Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-05 / 181. szám
6 Azt beszélik a faluban... 1991. AUGUSZTUS 5. Öcsöd fülsiketítő csendje Zökkenőmentesen, simán érkezünk Öcsödre (szó szerint), ugyanis új burkolat került a Körös-híd rossz macskakövére. Az emerről érkezőt üdvözlő fürdőalkalmatosság - az úszókosár - időközben szép csendes halált halt. Nem bírta tovább, utolérte sorsa: a rozsda. Most ott fekszik kiterítve a parton. Húsz perccel később fogjuk megtudni a polgármestertől, hogy innen a Harang-zugi holt-ágra költözik át a szabad strand - évi tízezerért adná hozzá a helyet a téesz. Ám az átcihelődés sok procedúrával jár (őrt kell t állítani, engedélyeztetni stb.), így lubickolni majd csak jövőre lehet ott is. No de ez legyen egy falu legnagyobb gondja még akkor is, ha szélét víz nyaldossa. Áradó verőfény, lomha nyári délelőtt fogad. Kevesebben vannak ilyenkor az utcán, a bajok is elvonulnak az árnyékba. Persze rájuk találni most sem nehéz. A téesz itt is zsugorodik, kilátástalansága pillanatnyilag szinte természetes állapot. Hánykolódik, döcög a méteres hullámokon, az iránytű meg semerre sem mutat. A vas-fém kisszövetkezetnek is megcsappant a dolga, a háziipariakat sem kényezteti a kor. Minden újabb nap újabb háború, még ha ezek drámáját feledteti is a szikrázó ég. Bár ennek a falunak sosem mérték szakajtóval a boldogulást. Történelme megizzasztja azt, aki belelapoz krónikájába. Sokféle népek tanyát vertek helyén, már Krisztus előtt 2-3 ezer évvel előtt is lakták a vidéket. írásos emlék 1138-ban kelt róla először, a tatárjárás után pedig szabad kunok telepedtek meg itt. Aztán felváltva csapódott Békéshez meg Szolnokhoz, de volt, hogy Eger várának szolgált a népe. A törökvész alatt el is pusztult porig a település, csak 1714 óta fejlődik töretlenül. Főleg legelő állatairól és halászatáról volt mindig híres. De csapódott ki innen földmunkássztrájk szikrája, és sok katonát adott Öcsöd Damjanich seregének is. A két világégés sem kímélte, csak az első háborúból 345-en nem tértek haza. Most a megye lakosságának éppen egytized százaléka, 4 ezer 400 ember lakja. írhatnék csuda dolgokról is - például, hogy a helyi SZDSZ vezetője, aki szovjet disszi- dens, elsők között kardoskodott az ’56-os és második világháborús közös emlékmű lebontása mellett (ő már csak tudja!), meg hogy egy öreg hölgy az Ebtenyésztők Országos Egyesületére hagyta a házát, s úgy vette meg azt az „örököstől” az önkormányzat, hogy sportudvart létesítsen helyén ___írhatn ék, de inkább sorra veszem a falu jelenének egy-két villanását. Persze mentegetőzök is gyorsan: a teljesség minden igénye nélkül. Marci kivetette hálóját a holtágak vizére A Marci, az kérem egy pesti kft., amelynek kedve szottyant pénzét halott folyóágakba fektetni. Mindamellett nemes cél vezérli „őt’ ’ ebbéli elhatározásában, mert úgy terjeszti, e jobb sorsra érdemes vizeket a jövőnek kívánja megmenteni, nagy beruházással. No és valami szabadidőközpontot is akar létesíteni a környékükön. A szóbeszéd tárgyai az Öcsöd és Kunszentmár- ton között hullámzó, verebesi és csengedi ágak. Ki is kérték azóta a vagyonellenőrző bizottságon keresztül Öcsöd önkormányzata és a helyi pártszervek véleményét, nehogy valami susmusnak tűnhessen a dolog. Az önkormányzat azonban bölcsen ágál a vásár ellen, vélvén, akkor érdemesebb már várni egy csöppet a parlamenti törvényre, amely az önkormányzati tulajdonokról rendelkezik majd. Az ilyesféle ingatlanok elkapkodott kótyavetyéje, fél pénzes adásvétele ugyanis most még túl korainak tűnik, s fölöttébb jogtalan eljárás is lenne a partszakaszok mostani tulajdonosaival szemben. Az persze továbbra is igaz, hogy tiszta vizet kéne már önteni a holtágakba, de semmi esetre sem a vízzel kiönteni a gyereket. A polgarmesternel Molnár Bálint polgármester önmagától örökölte a falu kor- mányrúdját. Órákon át felvillanyozva beszél tervekről, kilátásokról, segít eligazodni a falu életében. Összességében azt sugallják szavai, nem látja olyan sötétnek a jövőt, bár akik eddig tele pénztárcával legyeskedtek a falu kerítései alatt, mind odébb- álltak. Például olaszok érdeklődtek sokáig az itteni adottságokról, lehetőségekről, volt egy koma, aki benzinkutat akart ide építeni, s a fővárosból is kérdezősködtek, mit szólna hozzá a falu, ha egy amerikai-magyar cég kamionparkolója állna határában ... De nem fordultak egyik esetben sem komolyra a dolgok. Beadtak az idén öt pályázatot különböző beruházásokra, s kettőre kaptak is némi pénzt. Kétmilliót az orvosi rendelő felszereltségének korszerűsítésére, másfél milliót a szeméttelep állapotának javítására. Megpályáztak szennyvízhálózat-fejlesztési pénzeket is, de ez a kísérlet egyelőre elutasítást nyert, s így azon kell gondolkodniuk, hogy az ehhez félretett kiegészítő költséghányadból mit valósítsanak meg helyette. Ez persze nem jelenti, hogy fölvetné az önkormányzatot a pénz. Méterről méterre növelik viszont az aszfaltburkolatú utak hosszát, bár legtöbbször keményen kell agitálni, győzködni, hogy minden lakó beleegyezését elnyerjék. A Bocskai úton például kútba esett az út (no nem szó szerint), s most megüti az ottaniakat a guta, mert a szomszéd Bokányi utcában azóta elkészült a kényelmes műút. Sok és egyre több gondot okoz viselkedésével a cigány lakosság. Épp Molnár úr húga kapott rajt’ egy cigánylegényt, amint rámolta a lakást. Miután rázárta a kalitka ajtaját, a madár röviddel később szabadlábra került, s most törheti újra a fejét, ki legyen a következő kiszemelt. Több mint egymillió forintot osztottak szét hét fiatal házaspár között vissza nem térítendő lakásépítési kölcsönként, s húsz helybélitől vállalták át a kamatadó terheit (részlegesen rajtuk kívül is sokakat segítettek). De még mindig sokan folyamodnak nap mint nap segélyekért. Helyi adó gyanánt ezer forintot kémek be családonként, ahol ezt a jövedelmi viszonyok egyáltalán megengedik. Elmondta még az elöljáró, hogy falujában igazi vállalkozóból sajnos kevés van, gomba mód elszaporodtak viszont a palackozott italt árusító boltocskák. Ezzel szemben nincs Öcsödön egyetlen hely sem, ahol az átutazó megebédelhetne. Elkötelezett ember Ha minden kötél szakad, Ros- kó Károly ismert helyi kötélgyártó mesteré akkor sem tesz ilyet! Már a dédapjának az apja is kötelet vert Öcsödön, s félállásban fia is ezt a mesterséget műveli Szarvason. A régmúlt és a jelen szorosan, kibogozhatatlanul összefonódik műhelyében, akár keze munkáinak szálai. Van itt a felemlegetett dédnagyapa szerszámoskészletétől a legújabb villanysodróig minden, s készít általuk az ötcentis átmérőjű hajókötéltől a kiscsikó kötőfékén át a drótkötélig számtalan falu határában, és hatvan méter biztonsági kötelet vásároltak tőle. De általánosságban már közel sem olyen rózsás e kenyérkereset, mint volt korábban. Valósággal kötélidegzet kell a változások elviseléséhez! Az alapanyag, ami tavaly 600 forint volt, mára már 900, ugyanakkor a té- esznek nem kell, csak ötven marhakötél az elmúlt augusztusi 600-hoz képest. Mondja is, a háborúban volt utoljára ilyen rossz világ a szakmára. Még mielőtt saját műhelyt nyitott, fonta a kötelet egy darabig a téeszben is, de holmit. A környéken már kevés fogy ilyesfélékből, ezért jobbára vásározással ad túl kötélneműin, sokat jár például Hódmezővásárhelyre. De van olyan is, hogy helybe jönnek a megrendelők, mint mikor a hidat csinálták a mikor egyik fogatos meglovasí- totta egyik fonógépét, elege lett belőle. Pedig tudja, azóta is azzal kontárkodik fusiban az illető ostoros ember. No, de minek kötekedni, mikor ott vár rá hátul a sok megfonnivaló. Csipeszcsinálók A volt pártház emeletén április 15-től új munkahely létesült! A kunszentmártoni UNISZÖV létesített itt facsipesz-összerakó üzemet. Vagy húszán üldögélnek a hosszú asztalok körül - vakációzó kisgyerektől nyugdíjas mamákig -, és szorgalmasan pattogtatják a drótszálat a két falapocska közé. Amit csinálnak, bedolgozásnak minősül, így ebédpénzt sem kapnak. De jóformán fizetést sem, ha arra gondolok, hogy milyen éhbért keresnek havonta a szempusztító kézimunkával. Most ne figyeljen ide az, aki gyengébb idegzetű: mindössze 2500-5000 forintot. Én magam látok olyan bérelszámolást, amely alján ott szerénykedik a számjegy: 2472 forint. Bár ez még a negyvenórás betanulási idő díja. Ebből megélni persze nem is nagyon lehet, egy kis kiegészítésnek viszont nélkülözhetetlen a soványka nyugdíj vagy gyes mellé. Dugán Lászlóné, a csoportvezető asszonyság miközben az asztal fölé görnyed, sorolja is, bizony el-eljár- nak e mellett hétvégenként kapálni, libát tépni. Persze, persze . . . mégis azon értetlenkedem én, jóra- való ember, hogyan képes ezer csipeszt dobozba csomagoltatni 88 semmirekellő forintért. Nem csoda, hogy Marx, Engels és Lenin - a kinnfelejtődött „szentek”- is értetlenül bámulnak a falon maguk elé ... A pártszékházzá lett zöldségesbolt Apony i István uram az érem másik oldala, a kisgazdák helyi szószólója és első embere. A fordulat nagy-nagy vesztese, a meg nem választott. Zöldségboltjában keressük meg, a piac sarkán. Kérdezem a falu dolgairól, aztán hagyom, hogy beszéljen. Hosszan mondja a magáét.- Először is nem igaz, hogy mi tűzre akartuk hányni a régieket, tudvalevőleg a mi sorainkban is voltak egykori kommunisták. De attól óvtuk a jövőt, hogy a pénzek visszakerüljenek ugyanazokba a kezekbe. A választási kampányt huncut módon - ijesztgetéssel - mégis a bigott voltak nyerték, s a basáskodás azóta is folytatódik. Hatvanhétmillió forintot kapott a falu erre az évre, ami lakosonként 15 ezerre taksál. Ennek- harmadát elviszi a község apparátusainak működtetése - százvalahányan M kapnak fizetést a „ tanácstól’'. A téeszből ugyanakkor több mint nyolcvan embert ebrudaltak ki. Ezek után vajon ki vonja vissza a jelmondatot, hogy: ,,Ha szolgalelkű cselédek akartok lenni, szavazzatok a kisgazdákra!" Meg itt vannak a cigányok. Nem titok, mi is próbáltuk megnyerni magunknak őket, de szinte egy emberként a másik oldalra álltak. Ők tudják. Most jó napszámot kapnak mind, ezer for intőt is keresnek egyetlen nap. Szó mi szó, lassan az is igaz lesz, amit ugyancsak zászlajukra írtak a későbbi győztesek: ,JVem lesz háztájid, nyugdíjad, munkád!” Nyomott na a hangulat ebben a faluban, aki bejön ide a boltba, mind panaszkodik. Mert tudja, hogy itt lehet. Ez lett a fészkünk is, itt dugjuk össze a fejünket néhanap. Nem is mer idejönni egy sem a „kommunisták” közül! Szervezetünk most száz tagot számlál, a választásokon pedig 500 szavazatot kaptunk, ők á háromszorosát. Legyenek vele boldogok. De ne higgye, hogy gátjai voltunk első perctől a közös munkának. Elmentünk szépen, részt vettünk a testületi üléseken. Személyes bocsánatot kértem a korteskedésért, még támadtak is, amiért megalázkodom előttük. Mit tudtam még akkor, hogy nem sokáig tart a testületi békesség, mert sajnos nem fértünk el velük ugyanabban a teremben. Jó, jó, tényleg kezdők voltunk, de úgy gondoljuk, nem csináltuk mégsem olyan rosszul. Aztán mikor lehurrogták sorra kezdeményezéseinket, sőt gúnyolódtak, kivonultunk, dühből. Azóta sem megyünk a kerekasztal környékére. Míg ők ott lesznek, mi bizony nem leszünk ott! A falu múzeuma Nem minden négyezres településnek adatik meg, hogy saját múzeuma legyen, sem az, hogy amerikai gép zuhanjon rá az égből. Öcsödnek mindkettő sajátja. Ugyanis néhai Daróczi István kezdeményezésére csinos hely- történeti gyűjteményt tekinthet meg az érdeklődő, amiben ott áll a falhoz támasztva az említett Robert L. Hasting gépének egyik propellervitorlája is. Elvégre Öcsöd történelmének fontos részévé magasztosult az, hogy őt rossz sorsa éppen ide pottyantotta a nagy vérzivatarban. (Azóta is egészségnek örvend Mr. Hasting és az egykori legénység, s nemrég tette tiszteletét a faluban, ahol szinte az egész pórul járt gépet megőrizték, darabjaiban.) De van itt az emléktárban a sok, régen használatos paraszttárgytól egy orosz hadifogoly által egyetlen szög nélkül „ácsolt” fakeresztig mindenféle. Domokos Lajos bácsi, aki ugyancsak részt vett a gyűjtésben, most nyugdíjas, és éméllett tárlatvezetője a volt elemi iskola hasonmásolatának. A másik terembe is bekukkantunk, ahol a Körös-völgy természeti értékeit mutatja be egy igényes, szemrevaló kiállítás. Áz viszont már sehogy se fér a fejembe, az utca felőli két ablakot miféle természeti jelenségek zúzhatták be -valamelyik estén, merthogy faluját kicsit is szerető halandó nem tesz ilyet, az bizonyos ... Az oldalt írta és összeállította: Técsi Zoltán Fotók: Mészáros János
