Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-05 / 181. szám

1991. AUGUSZTUS 5. Az Uj Néplap Kisújszálláson 5 Erdélyországi barangolás Szabolcsi Károly 1200 méter magasban se gyenge. Igaz, itt mindössze csak 120 kilót tart den vezetett az út. Kolozsvár után a hegyek övezte szerpenti­neken Ikaruszunk is egyre töb­bet rosszalkodott, bár a kisebb- nagyobb javítások ellenére így is eljutottunk este negyed 9-re Borsig, a határ ottani oldaláig. Sajnos innen a román vámosok, katonák hajnali negyed 2-ig nem engedtek sehová bennün­ket, ki tudja miért. Miközben jobbra a gépkocsik, balra a ka­mionok kis várakozás után átju­tottak. Hogy mi miért nem me­hettünk, talány. Talán a hozzá­Borsnál. Hiszen a tulajdonkép­peni útlevélkezelés, vámolás percekig tartott, ezért érthetet­len az előzetes, sok órás vára­kozás. Egy a lényeg: negyed 4-re voltunk itthon, a kun tele­pülésen, ahol már senki sem várt bennünket. Azért az ébre­dező városban mindenki haza­talált, és bizonyára hónapokig él azokból az élményekből, amelyet ez a szűk hét jelentett. Köszönjük szervezők, köszön­jük vendéglátók! Viszontlátás­ra jövőre Kisújszálláson! nál ütötték el az időt. Egy szó mint száz: kitett magáért a sze- cseli református egyházközség, az RMDSZ helybeli szervezői, vezetői, kedves házigazdának bizonyult a polgármester, az egész város. Visszafelé a Fogarasi-hava- sokon, Nagyszebenen, Sebes, Gyulafehérváron, Nagyenye­értés hiánya miatt, talán kénye­lemből. Egy a lényeg: a gyere­kek öt órán keresztül éheztek, szomjaztak a buszban. Ezúton üzenem Petre Roman minisz­terelnök úrnak: remélem Ro­mánia közeledése az európai házhoz nem olyan csigalassú- ságú lesz, amilyennek a határ­őrei, vámosai bizonyultak Az utolsó istenhozzátok után hajnali négy után gördült ki a busz a kisújszállási városháza elől. Negyvenkét gyerek-fel­nőtt vágott a nagy útnak, Brassó külvárosába, Szecselébe, ame­lyik Kisújszállás testvértelepü­lése. Csodák csodája, a határon háromnegyed óra alatt átjutot­tunk: semmi szőrözés, semmi bürokrácia - román oldalon sem. Várad, Csúcsa, Kolozsvár volt az útirány. Magyarlakta te­lepülések, egyetlen magyar fel­irat nélkül. Patinás épületek, düledező házak, málló vakola­tok. Legelésző birkanyájak, két pásztor, továbbá öt-hat óriáster­metű, fehérszőrű csaholó fel­ügyeletével. Segesvárnál meg­állunk, iszunk a kút jéghideg vizéből, ahol utoljára látták élve Petőfit. Marosvásárhely után lerobbant falvakon keresztül vezet az út. Néhány településen a házak előtt, kinn az utcán köt­nek, varrnak, készítik a szalma­kalapokat. Feltűnik: étterem, vendéglő egy fia sincs, illetve ha van, az lakatra zárva. Ezen az úton Királyhágó volt az utolsó hely, ahol valamit ehettünk, ihattunk. Este hatra értünk Szecselébe, várt a város polgármestere, Ju­hász Péter tiszteletes vezetésé­vel az ottani egyházközség. Gellérd Lajos a Brassói Lapok főszerkesztőjével az élen pedig az RMDSZ irányítói, mindene­sei. Sándor szülőhelye következett. Innen kitértünk Zágonba, Mi­kes Kelemen, Kiss Manyi szü­lőfalujába. (Szecselén az isten- tisztelet idejére egy idős szé­kelyt, a 83. esztendejét taposó Kocsis Józsefet vetette mellém a vakvéletlen, akiről kiderült, hogy a tízes években Manyika, azaz Kiss Manyi osztálytársa volt Zágonban.) Egy nap múlva azután beju­tottunk Brassóba is. Megcso­dáltuk a híres Fekete templo­mot, a sétálóutcát, voltunk a 600 ezres település legnagyobb félhomályos áruházában. Lát­tuk, nincsen se hús, se tölteléká­ru. Elsétáltunk a város főterére, ahol 65 sír vas- és fakeresztje hökkenti meg a szemlélőt. Ide temették az 1989-es forradalom brassói áldozatait. Van közöt­tük 9 éves kislány, 12 esztendős fiú, 40 éves magyar gépészmér­nök, 60 esztendős ortodox pap. Hiába, a golyók nem válogat­tak. Részt vettünk katolikus mi­sén, református istentiszteleten, ahol Lőrincz