Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-06 / 156. szám

12 Nyugdíjasok fóruma 1991. JÚLIUS 6. Szelvényvagdosók lesznek! Öregek öröme: a vagyonjegy Nem először írjuk le: a hetvenes évek közepén lezajlott áfész-egye- sítések (mert egyesülésnek a tag­ság soha nem ismerte el) bizony létrehoztak mamutszövetkezete­ket is, olyanokat, amelyeknek tíz vagy akár több településen is volt érdekeltségük - áruházuk, boltjuk, üzemük, vendéglőjük, termény- fölvásárlójuk. Nyilvánvaló, hogy ezek a nagy áfészek meglehetősen nagy tagsági körrel is rendelkeztek - ha ugyan a tagság hagyta a ren­delkezést. Bizonyos eltávolodást jelentett a sokfalus áfész, s ezt leg­inkább az idősek, az alapítók, meg az alapítók gyerekei kifogásolták. Akik a negyvenes évek végén - most ne firtassuk, hogy teljesen önszántukból vagy nem - összead­ták a földművesszövetkezet mű­ködéséhez kis vagyonukat, vagy egyszerűen csak részjegyként pénzt adtak a szövetkezet indulá­sához. Igaz, a nagy áfészek veze­tőségében majdnem mindenütt volt, aki emlékezett erre, s a lehe­tőségek szerint „tartották a kap­csolatot” a tagsággal a legnehe­zebb időkben is. Szemmel látható nyoma volt ennek az újságokban is, amikor „tagsági, kedvezmé­nyes vásárt” hirdettek az áfészek az őszi szövetkezeti napokon - csendesebb jele pedig az volt, hogy a nehéz körülmények között élő öregeknek minden évben jutott egy kis pénzmag is - szociális se­gély. A 14 településen érdekelt, mint­egy 600 milliós vagyonnal gazdál­kodó szolnoki áfész még tavaly őszön-télen is 100 ezer forintot osztott szét idős tagjai között. Ért­hető ez a készség, hiszen Szolno­kon és a megyeszékhelyt övező 13 községben kereken 12 ezer tagja van a szolnoki áfésznek - s a tagság több mint ötven százaléka az idő­sek korosztályát képviseli.- Már 1988-ban felvetődött, hozzuk közelebb a tagságot a szö­vetkezethez úgy is, hogy kapjanak a régi résztulajdonosok vagyonje­gyet - mondja Guba Kálmánné el­nök, aki 1957 óta jó ismerője a szövetkezeteknek, hisz azóta dol­gozik az áfésznál. - Aztán 1990- ben már konkrét terv alapján a va­gyon 50 százalékát nevesítettük, azaz a küldöttgyűlés határozata szerint vagyonjegyet kaptak a ta­gok. A vagyonjegy nagysága a tagsági viszony idejétől függő. Ugye hogy minden spekulációt ki­zárjunk, a vagyonjegyből csak azok részesülhettek, akik 1988-ig tagként beléptek az áfészbe. Nos, aki 1948 óta tag, s ötszáz forintos részjeggyel rendelkezik, most 10 ezer forint értékű vagyonjegyet kapott, ami értékpapír, s 10 évre szóló szelvényekkel készült. Aki 1968 óta mondhatja magát hoz­zánk tartozónak, 5-, aki 1988-ig lépett közénk, 3 ezer forint értékű vagyonjegyet kapott. A szelvé­nyek szerint aztán erre - éves ered­ményeink alapján - osztalékot kap. Először az idei év eredményei alapján, tehát 1992 kora tavaszán. Gyorsan mondom azt is, hogy az elhalt tagok örökösei is megkapják a 3000 forintos vagyonjegyet, ha jelentkeznek a szövetkezeti inté­zőbizottságon. Ugye, az örökö­söknek a tagsági idő nem járhat, ők szüleik után a részjegyet örököl­ték. Érdekes módon eddig ponto­san 3074 szövetkezti tag egészítet­te ki részjegyét, több mint hatmil­lió forintot fizettek - hogy a része­sedésük majd nagyobb értékű le­gyen.- Vajon eljut-e ez a jó hír min­den egykori szövetkezeti taghoz, hiszen borzasztóan sok idő telt el, mondjuk 1948 óta. És az is termé­szetes sajnos, hogy az örökösök jussolhatnak már elődeik közösbe vitt vagyonából.- Még újsághirdetésben is föl­hívtuk a tagok figyelmét a vagyon­őszintén megmondom, a legtöbb­nek azért is volt öröm, mert el­mondta, így nagy szegénységében is tud valamit hagyni a gyerekeire. Ezért is várjuk továbbra is tagjaink jelentkezését, mert eddig csak két községben, Vezsenyen és Rákó- cziújfaluban fejeződött be a va­gyonjegyek kiosztása.- Gondolom, nemcsak a szelvé­nyekre kapnak pénzt a tagok, foly­tatódnak a régi kedezmények is.