Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-05 / 155. szám

2 Megyei körkép 1991. JÚLIUS 5. EGK - Magyarország Illúziók fogságában (Folytatás az 1. oldalról) Ezt olyan tényezők okozták, mint a keleti kereskedelem ösz- szeomlása, a belső kereslet szű­külése, a rendszerváltozás jóté­kony hatása, a nyugati konjunk­túra, az akadályok lebontása és mások, amelyek ezt az ugrást egyedivé, belátható időn belül megismételhetetlenné teszik. Az intézményes kapcsolatokban is folyamatos az előrehaladás, fő­leg, ha a korábbi abnormális helyzetet nézzük. Az EGK kelet-európai viszo­nyait tekintve új helyzetben van. Újra kell gondolnia politikai, vé­delmi, gazdasági-kereskedelmi kapcsolatait. Sok tényező mutat arra, hogy ez az újragondolás nem lesz mindig kedvező szá­munkra. Addig nincs vita, hogy a kelet-európai változásokat, a stabilizációt valamilyen formá­ban finanszírozni kell, az érintett országok bevonását viszont a többség nem tekinti célnak. Há­romféle irányzat figyelhető meg. A németek és az angolok a foko­zatos bevonás mellett állnak ki. Főleg a franciák, de az említette­ken kívül a többiek is a távoltar­tás hívei. A brüsszeli technokra­ták a kompromisszumot támo­gatják, de itt is igaz, ebben a kér­désben a politikusok szava a döntő. Fontos számunkra tehát ennek tudomásulvétele, még ak­kor is, ha a sajtó egy része hajla­mos a befogadási készség túl­hangsúlyozására. Figyelmeztető a törökök, az osztrákok, a svédek példája is, csakúgy, mint az EGK-EFTA tárgyalásoké. Ausztria például évtizedeken ke­resztül vívódott a gondolattal, s a lehetőséggel. Gyors felvételre azonban ők sem számíthatnak. A felelőtlen illúziókat kergető­ket talán meggyőzi az, ha rámu­tatunk, hogy a nyugat-európai országok egymás közötti forgal­mának aránya az egyes országok kereskedelmében felette van a 60 százaléknak, inkább a 80 felé kö­zelít az átlag. Kelet-Közép-Eu­rópában a legmagasabb arány is 50 százalék alatt van. Hiányzik a mikroszféra integrációja, ami versenyképtelenséggel is páro­sul. Ezen ilyen rövid idő alatt nem lehet változtatni. Illúzió az is, hogy az elszakítottság állapo­ta után lesznek tömegével olyan szakemberek, akik áthajózzák az országot keletről-nyugatra. További gond, hogy amíg Dél- Európában az állam komoly se­gítséget nyújt a vállalatoknak az átálláshoz, addig nálunk erről ma is vita folyik, ugyanakkor, amikor a belépési szándék kor­mányzati politikává vált. Ami reálisan várható az az, hogy 1992-ben megköthető a társulási szerződés. Utána pedig az EGK és az EFTA részvételével létre­jövő Európai Gazdasági Térség­hez lehet a felvételt kérni. Bár­mily paradoxon tehát, de a reális cél egy ma még nem is létező szervezethez való csatlakozás. Füle István Szakmai szimpózium a Tigáznál Bemutatkoztak az „intelligens” hegesztőgépek A Friedrichsfeld cég automatikus hegesztőgépe önállóan dolgozik a vonalkódról leolvasott műszaki paraméterek alapján. A megyehatáron túlról is sok szakember jött el tegnap a Tigáz Szolnoki Üzemigazgatóságá­hoz, hogy egy filmvetítéssel egy­bekötött előadás, illetve gyakor­lati bemutató keretében megis­merkedjen az osztrák Amido ke­reskedő cég által forgalmazott műanyagcső hegesztő berende­zésekkel. Elsősorban a vegyiparban, ola­jiparban és a gáziparban haszná­latos gépek forgalmazásában ér­dekelt Amido ezúttal a német Omicron cég tompahegesztő gé­pét és a Friedrichsfeld cég telje­sen automatikus, vonalkódos po­lietiléncső hegesztő berendezé­sét mutatta be a „gázos ’ ’ szakma képviselőinek. Ez utóbbi oly­annyira „intelligens” gép, hogy az emberi hibákat is kiküszöböl­ve, minden esetben kifogástalan munkát végez. Ez pedig a gáz­iparban egyáltalán nem elhanya­golható szempont, hiszen na­gyon szigorú biztonsági követel­ményeknek kell megfelelnie va­lamennyi csővezetéknek, szerel­vénynek és hegesztési varratnak. A mindent tudó berendezésnek természetesen megkérik az árát, de a kereskedők úgy vélik, hogy az ár és a minőség viszonyában felülmúlhatják az ugyancsak jó­nevű konkurenciát. A piackuta­tás eddig azt igazolta, hogy kü­lönösen a nagy átmérőjű csövek hegesztésére alkalmas gépek iránt jelentkezik kereslet a hazai gázszolgáltató vállalatok köré­ben. L. Z. Róluk, de nélkülük döntenek Jászárokszállás önkormányzati testületé csütörtökön délután 4 órakor tárgyalta a költségvetési üzem helyzetét. Szerdán még nyilvános képviselő testületi ülést hirdettek. A polgármester előterjesztését többször félbesza­kító, Papp Zoltán képviselő ja­vaslatára mégis a zárt ülés mellett döntöttek. Ekkor az üzem ötven dolgozója, elhagyta az üléster­met. Az indulatoktól nem mentes, rögtöntönzött ülésükön arra az ál­láspontra helyezkedtek, hogy az üzem gazdasági nehézségeiért fő­ként a Jász-Mozaik Kft-t. alapító, egykori vezetőik a felelősek. A dolgozók kitessékelése az önkor­mányzati ülésről keserű lecke volt ennek a kenyerét féltő ötven embernek. A demokrácia talán értük is, de nélkülük aligha van. Döntés még ezideig nem szüle­tett. Wirth István Jut eszembe! Nemrég ért véget a református magyarok világtalálkozója. Kálvin János járt közben értünk ezalatt a magasságos körökben. Most a pápalátogatás lázában égünk: a jövő hónapban Őszent­sége osztja ránk két kézzel az áldást, egyszóval fent már mindent megtesznek lelki üdvünkért. Jó lenne, ha itt lenn mi is hozzáfog­nánk egy-egy parányi katedrális megépítéséhez ott benn, ahol a lélek lakozik. Mert gonoszak tudunk ám lenni fenemód! A közelmúltban egy rablógyilkosság háborította fel a Nagykunság tisztes polgárait. A rendőrség nyomoz, ami belefér. És akkor valaki telefonál, hogy tudja, ki az elkövető. Megmondja az illető nevét. Persze, hogy gyanúba fogják: alibi, miegymás, ahogy az illik. Aztán kiderül, hogy ártatlan a szerencsétlen. Mindössze egy „jóakarója” szerzett neki néhány izgalmas napot. Happy end, hogy a félrevezetőt is megtalálták. Miután gonoszságért nem lehet, alighanem a hatóság megtévesztéséért felel!- pb ­v______________________________________________________. Ki ez a pápa?- Úgy fogadjuk, mint népünk küzdelmeiben és szenvedései­ben edzett legjobb fiát - mondot­ta Wysinszki bíboros, Lengyel- ország prímása, amikor 1978. október 16-án -1. János Pál tisza­virág életű, tragikus végű egyhó­napos pápasága után a Sixtusi- kápolna kéményéből újra fel­szállt a fehér füst. Öt évszázad után egy „ide- gen”pápa! - döbbentek meg fő­leg a rómaiak. Ráadásul egy szláv! A katoli­kus világ egyik legkonzervatí­vabb egyházának fia Szent Péter székében! Nos, ki hát ez a pápa? A wadoviczei plébáni anyakö- nyi adatai szerint 1920. június 20-án látta meg a napvilágot - munkásszülők gyermekeként.- Húszéves koromra már el­vesztettem mindazokat, akiket szerettem, sők akiket szerethet­tem volna... így azt a nővéremet, aki születésem előtt hat évvel halt meg. Még nem voltam első áldozó, amikor elhunyt édesa­nyám, aki két fiút szeretett vol­na: egy orvost és egy papot. Bá­tyám, Edmond egy skarlátjár­vány idején halt meg, abban a kórházban, amelyben pályakez­dő orvosként indult el. Belőlem pedig sok minden ellenére mégis pap lett...- Apám csodálatos ember volt. Az őt ért csapások mérhetetlen lelki mélységeket tártak fel ben­ne. Bánata imává nemesedett. Rendkívüli lény volt. Váratlanul halt meg a náci megszállás alatt. Karol Wojtyla - a gimnázium után egy mészkőbányában kezd­te felnőtt életét. Azután a szóda­gyár kazánjait tisztította, miköz­ben antifasiszta szellemű alkal­mi színészként állt először dobo­góra a negyvenes évek elején. Egyúttal filozófiát és filológiát tanult esténként a krakkói Jagel­ló Egyetemen, amit azután a né­metek bezártak, s a professzorok többségét deportálták. így került ismét a húsz éves Karol a kőfej­tőbe.- Bár sokat köszönhetek a leg­régibb lengyel egyetemen eltöl­tött egyetlen tanulmányi évem­nek, mégsem habozok kijelente­ni, hogy a munkáskömyezetben eltöltött rákövetkező négy esz­tendő a Gondviselés ajándéka volt. Az életemnek e szakaszá­ban szerzett személyes tapasz­talatom megfizethetetlen. Talán fontosabbnak és értékesebbnek tartom egy doktorátusnál is, ami nem jelenti azt, hogy nem érté­kelem nagyra az egyetemi diplo­mákat. A féllegális krakkói Rapszódi- kus Színház ifjú szerzője és vers­mondója, a művészet és iroda­lomrajongó munkás-diák csak apja halála után, 1941-ben kez­dett elkötelezettséget érezni a papi hivatás iránt. í 946-ban szentelték pappá, majd a római Angelicum pápai egyetemen avatták a filozófia doktorává. Hazatérve a krakkói egyházmegye több plébániájá­nak káplánja, egyetemi lelkész és a krakkói, illetve a lublini ka­tolikus egyetem etika professzo­ra. 1958-ban, 38 éves korában ő Lengyelország legifjabb püspö­ke, 1964-től pedig Krakkó érse­ke. Három évvel később VI. Pál szenteli bíborossá. Akkoriban már aktívan részt vesz a Zsinatot követő Püspöki Szinódus mun­kájában. Különösen a munkások lelkipásztori gondozásával kap­csolatos állásfoglalásai keltik fel a világ katolikus püspökeinek fi­gyelmét. így érkezik el tizenhárom év­vel ezelőtt az a nap, amikor az újabb „keresztségben” Karol Wojtyla őeminenciája már maga választhat nevet: a nyitás és a dialógus két nagy elődjének ne­vét választja: II. János Pál. Folytatása következik Róbert László 2. rész

Next

/
Thumbnails
Contents