Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-18 / 218. szám

4 1991. SZEPTEMBER 18. Nyílt tér Adózzanak a lengyel piacosok is! A Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Új Néplapban szeptember 11-én, a Nyílt tér rovatban meg­jelent írással kapcsolatban az alábbi tájékoztatást kívánom ad­ni válaszul: 1. Tavaly ősz folyamán a Sza­bad Demokrata Frakció indítvá­nya alapján Szolnok Megyei Jo­gú Város Közgyűlése külön té­maként foglalkozott a lengyel pi­ac kérdésével, amely megvitatá­sára a bizottsági üléseken is sor került. Általános elvként el lett fogadva az az elgondolás, hogy az ottani körülmények nem tart­hatók, azok megoldására intéz­kedések szükségesek. A lakossá­gi igény és a tradicionális piaci helyzet adott, így a megszünteté­séről és általában tiltó rendelke­zések alkalmazásáról, illetve be­vezetéséről az intézkedési terv­csomag nem szól. (Ugyanis a til­tásokon alapuló múlt rendszer bebizonyította életképtelensé­gét.) Elsősorban ott az alapvető piaci tevékenység feltételeinek megteremtése a cél. Ezért került kialakításra a parkoló, továbbá a tervek szerint kerítés, szociális helyiségek megépítése stb. Ez a fejlesztés alapul szolgálhat pl. autóspiac, bevásárlóközpont, vagy akár egy „nagybani” piac létesítéséhez is. 2. A fentiek megvalósulását követően Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzatának jog­alapja lesz a város területén min­den illegális.árusítás megszünte­tésére, szankcionálására. 3. A szóbanforgó cikkben jo­gosan vetődik fel a lengyel pia­con árusítók bírálata (adófizetés, ÁFA, az áruk származási helye, stb.). Ennek ismeretében „Euró­pához való csatlakozás” jegyé­ben október 3-án a Városfejlesz­tési és Környezetvédelmi Bizott­ság rendkívüli ülést tart, amelyre az összes érintett szervet meg kí­vánja hívni. így pl. a Vám- és Pénzügyőrség, Piaci Intézmény, KIOSZ, APEH, Környezetvé­delmi Hivatal, Ipartestület kép­viselőit, nem utolsósorban Szol­nok város új rendőrkapitányát. Ennek az ülésnek célja: hogy az árusítók helyzetét értékelje, új bérleti díjakat, napi árusító jegy díjakat dolgozzon ki, amelyek­nek olyanoknak kell lenni, hogy eleget tegyen a tisztes verseny­követelményeknek. További cél, hogy a bizottsági állásfoglalások Tisztelt Kanonok Úr! Kérem, nézze el, hogy levelét a sajtó ha­sábjain itt is közreadom, és ezen keresztül küldöm válaszomat, köszönetemet és tájékoz­tatásomat. Az Új Néplap politikai vitafórumai alapján Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlése külön határo­zatot hozzon e témakörben, még ez év folyamán. Ebből a néhány gondolatból is látható, hogy az önkormányzat­nak is az a célja, mint a lakosok­nak; legyen rend, legyen korrekt piaci helyzet a város egész terü­letén. Ignác/. Ernő képviselő a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnöke A pápa és a savanyú narancs A pápalátogatás előtt a'-látoga­tással kapcsolatos vélemények je­lentős terjedelmű publicitást kap­tak. Akadt közöttük számos szél­sőséges vélemény is, de amit a Ma­gyar Narancs augusztus 8-i számá­ban megengedett magának e tárgy­körben, amellett nem lehet szó nél­kül elmenni. Ha : mondjuk - a tulajdon édes­anyjukról írtak volna ebben a nem eléggé kifogásolható hangnem­ben, a jó érzésű embernek az anyák, vagy egyszerűen csak a jó ízlés érdekében, nevében is meg kellene szólalnia. Nem lehet egy kézlegyintéssel napirendre térni a dolog felett azért sem, mert ezek az írások nem egyszerűen polgárpuk­kasztó, könnyed szellemi szipor­kák, ezek terhesek az előre, meg­fontoltan elkövetett sérteni vágyás, megbántás szándékától, és ha vala­ki a szellem könnyed felcsillámlá- sait vélné felfedezni ezekben az írásokban, félek, az izzó gyűlölet szikrái azok. Milyen lelkületű emberek ezek? No, nem! Lelkületről itt nem lehet beszélni. Az egy másik kategória, mondhatnám dimenzió, szféra, ahová ezek' az emberek ezen az úton haladva soha nem juthatnak el. Ezek az írások mint egy speciá­lis anyag végtermékét, váladékát a felsőbbrendű ember magabiztos tudatával vágták a mélyen lenézett vallásos emberek szeme közé és elég baj, hogy akadnak - ha akad­nak -, akik ezt gondolati tartalom­nak vélik, holott csak indulati tar­talmuk van. Kifogásolni kell az ilyen és eh­hez hasonló írásokat, melyek el­várják, hogy sértő, megbotránkoz­tató otrombaságaikat tolerálja a többség, míg maguk éppen ezek­kel a megnyilatkozásokkal tanúsít­ják, hogy a toleranciának teljesen híján vannak. Szólni kell, mert ön­hittségük, gátlástalanságuk előbb- utóbb kikezdheti a mégoly edzett tűrőképességet is. Nem mehetünk el szó nélkül az amúgy jelentéktelen írások mellett azért sem, mert még azt hihetnék, nem vettük észre, mint rekesztet­ték ki magukat a jó érzésű többség­ből. De ne kezdjenek majd gúvadt szemekkel üvölteni, hogy ki van­nak rekesztve, mert éppen azok, akiket sérteni, megbántani vágy­tak, nem szűnnek meg kérlelni az Urat: Bocsáss meg Nekik Uram, nem tudják mit cselekszenek, bo­csáss meg,... ha lehet! Dr. Horváth József az MDF megyei szervezetének elnöke A Hortobágyi Állami Gazdaság pályázatot hirdet Erdészeti és Vadászati Irodájának ügyvezető igazgatói munkakör betöltésére. Az iroda feladata: az erdő- és a vadászterület ke­zelési jogának gyakorlásából következő feladatok ellátása és a kereskedelmi forgalom szervezése, valamint bonyolítása. A munkakör betöltésének feltétele: erdő- vagy ag­rármérnöki végzettség, külkereskedelmi ismere­tek, az e területen használatos nyelvek közül egy világnyelv gyakorlati használata (német, angol, olasz), értékelhető szakmai gyakorlat és megfelelő referencia. A pályázat benyújtásának időpontja: 1991. no­vember 30. Cím: Hortobágyi Állami Gazdaság Pf.: 5 Koroknai István főosztályvezető A munkakör 1992. január 1-jén tölthető be. *64477/1* Törökszent miklóson Keresztény­demokraták szeretet­vendégsége A mai időkben szokatlan, de van ilyen is. Kedvességgel, szeretettel, terített asztalokkal fogadták tegnap vendégeiket és tagjaikat a törökszentmik­lósi kereszténydemokraták a volt „Népkör” házában, me­lyet visszaigényelt és birtoká­ba vett az igazi tulajdonos, és itt rendezhetik a kisgazdák, a kerszténydemokraták rendez­vényeiket, összejöveteleiket, megbeszéléseiket. Most a ke­resztények taggyűlése volt itt, melyen a szeretet, megértés és békesség jegyében részt vet­tek: a kisgazdapárti polgár- mester, a katolikus prépost, a református presbiter, a Ke­reszténydemokrata Néppárt megyei és szolnoki szerveze­tének képviselői. Korunk ter- heihez mért értelmes beszé­dek hangzottak el egymás után, de ami hang nélkül járta át a jelenlévők közösségét: az egyet akarás szelleme, ma­gyar megmaradás, felemelke­dés akarata. A Kereszténydemokrata Néppárt egy éve alakult meg a történelmi városban, jelen­leg 64 tagja van, képviselőjük ugyan nincsen az önkormány­zatban, de rendszeresen tart­ják összejöveteleiket és hal­latják a köz ügyeiben is hang­jukat, és remélik, hogy a de­mokratikusan választott kép­viselők által megvalósulnak mind a magyar akarások, mi­közben a magyar jövendőt el­kezdték munkálni. Jelképes, de elgondolko­dásra hívja a magyar pártpoli­tikát, hogy ez a Népkör az „al­végen’ ’, ahol a magyar népié­lek érintetlen, tisztán megma­radt. Innen kell elindulni és az itt megfogalmazódott akara­tot, elhatározásokat a „felvé­gen”, a felső politikában de­mokratikusan véghezvinni, megvalósítani az erkölcs és -tisztesség, emberi felelősség Szent István-i hagyatéka szel­lemében. Kereszténydemokraták Törökszentmiklósi Szervezete íme sorai változatlan szöveg­gel: „Amíg gyilkosok, nemzetron­tó bitangok Magyarországon szabadon járhatnak minden fele- lősségrevonás nélkül, ott a de­mokrácia bátran felkötheti ma­gát! Tisztelettel: Dr. Tóth K. Já­nos lateráni kanonok” Kérem, bocsássa meg, hogy egy kicsit késve válaszolok, de a rohanó időben belső és külső gondjaink erre szolgáljanak mentségül. Ebből viszont van elég, pedig nem keressük őket. Jönnek, mint a félelmetesen zú­gó, rohanó áradat. A hasonlatá­nál maradva megnyugtatom, hogy az új gátak - egyesek szá­nalmas bánatára - szilárdak. Lényegében minden szavával, gondolatával egyetértek, de nemcsak én, hanem - és ezt hittel vallom - az eltelt negyven év szolgalelkű, talpnyaló kommu­nista bűnözői kivételével a nem­zet minden tisztességes, jószán­dékú polgára, függetlenül vallási hovatartozásától. Igaza van Kanonok úr! A 301 - es parcellákat előkészítő és meg­ásató gyilkosok, az ártatlan és védtelen tömegbe lövető és lövő gonosztevők, a brutális kínzáso­kat végző vörös keretlegények - büntetlenül, sőt reménykedve - köztünk vannak. Még nyugdíj- emelést is kapnak. Mentik va­gyonukat, égre emelt kézzel és habzó szájjal szidják az Antall- kormányt! Igen, és ezt tehetik büntetlenül. Ön nemcsak európai ember, hanem Isten szolgája is és tudja, hogy büntetésüket nem utcai népítéletektől, véres pogromok­tól várjuk, hanem szabad, pár­tatlan , független bíróságoktól. És csakis az ilyen közönséges banditákra várjuk és követeljük a soha el nem évülő igazságté­telt. Hisszük, hogy megtörténik. Meg kell, hogy történjen, mert addig a sérült lelkek nem gyó­gyulnak, bennük nem lesz soha béke. Mert Atyám, Ön is tudja, hogy ahol ártatlan áldozatok ez­rével vannak, ott gyilkosoknak is lenniük kell. Kérem, imádkoz­zon lelkűkért. Én is imádkozni fogok, de most nem tudok. Nem tudok, mert a „Miatyánk” egy mondata lelkembe újra és újra visszatér és kérlelhetetlenül ra­bul ejt. Mégpedig ez a sora: „...és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...” Hol és min van itt a hangsúly, Aty­ám! A megbocsátáson, vagy a miképpenen? Én a miképpenre tudom a hangsúlyt helyezni. A miképpent már említettem. Ha ez megtörténik, akkor majd én is, a Nemzet is megbocsát és mond egy imát értük a megbűnhödött bűnösökért. Tudom, Atyám, hogy elfoglalt ember, nem jöhet haza sűrűn - most már végérvényesen szabad és független hazánkba -, ezért engedje meg, hogy egy pár - gon­dolom Ön által is ismert - esemé­nyéről érintőlegesen, a teljesség igénye nélkül, időrendi sorrend­ben hangulatilag tájékoztassam. Mindszenty József bíboros hercegprímás úr meggyötört, megkínzott testének hamvai - végakaratának megfelelően - szabad földben örök nyughelyét leltek. Emberi nagysága, a min­denkori zsarnoksággal szembe­nállása örök mementóként a Nemzet lelkében marad. (A tör­ténteket Róma se feledje!) Őszentsége II. János Pál ötna­pos magyarországi látogatása to­vábbi ezer évre adhat reményt, hitet, erőt e szétszaggatott, meg­nyomorított országnak ahhoz, hogy a népek tengerében, Euró­pa szívében emelt fővel, humá­nus gondolkodással és magatar­tással, tetteivel, vérzivataros tör­ténelmével, elidegeníthetetlen joga van szabadon élni. A Szent­atya jóságos arca, reményt hirde­tő szavai, fáradt, de nyílt tekinte­te az emberi nagyság, a minden­kori ember emlékét hagyta örö­kül az emberek milliói szívében és lelkében. Soha jobbkor nem jöhetett! Mint Atyám tudja, keleti hatá­rainkon vészjósló sötét, mindent elsöprő viharfelhők gyülekez­tek, vér és szenvedés leheletét hozta felénk a késői nyárutó bú­csúzó lehelete. És Ő itt volt ve­lünk. Hiénák és farkasok, dögke­selyűk vijjogása három napig nemcsak saját népüket, hanem minket, az egész szabad világot tartotta rettegésben. A lánctal­pak dübörgése az 1956-os no­vemberi ködös hajnal emlékét idézte föl az emberekben. Fél­elem ült a tisztességes lelkekre. És itt, nálunk már hallatták hang­jukat a magyar Janajevek, Thür- merek és Tolnaiak. Torzult vi- gyorral nyilatkoztak, rádióval jártak-keltek, úgy gondolták, alattomos korábbi közhangulat­keltésük gyümölcse beérett. Nem sikerült Atyám! Hisszük és tudjuk, reményük örökre szerte­foszlott. Most már külső félelmektől felszabadultan építhetünk új ha­zát és el kell, hogy jöjjön az igaz­ságtétel ígért, de eddig végre nem hajtott órája. Levelem elején, Atyám, azt ír­tam Önnek, hogy lényegében minden szavával egyetértek. Hogy miért kellett a lényeg szót odatennem, most levelem végén megmagyarázom. Nem hiszek abban, hogy jelenlegi helyze­tünkben a demokráciának kell felkötnie magát. Van más meg­oldás is, Atyám! Kérem, gondol­kozzon el rajta és imádkozzon. Később újra tájékoztatom. Addig is tisztelettel gondolok Önre, barátja: Csiszár László Békés évezred biztos alapjait rakjuk A Kereszténydemokrata Nép­párt életünk mindennapjaiban, mindén dolgainkban az igazsá­got, emberséget, szeretetet köve­ti és felelősen vesz részt a meg­oldásokban. Sürgős megoldásra váró teen­dőnk a tulajdon kérdése. A tulaj­don törvényét maga Krisztus ad­ta az embernek és ezen a keresz­ténység nem módosított, nem változtatott! A Keresz­ténydemokrata Néppárt állás­pontja ebben a kérdésben válto­zatlan és világos. Felelős és fon­tos! Kortesfogásként sohasem alkalmaztuk! Minden törvnyte- lenséget a törvény erejével kell jóvátenni. Adjon Isten a törvény­hozónak bölcsességet, felelős­séget és tisztességet, sérelmeket szenvedőknek pedig jó türelmet, bizonyosságot, hogy az igazság győzzön minden ember életé­ben! De döbbentsenek rá minden politikust, közélettel foglalkozót napjaink szörnyű dolgai, hogy ezeket felelősséggel, tiszta szán­dékkal, tiszta kézzel, bölcsesség­gel kell végezniök: Dmitrij Jazov marsall, Borisz Pugo belügymi­niszterek sorsát is a felelőtlen po­litika pecsételte meg, halottak, öngyilkosok! Miért kellett ezek­nek a rémtetteknek megtörténni? Talán azért, hogy a mai magyar politikusok felelősségük tudatá­ban működjenek? A szeretetből fakad a keresz­tény politikus felelősségérzete, küldetéstudata, de felelősség ter­heli az egyszerű embert, állam­polgárt is, reá hárul az a felelős­ség, hogy vegyen részt a minden­napi politikában, hogy az tévútra ne mehessen, tévútra ne is vihes­sék! A népuralom, demokrácia csak akkor lesz teljes és így áldá­sos, ha mindnyájan tevőlegesen foglalkozunk vele, mert körül­ményeinket a politika alakítja, nem mindegy, hogy ki a politika vezetője! Vezető csak az lehet, akit több­séggel megválasztunk és aki azt valósítja meg, amit mi akarunk. Vezetőt sohasem a húsosfazék mellé választunk. Kizárólag a közösséget önzetlenül, odaadó- an szolgáló embereket kell kivá­lasztanunk a magunk képvisele­tére, aki a maga érdekeit csak utoljára hagyja, elsők nála, akik megbízták, akiket képvisel! A mai magyar pártpolitikában mélyen át kell érezni a jelenlegi szociális helyzetet. Isten a vilá­got mindnyájunknak teremtette és ha a tulajdon nem rendelése szerint működik, abból ismét baj lehet, amit el kell kerülni és sür­gős keresztény megoldást kell ajánlani. Ez le is van fektetve az ember számára. Úgy kell a tulaj­donnal élni, hogy az más boldo­gulását is segítse elő. Valaki so­kat bitorol, valakinek semmije, ez buktatta meg az előttünk volt köztulajdonrendszert is, mely­ben vékony kis réteg úgy vélte, hogy neki mindent, mert megil­leti, másnak csak a munka, mely­nek javaiból teljesen ki is rekesz- tették. A keresztény ember jó szándé­ka, jó erkölcse elősegítheti a ki­bontakozást, de csak ha „Mind­nyájan összefognak, megszerve­zik soraikat”, egyesült erővel megvalósítják akaratukat. Az imádság sokat segít, de tenni is kell a jó világ eljöveteléért. Deák András A megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Levél Rómába

Next

/
Thumbnails
Contents