- Igen, hiszen a szövetkezeti vá­sárok, a tagságnak nyújtható ked­vezmények tovább bővülnek. Sőt: mivel tudjuk, hogy falun-városon egyre nehezebb az élet, valamikor, de még az idén nemcsak iparcik­kekre adunk tagsági vásárlási ked­vezményt. Egyre többen ugyanis élelmiszerekre is szeretnék ... mi­vel falusi Tüzép-telepeink is van­nak, valamit talán a hirtelen meg­drágult téli tűzrevalóval is kezd­hetnénk - de hát ez még csak elkép­zelés, ehhez az idei esztendő ered­ménye is fontos. S mit mondjak, a mi áruházainkban, boltjainkban se tolonganak a telt pénztárcájú vá­sárlók ... BENÉPESÜLT A GONDOZOTTAK HÁZA Új otthon, új barátok, és nem cserében- Restelljük bevallani, mert­hogy szégyellni való emberi gyarlóság az irigység. Tagadni sem tudjuk viszont, mert való igaz, hogy akkoriban irigykedve gondoltunk azokra a települések­re, ahol van gondozóház. Olyan, ahová befogadják azokat az idős embereket is, akik nem akarják feladni megszokott otthonukat. Most, hogy már nekünk is van ilyen házunk, megbocsátunk ak­kori önmagunknak. Ugyanis iga­zunk volt, mert irigylésre méltó az a gyámolításra szoruló idős ember, aki barátságos, minden gondoskodást megadó otthonhoz jut úgy, hogy a régit, a megszo­kottat is megtarthatja. Jászberényben az Egyesített Szociális Intézet gondozóháza lakóinak véleményét tartalmazó idős emberek háláját kifejező mondatok ezek. Mert egyformán így aztán jól telik az idő kánikulában. A jászszentandrási strandon látta a hölgyeket fotóriporterünk. - Még jó, hogy általában mindenütt kapnak kedvezményes belépőt vagy bérletet a nyugdíjasok, különben erről, a víz, a napfény öröméről is le kellene mondaniuk ... (K. É.) hálásak, és egyformán csak a leg­jobbakat tudják elmondani a gondozóházról a „bentlakók” és a bejárók. Dicsekedés nélkül is dicséretes és biztató az, amit el­mond a nemes feladatokat ellátó házról Magyar Lászlóné gondo­zónő.- Sok idős ember vágya vált valóra, amikor létrejött és kitárta kapuit a gondozóház. Örömteli esemény volt, amire csak az ve­tett némi árnyékot, hogy egy megszüntetett bölcsőde helyén nyílt, és emlékeztetett arra, hogy csökken hazánkban a születések száma. Ezzel együtt jelentős ese­mény volt, hiszen sokféle szol­gáltatásaival az idős emberek szélesebb rétegein tud segíteni. Legkedveltebb szolgáltatása két­ségtelenül az, amit a megszólal­tamnak is elmondtak. Gondos­kodik azokról az idős emberekről is, akik segítségre szorulnak, ra­gaszkodnak hozzánk, de meg­szokott, régi otthonukhoz is.- Az úgynevezett „bentlakók­nak” két csoportja van. Akik ál­landó lakói a gondozóháznak, itt rendezkedtek be, állandó és meg­szokott helyük van a két- vagy többágyas szobák valamelyiké­ben. Tetszésük szerint akkor lá­togathatnak haza vagy a hozzá­tartozókhoz, amikor kedvük tart­ja. Rendszerint a hozzátartozók jönnek el értük, és általában va­sárnapra vagy jelesebb ünnepek alkalmával vesznek ki maguknak „kimenőt”. A másik csoport - mi őket is mint bentlakók, úgy tart­juk számon - azok az idős embe­rek, akik a hét öt napján vannak bent a gondozóházban. Hétfőn jönnek, reggelire már itt vannak, és péntek délutánig laknak bent. Szerencséjük van, mert a Faisko­la utca végén - a gondozóházhoz alig száz méterre - van a busz­megálló, aki jó járatot fog ki, az kényelmesen, szinte háztól házig utazik.- Van aztán az a csoport, ahol mindenki büszkén és szabadon bejáró klubtagnak nevezi magát. Naponta járnak be, igénybe ve­hetik a napi háromszori étkezést vagy csak az ebédet. Ami közös minden klubtagnál, hogy a barát­ságot, az emberi szót keresi és találja meg a gondozóházban. Sokat ígérő és eddig megoldha­tatlan gondokon enyhítő szolgál­tatása lesz az intézményünknek az időszakos szállásadás és ellá­tás. Azok vehetik majd igénybe, akik idős emberek - szülők vagy más hozzátartozók - ellátásáról gondoskodnak, és üdülés vagy más okok miatt néhány hétre el szeretnének utazni. Megtudtuk azt is, hogy a gon­dozóházban hat gondozónő dol­gozik, három műszakban. Vala­mennyien szakképzettek, egész­ségügyi szakközépiskolát vagy szakiskolát végeztek. Szakkép­zettségük mellett mindegyikük rendelkezik azokkal a jó tulaj­donságokkal, amelyek ennél a munkánál nélkülözhetetlenek. A türelem, a szeretet és a megértés, hogy ezek az idős emberek má­sok. Talán zsémbesebbek, érzé­kenyebbek és... és elesettebbek, jobban gyámolításra szorulnak. Beteggondozásuk is megoldott, mivel a szociális intézet orvosa oda, a gondozóházba is rend­szeresen eljár, megtartja a rende­léseket. Végezetül ide kívánkozik: a gondozóház barátságos környe­zetével, korszerű berendezései­vel is alkalmas arra, hogy a gon­dozásra szoruló idős emberek otthonává váljon. A gondozotta­kat kettő-, három-, négy- vagy ötágyas szobákban helyezik el. A lehetőségekhez mérten figye­lembe veszik, hogy ki kivel akar lakni. Az életkor is számításba jön, hiszen a ház legidősebb la­kója 92 esztendős, a legfiatalabb (leszázalékolt nyugdíjas) alig 40 éves. Nem számít viszont az élet­kor a gondozóház társalgójában, az ebédlőjében. Ott mindenki egyformán örül a sokféle társas­játéknak, a színes tévének vagy a hifitoronynak. Az ebédlőben pedig a szociális intézet konyhá­ján készülő ízletes és mindig bő­séges falatoknak.- illés • nevesítésre, s itt, Szolnokon, a központban akkortájt naponta szá­zan is jelentkeztek. Mert érdekes módon megőrizték dokumentu­maikat az emberek, s mi, ha ezeket bemutatják, nem is kutatjuk irattá­rainkat, elhisszük a korabeli bizo­nyítékok valódiságát. Örömmel fogadták ezt a hírt az emberek, s Kevésnek - keveset A tél fölötti aggodalmában sok öreg fellélegzett, amikor hírét hallotta: tárgyal már a szakszervezet meg a kormány, valahogyan ellensúlyozni kell a téli tüzelő árának oly nagy mértékű emelését, ami miatt sokan már azon is gondolkoztak, ismét fűtetlen szobá­ban hálnak, mint hajdanán. Nos, a sztrájkot hirdető szakszervezet a családosoknak meg a nyugdíjasoknak kért kompenzálást, hi­szen legjobban e két csoport a kiszolgáltatott. Már-már rebesget­ték, pár száz forinttal emelik a nyugdíjakat s a családi pótlékot is. Nem tűnt elégnek a jövendölt emelés mértéke, de hát, istenem, a kicsi is valami. Aztán megegyeztek, s nagycsaládos, nyugdíjas leesett állal hallgatta, hogy ... Hogy nem családipótlék- és nyugdíjemelésről van szó, hanem egyszeri segélyről két részletben. Hogy az egyszeri, két részlet­ben kifizetett pénzekből legfeljebb két-három mázsa szén árára vagy egy heti távfűtésre telik. Hogy ráadásul nem is kap minden nyugdíjas - hanem csak a 7 ezer forinton aluliak a segélyből. Kevésnek, keveset, mondhatnánk ki nyugodtan, hiszen a so­rozatos kisemelésekkel lassan, de növöget a kisnyugdíj is. Való­ban csak a legszegényebb rétegeknek jut akkor ebből az ígért pénzből. Igaz, nekik kell a legjobban, de ilyen kevés aztán egyáltalán nem sokat segít rajtuk. Milyen kevés? Tényleg két-há- rom mázsa szénre való csak, s egy heti távfűtést vagy gázszámlát se egyenlít ki. Milyen keveseknek? A megye 94 ezer nyugdíjasa közül kereken 53 ezer embernek. Hát... Összeállította: Sóskúti Júlia Mondja, mama Ide hallgasson, mama, hazahoz­tam mind az öt dédunokáját, úgyis szünet van az óvodában, iskolában. Itthagyom egész délutánra őket, ül­tesse maga köré mindet, s mondja nekik, meséljen! Miről, miről, hát amiről mindig kértem, hogy hall­gasson inkább. Igen, elmondhatja azt is; az ükapjuknak annyi földje volt, hogy ötvenben egyből kulák- listára vették. Nyugodtan elmesél­heti, hogy magát meg a testvéreit hazaküldték a gyárból, hogy be­széljék rá az öreget, lépjen be, ha azt akarja, hogy a gyerekei tovább­ra is dolgozhassanak. Jó, nem bá­nom, megtaníthatja őket az esti imára is, úgyis az volt a bánata évtizedeken át, hogy istentelenek. Igen, mondja csak, hogy szívgár- dás volt, a maga korában nem kel­lett úttörőnyakkendőt kötni a kisis­kolásnak. Ha gondolja, azt se bá­nom, ha elmeséli, hogyan tartot­tunk annak idején toros estéket, tudja, amikor a pincében szúrtuk le a hízót. Igen, szidhat előttük - per­sze csúnya szavakat azért ne hasz­náljon - mindenkit, akire csak ha­raggal emlékszik. És ugye, akkor már elmagyarázhatja azt is, miért volt mindez így. Jó, jó azt se bá­nom, ha elmeséli, miért kellett negyvennyolcba elfelejteni, hogy rokonaink élnek Jugóban, de azt nem hiszem, hogy a láncos kutyá­ról is elmondhatja értelmesen a tudnivalókat, hisz az az egész do­log nem volt értelmes ... Látja, mamám, így változik, ek­korát fordult a világ! Ha jól bele­gondolunk, nemcsak maga, én se gondoltam, hogy megérem még ..- só ­A kulisszák mögött... Alakulóban a megyei szervezet Alig két hete tartotta elnök­ségi ülését a Magyar Nyugdíja­sok Országos Szövetsége. Te­kintve, hogy Dénes Pál, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális Egye­sületének titkára is az elnökség tagja, első kézből kaptuk a tájé­koztatást az eseményről. E sze­rint, a kulisszák mögé látva ér­zékelhető, hogy főként a vidé­kiek között komoly érdekel­lentétek dúlnak. Míg a Nyugdí­jasok Országos Kamarája csu­pán fórum és nem szervezet, az Eletet az éveknek Országos Szövetség már eddig is figye­lemre méltó, konkrét dolgokat tett a nyugdíjasok széles tábora érdekében. Egyik-másik tag hozzáállása a kulturális ügyek­hez is vitatható. Röpködnek olyan megjegyzések: „De jó azoknak, akiknek még szóra­kozásra is jut - a többi meg éhen pusztul!” Pedig a többséggel együtt úgy hisszük, nemcsak „éhe kenyérnek”, hanem „éhe a szónak, éhe a szépnek” is jogos igényeket tár fel, még ak­kor is, ha kuncog a fillér. A szegénység nem feltétlenül pá­rosul igénytelenséggel, vagyis a szerény lehetőségek mellett is meg kell adni az alkalmat mindazoknak, akik élni szeret­nének vele. Igenis, van létjogo­sultsága a kulturális rendezvé­nyeknek, a Ki mit tud?-vetél- kedőknek is. Igazán sajnálatos, hogy ilyen vitákba kevere­dünk! Annyit sikerült elérni, hogy az országos szövetségtől a me­gyei szervezetek 50 ezer forint céltámogatási előleget kapnak. Például 20 ezer forintot arra, hogy a megyei szervezet vezér­kara megalakulhasson. Jó két hónapja jelent meg lapunkban a felhívás, de csupán két-há­rom helyi szervezet érdeklő­dött ez ideig. Ezzel a támoga­tással, úgy tűnik, sikerül össze­hívni a megyebeli nyugdíjas­közösségek, -klubok vezetőit (útiköltség- és ebédtérítés biz­tosítva), hogy létrehozzák a megyei vezetőséget. Ezen a ta­lálkozón lehetne kialakítani a támogatási rendszert. Elképze­lések szerint azok a közösségek részesülhetnének elsősorban a szerény forintokból, akik már eddig is bizonyítottak, akik másoknál többet tettek-tesz- nek, ügyesebben szervezik éle­tüket, tevékenységüket. Ter­mészetesen azok is számíthat­nak segítségre, akik most ruk­kolnak elő hasznos ötletekkel. Ez a korábbi felhívás így sem volt fölösleges. Egyrészt tapasztalatokat szűrhettünk le abból, hogy érdeklődő alig volt: kevesebben olvassák a megyei lapot, mint 4-5 évvel ezelőtt, sokan kényszerűségből lemondták az előfizetést. A pénztelenség mellett az embe­rek teli vannak bizonytalanság­gal, eddigi tapasztalataik sze­rint a megyeiek mindig beavat­koztak dolgaikba. Féltik az önállóságot, azért nem szorgal­mazzák a megyei szervezet lét­rehozását, amely pedig - mint az országos szövetség - a nyug­díjasok összefogására, érdeke­inek védelmére, képviseletére, szolgálatára, közéleti, kulturá­lis, szociális és egész­ségvédelmi tevékenységének támogatására hivatott, többek között. Ne vessék hát a meghívót a fiók mélyére, ha megérkezik! Jó lenne, ha valamennyi nyug- díjasközösség képviselője megjelenne a találkozón ...- rónai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents