, mégis támogatják. Nálunk viszont nem. így aztán föl kell adnunk jó pár bányát, be kell zárni, át kell alakítani vagy el kell adni néhány üzemet. A bányászok meg új bányákba vándorolnak. Ha egyáltalán lesznek új bányák. De addig is előbányászhatnánk mindannyiunk javára azt a sok lappangó, kiváló ötletet, a jó szervezőket, ésszerű megoldásokat, azokat az újításokat, találmányokat, amelyek lehet, hogy még ma is a különböző íróasztalfiókok mélyén porosodnak. Ehhez viszont nem közönyös, befelé forduló, hanem nagyon is alkotó, kreatív emberek sokaságára van szükség. S akkor tán idővel még mindennapi tüzelőnk sem kerülne olyan sokba ... Távközlési szalon Miskolc belvárosában tegnap ünnepélyesen megnyitották a Magyar Távközlési Vállalat első reprezentatív távközlési szalonját. Ebben a vállalat miskolci igazgatósága a telefonnal kapcsolatos minden szolgáltatással, ügyintézéssel a lakosság rendelkezésére áll. Az új iroda foglalkozik a távközléssel kapcsolatos felvilágosító munkával, információadással, panaszok intézésével, állomások felszerelésével, áthelyezésével, távbeszélő-készülékek, üzenetrögzítők, telefaxok, a telefonhoz szükséges különböző műszaki berendezések, segédeszközök bemutatásával, értékesítésével. Bevezették a nyilvános telefaxszolgáltatást is. Újdonság továbbá, hogy a távbeszélőszámla a szalonban a hónap végéig késedelmi díj felszámítása nélkül befizethető. Ez utóbbi főleg azoknak a nyugdíjasoknak kedvező, akik nyugdíjukat a hónap végén kapják meg. A szalonban a világon ma fellelhető valamennyi korszerű telefonkészülék, üzenetrögzítő és fax azonnal, illetve néhány napon belül - megrendelésre - átvehető. A megnyitón bejelentették, hogy hasonló jellegű iroda nyílt hétfőn Szerencsen, Encsen, Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon. A következő napokban pedig Kazincbarcikán, Ózdon, Tisza- újvárosban. Gyöngyösön, Hatvanban és Mezőkövesden nyitnak távközlési szalonokat.