Gáspár kisújszál­lási tiszteletes úr hirdette az igét. Mindkét helyen fellépett és nagy sikert aratott a kamara­kórus. Szombaton gyalogtúrára indultunk a Nagykő havas 1 ezer 820 méteres csúcsaira. A kaptató neve kilenc létra, ame­lyek szakadékok, vízesések kö­zött, alatt ívelnek át, és összesen 160 méter magasságot kell raj­tuk megtenni. A szédelgősek neki se eredtek, aki viszont út­rakelt, csodálatos élménnyel gazdagodott. A tizenöt kilomé­teres túra után egy zúgó patak partján a visszatérő fáradt ván­dorokat öreglebbencs várta, amelyben iszonyatos pusztítást végeztünk. Vasárnap a kultúra egyik helyi házában Tóth La- josné vezetésével műsort adtak az olvasótáborosok, továbbá a népi táncosok, és az énekkaro­sok is. Ressinka Lajos bácsi ci­tp.rahpmiitatniíi np.Hio ni van rp.­Félig magyar, félig román sporttagozatos diák az ifjú 17 éves hölgy. A neve Mihaica Gyöngyi Beatrice Az elszállásolás után másnap reggel irány a Székelyföld. Prázsmár egykori szász falu volt az első megállónk. Érdekes a parasztvára, ahová az ellenség elől a helyiek menekültek. Az ezerhétszázas években a pestis alaposan megtizedelte az ottani lélekszámot, ezért egy kupica pálinkáért bárki beköltözhetett az árva házakba, portákra. Egyetlen kikötéssel: fel kellett vennie a luteránus vallást. A tö­rök-tatár a falut többször el­pusztította, de a parasztvár be­vehetetlennek bizonyult. Eresztevény a következő ne­vezetesség: ott is a székely te­mető szélén Gábor Áron sírja. Az ágyúöntő ezermester 1849. július 2-án esett el a Kökösi híd­Dózsa György, bár a házát már régebben lebontották. Csernáton, a hatszáz méter magasan fekvő település jó né­hány országgyűlés színhelye, ma a székely múzeumnak ad otthont. A Domokos család kú­riája, hatalmas udvara, mellék- épületei 1973 óta biztosítanak helyet a vidék múltját, hajdani kulturális, gazdasági köznapi életét bemutató tárlóknak, mun­kaeszközöknek, gépeknek, be­rendezési tárgyaknak. Itt készí­tik a hímeves székelykapukat, és a létesítmény nyaranta a fa­faragók táborát is fogadja. Falai között megfordult Jókai, meg Orbán Balázs is. Őket hívták, Malinovszkijt nem, de ő úgy is jött. Megéhezett a küldöttség: uzsonna Csernáton parkjában da Szabó József és a felesége jóféle borral fogadott bennün­ket, a kedvességét cigarettával viszonoztuk. Kovásznán meg­néztük a fortyogó iszapot, a Po- kolsárt, ittunk a borvízből, majd Csomakörös, Körösi Csorna mekül sikerült, hogy dalra fa­kadt a közönség. Aznap este bú­csúztunk: mi felnőttek néhá- nyan Dávid István uram lakásán öblítettük le piros borral a ros- tonsültet, míg a többiek az isko­lában, vagy szintén a családok­at látták utoljára élve Petőfit Székelykapu Dálnokon nál, és a holttestét azért fuvaroz­ták el ennyire messzire, mert itt az út mellett volt a temető. Mondanom se kell, hogy ottani szokás szerint lábbal keletre tet­ték az örökös tanyába. Dálnok igazi darázsfészek volt mindig is, meg most is, ahol hamar előkerülnek a fej­szék, ha bántják a székelyt. Itt született a nagy parasztvezér, Zabola csodás műemlék­templommal rendelkezik. A tiszteletes úr elmondása szerint az imaterem padlói alatt 1977- ben tömegsírt találtak, de azóta sem háborgatták a ki tudja hányszáz éves sárga csontokat. Arról is hallottunk, baj van a kastéllyal, amely eddig gyerek­otthonként szolgált, most pedig kaszárnyát akarnak benne ki­alakítani. Tiltakozott már ez el­len az ottani református lelkész, katolikus pap, de volt róla szó a televízióban, illetve a rádióban is. Ugyanitt csodaszép székely­kaput láttunk, rajta ilyen felirat­tal: „Jószívű, hű barát kapunkon bejöhet, Álnok, kétszínkedő előtte el­mehet” 1982. Úgy éreztük, mi az első kate­góriába tartozunk, ezért meg­40 év 222 nap után (félig) nyugdíjban Kiss Kálmánná a nagykun városban tanult, minden is­koláját ott végezte, kivéve a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem magyar-törté­nelem szakát. 1957-ben kezdte, és néhány hete fejezte be pedagógus munkásságát. Igaz, csak részben, hiszen jö­vőre óraadó lesz. A gimnázi­um történetében ő volt az el­ső igazgatónő 1973-tól 1987- ig. Érettségi elnökként húsz évig tevékenykedett, és élet­célja volt, hogy igyekezett igényes lenni önmagához, a diákjaihoz is. Tapasztalta, a történelmet a fiúk értették jobban, magyarban viszont inkább a lányok jeleskedtek. 1979-ben országos Móricz napokat tartottak, és ennek a szervezésében, lebonyolítá­sában nem kis része volt. Akár a gimnázium rekonst­rukciójában, a tornaterem és a kollégium építésében. Férje 1954-ben végzett az egyetem történelem-földrajz szakán. A debreceni reformá­tus gimnáziumban érettségi­zett, és 1964-től 1991-ig szakfelügyelő volt a megyé­ben. Több mint 25 évig érett- •ségi elnök, jónéhány tanul­mányi verseny rendezője, szervezője. Tanévzárás előtt a megyei, szakos kollégák ünnepélyesen búcsúztatták. Ha visszanéz az elmúlt évti­zedekre, talán arra a legbüsz­kébb, hogy temérdek egykori diákja sikeres életutat, pályát mondhat magáénak. Ő is, akár a felesége, ősztől még fél műszakban az iskolában tanít. A minap számolgatták: mostani diákjaik kilencven százalékának a szüleit is taní­tották. Mindebből kitűnik, van hagyománya az iskolá­nak, amely kialakításának, továbbfejlesztésének talán ők is részesei voltak. Va­gyont nem bírtak, de nem is akartak gyűjteni, hiszen ezen a pályán mindez lehetetlen. Hívták őket korábban taníta­ni Debrecenbe az egyetemre, de mindig maradtak a ke­mény kun sziken. Pedagógus Szolgálatért Érdeméremmel búcsúztatták őket. Gondolkoztak azon is, el­mennek Szolnokra orvos fi­uk, a menyük, unokáik után, de azután úgy határoztak: maradnak. Ide köti őket a sok sírhalom közül különösen egy: szeretett kislányukat húszévesen temették. Ezen kívül eltéphetetlen szálnak bizonyul az a közel négy év­tized, amelyik annyi örömet, sikert, és olykor szomorúsá­got hozott. Csak érdekesség­képpen írom le: dr.Kiss Kál­mán munkaviszonya 40 év 222 nap lett. Igaz, a számnak még nincs vége, hiszen mint korábban, szó volt róla - ha nem is teljes óraszámban - szeptembertől ismét a diákok elé áll(nak). Mire futotta és futja? Kisújszállásnak eredetileg 351 millió forint volt az éves költségvetése, amely a központi céltámogatások következtében 377 millió lett. Az intézmények fenntartá­sára 229 millió szükséges, a fejlesztés fél­éves előirányzata pedig 37 millió forint, így megfelelő módon halad a szeméttelep építése, amelyre most 10 milliót áldoznak, de a létesítmény végleges befejezése 1992- ben esedékes. Az Arany János úti lakások­hoz közművet épít az önkormányzat, ez is 5,5 millióba kerül. További hat-hét telek kialakítása 600 ezer forint. Ezen kívül eb­ben az évben a vásárcsarnok környékén 1,1 millióért parkolót alakítanak ki. Ebben az évben a városi szülőotthont már ultrahang- készülékkel is ellátták, amely ára 3,6 mil­lió. Járda- és útépítésre négymillió marad, villanykorszerűsítésre egymillió. Gondol­tak a rendkívüli kiadásokra is, ezért tarta- lékalapukon 9,5 millió található. Augusz­tus elején úgy tűnik, ennyi tartalékkal 1991-ben nem lesz különösen gond, ha csak valamilyen jelentősebb és nem várt áremelkedés keresztül nem húzza a számí­tásaikat. Az oktatási intézmények terv szerinti, nyári karbantartását is végzik, talán csak a zeneiskolában kell iparkodni. A pénzügyi helyzet félévi alakulásáról, a mire futja és mire nem kérdéseiről a következő önkor­mányzati ülésen, augusztus 6-án részlete­sen foglalkoznak. Ennek a helyszíne az emeleti tanácskozóterem lesz. A 13 órakor kezdődő beszámolókra, vitákra tisztelettel várják az érdeklődőket (is). ____________ I rta: D.Szabó Miklós Fotók: Mészáros János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents