Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-06 / 156. szám

1991. JULIUS 6. Azt beszélik a faluban... 11 Döntés előtt Lehetséges, hogy január 1-től hivatalosan is újra községházá­nak hívják majd a kunszentmár­toni városi önkormányzat szele- vényi kirendeltségének épületét, amelynek folyosóján látható ez a plakát, amely a július 7-én, azaz holnap sorra kerülő helyi refe­rendumon való részvételre szólít fel. A képünkön látható asszo­nyok bizonyára elmennek vala­melyik szavazóhelyiségbe, hogy leadják a voksukat. Úgy tűnik, hogy a sokadik ne­\ \ l kifutás után - tavaly augusztustól többször is próbálkoztak az önállósággal - most végre dűlőre vihetik a dolgot. Bárjónéhányan belefáradtak az eddigi sikertelen kísérletekbe, minden bizonnyal annyian az urnák elé járulnak majd, hogy a népszavazás érvé­nyes lesz. Az is valószínűnek lát­szik, hogy arra kérdésre, mely szerint: „Kívánja-e, hogy Szele- vény városrész önálló község le­gyen?”, a többség igennel fog válaszolni. Az önállósághoz köti jövőbeli boldogulását a falu legnagyobb gazdasági szervezete, a Körös­menti Termelőszövetkezet sze­levényi üzemegysége is. Arra várnak, hogy ezen az úton a falu tegye meg az első lépést. Ezt kö­vetné a gazdaság jogi különválá­sa az egyesített kunszentmártoni szövetkezettől, amely három te­lepülés, Kunszentmárton, Kun­gyalu és Szelevény határában te­vékenykedik. A gazdasági elkülönülés rész­ben azzal már meg is történt, hogy több mint nyolcvan szele- vényi téesztag úgynevezett bel­ső vállalkozási szerződést kö­tött. A termelés tehát már önál­lóan folyik, de az adminisztráci­ót és az értékesítést még a „kö­zös” intézi. Ahol folyik a szó — és a sör Ez a kocsma, amiről most szó esik, se nem kurta, se nem a falu végén leledzik, hanem a falu köze­pén, és meglehetősen tágas is, no meg nem is a Szamosra „rúg ki”, legfeljebb egy szellőzködés erejé­ig a Körös-partjára lehet kisétálni. Am legfőképpen Varga Józsefné, a Kunszentmárton és Vidéke Afész szelevényi jövedelemérdekeltségű éttermének és presszójának veze­tője lenne a haragosom a kocsma elnevezésért. Pedig nincsen abban semmi sér­tő szándék, a kocsma elnevezés in­isszák azt is, hanem híreket is hoz- nak-visznek, eszmét is cserélnek. Miközben a csapból folyik a sör, folyik a szó is. Es kiváltképp szó­val kell tartani a betévedt idegent, különösen ha híre megy, hogy kí­váncsi is, mivelhogy újságíró. Miről is folyhat ilyenkor a kocs­mai társalgás? Természetesen a rendszerváltásról, a bekövetkezett országosról és a várható helyiről; a helyi népszavazásról meg a parla­ment által nem régen újra tárgyalt és elfogadott kárpótlási törvény­ről. Latolgatják az önállóság elő­nyeit és hátrányait - a falu önálló­ságáét meg a magukét is. Egy elő­zetes összeírás szerint körülbelül négyszáz hold földet igényelnek vissza az egykori tulajdonosok, hogy a hatezer holdas határból sok-e ez vagy kevés, nem tudom. A témák maradnak, csak a részt­vevők cserélődnek. Mindenki el­mondja a véleményét. Van, aki ízesebben fogalmaz a nyomtatás­ban még elviselhetőnél, de a szó *elszáll, és itt senkit sem bánt. Ez csupán a vérmérsékleten és koránt­sem a lehörpintett ital mennyisé­gén múlik. Ilyenkor napközben és nyáridőben nem lehet hosszan az asztaloknál telelni, kit a dohány vár, kit az etetés sürget. Ez, bár sok vele a munka, még kifizetődő, de a disznó körül egyre nagyobb a disz- nóság, egyre drágább a táp és egyre tovább maradnak az ólban, már a nyugdíjat, a gyári fizetést eszik a malacok, nemhogy valami haszon lenne rajtuk.- Majd meglátja, jöjjön csak el egy órakor a községházára, amikor ott lesz a felvásárló! Azt írja meg, Varga József oly biztonságosan kezeli a söröscsapot, mint jó piló­ta a magassági kormányt kább műfajt jelent, nem a vendég­látás színvonalának minősítését. Egy jobb falusi kocsmába, így a szelevényibe sem csupán egy kis- fröccs vagy egy korsó csapolt ked­véért térnek be az emberek, persze, ha már egyszer itt vannak, meg­amit ott hall! - kapacitál egy idő­sebb asszony, aki az imént lépett be az ajtón egy csomag cigarettá­ért, no meg a férjéért, és még hal­lotta a disznóhizlalásról az imént elkanyarintott véleményt. Időnként, mint egy ógörög tra­gédiában a karvezető, a beszélge­tésbe maga a „korcsmáros úr’ ’ is beleszól. Varga József egyébként manapság fontos dolgok tudója. Mint a földhivatal egykori dolgo­zója, ismeri az egész Tiszazugban a régi birtoklevelek búvóhelyeit. Az elmúlt hetekben a szelevé­nyi községházát is egyre többen keresik fel, még a fővárosból is a régi birtokosok vagy örököseik, hogy a valaha államosított tulajdo­naikról adatokhoz jussanak. A kár­pótlási törvény végrehajtási utasí­tásának hiányában a hivatal igazo­lással nem, csak felvilágosítással szolgálhat. A felújításra váró templombelsö Püspöki szentelés Június7-én nagy napra virrad­tak Szelevény lakói. A katedrális méretű katolikus templom köz­adakozásból fedezett külső reno­válásának befejeztével Marosi Izidor váci megyés püspök szen­telte újjá Istennek e földi hajlé­kát. Az újjászentelő püspöki szentmisén nyolc település lelki- pásztora segédkezett, akik ma­gukkal hozták legodaadóbb hí­veiket is. A templom környékén nyolc autóbusz és számtalan sze­mélygépkocsi várakozott ezen a napon. Az impo­záns épület megújult kül­sejével a bú­csújáró vendé­gek csodálatát is kiérdemelte, mint ahogy a belsejében lévő freskók, a fara­gott főoltár és az ugyancsak faragott stáció­képek is rászol­gáltak az értő felújításra. A szelevényiek fehér cipókenyérrel köszöntik a mi­se előtt Marosi Izidor püspök urat (amatőr felvétel) Doktor képviselőnő Dr. Barkó Ilonának ezen a dél- előttön mi voltunk az utolsó páci­ensei, igaz mi nem orvosi, hanem helyhatósági képviselői minősé­gében kerestük fel a körzeti rende­lőben. Az orvosnő a település egyetlen képviselője a városi ön- kormányzatban. Az Agrárszövet­ség támogatásával kapta meg a ta­valyi választásokon az ehhez szükséges szava­zatokat.- Már az is a falu önállósodási törekvése­inek a következménye, hogy egymagám képvi­selek a városi önkor­mányzatban több mint ezer embert - mondjadr. Barkó Ilona -, hiszen már a választások előtt olyan közelinek tűnt Szelevény elválása Kunszentmár- tontól, hogy úgy gondolkoztak, ar­ra a kis időre elég lesz innen egy képviselő is, inkább a város más részein válasszanak többet.- Milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal jár Szelevény szá­mára a Kunszentmártonhoz való tartozás?- Errre a kérdésre szívesebben válaszolnék a népszavazás után.- Gondolja, hogy az eredmény kétséges?- Majdnem bizonyos, hogy a falu lakóinak többsége az önálló­ság mellett dönt, de a szétválás gyakorlatilag csak 1992. január 1- től valósulhat meg.- Attól tart, hogy ebben az átme­neti időben még valami hátrány érheti a települést?- Igen, tartok ettől. A városi ön- kormányzat máris úgy kezel ben­nünket, mint akiknek kifelé áll a szekerük rúdja. Még olyan ügyben sem történik már semmi, amire pe­dig korábban testületi döntés szü­letett. Például a se­gélykérő telefon, vagy az orvosi rende­lő átalakításának, il­letve a szociális gon­dozó idetelepítésének ügyében. A szociális gondozó jelenleg a községházán műkö­dik, a mellettünk lévő üres szolgálati lakás átalakításával ide, az orvosi rendelő épüle­tébe lehetne átköltöztetni. Ezzel egy helyen lenne a faluban az egészségügyi és a szociális ellátás.- Ha a népszavazás az önálló­ság mellett dönt, hamarosan új helyhatósági választásokra is sort kell keríteni a faluban.- Nem lesz könnyű ismételten az urnák elé hívni az embereket. Ebbe a sok szavazásba, választás­ba, aláírásgyűjtésbe itt is belefá­radtak már sokan.- Még nem válaszolt arra a kér­désemre, doktornő, hogy járt-e va­lami előnnyel a városrész státu­sza?- Nem. Azt hiszem, önállóan jobban fogunk boldogulni. Túlsúlyos malackodások Az oldalt írta és összeállította: Rideg Gábor. Fotó: Illyés Csaba Szelevényen már hetek óta ma­lackodásra, sőt disznólkodásra gyűlnek össze a községházán a ser­téstenyésztő gazdák. Közülük is sokan látták, halloták dr. Gergácz Elemér földművelési miniszter parlamentben elhangzott ígéretét, mely szerint az állatforgalmi válla­latoknak állami támogatást adnak a túlsúlyos (150 kg-nál nehezebb) sertések felvásárlására. Különösen az Alföldön akut ez a probléma, csak egyedül Szelevényen több mint kétszáz ilyen disznót kínál­nak egyre reményvesztettebben el­adásra a gazdák. A reményvesztés­nek két oka is van: egyre húzódik az átvétel, és a kilátásba helyezett 45 forintos kilónkénti ár sem vala­mi szívderítő. Ezen a napon már fél egy táján gyülekezni kezdtek az emberek. Vagy negyvenen szorongtunk a községháza szűk verandáján, mire megérkezett a megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat kunszent­mártoni átvevője, aki már a tömeg puszta látványától is leizzadt. Szinte megsajnáltam, mint ahogy Kómár Károly arcán is az látszott, hogy ő is mártírnak tartja magát. Egy helyzet mártírjának, amely helyzetről a legkevésbé talán ő te­het. Valóban nem lehet könnyű dolga ezekben a hetekben, idesto­va hónapokban a Tiszazugot járva. A gazdák tehetetlen haragja aka­ratlanul is az ő fejére zúdul. Az összegyűlt sokaságot látva Nagy Sándomé kirendeltségveze­tő azt javasolja, hogy menjünk be a házasságkötő terembe. Talán at­tól a gondolattól is vezettetve, hogy ahol jó házasságok, ott bizo­nyára jó üzletek is köttetnek. De mielőtt a boldogító igen kimondat­na, miként a házasságot - ezúttal az üzletet is feliratkozás előzi meg.- Emberek, a jövő héten csak ötven darab kis súlyú, száz-százöt kilós sertést tudok átvenni - hűti le a kedélyeket Kómár Károly. - ígé­rem, a következő héten vegyesen is viszek, kétmázsás súlyig. Szállítás helyett újra csak ígéret, gondolják sokan, és ráadásul azt sem tudni, hogy akkor majd mennyit ér a kilónkénti 45 forint. És mit tegyen az a gazda, akinek ártánya nemhogy a két mázsát, de az ötöt is elérte? Ez az állat a saját zsírjába fullad, ha beköszöntenek a Nem diktálnak, csak feliratkoznak a sertéstenyésztő gazdák tartós, nagy melegek, hacsak a gaz­dája éhen nem veszejti előbb.- Hogy ne legyen sértődés és harag, mindenkit felírok, akinek ilyen súlyú malaca van, de csak ötvenet tudok elszállítani - mondja az átvevő, akit máris körbeállnak, hogy diktálják a nevet, a címet, a darabszámot. - Azt előre megmon­dom, hogy akinek húsz van, attól nem tudom mind a húszat elvinni, legfeljebb csak hármat-négyet, hogy mástól is vihessek. Úgy az igazságos. Majd előtte mindenki­hez kimegyek, hogy kiválogassam a malacokat. Megkavarodott a világ, igazsá­gosság kerül szóba, amikor üzlet­ről, árról, áruról kellene tárgyalni. Feltűnő, hogy csak a felvásárló hangja hallatszik a teremben. Egy héttel, kettővel ezelőtt úgy mond­ják, még sokkal paprikásabb volt a hangulat, nagyobb volt a hang­zavar.- Jövőre csak annyit hizlalok, amennyit a család megeszik. Ha többet fial a koca, a többit agyon­csapom - füstölög elmenőben egy gazda. Nem tudom, hogy Kómár Károly asztalánál most hány disz­nót íratott fel. FALU A EYEGOBEN

Next

/
Thumbnails
Contents