Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-18 / 193. szám

I 1991. AUGUSZTUS 18. Megyei tükör 3 A Tomi marad Szolnokon TANÉV ELŐTTI TUDAKOZÓDÁS „Egészben” nincs vevő a Vegyiművekre Válságban van-e a kéttannyelvtt oktatás? Szájára vette a város a Tiszamenti Vegyiműveket. Először a környezetvédők „kezdték ki” a vállalatot, Szolnok levegőjének és a Tisza vizének tisztaságát kérték számon, majd egy tervezett, használt akkumulátorokat feldolgozó üzem állította reflektorfénybe a céget. Jött néhány hónapnyi szünet, aztán most újra téma a TVM: sok száz ember elbocsátását, az üzemek kiárusítását vagy éppen eladhatatlanságát, a Tomi mosópor végnapjait súgják a jólértesültek. Mennyire hihetünk az utcai hírmondó csöppet sem szívderítő információinak? Munkatársunk ezt igyekezett kideríteni Szikszai Ferenccel, a Vegyiművek műszaki vezérigazgató-helyettesével beszélgetve.- A TVM-et leginkább kénsav- és műtrágyagyárairól ismerik, ma viszont ezek az üzemek áll­nak, úgy hírlik, a mosószerek ke­reslete is csökken. A piac válto­zása mennyire rendítette meg a vállalatot?- A kénsav- és műtrágya-ter­melési „mutatók” valóban elke- serítőek, ez a két termék 1989- ben bevételeink 40 százalékát hozta, viszont a két évvel ezelőtti műtrágyamennyiségnek csupán 9 százalékára van vevőnk. Ekko­ra visszaesésre gondolni sem mertünk. Reménykeltőnek leg­feljebb azt tarthatjuk, hogy ennél mélyebbre már nem süllyedhet a kereslet. De a keserű tréfát félre­téve, én úgy hiszem, nem kell végleg lemondanunk a kénsav­ról és a műtrágyáról. A mező- gazdasági üzemeknek nincs pén­zük, „csupán” ezért nem vesz­nek műtrágyát. Ha az ágazat ér­tékesítési gondjai enyhülnek, a gazdaságok ismét vásárlóink lesznek. A két-három évvel eze­lőtti termelési szint elérésére azonban kétségtelenül nem szá­míthatunk. Az idén, az előbb em­lített két termék eladhatatlansá- ga miatt, a tavalyinál (pedig a termelés már akkor is fele volt az egy évvel korábbinak) egymilli- árd forinttal lesznek kevesebbek bevételeink - sikerült azonban részben ellensúlyozni a kiesést. A kriolittermelést megdupláz­tuk. A mosószereinknek egész a legutóbbi időkig jó piaca volt, ezért ebben az üzemben egy, a termelés megkétszerezésére le­hetőséget adó beruházásba kezd­tünk. Az értékesebb porfesté­kekből a korábbinál többre sike­rült vevőt találnunk.- Mostanában viszont mosó­szerüzemük is értékesítési gon­dokkal küzd...- Még nem sikerült kideríte­nünk , hogy a nálunk tapasztalt keresletcsökkenést csak a keres­kedelmi raktárkészletek kiárusí­tása magyarázza-e, vagy a fo­gyasztók valóban kevesebb mo­sószert vesznek. Bízunk benne, hogy nem az utóbbiról van szó, és a hazai vásárlókedv ismét élénkülni fog. No, és az export­ban bízunk, ezért is döntöttünk a mosószertermelés megduplázá­sa mellett. A volt szocialista or­szágokban a Tomi jól eladható áru, az ismert problémák miatt azonban nem könnyű üzletet kötni. Olyan vevőt kell keresni, aki áruval fizet.- Talán az eddig felsorolt ér­tékesítési gondok magyarázzák, hogy több száz ember elbocsátá­sát tervezik?- Több száz ember elbocsátása eszünkbe sem jutott, sőt egészen júniusig úgy gondoltuk, a válla­lat dolgozói közül senkit nem kell elküldenünk. Elégségesnek tűntek a létszámcsökkentés „pu­ha” eszközei: a kilépők és a nyugdíjba menők helyett már két éve nem veszünk fel új dolgozót, engedélyezzük (de senkire nem erőltetjük rá) a korengedményes nyugdíjat. Terveink szerint ezekkel a módszerekkel az év végéig - két esztendő alatt - 400 fővel sikerül csökkenteni a lét­számot. Ennyi 199 közepéig elégnek is tűnt, ám a mosószerek keresletének csökkenése miatt, a bevételkiesések kompenzálásá­ra drasztikusabb költségcsök­kentő lépésekre is rákényszerü­lünk. Ötven dolgozónknak né­hány héten belül kénytelenek le­szünk felmondani.- Nem a legjobbkor jött a TVM-nek a beszélgetés elején szóba került piacvesztés, hiszen ez a vállalat is privatizációra, vevőre vár. Nem riasztja a re­ménybeli befektetőket, hogy a legfontosabb termékei iránt alig van érdeklődés?- A privatizációt, pontosab­ban a külföldi tőke bevonásának előkészítését két éve kezdtük el. Már az első tájékozódó tárgyalá­sokon kiderült, hogy képtelen­ség olyan vevőt vagy vegyes vál­lalatot alakítani szándékozó partnert találni, akit minden üze­münk érdekelné. Tulajdonkép­pen csak három üzletágunk piac­képes a külföldi befektetők kö­zött: a mosószergyártás, a por­festéküzem és a kriolittermelés. A Henkel cég osztrák leányvál­lalatával egy mosószergyártó vegyes vállalat kialakításáról folytatunk előrehaladott tárgya­lásokat. A Holland Colours cég a porfestéküzemet kívánja ve­lünk közös vállalkozásban mű­ködtetni. Minden remény meg­van rá, hogy ezt a két vállalko­zást jövőre sikerül tető alá hozni. A kriolitüzem iránt is vannak ér­deklődők, de még nem döntöt­tünk, kivel kezdünk intenzívebb tárgyalásokat.- Vannak, akik biztosan tud­ják, a privatizációval Szolnokon megszűnik a mosószertermelés, a külföldi vevő csak azért veszi meg az üzemet, hogy bezárja, hogy a Tomi tovább ne legyen konkurenciája.- A mosóporgyártás marad, sőt a Tomi is. A Henkel Ausztria nem véletlenül „szállt be” 45 millió schillinggel az üzem mos­tani bővítésébe: termelni akar Szolnokon, és tovább gyártjuk a Tomit, hiszen itthon és a környe­ző országokban még évekig lesz piaca ennek a jó minőségű, de viszonylag olcsó és ismert mo­sópornak. Az ön által említett feltételezésnek azonban van né­mi valóságalapja. A porfesték­üzemre tényleg jelentkezett olyan vevő, aki azért fizetett vol­na, hogy bezárja a gyárat. A Hol­land Colours azonban működtet­ni akarja.- A részben külföldi tulajdon­ba kerülő üzemek dolgozóinak tehát lesz munkája, de mi lesz a kénsavüzemiekkel vagy a mütrá- gyagyártókkal?- Mint mondtam, arra számí­tunk, hogy a gazdaság konszoli­dálásával újra fellendülhet a kénsav- és a műtrágyatermelés. A kiszolgáló-, például karban­tartóüzemekre is szükség lesz, hisz - ha elfogadható áron és jó munkát végeznek - a vegyes vál­lalatok gyárai is tőlük rendelnek. Persze sok minden csak az új vállalkozások megalakulása után dől el. Elképzelhető, hogy változik a termékszerkezet, hogy korszerűsítik a technológiát - a foglalkoztatottak száma tehát változhat. V. Szász József Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Különleges burgonya­fajtákat nemesítettek Többéves kutatómunkával három különböző burgonyafajtát nemesítettek ki a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetemen. A há­rom fajtának a fantázianeve: Sa­rolta, Ciklámen, Őszirózsa, me­lyeknek termő- és ellenálló ké­pességük kitűnő és nagyon jó mi­nőségű. Képünkön Rezi Lászlóné ví­rusmentes körülmények között a növények fejlődését vizsgálja. Itt történik a génbanki tárolás is. Júniusban tele volt a ma­gyar sajtó a kéttannyelvü isko­lák botrányaival. Diáksztrájk Balatonalmádiban, Sárospata­kon. A diákok csalódtak az ok­tatás színvonalában, kérdéses­sé váltak a jövőt illető perspek­tívák is. A Művelődési Minisz­térium bedobta a törülközőt, bejelentette: megszünteti a két tannyelvű gimnáziumok elkü­lönítetten kezelt anyagi támo­gatását. Ebben az időben men­tették fel tisztsége alól Speng­ler Györgynét, a Művelődési Minisztérum oktatásügyi fő­osztályvezetőjét. Majd ugyan­innen menesztették Honti Má­riát is. Úgy tűnt, áll a bál, teljes csődben (legalábbis anyagilag) a kéttannyelvü oktatás. A városunkban is sokakat érintő kérdésről beszélgettünk Botka Lajosnéval, a Varga Katalin Gim­názium igazgatójá­val.- Hogyan értékeli ön két héttél az új ta­név kezdete előtt a kéttannyelvü iskolák krízisállapotát? Mennyiben érintette ez a Varga Katalin Gimnáziumot?- Összességében nem több és nem más ez a krízishelyzet, mint az egész közép­fokú oktatás válsá­gos állapota. A két- tannyelvő oktatás kérdése a közvéle­ményt jobban foglal­koztatja, a nyelvok­tatás társadalmi presztízsének felér­tékelődése következtében. Eb­ben az évben tízezer gyerek je­lentkezett két tannyelvű gimná­ziumba, még akkor is, ha azok a válság jegyeit mutatják imitt- amott. Az igaz, hogy általában sok probléma van az iskolákban: irányítási, szakmai és egyéb gon­dok. Ezek közül csak egy a két- tannyelvűeké. Sokkal több bot­ránycikk jelent meg, mint amennyire botrányos a helyzet valójában. A válságjelei a Varga Katalin Gimnáziumban nem mu­tatkoztak olyan súlyos formá­ban, mint ahogyan erről - más iskolákról - az újságok tudósítot­tak.- A minisztérium új koncepci­óját a kéttannyelvü gimnáziu­mokról Szűcs Miklós, az új köz­oktatási főosztályvezető ismer­tette az iskolák igazgatóival a nyár folyamán. Hallhatnánk en­nek lényegét, valamint az ön vé­leményét az új minisztériumi ál­lásfoglalásról?- Először is: nézzük, mi volt a helyzet régen, azaz 1985-ben, amikor Magyarországon a két- tannyelvű oktatás elkezdődött. Akkor a minisztérium elkülöní­tett pénzforrással rendelkezett erre a célra. Ő közvetítette ki az iskolákhoz a külföldi tanárokat államközi szerződésekkel. Az ál­tala támogatott iskolák tanulói­nak a minisztérium biztosította az öt év folyamán egy alkalom­mal idegen nyelvi területen tör­ténő gyakorlati foglalkozásokat. Ekkoriban úgy vélték, az iskolák igazgatói erre önmaguktól nem képesek. Ezzel szemben ma már a minisztérium másképp gondol­kodik: az előbb felsorolt felada­tok az iskolák, illetve az önkor­mányzatok feladata. Senki nem vitatja, a kéttannyelvő képzés drágább mint egy általános kép­zés, ezért az 1991-es állami költ­ségvetésben ezt a Művelődési Minisztérium úgy ismertette el, hogy míg a normál tantervű gim­náziumokban tanuló gyerekek után évi 45 ezer forintot kapnak az önkormányzatok diákonként, addig a kéttannyelvűben ez 15 ezer forinttal több. A fenntartó önkormányzat döntheti el, ho­gyan használja fel ezeket a nor­matívákat. Ezzel a döntéssel az iskolák olyan helyzetbe kerültek, amelyet eddig még nem tapasz­taltak. Legnagyobb probléma azonban nem ez, hiszen kis gya­korlat után ebbe bele lehet rázód- ni. Nagyobb gond az, hogy az önkormányzat továbbra is fel- vállalja-e, hogy a kéttannyelvü képzésre igényt tart.- A szolnoki önkormányzat vállalta a gimnázium fenntartá­sát a a következő évekre, az álla­mi normatívát az iskola csorbítás nélkül megkapta. Ezek szerint a Varga Katalin Gimnáziumban minden rendben van a kéttany- nyelvű oktatás terén?- Számunkra nem az a problé­ma, hogy az iskolát be kell zárni. Lehet fűteni, világítani, az alap­vető eszközellátáshoz is rendel­kezünk a megfelelő anyagi felté­telekkel. Az önálló külkapcsola- tok terén sem érheti sokkhatás a Varga Katalin Gimnáziumot, mert - kísérletként a kísérletben - eddig is önállóan szerveztük a külföldi kapcsolatainkat. Nagy probléma számunkra a tanárok rendkívül alacsony fizetése.- Azt mondják, hogy míg az idegen nyelvek terén a két­tannyelvü képzés óriási pluszt jelent, addig az idegen nyelven tanult tantárgyakból (matemati­ka, fizika, biológia, stb.) nagy lé­péshátrányban vannak a két- tannyelvűbe járó gyerekek a nor­mál tagozatosokkal szemben...- Negyven kéttannyelvü isko­la van Magyarországon. Ezek egy része sajátos, egyedi prog­rammal dolgozik. A Varga Kata­lin Gimnáziumban a kísérlet elő­feltétele az volt, hogy féléven­ként a magyar nyelvű párhuza­mos osztályokéval azonos fel­adatlapokon kell felmérni az ide­gen nyelvűbe járók tudását. Mi nem tapasztalunk tudásszintbeli eltéréseket a két párhuzamos osztály között. Ezek a felmérési módok azonban gyakorlatilag fáziskéséssel érkeztek más két­tannyelvü iskolákhoz, ez lehet az oka a szintkülönbségnek, meg az, hogy az országos programot elindíttották úgy, hogy nem vol­tak szaktanárok. Ezért indult a kéttannyelvü képzés a Varga Ka­talin Gimnáziumban csak 1989- ben, mert az említett feltételeket ekkorra tudtuk biztosítani.- Még így is van egy kérdés: mi lesz az érettségi és felvételi vizsgán azokkal a gyerekekkel, akik angolul tanulták a fizikát? A főiskolák, egyetemek mennyire tolerálják a problémát? Felvéte­lizhet angol nyelven mondjuk fi­zikából aki azt mondja, így tanul­ta, így tudja jobban?- A minisztérium felvállalta, hogy az egyetemek rektori taná­csa elé viszi az ügyet. Elképzel­hető, hogy az egyetemek autonó­miájuk következtében egyedi megítélés alá veszik a kéttanyel- vűbe járókat, egyenlőre azonban az az álláspont, hogy nekik is ugyanolyan követelményeknek kell eleget tenniük, mintha nem kéttannyelvűbe jártak volna. A Varga Katalin Gimnázium az or­szágban a tizenegyedik, a me­gyében első helyen áll a felvételi arányok mutatói szerint.- Végezetül összefoglalná, miben látja egy kéttannyelvü is­kola válságból való kilábalásá­nak feltételeit, valamint azokat az előnyöket, melyeket egy ilyen gimnázium tud nyújtani diákjai­nak?- Ha egy iskola saját magának olyan módon fogalmaz meg programot, hogy annak anyagi, szakmai, társadalmi hátterét fel­méri, mindezek következménye­it átlátja, nincs oka krízishelyze­tektől tartania. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljes mértékben független a politikától, hiszen ha az állami támogatás megszűnne, nem tudná folytatni a programot, ugyanis zseniképzés címén nem a helyi adófizető polgárok zsebé­ből finanszírozza a kormány ezt a fajta képzést, hanem a koráb­ban említett plusz normatívák- kal. Tanulóink - kivétel nélkül - a második év végén középfokú ál­lami nyelvvizsgát tettek. Sokan már a felsőfokúra készülnek. Az országban (Soros Alapítvány) tíz gyerek nyerte el az Amerikában való fél- vagy egyéves tanulás lehetőségét, ebből öt a Varga Ka­talin Gimnázium tanulója. Az is­kola tavaly 10 ezer dollár valuta­keretet nyert - szintén pályázat útján -, ebből tudtuk támogatni a gyerekek külföldi tanulását. Eb­ben a korban, amikor a világra legfogékonyabbak, olyan maga- biztosságra, olyan világképre tesznek szert külföldi útjaik so­rán, ami azt hiszem, semmivel sem pótolható. Ez a képzés sok plusz terhet ró a szülőkre is, akik­nek erre már a beiratkozáskor felhívjuk figyelmét. Mondanom sem kell, bőségesen megéri az áldozatot. Azt hiszem, sokan boldogok lehettünk volna, ha 10- 20-30 évvel ezelőtt ilyen nyelvi képzésben vehettünk volna részt mi magunk is gimnazista diák­ként. Kátai Szilvia

Next

/
Thumbnails
Contents