Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-08 / 157. szám
1991. JÚLIUS 8. Hazai körkép 3 Mi nincs a hálóban? Mint felelős beosztású gazdasági szakember nem titkolt büszkeséggel jelenthetem, hogy nem állunk rosszul. A kétkedők, a fa- nyalgók és a borúlátók figyelmét felhívnám a mélységekben lévő összefüggésekre, a nem mindig nyilvánvaló lényegi elemekre. ' Miközben nálunk volt egy rendszerváltás, ezzel párhuzamosan erőteljesen folyik egy gazdasági modellváltás, sőt, a piaci orientáció száznyolcvan fokos irányváltása keletről nyugatra. Természetes, optimista nyilatkozatokat lehet tenni, de mi megmaradtunk a realitás adta lehetőségeink őszinte feltárásánál. Többet nem ígérhettünk a semminél, ezt teljes mértékben teljesítettük is. Az ismert adóssághalmaz miatt több nem kerülhet nemzeti asztalunk terítékére, egyelőre. De azt is megmondtuk, az eddigi szintnél sokkal lennebb süllyedni nem fogunk, és bárhogy siránkozzanak is egyesek, a statisztika mást mutat, és mi, a számok emberei elsősorban ennek kell hogy higgyünk. Aki elvont fogalmakkal képtelen operálni, aki a második jelrendszeri információk dekódolására felkészületlen, és csak a kézzel foghatónak, a konkrétumoknak, a szemének hisz, talán felteszi a naív kérdést: jó-jó, de mit fogott a hálónk? Ha kell, tudok én ezen a szinten is csevegni, máris kész a válaszom: semmit ugyan, de legalább azt elmondhatnánk, hogy valami kint van már a vízből. Azért használtam a feltételes módot (lásd: elmondhatnánk), mert abszolúte nem erről van szó, ezzel a hálóval mi nem is fogni akarunk, hanem kifogni. Ez az a bizonyos szociális mentőháló, amit a társadalmi feszültségekre is érzékeny felfogóképességünk állított azoknak, akik nagy búbánatukban egy hatalmas dobbantással beugranának a mélyvízbe. Eredményeink ismertetése után merem remélni, hogy ez a háló üres marad.- molnár h. lajos • Fotó: Tarpai Nem szeretem a csipkéket... Az első és egyetlen testőrnő Ha Kruj Kata mellettem alkudozna egy kiló újkrumplira a piacon, bizony még azt is megkérdezném tőle, hol szokta venni a szép karajt - any- nyira háziasszonynak látszik. És nincs its. tévedés. Két fia $aii az egyik 16, a másik 13 éves, és húsz éven át alig volt több gondja, mint a vasárnapi ebéd. Csak álmai voltak, szokatlan és megvalósulatlan álmai, amelyektől nem tudott megszabadulni.- Rendőr akartam lenni, nyomozó. De 20 éves koromban férjhez mentem, másfél év múlva pedig szültem, és ezzel vége is volt az ábrándozásnak. Egy nyomozó nem mondhatja, hogy kérem én nem tudok most helyszínelni egy gyilkossághoz, mert a gyereknek középfültő-gyulladá- sa van és orvoshoz kell vinnem... Kruj Kata fodrász lett, aztán pedig régiségkereskedő, méghozzá az egyik legsikeresebb maszek. Pierre Cardin kosztümben járt, tanyát vett a hegyekben, öröklakást vásárolt a gyereknek, de az álmai továbbra sem hagyták nyugton.- Tavaly véletlenül megláttam egy hirdetést, hogy indul egy testőrképző tanfolyam. Semmiféle előképzésem nem volt, úgy mentem felvételizni. IntelligenS ' t, aztán szóbeli vizsga ügyi, meg gyakorlati YŐtámaszt tud ps jpálV. ni, meg ilyenek... Meglepett, hogy én voltam az egyetlen nő, s aztán még jobban meglepődtem, amikor kiderült, hogy még férfiakat is kiütöttem a vizsgán. Hat- vanan felvételiztünk, ötvenen kerültünk be és negyvenen végeztünk három hónappal később. Egy unatkozó úriasszony számára nyilván üdítő kikapcsolódás lehetett a heti három óra karate, pszichológia, antiterroriz- mus-történet, jog. De Kruj Kata komolyan gondolta, hogy tanul. Testőr lesz, méghozzá az első és a máig egyetlen testőmő. S ha lediplomázik, állást keres. Csakhogy egy karateórán eltörték a lábát. Telefonált az oktató, hogy visszaadják a tanfolyam díját, de Kata közölte, hogy folytatni akarja a tanulást. Gipszelt lábbal karatézni ugyan nem tudott, de kétszer olyan lelkesen tanult, és amikor begyógyult a lába, folytatta a karatét. Megkapta a diplomáját és elhelyezkedett. Munkát az egykori Kék Fényes Szabó László cégénél, a Referens Kft.-t)él talált, i. > m'tesfőfakre elsősorban olyan vállalatoknak van szükségük, ahol fontos a biztonság. Szerződésünk van néhány bankkal, és az a dolgunk, hogy éjszakánként ellenőrizzük az éjjeliőrt. Előfordul, hogy egy másik kliensünk, egy bank, pénzt szállít, ott is szükség van ránk. Aztán a masszázs-szalonok is alkalmaznak minket biztonsági őrként, mert sok minden történhet az éjszakában. De vállalunk személyi őrizetet is, vagyis azt, hogy állandóan ott vagyunk valaki mellett, akinek fontos, hogy ne jöjjenek a közelébe. Kata erős, de fegyelmezett. Ütnie csak akkor szabad, ha a védelmére bízott személyt megtámadják. Jelenlegi foglalkozása nem veszélytelen, de a félelem említésére csak mosolyog.- Én egy békát sem tudok eltaposni, de ha rám van bízva valaki, akkor ott nincs mit macs- kázni. Igazán éles helyzetbe még nem kerültem, de ha arról lenne szó, bizony nem reszketnék. Ebben a szakmában az a jó, hogy mindig más, mindig új. Én pedig - bármilyen furcsán hangzik is egy szolid, kétgyerekes anya szájából - sose szerettem a csöndet, a nippeket, a porcelánokat, a csipkéket, a kispolgári életet... Magyarországon a nyilvántartás szerint körülbelül 200 testőr működik. De csak egy testőrnő van a szakmában, Kruj Kata. Megbízásonként fizetik, nem kap havi fizetést. S közben továbbra is szorgosan jár a piacra, újkrumpliért. Návai Anikó Városszépítö diákok Szolnokon Ha nyár, akkor környezetvédelmi tábor Szolnokon ez évben július 7 - augusztus 17. között hetedik alkalommal rendezik meg a környezetvédelmi építőtábort. Ma - köztudottt - egyre kevesebb pénz jut a diákok táboroztatására és a környezet védelmére. E kettő összekapcsolása a város vezetése részéről többszörös haszonnal jár. Egyrészt értelmes elfoglaltságot ad a diákoknak, másrészt környezetünk óvását, szebbé, otthonosabbá tételét célozza meg. A táborban főként zalai középiskolások dolgoznak, de Németországból is jön negyvenöt diák. A tábor mintegy másfél millió forintba kerül, amelynek 70 százalékát a város önkormányzata biztosította. Tette ezt a város lakói és a diákok érdekében, de a két távoli megye - Zala és Jász-Nagykun-Szolnok - ily módon történő kapcsolatának fenntartása céljából is. A pénz többi részét a város intézményei. vállalatai adták. A diákok háromszor két hetet dolgoznak. Négy brigádra osztva a Széchenyi, a József Attila úti, a Vosztok úti lakótelepeken és a városközpontban végzik munkájukat. Feladataik sokirányúak. így részben kertészeti munka, mint például sövények nyírása, sövényaljak tisztítása, VÉS gyöngykavicsos utak rendbetétele, gyomtalanítás. A játszóterek is rendezettebbé válnak, mivel rendbe hozzák a homokozókat, lefestik a játékokat és a pihenőpadokat is. A táborozókat a Tiszaliget- ben helyezték el. Mivel naponta hat órát dolgoznak, így marad idejük szabadidős programokra is. A tábort patronáló polgármesteri hivatal sokféle lehetőséget kínál a város megismerésére. így például Szolnokon és Jászberényben múzeumlátogatásokat, a tiszaligeti strandra belépőket, stb. A Szolnoki Sportegyesület minden héten kajak-kenu délutánt szervez. Mindezek természetesen kiegészítői a tábori életnek, hiszen akkor érzik igazán jól magukat a diákok, ha ötleteikkel ők is hozzájárulnak a programok kialakításához, szervezéséhez. A város önkormányzata reméli, hogy a középiskolások munkája párosul a lakók támogatásával. Nagy Rózsa Tüskés hobbi • Tiszasas szélén található egy gyönyörű kaktuszgyűjtemény, melynek Balogh László budapesti kaktuszkertész a gazdája. Több mint száz fajta kaktusz pompázik különböző színekben a kertben, melynek külön érdekessége, hogy mindegyik növény a szabadban telel. Találhatók itt Amerikából és Mexikóból'h4yAi kafctifezÓkls.Éptóf Mészáros _________________________________ n apló Szombaton reggel kisétáltam Karcagon az autóbusz állomásra, hogy igénybe vegyem a Jászkun Volán új, Karcag és Szolnok között közlekedő autóbusz gyorsjáratát. Igaz, a hagosbeszélőbe elfeledték bemondani, hogy honnan indul a járat és mikor, azért megtaláltam. Soha ilyen kényelmesen nem utaztam! Egy hete közlekedik ez a gyorsjárat a két város között. Reggel 6 óra 40-kor és 12 óra 40-kor indul Karcagról, a karcagi megállókon kívül sehol nem áll meg, csak Szolnokon, az autóbusz állomáson. Útközben nézegetheti az ember az ígéretes gabonföldeket, kerteket, töprenghet a világ dolgai fölött. Én például az Uj Néplap szombati számának első oldalán megjelent „Félpénzek a Kulturális Alapból” című írásnak a tartalmán meditálok. Azt mondja egy szolnoki képzőművész és egy költő, hogy a címbeli alap félmilliójának szétosztására javaslatot tevő bizottság nem illetékes, tagjai elfogultak, ők személyi ellentétek miatt nem kaptak pénzt, továbbá pártpolitikai érdekek érvényesülése miatt. A szereposztás a következő: az igazságtalanul mellőzött költő Jenei Gyula, az elfogult személyi ellentétektől vezérelt bizottsági tag én lennék. A költőnek igaza van: valóban elfogult vagyok, ugyanis ismeretségünk kezdete óta bízom Jenei Gyula tehetségében. Némi részem van abban, hogy Jenei Gyula állást és lakást kapott Karcagon néhány éve, hogy a Karcagi Hírmondó főszerkesztője lett, hogy tavaly megjelent első, verseskönyve „Hátországban” címmel, hogy publikál az JJj Néplap általam szerkesztett irodalmi mellékletében és a Jászkunságban. Kíváncsi lennék, milyen egyéb publikációkat tudna felsorolni? De ezzel együtt; úgy látszik, én mégis elfogult vagyok (a kárára), mégis személyi ellentét van köztünk. Sőt: pártpolitikai érdekeket is érvényesítettem. Ezek szerint szoktam. Igaz, hogy én védtem meg őt és újságját a karcagi önkormányzat ülésén, hogy függetlenül a pártpolitikai érdekektől, nyugodtan dolgozhassanak. Igaz, hogy a Napló című itteni rovatomban sem talál egyetlen írást sem, melyben pártpolitikai célok vezéreltek volna. Mégis vádol. Meg van döbbenve, hogy kötettervére nem kapott pénzt. Azt azonban elfelejti az újságíróval közölni, hogy azt a fecnit, amit pályázat gyanánt beküldött, ki sem lehetett adni a bizottsági tagoknak, annyira semmitmondó volt... Eddig jutottam a töprengésben, máris Szolnokra értünk. Elintéztem a dolgomat, s visszamentem az autóbusz állomásra, mert 11 óra 5 perckor indult vissza a gyorsjarat (a következő csak 16 óra 15-kor jön). Bolyongtam a tömegben, kérdezősködtem, ugyanis a karcagi járat sehol nincs kiírva, a hangosbeszélő nem mondja be. Aztán meglett a busz. Rengeteg utas velünk tartott volna Törökszentmiklósig, de a gépkocsivezetőnek megtiltották, hogy fölvegye őket, nyilván üzleti megfontolásból. Robogunk Karcag felé. A jegy olcsóbb, mint a vonaton. Kár, hogy kevesen tudják. ■'-« j a .j.- jI • / L Körmendi Lajos Képes beszéd
