Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-29 / 201. szám

1991. AUGUSZTUS 29. Az Új Néplap Martfűn 5 Hétfőn becsengetnek Készülnek az iskolák, a pedagógusok Több mint ezer martfűi kisdiák­nak vasárnap lesz a tanévnyitó. Mint minden évben, most is csen­desek voltak nyáron az iskolák - diákok aligha mentek a közelükbe. Mégsem volt teljes a csend, mert a két általános iskola körül szorgos munka folyt Az meg különösen érezhető volt hogy a Mártírok úti iskolánál nemcsak a szokásos nyári karbantartásokkal dolgoztak. Ott ugyanis az önkormányzat négy va­donatúj tanteremmel megtoldotta a helyet. A martfűiek jól tudják, az elöregedett régi, vasútállomási is­kola pótlására épült az új, s az ön- kormányzat a régi iskola eladási árát megtoldotta saját pénzével. Tízre gondolták, tizenkétmillióból teljesen elkészült a négy tanterem, s ebben a pénzben már a fölszere­lése, bebútorozása is benne van. Az önkormányzat megbízott osztály- vezetője, Sólyom Dezsőné sorolja: mindkét általános iskolánál rend­ben lesz szeptember elsejére min­den. Még pedagógusban sincs hi­ány, épp a múlt héten érkezett egy házaspár Szolnokról, egyelőre egyszobás lakást tudtak nekik ki­utalni. A Május 1 úti általános iskola - ahol a fényképezőgép augusztus végén még állványokat fedezett föl - a felújítás első ütemét élte át a nyáron. Festés-mázolás, homlok­zatfelújítás, nyílászárók javítása fejeződött be, jövőre majd tetőszi­geteléssel, csatornázással folytat­ják. Ugyancsak elvégezték a szo­kásos nyári karbantartást a szakis­kola épületein, ott még némi tető­zetjavításra is szükség volt, úgy hogy félmillió forint körül van az elvégzett munkák értéke. Oda öt­száz gyereket várnak az 1991/92- es tanévben. - Csak ennyit - csodál­kozom, hiszen... Igen, csak ennyit, a magyar cipőipar szakem­berszükséglete csökken, jövőre már tervet kell készíteni, fölméré­seket csinálni, milyen más szakmát oktathatnának Martfűn, hiszen a környék gyerekei közül sokan sze­retnének az általános iskola után helyben szakmát tanulni, vagy szakközépiskolában - esetleg gim­náziumban - itt folytatni tanul­mányaikat.- És a tanév első, hirtelen gondja a tankönyvek. Mit tud segíteni a szülőknek, diákoknak az önkor­mányzat?- Tavaly százezernél több forin­tot adtunk tanulmányi segélyként szeptember elején. Most a tanév első napjaiban az osztályfőnökök fölmérést készítenek, s miután megtudjuk, (mert pontosan még augusztus 22-én sem tudták, tud­hatták) mennyivel lett drágább a tankönyv egy-egy osztály tanulói­nak, bizony, rögtön segíteni kell. Előzetes becslések szerint a tanu­lók 30-40 százaléka rászorul az év eleji tankönyvsegélyre. Aztán ugye kezdődik a másik gond: az iskolai étkeztetés. Martfűn most a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat a fő iskola- konyhás, s az önkormányzat már tavaly kimondta: nem lehet éhező gyerek Martfűn. így aztán vagy há­romszázezer forint étkezési segélyt adtak, hogy lehetőleg minden gye­rek kapjon ebédet az iskolában. •Most se lesz kevesebb, sőt több a kiadás erre, de hát azt is meg kell várni, hogyan állapítják meg a nor­mákat, s a kedvezményeket. Min­denesetre, az önkormányzat, a pol­gármesteri hivatal fölkészült. Va­sárnap tanévnyitó, hétfőn kezdődik a tanév! Kicsit kiesik Tüzép a város szélén Kevés a vevő, pedig áru van, még választék is Már számítógépek dolgoznak Egyre több a munkanélküli Ha valahol, nem panaszkodhatnak munkahiányra, az a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Munkaügyi Központ Martfűi Kirendeltsége. VargánéTaka- ró Katalin másodmagával alig győzi fogadni a város, s a környező falvak nehéz sorsra jutott lakóit. A munka- nélküliek száma egyre nő a térségben, rövidesen akirendeltség még egy ügy­intézőt alkalmaz, pedig már korszerű számítógép is segíti a munkát, a pon­tos, naprakész nyilvántartások elké­szítését. A martfűi munkanélküliek száma most pontosan 13S, a szomszé­dos Tiszaföldváron 295, Kengyelen 145, Cibakházán 98, Rákócziújfalu- ban 49, Mesterszálláson 18, Mezőhé- ken pedig 6. Látszólag nem nagyok ezek a számok, de kis elemzés után sok szomorú jelenséget tartalmaznak, így például szinte minden településről jelentkeznek már olyan fiatalok, akik az idén fejezték be tanulmányaikat, s nem tudnak elhelyezkedni. Foglalko­zás szerint a legtöbb munkanélküli mindenütt a szak- és segéd-, valamint bétámtott munkásokból kerül ki, de Kengyelen, Martfűn és Tiszaföldvá­ron már vannak főiskolai, egyetemi végzettségű munkanélküliek is. Életkor szerint a stadsztikában a 25- 45 év közöttiek vezetnek, de Tisza­földváron például ötvennél több a nyugdíjkorhatárnál csak tíz évvel fia­talabbak aránya. Nagyobb nemenkén­ti különbség nincs, valamelyest a fér­fiak vannak többségben a munkanél­küliek között. Iskolai végzettség szempontjából a legtöbben az általá­nos iskolát végzettek vannak. Az átképző tanfolyamok iránt meg­lehetősen megoszlik az érdeklődés. A pályakezdők különösen értetlenked­nek: épp befejezték tanulmányaikat, s máris kezdjenek újat? Ahányszor keressük, mindig egy utcával tévedünk. Lehetpersze érmék az is oka, hogy sehol egy tábla, egy útjelző, pedighát egy új Tűzép-telepnek még kellene a cé­gér. A vasútállomás szomszédsá­gából a volt téglagyári térségre költöztették, szervezték az új tele­pet. .Augusztusvég, délidő. Csendes a telep, egy vásárló sincs a hatal­mas térségben. Veres Sándomé, Irénke, a pénztáros-adminisztrátor a napi bevételt számolja. Nem sok, mindössze 163 ezer forint megyen ma a postára. Irénke, a nagyon fia­tal tüzépes és nagyon fiatal asz- szony az egyik, nyugdíjas árukia­dó előtt azt mondja, ő bizony nem nyilatkozik, nem nyilatkozhat semmiről, mert ugye a főnök távol­létében a beosztott nem kap arra engedélyt. Dehát nem nyilatkozat kell, csak kis érdeklődés hozott bennünket. Hogy fogy-e az építő­anyag, s hogy állunk a télirevaló- val? Irénke mondja, ahogy nekik nincs pénzük befejezni a házukat, sok ember, egyre több ember meg már bele se fog. Nagyon alábbha­gyott a családiház-építők kedve.- Akkor mi lesz a tüzelővel?- Amig az utalványos van, sem­mi különös. Addig van dorogi, ta­tai, berentei és német, valamint lengyel szén. A magyar szenek még a régi áron, 178-264 forintért hazavihetők mázsánként. Hanem mi lesz azokkal, akiknek nem volt utalványuk, akik ezután veszik, vennének szenet? Amostutalványos tatai szén má­zsája 264 forint, - ha nem utalvá­nyos, az új ár 763 forint mázsán­ként. A német 1071, a lengyel 886 - ki tudja megvenni? Persze ez nem az új, tágas, a réginél mindenképpen korszerűbb martfűi telepen van csak így. Saj­nos, sokan lesznek, akik a télen fáznak - s megéljük még azt az időt, amit régi emberek, öregek emlegetnek: lesz, aki egy kaska szénért megy a tüzéphez. Ki mit nem lát? Panaszok a műholdas adásra — de már helyenként mindenre „A martfűi Ság vári Endre utca (1-3-5-7) háztömbök lakói nevé­benjelentem be felháborodásunkat a Lénia kábelvezeték szervezői, il­letve szerelői ellen. Már a hálózat szerelésének megkezdése napján (ez év tavaszán) szócsata, összetű­zés volt az 1. számú házban lakók és a szerelők között (nem akarták megengedni, hogy a padláson ke­resztül szereljenek vezetéket), azonban mit sem törődve a lakók felháborodásával, a vezetéket mégis kifeszítették a háztömbök tetején az utca teljes hosszában. Ennek következtében (kapcsolás után) az 1-es, 2-es csatorna le lett árnyékolva, s így az adás számunk­ra élvezhetetlenné vált. Mi is hiába vásároltunk új színes tévét (a kép gyönyörű volt), s hozzá antenná­kat, ami nem kevés forintba került. A zavar miatti felháborodásunkat jeleztük a Postának, a szakem­bereket ki is küldték, azok a bemé­rést elvégezték, a zavarás valóban fennáll...” A levélíró most nem található Martfűn, nyár vége van, üdül. Megtaláltuk azonban egy másik le­vél hóját, aki ugyancsak tévévételi panaszok miatt fogott tollat, s út szerkesztőségünknek. Ebből is idé­zünk: „Én egy lakóház választott kép­viselője vagyok (18 család). Mind­eddig csak három család vezettette be a kábeltévét A többi lakó bűn­hődik a rossz vétellel. A Lénia szerződést kötött a lakásszövetke­zettel, hogy a régi központi anten- narendszert felújítja 40 fo- rint/hó/lakás karbantartási díj fejé­ben. Ez év április elseje óta ez nem történt meg. Reklamálásra kiküldi a szerelőjét aki megmagyarázza az embereknek, hogy rossz a tévéjük. Röviden ennyi a lényeg...” Törőcsik Károlyné, az előbbi le­vél írója személyesen is megerősí­ti. Igen, hónapok óta csak bosszú­ság a tévé elé ülni, s ő már be is jelentette a lakásszövetkezetnek, nem fizeti a havi negyven forinto­kat, hiszen nem jobb, hanem rosszabb lett a vételi lehetőség. Po- mázi István, a Tyereskova la­kásszövetkezet elnöke megerősíti a tényt. Pontosabban: azt mondja, helyenként panaszok vannak a vé­telre, helyenként pedig kitűnően élvezhető mind a földi, mind a mű­holdas adások minősége. Épp a pa­rányi lakásszövetkezeti irodában van Szöllősi Béláné, a felügyelőbi­zottság elnöke, aki az utóbbit erő­síti meg. Az ő tévéjükkel, ponto­sabban vételi lehetőségükkel sem­mi baj. Pomázi István elmondja azt is, hogy a tavaszon, amikor közvé­lemény-kutatás után 503 lakástu­lajdonos jelezte: kéri a műholdas antennát, két cég ajánlotta munká­ját Egy helyi, olcsóbb pénzért s egy szegedi, az a bizonyos Lénia, drágábbért A lakók akkor - már azok, akik a műholdas vételt szor­galmazták - a Lénia mellett döntöt­tek. És mivel a régi központi anten­narendszer bizony felújításra szo­rult, a lakásszövetkezetiek „egy füst alatt’ ’ annak korszerűsítését is megrendelték, pontosabban szer­ződést kötöttek a Léniával. Pomázi István most azt javasolja (maga is tudja, hogy nem megoldás): bont­sák föl a lakók a szerződést, ha nem javult, inkább romlott a helyzet. Itt talán abba is lehetne hagyni a martfűi tévépanaszok föltárását. Balogh Edit, az önkormányzat jegyzője azonban hozzátesz vala­mit, ami minden bizonnyal fontos ebben a témában:- Itt van a Debreceni Posta és Távközlési Felügyelet értesítése. Július 24-én fölszólította a Léniát, hogy augusztus 24-ig kérjen föim- maradási engedélyt - ugyanis enge­délye eddig nem volt. Érdeklődé­sünkre megtudtuk, hogy augusztus közepéig ezt a Lénia Kft nem tette meg. Úgy gondoljuk, rövidesen tör­ténni kell, történni fog valami a martfűi tévévételi lehetőségekkel. Ha ugyanis engedély nélküli, spontán szerveződésről van szó, olyan vállalkozásról, amelynek jo­gi helyzete rendezeüen, s az orszá­gos műsorszórás szempontjából se nyújt garanciát - nos, akkor „hiva­talból” intézkedni, kell. Kérdés . persze, hol vállalják föl ezt az in­tézkedést? Butik butik hátán épül - Martfűt Is elérte a kereskedők érdeklődése. A buszpályaudvar környé­kén azonban vitát Is szült az építkezés: vannak, akik kifogásolják, hogy beépítik az addig szabad térséget is a művelődési központ és a pályaudvar között A városi újság, a MÁS legutóbbi számában aláírásgyűjtésről isírt, amelynek az az oka, hogy kivágtak egy fát és három bokrot. Igaz, a lakosság, az aláírók nem egy fáról tudtak... Nagyapa földje vés, s egyre kevesebbre futja a ket­tőnk nyugdíja is. És a férjem egész­ségével már nincs minden rendben. De hát az idő múlik, én például 1978 óta vagyok nyugdíjas. Pápai Jánosné cipőgyári nyugdíjas augusztus húszadika után elővette ré­gi papírjai közli] azt a megsárgul tat, amelyet mostanában megnézegetett már nemegyszer. Fogta és elsétált ve, le a városházára. Hát, ha kárpóüási törvény van, mondanák meg, ő szá­míthat-e valamire. A papír - hivatalos jegyzőkönyv - ugyanis bizonyság ne­ki. Lakótelepi kis otthonában szíve­sen megmutatja nekem is. A szolnoki közjegyző jegyzőkönyve 1957-ben készült, s arról szól, hogy örökölt- Nahát, épp jókor, tudod, milyen idők voltak azok. Én is, a férjem is a cipőgyárban dolgoztunk, majd meg­nézhettük volna magunkat, hogy mit szólnak, ha megtudják: a Juhász-dű­lőben van két hold földünk, aztán Montaghnál, a túri úton négy, a Ha- leszban meg ej, azt most meg se fo­gom említeni, tán fél holdnyi csupán. Mivelhogy meghaltak a szüléink, a nagyapa egykori földjeit mi megörö­költük. Igaz, a testvérem nem élt a másik örökös a sógornőm volt - aztán olyan gyorsan le is adtuk egy fillér nélkül, egy forintnyi haszonbér, vagy járadék azért nekünk sose járt De azóta se szólt énhozzám senki, csak most gondolkoztam el, hogy vajon hogyan is történt az akkoriban? Úgy látszik, inkább féltünk, mint örültünk az örökségnek. Nem tudom, kinek mit mond a kétlakiság, a gyárakban akkor igen szigorúan vették, először bírálat érte azt, aki iparban is dolgo­zott, meg a földet is túrta, aztán volt, hogy föltették a kérdést: hát akkor melyik az igazi? Elmegy a gyárból, vagy... Nohát, ez avagy mondatta ki velem akkor szinte gondolkodás nél­kül, hogy leadom az örökségem. Az­tán fölneveltük a gyerekeinket, mind­ketten innen, a cipőgyárból mentünk nyugdíjba. Nem kell ugye magyaráz­nom, hogy ez a nyugdíj mire elég, s hogy mi nem gyűjtöttünk, nem volt miből öregségünkre valamit is gyűj­teni. öt gyönyörű fiúunokám van, ők az én, a mi örökségünk.- Hanem, ha kapnék kárpóüási je­gyet, most nagyon meggondolnám, mit tegyek vele. Ha annyi lenne, be­fizethetném belőle ezt a lakást, pon­tosabban talán a vételár tíz százalé­kát, hisz annyian megvették már a telepen. Csakhát én úgy számol­gatom, annyi nem lesz az. Van még egy gondolatom, de ehhez meg a Nyugdíjintézettel kellene szót érteni. Ha odaadnám a kárpóüási jegyemet, s valamivel több pénzt hozna havonta a postás - lehet, kiegyeznék..Mert negyvenévi munka után nagyon ke­Nagyapa földjén azért gye­rekkoromban én is dolgoztam Pápai Jánosné maga elé teszi a sű­rűn gépelt, megsárgult jegyzőköny­vet Beviszi a városházára, s elkezdi a kárpóüási procedúrát Mondják, vannak Martfűn nemis kevesen, akik érdeklődnek már. Remélhetőleg nem zavarja majd a kárpóüást, hogy a föl­dek fele, harmada Földvárhoz, Bagi- hoz, - ide-oda tartozott Hisz ez a Szeptemberben Nyelvtanfolyamok, zenei előképző, tornasorozat Szeptemberben megkezdődik az idény a művelődési központban is. A szervezők most angol, német, olasz felnőtt és gyermek nyelv- tanfolyamokra várják az érdeldődő- ket Lesz tánciskola is - igaz, új ne­vén társastánc-tanfolyamnak hívják. Éslehet jelentkezni művészi tornára, zenei előképzőre, zongoratanulásra, lányok, asszonyok esti tornájára, de még kung-fu és jóga szakkörre, meg gépjárművezetői tanfolyamra is. Ez, a most következő első őszi hónap az igényfelmérés, a szervezés ideje, hi­szen valamennyi tanfolyamot csak kellő érdeklődés esetén indítanak. A művelődési központ három színielő­adást is hirdet az évadra, s termé­szetesen a Csiribiri-bérleteseknek a már megszokott és szeretett gyere­kelőadásokat. S az már ugyancsak megszokott, hogy a nagyobb „gyerekek’ ’ kedvé­ért minden szerdáit belépődíj nélkül diákdiszkó van Martfűn. írta és összeállította: Sóskúti Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents