Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-29 / 201. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. AUGUSZTUS 29. Keresztény művészet A VB-re készül Keresztény művészet régen és ma címmel kiállítást rendezett augusztus közepén a tiszaföldvá- ri katolikus egyházközség ahelyi művelődési otthonban. A kiállítást a pápa magyarországi látogatása tette időszerűvé, így azokban a napokban is megtekinthető volt a tárlat, amikor a hívek százezrei személyesen, milliói pedig tévén láthatták, hallhatták a Szentatyát. A megnyitót dr.Varga Lajos néprajztudós, nyugalmazott gimnáziumi tanár tartotta. Beszédében fölhívta a jelenlévő több, mint nyolcvan érdeklődő figyelmét hazánk szebbnél szebb látnivalóira, keresztény művészeti értékeire, s elismeréssel szólt a katolikus egyházközség kultúrát terjesztő tevékenységéről. Ezután röviden bemutatta a mintegy 320 kiállítási tárgyat. Patinás, régi faszobrok, nyék, s természetesen a pápával, illetve a pápasággal kapcsolatos érdekes dokumentumok. A tárlat anyagának nagy részét a földvári katolikusok gyűjtötték össze saját lakásaikból, de néhány rendkívüli kiállítási tárggyal a plébános és két-három pap barátja egészítette ki a látnivalók sorát. A későbbiek során a tárlatvezetést felváltva két-két ifjúsági hit- tanos vállalta komoly felkészültséggel és kedvességgel. Miközben a látogató végigsétált a gazdagon, ízléssel kiállított tárgyak között, halk egyházi zene segítette az elgondolkodásban múlt és jelen fölött. S hogy él a kereszténység, bizoyította, hogy még üdítővel, apró süteménnyel is kínálták a látogatót. A rendezők külön öröme, hogy a vendégkönyv tanúsága szerint a kb. ötszázhúsz látogató között ott volemléktárgyak, templomi és lakásdíszek, különböző anyagokból csodaszép rózsafüzérek, miseruhák, templomi felszerelések, betlehemek, régi és új festmétak jónéányan a nagyközség vezetői, elöljárói, pedagógusai közül is. S.F. Tiszaföldvár „Nincs egy hely, ahová mehetnék...” Ez jutott eszembe, amikor az n+1. középiskolát kerestem föl óhajommal: felemás korlátra lenne szükségem az őszi vizsgámhoz (merthogy szeptemberre halasztottam a tomavizsgá- mat). Mindenütt nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Az eredmény mégis az, hogy „nincs egy hely, ahová mehetnék...” Amelyik intézmény tornaterme nincs a nyári munkálatok miatt felfordítva, ott nincs felemás, - vagy esetleg edzőtáboroznak, így marad a régi, jól bevált séma: irány Jászberény, az ottani felemás legalább ismerős, a tanítóképző tornatermében gyakorolhatok. Igaz, hogy napi 100 km utazást és némi pénzt igényel, - de muszáj! Másrészt, ha valaki „csak” mozogni akar - mondjuk kosarazni, annak se tudok mit ajánlani, mert nincs egy szabadtéri pálya, vagy iskolaudvar, ahol lehetne játszani. Tornateremre nem is gondolok, mert az a „profiké”. Talán, ha lenne egy pálya...!” S akkor az ősszel, az első testnevelési óra után kevesebb tanulónak lenne izomláza, itt Szolnokon, a megyeszékhelyen. Kormos Katalin tanítónő, leendő testnevelésszakos tanár, Szolnok Meglepődtem Augusztus 23-án a Hetényi kórházba mentem, egy beteg barátomhoz. Amikor a buszról leszálltam, észrevettem, hogy az Új Néplapomat otthon felejtettem, pedig barátom biztosan örült volna neki, hiszen ő is rendszeresen olvassa. Nosza, gondoltam, van a közelben újságárus, segítek a dolgon. Nos, nemcsak, hogy nem kaptam újságot, hanem meglepődve és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy az újságárus milyen megjegyzésekkel utasított el . Eddig én úgy tudtam, az újságárusítás üzlet - lehet, a posta illetékesei is így tudják? Nos, akkor talán nem ártana kulturált magatartásra oktatni, s üzleti szellemben működtetni a városszéli pavilonokat is. Bérezi Jenő nyugdíjas Szolnok Mint ismeretes, a csongrádi Lantos János lett a magyar egyéni halfogó bajnokság győztese, egyben a 38. Édesvízi Sporthorgász Világbajnokságon induló magyar csapat egyik tagja. A felA vébé előtti napokban a luxemburgi szövetségi kapitányt látom vendégül, ők a legújabb technikai felszerelést tudják nekem biztosítani, én meg szakmai, helyismereti tanácsokkal látom készüléssel kapcsolatosan elmondta:- Csongrádon nagyon jó csapat van kialakulóban, sokat segítünk egymáson. Ha én megyek versenyre, nekem segítenek a többiek, ha ők, én segítek nekik. Mindennél többet ér ez az összefogás. el őket. Ma már csak korszerű kellékekkel lehet jó eredményt elérni és a színvonalat tartani. Eddig négy vébén vettem részt, most készülök az ötödikre. Számomra ez lesz a legszebb, mert itt lesz, holnap kezdődik Szegeden! Medgyasszay Gy. Béla Csongrád Kérem Önöket, tegyék ki az újságba, hogy meguntam még az életemet is, pedig hát nyugdíjas lévén biztosan nincs már sok hátra... Nehogy azt gondolják, azt akarom elpanaszolni, hogy kicsi a pénzem, nem futja semmire. Ezt a legtöbb nyugdíjas elmondhatja, el is mondja napjában. Ám, ha egy nyugdíjas a két kezével gyűjtött virágmagokkal beveti a lakóház előtti kis földnyelvet, két éven át ássa-túrja, locsolja, miért vannak gonosz emberek, akiknek nem tetszik a kömyezetszépítés- építés? Nyár elején leforrázták a kis semmi virágbokraimat, úgy, hogy még magot se tudtam gyűjteni jövőre. Aztán lelopkodták éjjel a rózsát, elvitték a muskátlit tövestől - a tisztán tartott kis.ker- tecskébe dobálják a csikket, mindenféle szemetet. A város szívében történik mindez. Hát én azóta olyan rosszul alszom, hogy elhatároztam, meglesem az éjszakai gonosz embert. S nemcsak meglesemkijózanító hideg vízzel is nyakon öntöm, aztán szidhat, átkozhat, nekem már úgyis mindegy! M.Sándorné Szolnok, Ady Endre út És a Városmajor úton? Én a régi nevén Vosztok 1-6 számú lakóházak közötti közterületet gondozom már 11 éve és a felügyelője vagyok ennek a területnek. Gyorsan hozzáteszem, hogy ezért én soha egy fillért nem kaptam, csak szeretem a szépet, a rendet, - dehát írtam már erről az újságnak. Júniusban fölkerestem a Békés Otthon Lakásszövetkezet gondnokságát és kértem, hogy a parkot körülkerítő korlát tavaly pótolt láncait fessék be, mert megeszi a rozsda. Rábeszéltek, kifizetik a festéket, fessem le én. Azóta, ahogy az idő engedi, folyamatosan festek. A láncok után a padok következtek, a gondnokságon örömmel fogadták, s a festék árát megfizették. Hanem a padok festésekor elszabadultak az indulatok. A 4. számú ház előtti pad festésekor a lakók kifogásolták, hogy nem tudnak a padra ülni. Aztán a padokat elvitték a helyükről, a frissen festettet homokkal leszórták, bár még papírt is írtam, a lépcsőházban kifüggesztettem, kérve türelmüket. A papírt levették, a lefestett padot elvitték. Mérgemben lelakatoltam a padot, amiért aztán a gondnokságot is megtámadták. - Az igazsághoz tartozik, hogy volt, aki dicsért, köszönte az önzetlenségem. Az is igaz, hogy egy férfi azt mondta: nem szabad ilyen szépre csinálni, mert csak magamra haragítom a lakókat. De hát miért vagyunk ilyenek? A rend,, a tisztaság nem mindenki öröme? Németh Mihályné Szolnok Megköszönöm Nagy bánat ért augusztus 26-án éjjel. A vasútállomásról indultam, a 24-es autóbuszt vezettem a Széchenyi lakótelepre. Már a Várkonyi téren föltűnt, hogy kék sporttáskámat - amiből indulás előtt vacsoráztam, s nyilván a vezetői ülés mögött hagytam - ellopták. Minden igazolványom, jogosítványom, fontos iratom odalett, s vagy 2 ezer forintnyi pénzem is. Másnap 27-én éjjel, amikor szolgálatból hazaértem a családi ház kerítése tövén megtaláltam a kék sportszatyrot, - mindössze a pénz és egy zsebkés híjával. Szeretném a nyilvánosság előtt megköszönni az eltulajdonító kedvességét. Nekem ez is az! F. S. Szolnok Válaszol a tószegi polgármester Tisztelt Kerttulajdonos! Ön a névtelenség álarca mögé bújva írt levelet nekem a lap augusztus 22. számában. Nyilván azért, mert úgy gondolta, hogy a jelenség a fontos, amit tollhegyre tűzött és nem pedig a panaszos neve. Rendben van, elfogadom. Azt azonban nem, hogy Ön „megszólításával” előbb üt, s csak aztán kérdez. Nem értem, hogy a mezőőr alkalmazásának kérdését miért tereli ideológiai síkra? Milyen összefüggés van a kettő között? Azt írja nincs olyan helyzetben, hogy évi 500 forintot áldozzon egy mezőőr alkalmazásáért. Tisztelt Uram! Belegondolt-e Ön abba, hogy telkének szemmeltar- tása Önnek mindössze 1,40 forintjába kerül naponta? Sokan, A tárgyalóteremből Terülj asztalkám, de ... ingyen A lakoma lukuluszi volt. Pazar és fényűző, mintha csak az egykori dúsgazdag római hadvezér valamelyik fényes győzelmét ünnepelte volna. Volt ott minden, amit szem és száj megkívánt, az étvágy se hiányzott, hiszen a tobzódó vendégek egyikének se csökkentette fogyasztási kedvét az a nyomasztó hétköznapi gond, hogy az elszámolásnál a főúr olyan összeget számol majd fel, amely megterheli a lapos pénztárcát. A fejedelmi vacsorát - amit még koldus pénzzel se köszöntek meg - Jászberényben a Ne- szür szőlőben magasló Lehel Gyöngye szállodában költötték el. A finom falatok és italok el- fogyasztói az a tíz tagú társaság, amely február egyik éjszakáján kikocsizott a Neszürbe. Előzetes bejelentés nélkül érkeztek, mert tudták, hogy nem a szálloda üzemeltetője, az Alföldi Vendéglátó Vállalat látja őket vendégül, hanem a szálloda portása. Az ügyeletes portás azon az éjszakán Bordás Sándor, Jászá- rokszállás, József Attila u. 23/a szám Alatti lakos volt. A 22 éves fiatalembert régi jó barátság fűzte ahhoz az ingyenvacsorát kedvelő társasághoz, amely hasonló korú fiatalemberekből és még fiatalabb lányokból állt. A lucullusi lakomáról tehát el lehetett mondani, hogy baráti társaság jött össze, ahol barát látta vendégül a barátait. Bordás nem volt szűkmarkú házigazda, nem sajnált semmit a vendégeitől. Miért is tette volna, hiszen azon az éjszakán - máskor is - úgy őrizte a szálloda javait, hogy őt nem őrizte senki. így aztán semmi se volt drága, vendégei ízletes hidegtálakkal, márkás szalámifélékkel és füstölt tarjával töltött szendvicsekkel tömték magukat. Szomjuk oltásáról is gondoskodott a bőkezű házigazda, elfogyott 6 üveg Ruszkája vodka és vagy 4 üveg Martini. Bordás figyelmességét tanúsítja, hogy korcsolyának még sósmogyorót is felszolgált. Akit kimerített a kiadós vacsora, azt várta a frissítő szauna, vagy a luxusszállodának valamelyik szobája. Hajnalfelé, amikor a vendégek távozásra készülődtek, Bordás sűrűn ismételt „minden rendezve” hangoztatásával búcsúzott főlük. Távozásuk után rendezett is mindent, mert az elfogyasztott ételeket és italokat a raktárkészletből pótolta. A Jászberényi Városi Bíróság dr.Gondos Imre Tanácsa hozott ítéletet a nagylelkű házigazda szerepét átvállaló Bordás Sándor ügyében. A fiatalembert - aki jelenleg sorkatona - hűtlen kezelés vétsége miatt 1 év próbára bocsátotta. Az ítélet jogerős.- ésal akikhez már betörtek egyszer, szívesen adnának ennyit azért, hogy egy őr nap mint nap elsétáljon üresen hagyott házuk, kertjük előtt. Felhívom szíves figyelmét, hogy újra olvassa el a július 23-i levelünket, amelyet Ön felszólításnak aposztrofál. A levél hangvétele inkább kérő, stílusa udvarias, mintsem felszólításnak hasson. Egyetlen konkrét kérdésére az alábbiakat válaszolom:- A mezőőr alkalmazásához a zártkerttulajdonosok önkéntesen járulnak hozzá, ezért minden zártkerttulajdonos saját belátása szerint dönthet, hogy befizeti-e a szerintünk nagyon méltányos összeget. A mezőőrt kísérleti jelleggel 1991. december 31-ig alkalmazzuk és a kerttulajdonosok véleménye alapján döntünk majd arról, hogy a jövő évben igényt tartunk-e a szolgálatára. Őszintén remélem, hogy szolgálatba lépésükkel csökkenni fog a zártkertekben a lopások, rongálások száma. A mezőőrök kötetlen munkaidőben, főállásban dolgoznak. Hogy pontosan mikor kezdik a munkát és mikor fejezik be, erről biztonsági okokból érthetően nem nyilat- kozhatom. Az őrök bére természetesen nem tartozik a nyilvánosságra, de Önnek a Tószegi Polgármesteri Hivatalban szívesen elárulom. Ehhez azonban fel kell fednie kilétét, ami tudom nem könnyű. Tisztelettel: Papp István Csomagolóanyagok Detkről A detki termelőszövetkezet mü- anyagüzeme 20 helybélinek biztosít munkalehetőséget. Az üzemben korszerű műanyag csomagolóanyagokat állítanak elő az élelmiszeripar és a háztartások részére. Termékeik - közvetett úton - Svédországba, Amerikába és Izraelbe is eljutnak. A tsz- melléküzem amellett, hogy tisztességes nyereséget hoz, „besegít” a terméskiesés pótlásában is. MTI Fotó: H. Szabó Sándor Fotó: Illyés Csaba, összeállította: S. J Augusztus végi aktuális A jászkiséri Ládi Karcsika most megy első- osztályba. Édesanyja szép új táskát vett neki 800 forintért; füzetekre kb. 900 forintot költött, ruhát és egyéb dolgot nem is sorolt, de szívesen áldozott, mert egy édesanyának nagy öröm, ha a fia iskolás lesz. Karcsika kishú- ga, Marika két év múlva lesz iskolás, bátyja is diák még - 3. éves autószerelő szakmunkás tanuló. Fényképezte és beküldte: Tánczos Alajos Jászkisér Aki olvassa, adja tovább!
