Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-20 / 142. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. JÚNIUS 20. Lehetetlenné teszik a garázsok használatát Határrendezés -17 év múltán A szandaszőlősi Gorkij-lakó- telepre, ami a Jubileum La­kásszövetkezethez tartozik, 1974-ben költöztünk. A három házat, melyek háromemeletesek, annak idején közös udvarral és a minden lakáshoz tartozó tüzelő­tárolóval vettük meg. (Olajfűtés volt.) Amikor bevezettettük a gázt, a lakók többsége a tárolót garázsnak alakította át, ami csu­pán egy ajtócserével járt. Három garázssor az udvar hátsó részén van, 12 garázs pedig az első sor­ban, a művelődési ház mögött épült, a kijárata is arra néz. A beköltözést követően 15 évig nem volt gondunk a területtel, de akkor a kerítést - ami az udvart körbefogja - bentebb kellett vin­ni, mivel a házak előtt építési engedélyt kapott egy presszó és két bolt. Tavaly a művelődési ház új igazgatót kapott, aki közölte, hogy az épület mögötti -területre igényt tart. (A garázsok előtti részt évek óta a lakók tartják rendben, mert ide a művelődési házból csak piszkolni, szemetel­ni járnak.) Június első hetében megkezdődött a terület bekeríté­se, lehetetlenné téve a garázsok használatát, a ki- és bejárást. Annyi hely sem maradt a gará­zsok előtt, hogy rendesen be tud­junk fordulni az ajtón.... A 12 garázs így teljes mértékben érté­két vesztette. Nem beszélve ar­ról, hogy a kerítés költségét is a lakóknak kell fedezni. Haszno­sabb lenne, ha inkább a 17 éves épületek állagának javítására fordítanánk a pénz. Ha nem a miénk a terület, miért nem lehe­tett ezt a lakókkal idejében meg­beszélni, esetleg már korábban megegyezni a közös használat­ban? Nem hiszem, hogy ez a lé­pés javítaná a környék kulturális életét - bár úgy legyen. Úgy érezzük, hogy a lakás- szövetkezet és a közös képvise­lőnk nem tett meg mindent an­nak érdekében, hogy megfelelő­en képviselje az érdekeinket, az ügyben érintett 12 lakót még csak össze sem hívták. Igaz, a képviselőnk garázsa nem ezen a soron van. Jogtalannak tartjuk, hogy 17 év múlva kerül sor a hatámendezésre, mert ha a be­költözésünkkor tisztázzák, nem így építjük a garázsokat, hanem az adott területnek megfelelően osztjuk el. A kialakult helyzetről nem tehetünk. Becsapva, anya­gilag megrövidítve érezzük ma­gunkat, s úgy véljük, most nem nekünk kellene húzni a rövideb- bet - írta többek között Varga Györgyné. Olvasóink sérelmével megke­restük a Jubileum Lakásszövet­kezetet, s az üggyel kapcsolat­ban Majzikné Széli Ilona, az in­tézőbizottság elnöke a követke­zőket mondta. Az első területvita akkor keletkezett, amikor - kompromisszumos megoldás­ként - a nyugati kerítésbe az egyik butik tűzfalát beépítették. A lakók tudták, hogy az a hatal­mas terület, melyen zavartalanul ki-beközlekedhetnek a gará­zsokból, nem a tulajdonunk, ha­nem a szomszédos klubkönyvtár ingatlanához tartozik. Igazuk van abban, hogy még 1972-ben, az építkezés megkezdésekor kel­lett volna kitűzni a területhatárt. A Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központtal tavaly szeptem­ber 3-án kötött megállapodás ér­telmében, a szandaszőlősi klub­könyvtár 3229 négyzetméter te­rületéből 246 négyzetmétert “út­szolgalmi jogon” átengedtek számunkra. Ez a garázsoktól számított 6 méternek felel meg, korábban persze 10-12 méteren közlekedhettünk. Ennek fejében a lakásszövetkezet vállalta, hogy a lakótelepet 57 méteren, beton­oszlopos, dróthálós, szöges kerí­téssel leválasztja a művelődési ház udvarától. Mintegy 80 ezer forintba kerül, s a felújítási alap­ból fizetjük ki. A területvitáról, az elképzelésekről, majd a meg­állapodásról lakógyűlésen ad­tunk tájékoztatást, legutóbb március 13-án, no meg a kerítés építése előtt is, amihez két hete fogtak hozzá - némi késedelem­mel, de egyetlen alkalommal sem volt ellene kifogás. Az intézőbizottság tagjai - a már szűkített helyen - nagy mé-. retű kocsival kipróbálták a ki­beállást, s az volt az egybehang­zó véleményük, hogy elfogadha­tó. Ha a lakótelephez tartozó két első nyárfát kivágnák, valamivel jobb lenne a helyzet. Inkább ma­radjanak a fák!? „Kegyetlenül, cselédként neveltek” Szüléimről olvastam az Új Nép­lap május 25-i számában, az úgy­nevezett Molnár házaspárról, akik Kunmadaras és Tiszaszentimre ha­tárában, egy tanyán élnek. A há­rom felnevelt lányuk egyike va­gyok, és néhány gondolatot szeret­nék fűzni a róluk alkotott képhez. Sajnos nem mindig volt békés nyugalom a tanyán, ezért szeret­ném, ha megtudnák azt is, hogy felneveltek ugyan három lányt, de 1958-ban az idősebbet (vagyis en­gem) az apám kitagadott a család­ból. Igaz, hogy betagosították a földjüket, ennek ellenére annyi vállalt földje van, hogy talán meg­számolni sem tudja. Tanyán lak­nak, petróleumlámpával világíta­nak, holott 1957-ben felépített a községben egy kétszobás lakást, ami azóta is üresen áll. Tizenhárom éves koromban vasvillával leütötte a fél vesémet; a kisebb testvéremet 1964-ben az öngyilkosságba kergette, melyre az egész község lakossága mélysé­gesen fellázadt. Sem azelőtt, sem azóta nem volt a községben olyan temetés, mint a testvéremé. Rend­őrök vigyázták a temetést, nehogy a családfő is a sírba kerüljön. Kegyetlenül, cselédként nevel­tek fel minket. Amiért az általuk kiszemelt fiút nem fogadtam el fér­jemül, azt mondta az apám „köly- kömnek sem ismerlek”. Hát szülő az ilyen? S hogy volt képük a fény­képezőgép elé állni, hiszen a köz­ség lakossága előtt is szégyellniük kellene magukat. (Megjegyzem, családunk életéről korábban meg­jelent egy könyv, Iszapeső cím­mel, bár nem egészen a valóságot tükrözi.) Felneveltem két gyer­meket, de nem úgy, ahogyan ők neveltek minket. (Olvasónk meg­rázó leveléből csupán részleteket emeltünk ki.) Molnár Mária Kunmadaras A piachoz út kell A jászszentandrásiak szeretnének egyre jobban bekerülni az or­szág vérkeringésébe, hiszen nem mindegy, hogy a megtervezett zöldség, primőráru mikor jut el északi szomszédaihoz. így már évek óta foglalkoztatja őket, hogy jó lenne kiépíteni a földutat Tamaörs felé (5,2 kilométer hosszú), amely mintegy 20 millió forintba kerül­ne. Akkor nem kellene fölösleges kilométereket megtenniük, amely növeli áraikat is. Némi vita a kiszorult közlemény miatt Igen Tisztelt Választóim! Sajnálattal tapasztalom, hogy az utóbbi időben az Új Néplap hasáb­jairól - helyhiány miatt - egyre többször kimarad a képviselői fo­gadóóráim időpontjáról tudósító, legfeljebb négysoros közéleti in­formáció. Elnézésüket kérem, hogy előbb nem jutott eszembe a megoldás, de ezentúl fizetett hirdetésként fogom megjelentetni azt, amiről egyéb­ként a tájékoztatásért felelős szak­embereknek kellene gondoskodni­uk (ti. arról, hogy mi történik sző­kébb környezetünkben). Az újságot elárasztó hirdetések közé ma már nem kerülhet be akár­ki, ezért úgy döntöttem, hogy meg­pályázok egy eladó stelázsinak is kijáró kis foltot a lap hasábjain - hét vemhes üsző között. Ezentúl tehát ne a közéleti hírek címszó alatt ke­resse a fogadóóráimról szóló tudó­sítást, hanem máshol, az (x)-jelűek között. Mindenkittisztelettel köszöntök felszabadulásunk előestéjén. Halász István országgyűlési képviselő * * * Az újság oldalai sajnos nem nyújthatók. Való igaz, két alka­lommal is kimaradt e rövid hír a fogadóórákról. Kiszorították az ovosi ügyeletekről és más esemé­nyekről szóló információk. Azon­ban ha nem a közlés előtti napon kapjuk a tájékoztatást, már hama­rabb közre adhattuk volna. Például az azt megelőző napon. Termé­szetesen továbbra is közérdekű közleményként, díj tál anul jelentet­jük meg a fogadóórák időpont­ját. (A szerk.) Jó már a Szellő úti telefon A bódé megvan, de hiányzik belőle a telefon címmel, június 3-án közöltük a szolnoki, kertvárosi Kóczián Jánosné levelét, melyre a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzemtől az alábbi választ kaptuk: A Szellő úti telefonfülkét múlt év végén helyeztük üzembe, de sajnos néhány napon belül a vezetékét egy magas jármű elszakította. Megje­gyezzük, hogy az utóbbi fél évben a városban megsokszorozódott a rongálások mértéke, a vandál pusztítások nyomait sokszor csak hetek múlva tudjuk eltüntetni. A jelzett fülkébe például emiatt nem tudtunk üzemképes készüléket tenni. A helyreállításoknál arra törekszünk, hogy azokat a készülékeket javítsuk meg először, amelyeket a leggyakrabban használnak. így történhetett meg, hogy a Szellő úti fülke hosszú ideig üzemképtelen volt. A levélíró észrevételét, bejelentését köszönjük, a hibás vezetéket és a készüléket kijavítottuk, június 4-e óta működik. Balogh Imre, fenntartási osztályvezető / Mégis zárva az olvasóterem? Tanácskozás miatt zárva az ol­vasóterem? címmel, e rovatban ol­vasói levelet közöltek év elején, melyben a könyvtárba látogatók szóvá tették, hogy minden előzetes közhírelés, bejelentés nélkül - kü­lönböző tanácskozások miatt - zár­va találják az olvasótermet. Akkor a Verseghy Könyvtár olvsószolgá- lata aláírással azt a választ olvas­hattuk, hogy szűkös körülményeik miatt kellett változtatniuk a nyitva­tartási rendükön. Elnézést kértek és megígérték, hogy a jövőben ha­sonló eset nem fordul elő, hiszen a nyitás előtt álló új épületükben - ahol gyermekkönyvtáruk és audió- vizuálisVészlegük működik - végre önálló előadóteremmel is rendel­keznek. Ezzel szemben mi volt a helyzet június elsején? Minden in­doklás, tájékoztatás nélkül, ismét zárva találtuk az olvasótermet. Magunkra vessünk. Minek járunk ide annyit? Szokjunk hozzá, hogy hol bemehetünk, hol nem - mint a mesében... egyébként is egész­séges a séta, hadd járkáljon a nyug­díjas. Azért engedjék meg, hogy tisztelettel az olvasószolgálat fi­gyelmébe ajánljak valamit: bizo­nyára akad a polcon szólásmondá­sokat tartalmazó kötet, vegyék a fáradságot, keressék meg^benne Az ígéret szép szó kezdetű köz­mondást és olvassák el a második sorát is. Dr.Vígh József Szolnok A nyeremény bosszúsággal járt Nemrég vásároltam egy Sport Express kaparós sorsjegyet. Nyer­tem 2000 forintot és vittem nagy örömmel vissza, ahol vettem. Közölték velem, hogy nem fizethetik ki, a'postán kapom meg a pénzt. Másnap elvittem a postára, ahol nem is volt tudomásuk róla, de még arról sem, hogy esetleg később foglalkoznak a nyeremény kifizeté­sével. (A postán akkor fizették volna ki a nyereményt, ha maguk is árusítják a sorsjegyet. Jelenleg azonban nem foglalkoznak vele. A szérk.) Visszavittem az eladóhoz, mire azt a választ kaptam, hogy akkor adjam fel postán a sorsjegyet - ajánlva - a budapesti Sportterra Kft.-nek. Nem értettem vele egyet, mert ha már kiadom a kezemből nem tudom bizonyítani, hogy nyertem. A sorsjegy hátulján egyéb­ként is az áll, hogy 20 Ft-tól 2000-ig helyben és azonnal kifizeti az eladó a nyereményt; a 2000 és ennél nagyobb nyereményből 20 % forrásadót kell levonni. Ennek értelmében tehát csak 1600 forintot nyertem, de még azt sem egykönnyen kapom meg? Nem fér a fejemben, hogy meddig lehet még az embereket becsapni? - írta Heczeg Józsefné. (Levelében nem említi, hogy hol vásárolta a sors­jegyet. A megyeszékhelyen arról értesültünk, hogy az árasok 2000 Ft-ig kifizetik a nyereményt. Reméljük, azóta sikerült is beváltania. A szerk.) Hozzászólás cikkeinkhez Az igazgatónő mellett állnak Mély megdöbbenéssel olvas­tuk a június 3-i és 6-i Új Néplap hasábjain, hogy a szolnoki Szé- chenyi-lakótelep K.Bozsó Úti Általános Iskola igazgatónőjét, Ferencz Attilánét.az önkor­mányzati ülés képviselői alkal­matlannak találták a vezetői fel­A tárgyalóteremből Olcsó Sopianae - „könnyű” faforgácsból Magától értetődő - hiszen ez is emberség kérdése -, hogy segíte­nünk kell, de ha nem tehetjük, legalább megsajnáljuk azokat, akiket lelketlenül becsaptak. Előfordulhat azonban, hogy ké­telkedni kényszerülünk, vajon megérdemli a szánalmat a rásze­dett? Ezúttal is a kétkedés ördöge kérdőjelezte meg: együttérzést, vagy valamiféle „úgy kell ne­ki ”-t érdemel például Mazgon Róbert áldozata. Mazgon Róbert (Salgótarján, Nagymező út 117. szám alatti la­kos) bemondása szerint egyéni gazdálkodó, de nem dohányül­tetvényes. Ezt minden bizonnyal tudhatta Farkas Lászlóné is, aki Jászfényszaran egy italboltot ve­zet. Elképzelhető tehát, hogy a csábítóan „olcsó” cigarettaár és a remélt nyereség mozgatta meg vállalkozó kedvét. Mazgon ugyanis három karton Sopianae cigarettát kínált eladásra - dobo­zonként 27,50 forintos áron. Az eladó és a vevő kevés szó­ból is megértette egymást, alku­dozásra egyikük sem pazarolta az időt. Megegyeztek és Farkas- né megkérte egyik ismerősét, hogy kísérje el Mazgont a lakás­hoz. Ott asszony lánya vette át a három karton cigarettát és kifi­zette az érte járó 33 ezer forintot. Az eladó elégedetten távozott, adatok ellátására. Azok a szülők, akiknek a gyermekei az iskola fennállása óta ebbe az intéz­ménybe járnak, és akiknek társa­dalmi funkciójuknál fogva mód­juk volt az iskola életébe az átla­gosnál jobban betekinteni, tud­juk, mennyit tett az igazgatónő az iskoláért, a közösségért. Már az sem utolsó szempont, ha a nyelvszakos tanárok átkép­zése idején - ide értve a tovább­tanulókat is - zökkenőmentesen szervezte a tanítást. Az iskolai oktatás színvonalá­nak javulását igazolja, hogy a végzős hallgatók közül egyre többen tanulnak tovább - gimná­ziumokban és szakközépisko­lákban mintegy 30 %-os, szak­munkásképzőkbe kb 50 %-os arányban; az iskola énekkara az Éneklő Ifjúság hangversenyen arany minősítést kapott; több sportolójuk megyei, illetve or­szágos dobogós helyezést ért el; diákjaik a városi és megyei ta­nulmányi versenyeken is meg- állták a helyüket; a városi szava­lóversenyen, melyet a lakótele­pen működő könyvtár szerve­zett, tanulóik az 1-4. helyet sze­rezték meg. Az iskolának két éve saját