Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-29 / 201. szám

1991. AUGUSZTUS 29. Megyei körkép 3 Jászberényi siker Olaszországban Pénz, money, das Geld Legközelebb Padovában találkoznak Egy helyett tizenhat? Conselve közel nyolcezer la­kosú városka. Jelentősége vi­szont a lakosok számával nem mérhető. Határában 42 üzem, gyár van, köztük Európa egyik legnagyobb rézhuzalgyára. Is­kolák, kórház, regionális vízmű, üzletek, idősek otthona, mind fontossá teszik. A Pó-síkságon fekvő település évszázadok óta vásárközpont is. Úgy 400 éve ilyenkor nyár végén, amikor le­aratták, begyűjtötték a termést, vásárt tartottak. Mára már meg­változott a gazdasági tevékeny­ség. A szokás azonban nem. Au­gusztus 24-től szeptember 2-ig most is rendeznek vásárt és kiál­lítást, az ottani kézművesek szö­vetségének (ipartestületünkhöz hasonló) szervezésében. Az egyik általános iskola összes terme és udvara idén kö­zel ötven olasz iparos és keres­kedő számára adott lehetőséget a bemutatkozásra, üzletkötésre. Itt kapott helyet Jászberény is. A város vezetői azzal a szándékkal ragadták meg e bemutatkozási lehetőséget, hogy a régi „druzs- bák”, a vezetők protokollvendé- geskedései helyett a gazdasági kapcsolatépítésnek teremtsenek alkalmat. A jászberényi cégek megértették e szándékot. így hu­szonhármán vettek részt a con- selve-i kiállításon: a Hűtőgép­gyár, az Aprítógépgyár, a Cipő­ipari Vállalat, a Cipőipari Szö­vetkezet, a Jászsági Építőpipari Szövetkezet, a FOTK, a Szeku- ritás Ipari Vállalat, az Állami Gazdaság, a Kossuth és a Zagy­vamenti téesz, a vízművek, a Ru­haipari Szövetkezet, az IBUSZ és az SendB utazási irodák, a Sáfár Gmk, a Relé GmbH, a Ho­tel Lehel Gyöngye, Kalla Miklós kádár, Szaszkó Mihály szűcs, Varga József kőfaragó, Bús Mi­hály ostorkészítő, a Díszítőmű­vészeti Szakkör, a Csete Balázs Honismereti Szakkör (Jászki- sér). Á kiállításon valóban európai színvonalú termékeket láthat­tunk. A csodálatos esküvői ru­hák, textíliák, a rusztikus búto­rok, míves kovácsoltvas kapuk, rácsok, kerítések mellett a színes tévék, elektronikai termékek, nyílászárók, márványburkolók és műkő kerti padok, virágtartók is láthatók voltak. A hölgyeket az álomszép holmik, a bundák ejtették ámulatba. A jászberényiek kiállítási anyaga nagy tetszést aratott. Kalla kádár hordóiból, a Díszítő- művészeti Szakkör kézimunkái­ból azonnal vásároltak volna az olaszok, a Szekuritás számára is kilátásban van az üzletkötés. A Sáfár Gmk főztje nagyon ízlett. Már az első napon meghívták Jászberényt a padovai vásárra, ami nagy elismerés számunkra. Kiss Erika Igaza van Kádár Béla minisz­ternek, amikor a 24 fejlett piac- gazdaságú ország képviselői előtt óvatosságra intett a szovjet gazdasági kapcsolatokat illető­en. A puccskísérlet után kétség­kívül megváltozott a helyzet. Po­tenciálisan létrejöttek a kibonta­kozás feltételei. Erre nagy szük­ség is lenne, mert a Szovjet­unióval való kereskedelmünk je­lentősen, mintegy 60-70 száza­lékkal esett vissza ebben az év­ben. Az év végéig nem valószí­nű, hogy bármiféle fordulat be fog következni. Az alacsony for­galom fontos oka az, hogy a Szovjetunió nem készült fel a konvertibilis valutákkal való ke­reskedelemre, másrészt az, hogy kialakulatlan, bizonytalan a helyzet. Ez utóbbi most sem sok­kal jobb, de legalább elindult egy pozitív végeredménnyel kecseg­tető irányba. Ennek fontos mo­mentuma, hogy a rendelkezések, az irányítás átkerül oda, ahol a tényleges hatalom is megvan eh­hez. Kicsiben ezt úgy lehet el­képzelni, mint nálunk az egyes települések és a megye viszo­nyait. Az adózó állampolgárok, cégek a településekhez tartoz­nak, a megyépek pedig nincs közvetlen kapcsolata hozzájuk. Minden párhuzam persze erőlte­tett. Ebben a helyzetben még in­kább. A dolog lényegén azonban mindez nem változtat. A folya­matok arra mutatnak, hogy aki kereskedni akar, annak a kapcso­latait az egyes köztársaságok szabályainak megfelelően, az adott térség vállalataival kell ki­építeni. A Szovjetunió egésze is nyújthat lehetőségeket. De, hogy milyeneket, ez az ami legkevés­bé kiszámítható. Szövetségi hatáskörben ma­radhat például a Hadiipar. E terü­let viszont egyértelmű vesztese lehet az elvetélt puccskísérlet­nek. A hadsereg nimbusza már régen, számukra vészesen csök­kent, s most ez a folyamat még inkább felgyorsul. Bár a katonai, gazdasági kapcsolatok többnyire nem a nyílt színen zajlanak, mégis hangsúlyozni kell, az eset­leges magyar hadiipari együtt­működés lehetőségei tovább csökkentek. S ha már a veszte­seknél tartunk, meg kell említeni a nehézipart is általában, s bizo­nyos, ahhoz szorosan kapcsoló­dó nyersanyag-kitermelést. A szovjet gazdaság felépítésének logikája ugyanis a 70 év nagy részében, a hadiipar szükséglete­inek logikájára épült. Ez pedig az említett ágazatok szerepét erősítette. Ezt a logikát szolgálta az alacsony szinten tartott nyers­anyag-, energiahordozó-ár is, s bizonyos értelemben a termelő- eszközök központi elosztásának rendszere is. Mindez most vár­hatóan gyökeresen átrendező­dik. Azt persze nem lehet tudni, hogy hogyan, milyen sebesség­gel, milyen feszültségek köze­pette. Magyar szempontból a fentiek jót is, rosszat is jelente­nek. A nyersanyagárak egyértel­műen világpiaci szintűek lesz­nek, konvertibilis, vagy azzal egyenértékű elszámolás kereté­ben. Viszont, minthogy az olaj­ipar, a gázipar feltehetően a ki­emelt területek közé kerül, re­ménykedhetünk abban, hogy az egyoldalú függőségünk veszélye ezen a területen mégsem olyan tragikus, mint amiről sok ma­gyar politikus a puccs utáni első órákban beszélt. Az olaj, s esetleg a földgáz lehet az a terület, amely bekap­csolhatja a legrövidebb időn be­lül a szövetséget a világgazda­ságba. Erre szükség is van, hi­szen azok a problémák, amelyek a közszükségleti cikkek terüle­tén megvannak, sürgős megol­dásra várnak. S ilyen értelemben megint reménykedhetünk. Ná­lunk ugyanis nagy feleslegek alakultak ki élelmiszerekből, gyógyszerekből, s más közszük­ségleti cikkekből. Ráadásul si­került éppen azokkal a köztár­saságokkal szervezettebb kap­csolatokat kiépíteni, akik rendel­keznek a nekünk szükséges nyersanyagokkal. Ez Oroszor­szág és Ukrajna, ahová az össz- szövetségi forgalmunk 94 száza­léka irányul. Ok továbbra is re­ményteljes partnerek, s nekünk Szolnok megyeieknek jó okunk van bízni a kapcsolatok felélén­külésében. Ezek a kapcsolatok persze még egy jó darabig a bar- terre, s a kereskedelem egysze­rűbb, de bonyolultabb formáira épülnek. Sok függ a nyugati, fej­lett gazdaságok döntéseitől is, attól, hogy mennyire fogják se­gíteni a Szovjetuniót, s ebben mennyire fogják figyelembe venni a kelet-európai országok érdekeit. A Szovjetuniót kikerülő alter­natívák reális lehetőségében vi­szont kevésbé bíznék. Ilyen az EGK-hoz való szorosabb kap­csolatok lehetősége. Eufóriás időszakokban, mint ez a mostani is, a nyugat sok mindent meg­ígér. Ahogy lecsillapodnak a ke­délyek, s a forrásoldal kerül elő­térbe a keményebb gazdasági ér­dekekkel egyetemben, az ígére­tek gyorsan felejtődnek, más események elterelik a figyelmet, így volt ez a kelet-európai forra­dalmak után is. A szovjet kap­csolatokért a harcot tehát ne­künk kell megvívni. Füle István Francia és magyar közreműködőkkel Hangverseny a szolnoki Belvárosi Nagytemplomban Kétszázhúsz kilométer evezés a Tiszán Hamarosan itt az ősz; elkövet­kezett hát a nyári hangver­senysorozat utolsó koncertje is. Hétfőn este a Szolnoki Szimfo­nikus Zenekar és karmestere: Báli József egy francia kórus: a Multiphonie és két karnagya: Ja- ques Duvivier, valamint Fraddy Bleuzet közreműködésével adott hangversenyt a római katolikus főtemplomban. A Multiphonie kórus - sok más zenei együtteshez hasonló­an - szezonális formáció; tagjai Pás de Calais-ból érkezett karna­gyok és énekesek, akik valójá­ban itt, Magyarországon szerve­ződtek énekkarrá. Rövid ideje tartó működésük „termését” már bemutatták Kis­újszálláson, Túrkevén, Jászapá­tiban és Jászberényben. A hétfő esti hangversenyen el­sőként a francia énekkar mutat­kozott be; karnagyaik vezényle­tével Mauduit, Hindemith, Cal- mel és Fauré egy-egy kórusda­rabját adták elő. Az a cappella műveket követően a Szolnoki Szimfonikus Zenekar előadásá­ban élvezhette a hangverseny csekély számú közönsége J. S. Bach C-dúr szvitjét, majd Vival­di g-moll concerto grossóját; a szólószólamokat Somosné Sűrű Erzsébet, Tóthné Nagy Edit és Sörös Éva játszották. A temp­lomban mindkét barokk mester művének méltóságteljes, lassú tételei érvényesültek a legtöké­letesebben. A két együttes első közös pro­dukciójaként egy méltatlanul rit­kán hallható mű: Schütz Sumite Psalmum című kompozíciója hangzott el, majd ezt követően Mozart énekkarra és zenekarra komponált noktümjei. A hang­verseny műsorát Händel Messi­ás című oratóriumának Hallelu- ja-tétele zárta. A hangversenyen közreműkö­dő együttesek és karnagyaik bi­zonyára kölcsönösen örömüket lelték a közös muzsikálásban, hi­szen - annak folytatása céljából - a Szolnoki Szimfonikus Zenekar rövidesen Pás de Calais-ba uta­zik, hogy a francia közönség is részesülhessen a szolnokihoz hasonló koncertekben. Szathmáry Judit Szolnokon a Ruhaipari Szak- középiskola és Ipari Szakmun­kásképző Iskolában a diák sport­egyesület színeiben tevékenyke­dik egy turisztikai csoport. Jóné- hány sajátos országjárás fűződik a nevükhöz: bebarangolták már a Mátrát, száznyolcvan kilomé­teres utat tettek meg a Bükkben, legutóbb pedig tiszai vízi túrára vállalkoztak. Ä feltételek szigo­rúnak bizonyultak, aki például fuldoklásos technikával szelte a habokat, vagy gyenge volt a bi­zonyítványa - itthon maradt. Miután a kötelező, nyári gya­korlatok befejeződtek, a tizen­nyolc diák Lapu Béla és Fodor Gyula tanár urak vezetésével ne­Mi tagadás, Pill Elemér szeretett a tévé előtt gunnyasztani, sok műsort elfogyasz­tott már jó étvággyal, volt úgy, hogy a monoszkópot is többször megnézte. így az­tán, egy este döbbenten konstatálta hogy kedvenc Videoton színes tévéje betegeske­dik, az ernyő jobb oldalán begyűrődik a kép. Pill Elemér aggódva tárcsázta fel a márkaszervizt, ahol kérdésére közölték, természetesen kijönnek és megnézik a ké­szüléket, bár tanácsos előtte több órával bekapcsolni, hogy a hiba biztos jelentkez­zen... Pill Elemér bekapcsolta, és sejtette hogy baj lesz, mert a tévé, talán megérezve a közelgő lehetséges műtétet, (mint ahogy a fogorvosi váróban az addig kínzó fájdalmat okozó bal alsó hatos megszűnik lüktetni) tökéletesnek bizonyult. így bámultak egy­másra hárman, a tévé, a szerelő és Pill Ele­mér.- Hol a hiba? - kérdezte a tévék tudora. - Mert így nem tudom megjavítani! Ugyanis a hibát sok minden okozhatja! Pill Elemér teljes tudatlanságával felvér­tezve újfent elmagyarázta hogy a ernyő V ____________________ j obb oldalán begyűrődik, ...és akkor torz lesz a kép... és akkor... tetszik tudni?- Na igen, de most jó!- Most jó - sóhajtotta csüggedten Pill Elemér -, pedig négy óra hosszat melenget­tem, igaz, nem a keblemen... Akkor mivel tartozom? - tette fel gyanútlanul a kérdést, Szerviz valami olyasféle válaszra várva, hogy ké­rem a kiszállási díjat azért meg kell fizetni, ami kerül úgy százötven forintba... de nem ez történt. A szerelő kinyitotta táskáját, kivett belő­le egy kis zsebszámológépet, (Pill Elemér először balgán azt hitte, talán valami mű­szer, és ezzel végez ellenőrző méréseket) majd lepedőnyi papírokat teregetett szét a tévén, (melyek az Empire State Building összes emeletének tervrajzaira emlékeztet­ték Pill Elemért) és hosszasan, kemény munkával számolni kezdett, s a végered­mény több mint négyszáz forintra rúgott. \ Vagyis Pill Elemérnek ennyit kellett volna fizetni. Áfával együtt. Pill Elemér feje az összeg hallatán a szí­nes tévéhez lett hasonlatos (a szivárvány minden színében játszott, de nem gyűrődött be jobb oldalt).- Ne haragudjon, a semmiért kell ennyit fizetnem?- Nem, hanem azért, hogy kijöttem, és megnéztem! Pill Elemér előtt felködlött egy táblázat, mely talán a szerviz falán függ, s amin többek között szerepel egy ilyen tétel: ki­szállás + tévére vetett pillantás: négyszáz­valamennyi forint...- Tudja mit, uram?! Én nem fizetem ki!- Akkor én ezt - zörgette a papírt a szerelő -, leadom a jogi osztályra! Ennyiben maradtak. Pill Elemérnek azóta lidércnyomásos ál­mai vannak: ül az adósok börtönében, zacs­kót ragaszt, és halmazati büntetésül néznie kell a tévét, melynek jobb oldalán begyűrő­dik a kép...- zsoldos ­________________J k ivágott Tokajnak. A ladikokat felszállították, és onnan eveztek lefelé a kétszázhúsz kilométeres szakaszon. Kifogták a jó időt, sátrakban aludtak, és a főzést sa­ját maguk oldották meg. Ebben Fodor tanár úr jeleskedett, és az zsilipelés, amelyek során közel nyolc métert süllyedt alattuk a víz. Megcsodálták a festői ka­nyarokat, amikor pedig megáll­tak, összekötötték a ladikokat, és jókat fürödtek. Vállalkozásukat az iskolán kívül a városi sportbi­Harci, jobban mondva vízi öltözékben az egyik festői kanyar előtt első öt napon a változatosság kedvéért paprikás krumplit et­tek. Igaz, napról napra másféle­képpen, módon elkészítve, ké­sőbb pedig volt lecsó, és sertés- pörkölt is. Borulás hál’ Istennek nem for­dult elő, noha ez inkább a ladi­kok érdeme, ugyanis annyira sta­bilaknak bizonyultak a Vízügyi SE-től kölcsönzött alkotmá­nyok. Döbbenetes élményüknek számított a tiszalöki és a kiskörei zottság tizenegyezer forinttal tá­mogatta, így a tíznapos túra tel­jes költsége személyenként mindössze I ezer 700 forintba került. Az már bizonyos, hogy a tizennyolc diákból tíz-egyné- hány jövőre szintén mindenkép­pen el szeretne jutni a soros or­szágjárásra, a Rába túrára, Győr­be. Úgy tűnik, minden bizonnyal nagy tülekedés lesz a fennmara­dó néhány helyért. D. Sz. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents