Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-03 / 205. szám

4 Érdekességek 1991. SZEPTEMBER 3. Pattanjunk. kerékpárra! Pattanjunk kerékpárra! - szok­ták mondani, milyen egészséges! Most azonban tudományos kimu­tatás is igazolja: a szívet és a kerin­gést kímélő sportok köztil a kerék­pározás a második helyen áll, köz­vetlenül a kocogás után. A súlyfe­lesleget cipelők számára viszont még a joggingnál is hasznosabb a kerékpározás, mert kevésbé erőlte­ti meg az ízületeket és a gerincet. Mindez persze csak akkor igaz, ha a kerékpározás rendszeres: leg­alább hetenként kétszer-háromszor szükséges az egészségjavító hatás­hoz az intenzív biciklizés - mini­mum 20 percig kell erősen taposni a pedált. Ha persze orvosi kísérlet­ről van szó, akkor a csuklóra erősí­tett masina számlálja a pulzust - és ha valakinek önmaga egészségével vagy teherbíró képességével kap­csolatban aggályai vannak, bizony nem árt, ha az első ,.kerék­páredzés” után konzultál az orvo­sával. Legalábbis ezt tanácsolja dr. Klaus-Dieter Kolenda, a schönber- gi (Schleswig-Holstein tartomány) Holm klinika orvosa. Tőle szárma­zik az az információ is, hogy a szív­betegek is nyugodtan biciklizhet­nek, csak persze kicsit lassabban. Az idősebbeknek pedig egyenesen ajánlott, még azoknak is, akik ko­rábban nem sok időt fordítottak sportolásra. Az aktív sportolóknak, alak amúgy is edzéseken fejtik ki erejüket, az orvos nem tanácsolja, hogy szabadidejükben még plusz edzéseket is teljesítsenek kerék­pározással - azért infarktus ellen senki nincs védve, ha túlterheli ma­gát. A népszerű-tudományos ma­gyarázat arca, miért olyan ajánlatos a kerékpározás, az, hogy a friss levegőn az oxigénfelvétel nő, a szív vérellátása javul^süllyed a ko­leszterinszint, nem utolsósorban pedig a kerékpározás erősen fo­gyaszt. Nagy előny, hogy az erőki­fejtés, az ahhoz felhasznált testi energia közvetlenül sebességgé alakul; nem mindegy, hogy az em­ber testmozgás közben egy hely­ben marad, avagy előrehalad. Ez utóbbi értéke például úszásnál 0,5- 0,7 százalék; futásnál 20, kerék­pározásnál azonban 28 százalék. Eközben statikailag az erőfeszítés kevésbé terheli a szívet és a kerin­gést - éppen ezért egészségesebb a kerékpározás a kocogásnál a szív­beteg számára. S mivel az idő mú­lásával még kisebb a megterhelés, könnyedén kidolgozható a terhelés növelésének „receptje”. Akinek 20 perc intenzív kerékpározás már nem okoz fáradtságot, az a követ­kező négy hétben emelheti napi 30 percre az adagot, azután a tizedik hétig 45 perc, és a 11.-től akár 90 perc is következhet. Persze mindez kicsit másként alakul a nagy nyári kánikula idején, de a hosszú, szép őszi időszakban mindenki megpró­bálhatja! Már a japán is megy szabadságra — de lelkiismeret-furdalása van Az idén sok japán rekordot dönt a nyaralásban: 1330 vál­lalatnál az átlagos szabadság 1991-ben eléri a 7,5 napot, s ez csaknem fél nappal több a tavalyinál. Az abszolút japán csú­csot egy nukleáris anyagokat előállító tokiói vállalat tartja, amely meghatározta, hogy az éves szabadság teljes ideje 15 nap! A japán kormány arra törekszik, hogy a 90-es évek közepé­re évi 1800 órára csökkentse az egy alkalmazottra jutó, jelenleg évi 2044 óra teljes munkaidőt. Emellett kifejezetten ösztönzi a vállalatokat arra, hogy ne csak engedélyezzék munkatársaik­nak a nyári szabadságot, hanem kötelezzék őket arra, hogy él jenek a lehetőségei. Ez azonban nem olyan egyszerű, mivel a jó érzésű japánnak rossz a lelkiismerete, ha tudja, hogy miköz­ben ö pihen, kollegája dolgozik, sőt - uram bocsa' - az ő munkáját is el kell végeznie. Sokan mindmáig úgy érzik, hogy tisztességtelen cégükkel szemben, ha szabadságra mennek. Néhány vállalat - éppen e gondolkodásmód ismeretében - forradalminak tekinthető módszerekkel kísérletezik. Egy szá­mítógépet gyártó cég 4 évenként 6 hét szabadságot ad az egész állománynak. Több vállalat külön szabadsággal jutalmazza a 15. és 25. házassági évfordulót. A legmerészebb próbálkozás egy gyógyászati eszközöket gyártó cégtől származik: évi 187 szabadnap jár mindenkinek. A többi napon viszont 12 órát kell dolgozni, egyetlen szünettel. Lehet válogatni, hogy a 3 nap munka után járjon 3 nap pihenés, vagy 4 nap munka után 4 nap pihenés. Ezekután nem meglepő, hogy Japánban új foglalkozási ág született: a szabad idő-tanácsadás. Itt arra tanítják az érdeklő­dőket, hol és mit dolgozzanak kényszernek érzett szabadságuk idején. Amit a lábak elárulnak A nyár akarva-akaratlanul fo- lyamtos utcai divatbemutatókból áll, hiszen ki-ki - hölgyek és urak - megnézik feltűnő mozgású tár­saikat. A „Bild am Sonntag”-ból ki­derül, miért rajonganak a „terem­tés koronái” az X-lábú, többnyi­re extra rövid, szorosan testhez simuló ruhácskákat viselő höl­gyekért? A férfiak úgy vélik, az X-láb különleges nőies benyomást kelt, és a személyiségnek szűzies jel­leget kölcsönöz. A müncheni pszichológus, Dr. Strefan Ler- mer, megmagyarázza: „A vádli- tól lefelé enyhén szétnyíló lábak fölül igen szorosan zárulnak, ami keskeny medencére utal. E az, amit a férfiak erotikusnak és von­zónak találnak”. És mi van, ha egy férfinak X- lába van? - kérdezhetik vissza az agyonkritizált hölgyek. Nos, ez rettenetes - vallja a tudós. Dr. Lermer nekik azt tanácsolja, leg­alább ne hordjanak rövid nadrá­got. Mert az X-lábú férfi kevésbé öntudatos, sohasem „szexi’ Sokkal inkább vonzó, ha egy fér­finak O-lába van, bár ezért is megnézik az utcán... A hosszú láb életerős, sportos, erotikusán titokzatos fantáziát megmozgató személyiséget ta­kar. Minél hosszabb lábak tulaj­donosa valaki, annál inkább fel­kelti a férfinép érdeklődését - így a szakvélemény. A rövid láb a gyakorlatias, reá­lis gondolkodású, megbízható és anyai érzelmeket fölmutatni tudó asszonyok jellemzője, akik vi­szont egy kicsit önfejűek is. A kövér lábak általában ne­hézkesek, kevésbé temperamen­tumos személyiségekre vallanak, akik azonban engedékenyek is. Jó háziasszonyok, és másokra is gondjuk van. A vékony lábú hölgyek első pillantásra betegesnek és ügyet­lennek tűnnek, de ez csak a lát­szat! Ha megkapják az igényelt figyelmességet, kivirulnak, és akár igazi „Vas Lady”-vé vál­hatnak ... A vastag vádli hol cicamica- ként simulékony, hol pedig tig­risként támadó amazont takar. A vastag boka arra vall, hogy az illető ugyancsak a valóság ta­laján áll. Sokszor ugyan makacs, mint az öszvér, de igazi segítő­társ, ha baj van. A kerek térd olyan nőt sejtet, akinek elég nagy a tűrképessége, és remekül megvédi magát. Fő­leg pedig jókat tud nevetni önma­gán. S ez sem utolsó ... Nem a család tulajdona a Honda A nemrég 84 éves korában elhunyt Honda Szoicsiro, az egyik legnagyobb japán autóbiroda­lom, a Honda Motor Company alapítója egy sze­gény kerékpárjavító fia volt, aki 1913-ban, nyolc­éves korában látott először autót szülőfalujában, a Japán középső részén fekvő Tenrjúban. így emlékezett vissza erre a Keizai Simbun című lapnak adott interjújában: „Ez volt az első autó, amelyet életemben láttam. Micsoda szenzációs élmény! Amikor megállt előttem, csöpögött be­lőle az olaj. Az orromat a földhöz szorítottam, mint egy kutya, és úgy szívtam be az olaj szagát. Kezeimet bedörzsöltem az olajjal és nagyokat szippantottam . . . Akkor támadt az elhatározá­som, hogy egyszer majd magam készítek autót. ’ ’ Ma a Honda Motor Company a harmadik leg­nagyobb japán autógyártó a Toyota és a Nissan mögött, és több autót ad el az Egyesült Államok­ban, mint bármely más japán autógyár, kivéve a Toyotát. Honda Szoicsiro 22 éves volt, amikor megala­pította autójavító műhelyét a szülőfalujához kö­zeli Hamamucuban. öt év múlva azonban felszá­molta műhelyét, és betársult a Toyota cég tulaj­donát képező egyik autóalkatrész gyárba. 1946- ban azután eladta részesedését a gyárból, és el­kezdett motorkerékpárokat gyártani - kis motoro­kat szerelt kerékpárokra. Néhány év elteltével már nagy mennyiségben exportálta ezeket, és 1962-ben kezdett el sportautót gyártani. Ez a kocsi nem ért el ugyan akkora sikereket a külföldi piacokon, mint a Toyota és a Nissan futószalag­jairól lekerült gépkocsik, de Honda nem adta fel a harcot. Üzleti sikereit nagyrészt annak köszönhette, hogy gomba módra szoporodó gyáraiban és labo­ratóriumaiban előszeretettel alkalmazott fiatal technikusokat, akiknek képességeiben feltétlenül megbízott. Akkor tört be a világpiacra, amikor társává fogadta az azóta elhunyt Fuzsiszava Ta- keót, a kiváló menedzsert és marketingszakem­bert. Egyikük sem követelte magának a tulajdon­jogot, és abban is egyeztek, hogy - szakítva a japán hagyományokkal - fiukat sem gyár­igazgatónak, sem alkalmazottnak nem fogadták fel. Rokonokat sem alkalmaztak gyáraikban. A Honda Motor Company nem a Honda család tu­lajdona! Honda Szoicsiro 30 éves koráig maga is ver­senyzett. Akkor baleset érte, és kénytelen volt a versenyzést abbahagyni. Ennek ellenére 65 éves koráig minden új Honda modellt maga próbált ki. 1986-ban nagy öröm érte: a Honda az angol Wil- liams-szal együtt megnyerte az az évi Forma-1 legjobb konstruktőri címét - a két autót Nigel Mansell, illetve Nelson Piquet vezette. Japán gép­kocsi első ízben nyert Forma-1—díjat. Honda Szoicsiro 1935-ben nősült, egy fia és két leánya született. Ernyőtörténelem Ha reggel borús az idő, az ember ernyőt vesz magához. Ha már elállt, és nincs rá szükség - ottfelejti boltban, munkahe­lyen, vendégségben. így van ez már jó ideje. Mióta is? Jonas Hanway a neve annak a természetesen an­gol úriembernek, aki 1752-ben Londonban előállította ezt a hasznos holmit. Igaz, nem volt éppen csekélység cipelni: 5 ki­logrammot nyomott az első, halcsontból és bőrből szerkesz­tett változat. Amit azután mel­lesleg Mr. Hanway 30 éven át egyetlen egyszer sem hagyott otthon, s ezzel nemcsak az eser­nyőt alkotta meg, hanem a jel­képet is: angol úriember igazán nem képzelhető el ernyő (és ke­ménykalap) nélkül. Anglia magától értetődően azóta is világelső az emyővise- lés gyakoriságában. A szigetor­szág lakosainak 92 százaléka esemyőtulajdonos, míg ugyan­ez az arány Közép-Európában alig 42 százalék. S mivel Anglia éghajlata valóban nélkülözhe­tetlenné tette az esernyőt, azon sem lehet csodálkozni, hogy a könnyebben kezelhető változat is innen származik. Igaz, éppen száz évvel későbbről. 1852-ben Sámuel Foxnak sikerült egy im­már alig egy kilogrammos er­nyőt szerkesztenie, mégpedig acélvázzal, ami azután olyan népszerű lett, hogy a feltalálót hatszoros milliomossá tette. Sokáig minden maradt a ré­giben, s csak e század közepén kezdtek divatos és sokszor bo­londos változatok elterjedni. Az sem csoda, hogy ezek már nem a szigetországhoz fűződnek, hanem például Párizshoz. Itt tűnt fel egy 1953-as divatbemu­tatón az a változat, amely az elegáns hölgy kosztümjére fel­szerelhető, nem kell tartani, csak úgy lebeg a fej felett. Mon­dani sem kell, hogy csak a di­vatbemutatón, a hétköznapi életben meg sem jelent... Nem sokkal később „kétszemélyes” ernyőt kezdtek árulni, aztán kü­lönböző formájúakat, és olyat is, amin kis átlátszó ablakocska biztosított „kilátást” a világra. Elegáns nő ad arra, hogy a szín ne üsse ruháját, kosztümjét, ka­bátját, és nem mindegy, miből készül a nyele. Jobb, ha több van, nemcsak, mert amúgy is hajlamosak az eltűnésre, hanem a divat okán is. A legpraktiku­sabb persze az összecsukható változat, nőknek, férfiaknak egyaránt, legalábbis azért, mert nem foglal el helyet. Persze, ha hirtelen támadt zivatarban el­nézzük a kínlódást, amíg az ép­pen bőrig ázók megbirkóznak az ernyőnyitás nem mindig egyszerű feladatával, akkor kezdünk hinni a reklámnak: eb­ből sem az olcsó változat a leg­jobb. Merthogy léteznek auto­mata és félautomata esernyők - ezekkel tényleg könnyebb bán­ni. Kínai sírfosztogatók Pekingtől mintegy 900 kilométterre nyugatra, Ningxia Hűi auto­nóm körzetben parasztok egy idő óta rendszeresen fosztogatják a Han dinasztia tagjainak kétezer éves sírjait. Eddig már több száz értékes műkincset raboltak, és a rendőrségnek csupán 129-et sikerült fellel­nie. A sírfosztogatásra úgy derült fény, hogy a rendőrség felfigyelt, amikor a rablók hajba kaptak a zsákmány elosztásakor. A rablott műkincsek közt főleg kerámiák és bronztárgyak voltak. Értékük egyelőre nem ismeretes. A több mint kétezer évvel ezelőtt uralkodott dinasztia tagjainak sírjai egy valamikori Han korabeli város maradványai közt találhatók. A sírok feltörése és kifosztása súlyos gondokat okoz a kínai archeo­lógusoknak, akik arra panaszkodnak, hogy sok régi sírt előbb kifosz­tanak, mielőtt ők feltárni és tanulmányozni tudnák. Az országból kicsempészett kínai műkincsek egyik legfőbb piaca Hongkong. Haj töm eg A kis Franziska »segít” tartani édesanyja, Sylvia Ziegler (München) sarkig érő haját, amelyet reklámfotózással értékesít a fiatalasszony. Az ujjapánfényképező gép-csoda. A világ első elektronikus gyorsfényké- pezögépe, amellyel a képet Is azonnal ki lehet nyomtatni. Ára körülbelül 330 dollár. _________________

Next

/
Thumbnails
Contents