Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-08 / 157. szám

4 1991. JÚLIUS 8. A szerkesztőség postájából Kedvező döntésre várnak a karcagiak A tárgyalóteremből Fél vodka, „orrcsonttörés kísérővel” Tisztelt Polgármester Úr! Tudomásunkra jutott, hogy az önkormányzat a Karcag Városi Bíróság épületének felújítását - annak ellenére, hogy két városi kivitelező szervezet is pályázott a munkára - a Szolnoki KAS Szigeteléstechnikai Kft.-nek ítélte oda arra hivatkozva, hogy ők adták a legalacsonyabb ár­ajánlatot. A döntést megalapozatlan­nak, a város és a helyi lakosság érdekeivel ellentétesnek és fel­háborítónak tartjuk. Mindezt a következőkkel támasztjuk alá, mely alapján kérjük a döntés fe­lülvizsgálatát, megváltoztatását. 1. A nyertesnek ítélt kivitele­ző szervezet árajánlata a kiviteli munka I. ütemére 10.274 eFt + áfa = 13.405 eFt. A szövetkeze­tünk árajánlata ezzel szemben 10.987 eFt + 2.747 eFt áfa = 13.734 eFt. A két árajánlat kö­zötti különbség (alapösszegben 263 eFt, áfával együtt 329 eFt) nem olyan mértékű eltérés, amely indokolná egy idegen, a városban eddig még nem dolgo­zó, tavaly április 2-án alakított új szervezet előnyben részesítését. A szövetkezet elnöke az Ön­nel folytatott személyes megbe­szélés során, a szövetkezet nevé­ben, a két árajánlat közötti kü- lönbözetet (50-50 %-os arány­ban) felajánlotta a II. világhábo­rús emlékmű építésére, valamint az NB III-ba feljutott labdarúgó csapat támogatására. Ennek el­lenére a képviselő testület a vá­rossal semmilyen kapcsolatban nem lévő KAS Kft. mellett dön­tött. 2. A szövetkezet és benne mi, az építőiparban és a hozzá kap- csolódó tevékenységekben 1952-től dolgozunk a városban, jelentősebb, színvonalasabb épületeit a szövetkezet dolgozói építették, vagy újították fel. Ha csak az utóbbiakat említjük is, megfelelő referencia-ajánlattal rendelkezünk bármilyen beru­házó részére, hiszen mi építet­tük, illetve újítottuk fel a helyőr­ségi klubot, a posta crosbár köz­pontot, az orvosi rendelőt, a Hor­váth F. úti üzleteket és 21 lakást. Ezúton kérdezzük: milyen re­ferenciát adott az önkormány­zatnak a nyertes KAS Kft., amely alig egy éve alakult? 3. A városban éltünk, dolgoz­tunk eddig is, nem jártunk el sze­Tisztelt Könyv(tár)barátok! Vegyes érzelmekkel olvastuk az Új Néplap levelező rovatában megjelent „Mi lesz veled Ver­seghy Könyvtár?” című írást. Hogy a Szolnok megyei könyv­tár „A megyei könyvtárak közül az országban a legrosszabb hely­zetben van! ”, hogy „A könyvtár működéséhez szükséges anyagi fedezet nem elegendő” - a való­ságnak megfelelő tények. Az is tény, hogy az évek óta tartó épít­kezés zavarja a munkát és az ol­vasókat. A cikkből azonban nem derül ki, hogy a könyvtár vezeté­se, kollektívája erről a legkevés­bé sem tehet, elsősorban azért, mert nem a könyvtár, hanem az épület gazdája, a Damjanich Múzeum építkezik. A két intéz­mény évtizedek óta osztozik a kettőjük számára kétségbeejtően szűk, elégtelen területen. Szol­gáltatásainkat is az teszi nehéz­kessé, hogy a gyűjtemény egy­mástól távol eső raktárakban szóródik szét, így legjobb szán­dékunk ellenére sem tudjuk azonnal kézbeadni az irodalmat. A megyei könyvtár vezetése olvasóink érdekében évek óta minden lehetséges fórumon fel­lépett a könyvtár új, végleges el­helyezése érdekében. 1989 vé­gén - amikor a közelgő változá­sok előérzetétől mindenkiben megpezsdült a remény - az egész rencselovagokként a mindig jobban fizető állami építkezé­sekre. Az önkormányzat miért veszi el ezt a csekély munkale­hetőséget a saját lakosai elől? Más városok önkormányzata megtiltotta külső vállalkozók foglalkoztatását az olyan mun­kák esetében, amelyekre helyi vállalkozó képes. 4. A szövetkezet hosszú évek óta részt vesz a szakmunkáskép­zésben, folyamatosan harminc­negyven szakmunkástanuló gyakorlati oktatásának feltétele­it biztosítja. Ezek a gyerekek a mi fiaink, unokáink, a város la­kosságáé. Gyerekeink is az utcá­ra kerüljenek? Van valamilyen elképzelésük a gyakorlati okta­tásuk megszervezésére? Ha igen, mint választópolgárok, szeretnénk tudni, hogy az mennyibe kerül a városnak? Bi­zonyára a többszörösébe mint amennyi a két árajánlat közötti eltérés. Kérjük, ezt is szívesked­jenek mérlegelni. 5. Mint a szövetkezet dolgo­zói, éveken keresztül részt vet­tünk és részt veszünk a város érdekeit szolgáló társadalmi munkákban, úgymint az iskolák (Zádor úti, kiskulcsosi, berek­fürdői) tornatermeinek, sportud­varainak építésében, különböző iskolák, óvodák játékszereinek, kerékpártárolóinak, stb. elkészí­tésében. Ezen munkák során a két árajánlat közötti különbség több mint tízszeresét (több mil­lió forintot) adtunk a városnak. Ugyanakkor mit adott a KAS Kft.? 6. Jövedelmünk után, ami 1.800-2.000 eFt között van, az adónkat ide fizetjük, valamint az egyéb adóinkat (lakás, ingatlan, üdülő stb.) is. Mint tudjuk, a bí­róság épületének felújítási költ­ségeit 50 %-ban az önkormány­zat fedezi, tehát a mi adóbefize­tésünkből is. Ha a szövetkezet munkanélkülivé válna, az álta­lunk befizetett adók kiesését az önkormányzat honnan pótolná? Ismételten kérjük a Tisztelt Polgármester Urat, hogy a dön­tést szíveskedjenek felül­vizsgálni. Gyors és kedvező vá­laszát várjuk. A Nagykunsági Fém- és Építőipari Kisszövetkezet, a FEMEP Faipari Kft., valamint a Szállító-Javító Kft. dolgozói (száztizenhét aláírás) kollektíva megpróbált harcolni az új könyvtárért. Ezért rendez­tünk decemberben nyílt napokat, s december 14-én vitafórumot, amelyen a város közvéleménye is mellénk állt. Nem felel meg a valóságnak az a beállítás, hogy a megyei könyvtár „gazdátlan”, s helyze­téért „nem stabil” vezetése vol­na felelős. A könyvtár igazgató­ja ez év januárjában meghalt. Az állás végleges betöltéséig első helyettesét - országosan jónevű, tapasztalt szakembert - neveztek ki megbízott igazgatónak; más megoldás a pályázat kiírásáig aligha születhetett. Nem csúsztatás viszont, ha­nem teljesen egyértelmű az a sommás ítélet, amely „morális süllyedésről”, a „könyvtár alap­vető funkciójának” elhanyago­lásáról beszél, s ezért a „hoszzú évek óta látványos-hangzatos, csillogó-villogó tevékenységek­re, rendezvényekre koncentráló irányítást” teszi felelőssé. Alap­szolgáltatásainkat „ennek elle­nére” kilencezer (nem hatezer, adataik pontatlanok) beiratko­zott olvasó veszi igénybe, s ez a szám csak bővül a könyvtárközi kölcsönzés révén a megye egész területéről bekapcsolódó olva­sókkal. Alapfeladatunknak te­kintjük azt is, hogy olvasóink kérésére irodalomkutatást, fo­lyamatos témafigyelést végez­zünk, helyismereti kiadványokat jelentessünk meg, a város általá­nos és középiskolás diákjaival a könyvtárat és tevékenységét megismertessük, tanórákat, készség-, képességfejlesztő fog­lalkozásokat tartsunk. Rendezvényeinkre visszatér­ve, az idei ünnepi könyvhét és a Verseghy nyelvművelő verseny- mely könyvtárunk keretei kö­zül nőtte ki magát nemzetközivé- nemcsak a könyvtár, hanem a város presztízsét is emelte. Nem hisszük, hogy ezek oly kárté­kony, elvetendő tevékenységek, amelyek miatt a könyvtár, nem törődve olvasóival, erkölcsi zül­lésnek indult. A helyes arányo­kat nyilvánvalóan meg kell talál­ni. Nagy hiba volna azonban a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni, a megyei könyvtár minden eddigi, az alaptevékeny­ségen túlmutató, a város tudo- mányos-művészeti-kulturális életét más eszközökkel is szol­gáló tevékenységét megszüntet­ni, különösen, ha ezáltal nyo­masztó körülményeiken nem is javítunk. Könyves Úr! A június 27-én megjelent Se pénz - se posztó című nyílt levele az általam ve­zetett Társaság hitelét rontja, emiatt - és csakis emiatt - meg kell világítanom az ügy másik oldalát is. Az előzetes megállapodásnak megfelelően, a szigetelési mun­kát elvégeztük, ám Ön a bele­egyezésem nélkül, alkalmazot- taimmal a betonpince teljes felületét levakoltatta - ami nem volt része a szigetelésnek. E jo­gos többletet próbáltam felszá­molni, ami elől mereven elzár­kózott, így le kellett mondanunk róla. Ézért volt ráfizetéses a munka. Miután jelezte a vízbe­törést, a helyszínen elismertem jogos igényét a munka kijavítá­sára. Mint utóbb kiderült, a szi­getelő habarcs átkeményedése előtt - a hirtelen megemelkedett talajvíz miatt - nem kötött meg a falon. Azaz nem hanyag munka miatt vált le a szigetelés, hanem „vis maior”. Javítani csak a víz visszahúzódása után lehet! Ezért ajánlottam fel a későbbi kijavítás idejét, amit Ön makacsul nem volt hajlandó tudomásul venni. A június 22-i számban meg­jelent „Összeírták mezőgazda­ságilag” című íráshoz a követ­kező megjegyzéseket fűzöm. A kifogásolt adatfelvételre az általános mezőgazdasági össze­írás keretében, a kormány A legnemesebb kutyák egyike Deli csak játszik a gazdá­jával, Borbás Bélával. Sze­reti, hiszen naponta - reggel és este - egy-egy órát futnak együtt, s rajta kívül ragasz­kodik a család két hölgy tag­jához is, de másokkal szem­ben bizalmatlan, őrzi a há­zat, ez a feladata. Deli erei­ben nemes vér folyik, ugyan­is törzslapja szerint ősei is tiszta komondorok voltak. Fiatal kora ellenére (2 éves) már négy kutyakiállításon vett részt, a legutóbbin is el­nyerte a harmadik díjat. Még annyit, hogy súlya 65 kilogramm, magassága 78 centi, és Jászkiséren a legne­mesebb kutyák egyike. Tánczos Alajos Jászkisér Az egész cikk különösen rosszhiszeműen hangzik a jelen­legi helyzetben, az igazgatói ál­lásra beadott pályázatok elbírá­lása előtt, amikor a négy jelent­kező közül két pályázó a könyv­tár jelenlegi vezetéséhez tarto­zik. Az ellenük intézett támadás azonban jócskán sérti a kollektí­va egészét is. Munkánkat bírálni minden olvasónknak joga van, s nyilván lehet is benne találni ki­vetnivalót. De a névtelen leve­lekről nincs túlságosan jó véle­ményünk, az aláíró pedig („Egy bibliofil társaság”), nem vállalt nevével felelősséget véleményé­ért. Szeretnénk ezzel az anonim társasággal közvetlenül felvenni a kapcsolatot, hogy jobbító taná­csaikat figyelembe vehessük, s a köz hasznára fordíthassuk. A Verseghy Könyvtár dolgo­zói (a névsor a szerkesztőségben megtekinthető) * * * (Az Egy bibliofil társaság aláírással közölt levelet pontos névvel, címmel kaptuk. A szerk.) Ám megnyugtatom, hogy ma nem talál kivitelezőt, aki ennyi összegért vízben biztonsággal szigetelne! így a teljes összeg visszafizetése volt az egyetlen kivezető út. Ezt a hozzám írt levelében is megerősítette, és nyolcnapos fi­zetési határidőt szabott meg, amit Társaságom a levél kézhez vételétől számított 7. napon tel­jesített - kamatostól. Levele nyil­ván a saját maga szabta határidő előtt íródott, és ez semmi esetre sem nevezhető korrektnek! Ami vállalkozásunk üzletpolitikáját illeti, éppen a szolgáltatás kor­rektsége a célunk, amit jelez a több tízezer négyzetméter sike­resen helyreállított vizes, salét- romos falfelület - csekély szava­tossági igénybejelentés mellett. Végezetül még annyit, hogy a személyemre tett sértő megjegy­zéseinek ellenkezőjét csak azok­nak kell felemlítenem, akik még nem ismernek. Remélem, meg fognak ismemi! Kövesi László a „FALSZÁRÍTÓ” BT. közös képviselője 36/1991. (III. 1.) sz. rendelete alapján került sor. A jogszabály 4. paragrafus (1) bekezdése sze­rint az összeírásnak - a kisterme­lők mellett - ki kell terjednie „... a gazdaságnak nem minősülő ház­tartás állatállományára...” is. Valamikor mondogatták, hogy az orrcsonttörés leggyako­ribb és legbiztosabb előfordulási helye a ring. Ott, ahol csak „szo- rítóba” kell lépni annak, aki nem félti az övön felüli testrészét és már esélye van arra, hogy betört orral távozzon. Mindez régen volt, mert manapság elég egy kis, vagy nagy kocsma, presszó, vagy falatozó ahhoz, hogy valaki koc­kára tegye orra épségét. Az, hogy így igaz, hogy mennyire hitelesí­tett „orrcsonttörő” hely az ital­bolt, vagy az előtte lévő tér, mi sem bizonyítja jobban, hogy már kimondják: nem is igazi kocsma az, ahol még senkit se vágtak ké­pen. Völgyi Károly (Jásztelek, Dó­zsa György út 14. szám alatti la­kos) gyakori vendége volt az ilyen helyeknek. Büszke volt rá, hogy ivásban 20 évesen is felvet­te a versenyt az „edzett” öregek­kel, bántotta viszont, hogy bár felnőtt, öklét még egyik kocsmá­ban sem ismerik. Ilyen vegyes érzelmekkel iszogatott az elmúlt év egyik novemberi napján. A kocsmában kezdte és a presszó­ban folytatta, természetesen úgy, hogy versenyt ivott ismerőseivel. Már a kocsmában kiszúrta magá­nak K.I. helyi lakost és kutatni kezdett emlékezetében. Próbálta felidézni, hogy mikor és miért sértették meg egymást, ki kezdte. Szeszgőzös agyában azonban se­hogy sem ugrott be sem a dátum, sem az ok, az se, hogy egyáltalán így az semmiképpen sem lehetett törvénytelen. Az adatfelvétel része a FAO által ezekben az években szerve­zett mezőgazdasági világössze­írásnak, amelyhez Magyaror­szág is csatlakozott, és amely azonos módszertanra épül (tehát a világ 110 országában hasonló az összeírtak köre, megegyeznek a fontosabb adatok stb.). Emel­lett megbízható alapot ad - a vál­ságjelenségekkel küzdő magyar mezőgazdaság által igényelt ag­rárpolitikai döntésekhez és segíti a termelés, értékesítés bizton­ságát megteremteni. Ezen belül a kifogásolt adatok alapján válik lehetségessé az önellátás külön­böző fokán álló háztartások elkü­lönítése, illetve az állattartási kedv változásának megítélése. Az összeírás eddig feldolgozott adatai alapján elmondható, hogy az állattartásukat 50 felnőtt ba­romfinál kisebb mértékűre korlá­tozó háztartások száma me­gyénkben áprilisban elérte a 13 ezret - az 1980. évi kevesebb mint 11 ezerrel szemben. Az ún. gazdaságoké pedig 85 ezerről 77 ezerre fogyott. Ez azt jelenti, hogy tíz év alatt mintegy 6 ezer háztartás még a „tyúktartásról” is lemondott. A kérdőívek ceruzás kitölté­sét technikai okok indokolják. A számlálóbiztosok leggyakrab­ban állva végzik munkájukat és így előfordul, hogy hibáznak, az említett módon pedig egysze­rűbb a javítás. E megoldás továb­bi előnye, hogy áttekinthetőbb, megkönnyíti a gépi adatfeldol­gozást. Másrészről a feltételezett adathamisításnak - még ha azt kőbe vésnék is - meg lenne a lehetősége. Az adathamisítást történt-e valami. Annyira azon­ban még futotta megmaradt „jó­zanságából”, hogy felismerje: amin nem segít az emlékezés, se­gít az alkohol. Úgy is volt, mert ott helyben - és rejtély, hogy miért - elkezdő­dött a szóváltás és már nem volt érdekes, hogy az a valamikori ve­szekedés folytatása, vagy pedig új keletű szócsata. Ami biztos, hogy Völgyi úgy ment át a presszóba, hogy ő még nem tett pontot a vitára, és mert a két ital­mérés közel volt egymáshoz, éberen figyelte, hogy K.I. mikor megy el a kocsmából. Arra is sor került, „gyanúsí­tottja” gyanútlanul csukta be maga mögött a kocsma ajtaját és indult volna hazafelé. Nem nagy utat tett meg, mert Völgyi ott ter­mett és úgy folytatta a kocsmá­ban elkezdett szóváltást, hogy öklével az arcába sújtott, majd egy újabb ütéssel leterítette. A megtámadott K.I. orrcsonttörést, orrgyökrepedést és szemhéj be­vérzést szenvedett. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália ta­nácsa hozott ítéletet a felnőtté vá­lását öklével bizonyítani akaró Völgyi Károly ügyében. Súlyos testi sértés bűntette miatt 7 hónap börtönbüntetésre ítélte. A bíró­ság a börtönbüntetés végrehajtá­sát 2 év próbaidőre felfüggesztet­te. Az ítélet jogerős. egyébként az összeírás belső sza­bályai tiltják, mint ahogy azt is, hogy a számlálásban résztvevők az összeírt adatokat bárki tudo­mására hozzák. Ezek megsértése szabálysér­tésnek, vagy bűncselekménynek minősül. Az előbbiek, de az adat- szolgáltatók aláírási igénye is - szerencsére elvétve fordul elő - a kölcsönös bizalom hiányára utal. Korábban ez a gyakorlat érvé­nyesült, akkor pedig az a „vád” ért bennünket, hogy a hivatal nem bízik a lakosságban. A kifo­gásolt összeírás során a számlá­lóbiztosok írták alá a kérdőíve­ket, amelynek valódiságáért fe­lelősséget vállaltak és amelyről folyamatos ellenőrzéseinkkel mi is meggyőződtünk. Adathamisí­tásra törekvést az összeírás során egyetlen esetben sem tapasz­taltunk. Jelenleg a teljes körű össze­írás adatainak gépi feldolgozása folyik, országosan egységes program alapján. Ebből a kor­mányzati szervek és a döntésho­zók munkájának segítése céljá­ból először rövid gyorsjelenté­sek készülnek, majd a részletes adatokat több kiadványban hoz­za nyilvánosságra a Központi Statisztikai Hivatal. Végezetül szeretném, ha a cikk írója és a kedves levélíró is elfogadná meghívásomat és személyesen győződne meg arról, hogy „hol fejezik be hasonló pályafutásu­kat eme ceruzás adatok?”. Fekete-Szabó Sándor a KSH megyei igazgatója * * * (A tyúkok összeírásával kap­csolatos kérdésünk, vélemé­nyünk - több olvasónkéhoz ha­sonlóan - változatlan. A szerk.) Szerkesztői üzenet „Végrendelet’ ’ jeligére: A közjegyző - a hagyatéki eljárásról szóló jogszabály módosított 6/1958. (VII. 4.) IM. sz. rendelet értelmében - a tényállás tisztázása végett - jogosult az eredeti végrendelet bekéré­sére. E fontos okiratot jól elzárható helyen, külön őrzi. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Fürdővízzel a gyereket is avagy nem gazdátlan a megyei könyvtár „A szigetelés összegét kamatostól visszafizettük” Hozzászólás cikkeinkhez „Tyúkper”, avagy a hiányzó bizalom- ésal-

Next

/
Thumbnails
Contents