Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-08 / 157. szám

1991. JÚLIUS 8. Hazai körkép 3 Mi nincs a hálóban? Mint felelős beosztású gazda­sági szakember nem titkolt büsz­keséggel jelenthetem, hogy nem állunk rosszul. A kétkedők, a fa- nyalgók és a borúlátók figyelmét felhívnám a mélységekben lévő összefüggésekre, a nem mindig nyilvánvaló lényegi elemekre. ' Miközben nálunk volt egy rendszerváltás, ezzel párhuza­mosan erőteljesen folyik egy gazdasági modellváltás, sőt, a pi­aci orientáció száznyolcvan fo­kos irányváltása keletről nyugat­ra. Természetes, optimista nyi­latkozatokat lehet tenni, de mi megmaradtunk a realitás adta le­hetőségeink őszinte feltárásánál. Többet nem ígérhettünk a sem­minél, ezt teljes mértékben telje­sítettük is. Az ismert adóssághal­maz miatt több nem kerülhet nemzeti asztalunk terítékére, egyelőre. De azt is megmondtuk, az ed­digi szintnél sokkal lennebb süllyedni nem fogunk, és bár­hogy siránkozzanak is egyesek, a statisztika mást mutat, és mi, a számok emberei elsősorban en­nek kell hogy higgyünk. Aki elvont fogalmakkal kép­telen operálni, aki a második jel­rendszeri információk dekódolá­sára felkészületlen, és csak a kéz­zel foghatónak, a konkrétumok­nak, a szemének hisz, talán felte­szi a naív kérdést: jó-jó, de mit fogott a hálónk? Ha kell, tudok én ezen a szinten is csevegni, máris kész a válaszom: semmit ugyan, de legalább azt elmond­hatnánk, hogy valami kint van már a vízből. Azért használtam a feltételes módot (lásd: elmondhatnánk), mert abszolúte nem erről van szó, ezzel a hálóval mi nem is fogni akarunk, hanem kifogni. Ez az a bizonyos szociális men­tőháló, amit a társadalmi feszült­ségekre is érzékeny felfogóké­pességünk állított azoknak, akik nagy búbánatukban egy hatal­mas dobbantással beugranának a mélyvízbe. Eredményeink is­mertetése után merem remélni, hogy ez a háló üres marad.- molnár h. lajos • Fotó: Tarpai Nem szeretem a csipkéket... Az első és egyetlen testőrnő Ha Kruj Kata mellettem alkudoz­na egy kiló új­krumplira a piacon, bizony még azt is megkérdezném tő­le, hol szokta venni a szép karajt - any- nyira háziasszony­nak látszik. És nincs its. tévedés. Két fia $aii az egyik 16, a másik 13 éves, és húsz éven át alig volt több gondja, mint a vasárnapi ebéd. Csak ál­mai voltak, szokatlan és megva­lósulatlan álmai, amelyektől nem tudott megszabadulni.- Rendőr akartam lenni, nyo­mozó. De 20 éves koromban férj­hez mentem, másfél év múlva pedig szültem, és ezzel vége is volt az ábrándozásnak. Egy nyo­mozó nem mondhatja, hogy ké­rem én nem tudok most helyszí­nelni egy gyilkossághoz, mert a gyereknek középfültő-gyulladá- sa van és orvoshoz kell vinnem... Kruj Kata fodrász lett, aztán pedig régiségkereskedő, még­hozzá az egyik legsikeresebb maszek. Pierre Cardin kosztüm­ben járt, tanyát vett a hegyekben, öröklakást vásárolt a gyereknek, de az álmai továbbra sem hagy­ták nyugton.- Tavaly véletlenül meglát­tam egy hirdetést, hogy indul egy testőrképző tanfolyam. Semmi­féle előképzésem nem volt, úgy mentem felvételizni. Intelligen­S ' t, aztán szóbeli vizsga ügyi, meg gyakorlati YŐtámaszt tud ps jpálV. ni, meg ilyenek... Meglepett, hogy én voltam az egyetlen nő, s aztán még jobban meglepődtem, amikor kiderült, hogy még férfi­akat is kiütöttem a vizsgán. Hat- vanan felvételiztünk, ötvenen kerültünk be és negyvenen vé­geztünk három hónappal később. Egy unatkozó úriasszony szá­mára nyilván üdítő kikapcsoló­dás lehetett a heti három óra ka­rate, pszichológia, antiterroriz- mus-történet, jog. De Kruj Kata komolyan gondolta, hogy tanul. Testőr lesz, méghozzá az első és a máig egyetlen testőmő. S ha lediplomázik, állást keres. Csakhogy egy karateórán el­törték a lábát. Telefonált az okta­tó, hogy visszaadják a tanfolyam díját, de Kata közölte, hogy foly­tatni akarja a tanulást. Gipszelt lábbal karatézni ugyan nem tu­dott, de kétszer olyan lelkesen tanult, és amikor begyógyult a lába, folytatta a karatét. Megkap­ta a diplomáját és elhelyezkedett. Munkát az egykori Kék Fényes Szabó László cégénél, a Refe­rens Kft.-t)él talált, i. > m'tesfőfakre elsősorban olyan vállalatoknak van szükségük, ahol fontos a biztonság. Szerződésünk van néhány bankkal, és az a dolgunk, hogy éjszakánként ellenő­rizzük az éjjeliőrt. Előfor­dul, hogy egy másik klien­sünk, egy bank, pénzt szál­lít, ott is szükség van ránk. Aztán a masszázs-szalonok is alkalmaznak minket biz­tonsági őrként, mert sok minden történhet az éjsza­kában. De vállalunk szemé­lyi őrizetet is, vagyis azt, hogy állandóan ott vagyunk valaki mellett, akinek fontos, hogy ne jöjjenek a közelébe. Kata erős, de fegyelmezett. Ütnie csak akkor szabad, ha a védelmére bízott személyt meg­támadják. Jelenlegi foglalkozása nem veszélytelen, de a félelem említésére csak mosolyog.- Én egy békát sem tudok el­taposni, de ha rám van bízva va­laki, akkor ott nincs mit macs- kázni. Igazán éles helyzetbe még nem kerültem, de ha arról lenne szó, bizony nem reszketnék. Eb­ben a szakmában az a jó, hogy mindig más, mindig új. Én pedig - bármilyen furcsán hangzik is egy szolid, kétgyerekes anya szájából - sose szerettem a csön­det, a nippeket, a porcelánokat, a csipkéket, a kispolgári életet... Magyarországon a nyilván­tartás szerint körülbelül 200 tes­tőr működik. De csak egy testőr­nő van a szakmában, Kruj Kata. Megbízásonként fizetik, nem kap havi fizetést. S közben to­vábbra is szorgosan jár a piacra, újkrumpliért. Návai Anikó Városszépítö diákok Szolnokon Ha nyár, akkor környezetvédelmi tábor Szolnokon ez évben július 7 - augusztus 17. között hetedik al­kalommal rendezik meg a kör­nyezetvédelmi építőtábort. Ma - köztudottt - egyre kevesebb pénz jut a diákok táboroztatására és a környezet védelmére. E kettő összekapcsolása a város vezetése részéről többszörös haszonnal jár. Egyrészt értelmes elfoglalt­ságot ad a diákoknak, másrészt környezetünk óvását, szebbé, otthonosabbá tételét célozza meg. A táborban főként zalai kö­zépiskolások dolgoznak, de Né­metországból is jön negyvenöt diák. A tábor mintegy másfél millió forintba kerül, amelynek 70 százalékát a város önkor­mányzata biztosította. Tette ezt a város lakói és a diákok érdeké­ben, de a két távoli megye - Zala és Jász-Nagykun-Szolnok - ily módon történő kapcsolatának fenntartása céljából is. A pénz többi részét a város intézményei. vállalatai adták. A diákok háromszor két hetet dol­goznak. Négy brigádra osztva a Széchenyi, a Jó­zsef Attila úti, a Vosztok úti lakótelepeken és a vá­rosközpontban végzik munkájukat. Feladataik sokirányúak. így részben kertészeti munka, mint például sövények nyírása, sövényaljak tisztítása, VÉS gyöngykavicsos utak rendbeté­tele, gyomtalanítás. A játszóte­rek is rendezettebbé válnak, mi­vel rendbe hozzák a homokozó­kat, lefestik a játékokat és a pihe­nőpadokat is. A táborozókat a Tiszaliget- ben helyezték el. Mivel naponta hat órát dolgoznak, így marad idejük szabadidős programokra is. A tábort patronáló polgármes­teri hivatal sokféle lehetőséget kínál a város megismerésére. így például Szolnokon és Jászbe­rényben múzeumlátogatásokat, a tiszaligeti strandra belépőket, stb. A Szolnoki Sportegyesület minden héten kajak-kenu dél­utánt szervez. Mindezek termé­szetesen kiegészítői a tábori élet­nek, hiszen akkor érzik igazán jól magukat a diákok, ha ötlete­ikkel ők is hozzájárulnak a prog­ramok kialakításához, szervezé­séhez. A város önkormányzata re­méli, hogy a középiskolások munkája párosul a lakók támo­gatásával. Nagy Rózsa Tüskés hobbi • Tiszasas szélén található egy gyönyörű kaktuszgyűjtemény, melynek Balogh László budapesti kaktuszkertész a gazdája. Több mint száz fajta kaktusz pompázik különböző színekben a kertben, melynek külön érdekessége, hogy mindegyik növény a szabadban telel. Találhatók itt Amerikából és Mexikóból'h4yAi kafctifezÓkls.Éptóf Mészáros _________________________________ n apló Szombaton reggel kisétáltam Karcagon az au­tóbusz állomásra, hogy igénybe vegyem a Jász­kun Volán új, Karcag és Szolnok között közleke­dő autóbusz gyorsjáratát. Igaz, a hagosbeszélőbe elfeledték bemondani, hogy honnan indul a járat és mikor, azért megtaláltam. Soha ilyen kényel­mesen nem utaztam! Egy hete közlekedik ez a gyorsjárat a két város között. Reggel 6 óra 40-kor és 12 óra 40-kor indul Karcagról, a karcagi meg­állókon kívül sehol nem áll meg, csak Szolnokon, az autóbusz állomáson. Útközben nézegetheti az ember az ígéretes gabonföldeket, kerteket, töp­renghet a világ dolgai fölött. Én például az Uj Néplap szombati számának első oldalán megje­lent „Félpénzek a Kulturális Alapból” című írás­nak a tartalmán meditálok. Azt mondja egy szol­noki képzőművész és egy költő, hogy a címbeli alap félmilliójának szétosztására javaslatot tevő bizottság nem illetékes, tagjai elfogultak, ők sze­mélyi ellentétek miatt nem kaptak pénzt, továbbá pártpolitikai érdekek érvényesülése miatt. A sze­reposztás a következő: az igazságtalanul mellő­zött költő Jenei Gyula, az elfogult személyi ellen­tétektől vezérelt bizottsági tag én lennék. A köl­tőnek igaza van: valóban elfogult vagyok, ugyan­is ismeretségünk kezdete óta bízom Jenei Gyula tehetségében. Némi részem van abban, hogy Je­nei Gyula állást és lakást kapott Karcagon néhány éve, hogy a Karcagi Hírmondó főszerkesztője lett, hogy tavaly megjelent első, verseskönyve „Hátországban” címmel, hogy publikál az JJj Néplap általam szerkesztett irodalmi mellékleté­ben és a Jászkunságban. Kíváncsi lennék, milyen egyéb publikációkat tudna felsorolni? De ezzel együtt; úgy látszik, én mégis elfogult vagyok (a kárára), mégis személyi ellentét van köztünk. Sőt: pártpolitikai érdekeket is érvényesítettem. Ezek szerint szoktam. Igaz, hogy én védtem meg őt és újságját a karcagi önkormányzat ülésén, hogy függetlenül a pártpolitikai érdekektől, nyu­godtan dolgozhassanak. Igaz, hogy a Napló című itteni rovatomban sem talál egyetlen írást sem, melyben pártpolitikai célok vezéreltek volna. Mégis vádol. Meg van döbbenve, hogy kötetter­vére nem kapott pénzt. Azt azonban elfelejti az újságíróval közölni, hogy azt a fecnit, amit pályá­zat gyanánt beküldött, ki sem lehetett adni a bizottsági tagoknak, annyira semmitmondó volt... Eddig jutottam a töprengésben, máris Szol­nokra értünk. Elintéztem a dolgomat, s vissza­mentem az autóbusz állomásra, mert 11 óra 5 perckor indult vissza a gyorsjarat (a következő csak 16 óra 15-kor jön). Bolyongtam a tömegben, kérdezősködtem, ugyanis a karcagi járat sehol nincs kiírva, a hangosbeszélő nem mondja be. Aztán meglett a busz. Rengeteg utas velünk tar­tott volna Törökszentmiklósig, de a gépkocsive­zetőnek megtiltották, hogy fölvegye őket, nyil­ván üzleti megfontolásból. Robogunk Karcag felé. A jegy olcsóbb, mint a vonaton. Kár, hogy kevesen tudják. ■'-« j a .j.- jI • / L Körmendi Lajos Képes beszéd

Next

/
Thumbnails
Contents