újságja van, melyet diákok és tanárok közösen szerkeszte­nek - Zöldfülű címmel. ám Farkasék ezt követően jöttek rá, hogy nem jó boltot csináltak. A karton felbontása után ugyanis kiderült, hogy azokban nem So- pianae-dobozok sorolnak, ha­nem faforgáccsal, rongydara­bokkal és apró papírgalacsinnal töltötték meg. Az italboltból távozó „tarjá- ni” azonban nem sietett annyira, hogy ne gondolt volna arra az egy karton faforgácsra, ami a gépkocsijában még eladásra várt, és amit nem akart visszavin­ni Salgótarjánba. Néhány utcá­val odébb, a Rózsa presszó előtt megállt, és Csúz Sándor presz- szósnak kínált eladásra Sopiana­et. Az se sokallta a 27,50 forintos árat, megegyeztek, de mielőtt ki­fizette volna a 11 ezer forintot, felbontotta a kartont. Mazgon nem várta meg a „minőségi” reklamációt, hanem amilyen gyorsan csak tehette, elhagyta a presszót. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália ta­nácsa hozott ítéletet Mazgon Ró­bert ügyében. Többrendbeli csa­lás miatt 7 hónap börtönbünte­tésre és 5.000 forint pénzbírságra ítélte. A börtönbüntetés letölté­sét a bíróság 2 év próbaidőre fel­függesztette. Az ítélet jogerős.- ésal ­A szülők tanácsának legutób­bi ülésén az iskola jövője volt a téma, és az ott elhangzott szülői javaslatokból néhány már meg is valósult. így például a gyerme­kek tízóraiztatása; olyan alapít­vány létrehozása, melynek az a célja, hogy a hátrányos helyzet­ben lévő családokon anyagilag is segítsen. Való igaz, hogy az évek során „Ferencnét megismertük, meg­szoktuk és megszerettük”, hí ajtaja mindig nyitva állt bárki előtt, aki segítő szándékkal lé­pett az iskolába. Hivatkozva í 27/1986/VIII. 31. MM. sz. ren­deletre (15. paragrafus 1. bek.) „A nevelőtestület egyetértéséi bíró pályázó megbízatását csal indokolt esetben mellőzhetik” Ilyen kizáró okról mi, szülői nem tudunk! A szülők tanácsának 1991. jú­nius 10-i rendkívüli ülése úg; döntött, támogatásáról biztosítj; Ferenc Attilánét. Újabb pályáza kiírásának nem látjuk értelmét Szeretnénk, ha Ferenc Attiláné visszahelyeznék az igazgató posztra. A szülök tanácsa nevében: Huszkáné Varga Erika elnök Mészáros Józsefné vezetőségi tag Ki miben tud, segítsen! Olvastam a június elsejei számban, a Nyugdíjasok fóru­mában, hogy Törökszentmikló- son ismét készülődnek a nyugdí­jasok Ki mit tud?-jára. Több he­lyen tartanak majd elődöntőt, s úgy tervezik, hogy a döntő októ­berben lesz. Üdvözlöm az aktív, egészséges nyugdíjasok tevé­kenységét, de úgy vélem, a jó­kedv mellett napjainkban - ha már ilyen jól bírják magukat - foglalkozhatnának egy kicsit a gondokkal is. Jó lenne, ha a táncos lábú nyugdíjasok közül minél többen a járni is alig tudó embertársaik mellé állnának, segítenék a gyá- molításra, gondoskodásra szoru­ló betegeket, akik a legfontosabb ügyeiket sem tudják már egye­dül elintézni. Például 50-100 Ft-os órabéi kémek a szerencsétlen, kiszoi gáltatott emberek vámszedő egy-egy bevásárlásért, orvoshc kisérésért stb. Ezúton emlékeztetem a seg teni szándékozókat arra, hogy a ország valamennyi pontján mi ködik már a vallási szeri tetszolgálat, lehet csatlakozn Szóval egy kis fordulatot keller venni a hasznossá válás területé is, hogy akik még képesek r segítsenek embertársaikon. A Ki mit tud? résztvevőit sok sikert és jó egészséget kív; nők, de ami az energiájukat ill ti, némi változtatást is. Molnár Ferencné Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents