Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-11 / 134. szám

Húszon innen—tízen túl 1991. JÚNIUS 11. Játszd újra, Bob 1991. május 25-én, pénte­ken este nem folyt nagy szom­szédolás a malibui tengerpart legszebb és legelőkelőbb partszakaszán, a Colonyn. Bob Dylan a legszűkebb bará­ti körben ünnepelte ötvenedik születésnapját. Barátai - új­ságírók, kevésbé ismert, de köztiszteletben álló színé­szek, zenészek - nem szeretik a hollywoodi csillogást-villo- gást. Dylan pedig, bár a be­tonkerítéssel körülvett, éjjel­nappal őrzött sztársoron la­kik, az elmúlt 20-30 év alatt semmiféle egyéb luxust nem engedett meg magának, s hű maradt az egygitáros műfaj­hoz, miként azokhoz is, akik­kel annak idején együtt emel­kedett ki a névtelenségből. 1962 nyara lehetett, ami­kor Robert Zimmermann, aki­ről csak a Greenwich Village- i jazzkocsmák törzsvendégei és pincérei tudták, hogy Bob Dylan néven próbál fellépési lehetőséghez jutni, szokása szerint egy dupla Tequila Gold-ot rendelt a Bleecker- Street-i bárban. Fölhajtotta az italt, aztán komótosan előhúz­ta kockás noteszét és fölolvas­ta legújabb négysoros dalszö­vegét: „Május ötödik napján vettem el Isist, de nem tudtam megmaradni mellette sokáig. Levágattam hát a hajamat, s egyenesen nekivágtam a vad ismeretlennek, ahol nem ér­hetnek kudarcok... ” Ez és az ehhez hason­ló kesernyésen fura, ön­marcangoló versek és dallamok keltették föl Mike Porco klubtulajdo­nos figyelmét, annyira, hogy meghívja Dylant egy bemutatkozásra. Ro­bert Shelton, a New York Times munkatársa erről az estről írt értő és lelkes kritikát. A következ­mény egy nagylemez­szerződés lett, s innen már Dylan megállíthatat­lanul haladt az országos és a világhír felé. Sokan mondták, s mond­ják ma is, hogy Bob Dylan- nek szerencséje volt. Jó kor­ban született, jó műfajt vá­lasztott, könnyen találkozott a közönségével. Bob Dylan azonban azt állítja, ez a talál­kozás véletlen. „Nem akar­tam én rávenni senkit semmi­re. Csak azt írom, ami eszem­be jut és nem törekszem arra, hogy szolgálatába álljak vala­milyen ügynek.” Azonban Dylan egyénisége, gondolko­dása, előadásmódja ugyanazt a szorongással és lázadással teli filozófiát fejezi ki, amit a vietnami háború ellen tiltako­zó amerikai fiatalok vallottak, amikor apostoluknak kiáltot­ták ki a szerző-énekest. Dylant egyes korszakai­ban a legkülönbözőbb cso­portok tekintették mentoruk­nak. Ki-ki azt látta benne, amit látni akart: politikust, aki dalba fojtja elveit; trubadúrt, aki nemet mond a kommerci­ális szórakoztató zenének; magányos költőt aki intellek­tuális integritásához saját megújulása közepette is ra­gaszkodik; muzsikust, aki fo­lyamatosan forradalmasítja, s ezzel tágítja a műfaj formavi­lágát. Esztéták és kritikusok, professzorok és diákok egyet­értenek abban, hogy Bob Dylan a folkzenét sikeresen honosította meg a rockban, hogy a rockot összekötötte a countryzenével, s hogy még a westem-muzsikát is be tudta illeszteni saját, senkiével sem összetéveszthető kompozí­cióiba, sőt a heavy metal rock-kai is kacérkodott egy kört. S miközben formai újí­tásokon törte a fejét, olyan örökzöldekkel ajándékozta meg a közönséget, mint a „Blowin’ in the Wind”, „Li­ke a Rolling Stone” és a „Times Are A-Changing”... „Az ötvenedik szüle­tésnapot Bob Dylan nem te­kinti mérföldkőnek az életé­ben, és nem is lelkesedik a gondolattól, hogy már nem fiatal. Szeretné, ha a közön­ség sem tulajdonítana na­gyobb jelentőséget ennek a napnak, amely a művész éle­tében ugyanolyan nap, mint a többi.” - mondta Elliot Mintz, Dylan sajtótitkára. Néhány Dylan-kritikus pedig leszögezte: a protest-song műfaj megteremtője valóban megöregedett, de hangja ugyanolyan, mint a 10 évvel ezelőtti Bob Dylané. Ebben az a ki nem mondott véle­mény is benne rejlik, hogy a 20-30 évvel ezelőtt Dylan és a mai már nem egészen ugyanaz. Csak a zárkózottsága nem változott, s idegenkedése a nagy nyilvánosságtól. Szinte hihetetlen, hogy hosszú pá­lyafutása során most tavasz- szal járt először Dél-Ameri- kában, s az ott kipróbált kon­certet ugyancsak első ízben hozza el június 12-én Buda­pestre. S bár a közép-kelet eu­rópai vértelen forradalomnak ihlető pillanata a múlté, nem kizárt, hogy Dylant újabb da­lok megírására ösztönzi, hogy egy számára ismeretlen világ­ban találkozik az őt régóta is­merő és kedvelő közönség­gel. Havas Klára A Kicsi, a Góliát, a Bicska és az Indián Ragadványnevek a közösségekben A ragadványnevek szelle­mes bizonyítékai gazdag fantá­ziánknak. Az effajta kereszte­lésben -élen járnak a fiatalok. Kimeríthetetlen a választék: Atom, Bicska, Bivalynyelvű, Bizánci, Bura, Cucu, Csűrni, Dupla, Gatya, Gróf, Fidó Bá­csi, Kuki, Kutya, Luki, Róka, Piki, Siller, Sublód, Szamárfe­jű, Vérbíró ... és folytathat­nánk a sort. Farkas Ferenc, a Jászberé­nyi Tanítóképző Főiskola taná­ra otthonosan mozog a nyelv- tudomány eme kevesek által érintett területén. Hosszú évek óta kutatja a nevek, ragadvány­nevek külön világát. Több nép­rajzi munkája látott már napvi­lágot. Gazdag tapasztalatokkal rendelkezik a fiatalok névadási szokásairól is, amely sajátos színt jelent a nevek világában. Diákjaira is átragad a kutatási szenvedély. 1975 óta e témá­ban több mint száz névtani szakdolgozat született. Bár egy-két ragadványnév akarat­lanul is megmosolyogtatja az embert és erotikus gondolato­kat szabadít el, ám tévedés len­ne azt hinni, hogy a tanul­mányok valamiféle szórakoz­tató célzattal íródtak volna. A névadások mögött közösségi és csoportkapcsolatok sokat­mondó hálózata rajzolódik ki. Teljes biztonsággal lehet mondani - állítja Farkas tanár úr -, hogy akinek nincs ragad­ványneve, az bizonyos mérté­kig észrevétlen a többiek kö­zött. Az ötletgazdag névadók figyelmét a karakteres szemé­lyiségek, az igazi egyéniségek keltik fel, akik elütnek az átlag­tól. Néhányat közülük többfé­leképpen is illetnek. A szemé­lyes kapcsolatok szorosabbra fűzése, a megismerés útja és egyfajta birtokbavétel ez. Ilyen jelenség figyelhető meg a föld­rajzi és állatneveknél is. Változatos képet mutat a tí­pusonkénti megoszlás. Leg­többen feltűnő külső jegyeik alapján kapják ragadványne­vüket: Hosszú, Púpos, Rakéta, Pirosszemű, Oroszlánszájú ... Mamut. Szép számmal vannak, akik ismert személyhez, művé­szeti alkotás szereplőjéhez ha­sonlóan hívnak: Lüká, Kálám- bó, Drakula. Ahogy változnak a népszerű filmek és televíziós sorozatok, úgy jelennek meg újabb és újabb nevek. Szembe­tűnő lehet még a viselkedés, szokás, az ismerős szavajárása. Gyakori az öröklődő ragad­ványnév. A névképzés természetes közegei a közösségek. A tan­termi padokban számos alka­lom nyílik kapcsolatteremtés­re. Az általános iskolában ren­geteg új név születik, ám ezek tiszavirág életűek. Alig akad olyan közöttük, amely felnőtt­korig kísérné tulajdonosát. Bi­zony jó néhányan örülnének, ha ez igaz lenne a becenevekre is. A guta kerülgeti azokat, akik vénségükre Lacikák, Sanyi- kák, Zolikák maradtak. Az ilyesmi valahogy az arcukra van írva, mert kerüljenek bár­hová, egyvalaki biztos akad, aki a gyermekkori szép napok­ra emlékeztető módon hívja őkét. A gimnáziumi évek mé­lyebb nyomot hagynak az em­lékekben, mint a korábbiakban Osztálytalálkozókon csak úgy röpködnek a régi gunyoros ti­tulusok. A folyamat a főiskolá­kon és az egyetemeken gyen­gül, jelezve, hogy.veszített ere­jéből az összetartozás.- Ha a tanárok elkeresztelé- séről van szó, a- diákok ele­mükben érzik magukat - mondja Farkas Ferenc. - Nem lehet jobban megrajzolni egy pedagógust, mint a jó és a rossz tulajdonságokról árulkodó ra­gadványnevekkel. Ezek nem tekintélyrombolóak még akkor sem, ha negatív tartalmúak - teszi hozzá. Mért lenne sértő, ha egy kémiatanámőt Moleku­la Mancinak neveznek? Az ok­tatót abszolút értelemben ké­pesek jellemezni. Ismertem olyan tanárnőt, akinek 24 ra­gadványneve volt. Nem lehe­tett ráfogni, hogy szürke egyé­niség. Elvétve előfordulnak szélsőségek is. Volt olyan gyűjtésünk, amikor a neveket nem lehetett nyilvánosságra hozni, mert a nyomdafesték nem állta volna. Érdekes egyébként, hogy a negatív tu­lajdonságok megrajzoltabbak.-sz­Ne súgj, értem én! avagy másképp hallom, másképp írom PWC papír Kondomkeselyű Hawai gyopár Mikroprofesszor Doktor Favágó Jézus Krisztus Cukorgyár Volt egyszer egy vadnyulam Tavalyi gitár Könnyű testű sertés Kulturális pogromok CD rádió Farfúró Falfehér kenyér Phil Collins múlt öt perccel Ha jól mondták találkozása tilos Vízben lebegő mikroorgazmusok Pleisztocén, oligocén, obszcén Horváth Blamázs pálca nélküli ministráns Egyenlő közterületviselés Szabadverses kapitalizmus Szűkebb patriarchánk Hátsó fortély Anno Cedenbál Rendszerellenes nemi élet Tini­•K»im Ezúttal Mondok Anita, Szolnok, Csend út 1. szám alatti tini neve és dalai szere­pelnek a fiatalok oldalán. 1. Száguldás - Porsche - Szerelem (Nagy Tibor) 2. Angyalbőrben (Moho Sapi­ens) 3. Szerelemvonat (Dem- jén Ferenc) 4. Bányadal (Exotic) 5. No Miss (Nagy Tibor) 6. Spanyol gitár (Exo­tic) 7. Bye, bye, Szása (Pa- Dö-Dö) 8. Kis generáció (El­ső Emelet) 9. Nyugi, doki (Szandi) 10. Rózsaszín szem­üveg (Demjén Ferenc) Kevin Costner: Farkasokkal Táncoló És én már azt hittem, hogy az „indiános filmeknek” végképp bealkonyult, hogy Gojko Mitic és Pierre Brice magával vitte a fakuló archívumok és a délelőtti matinék világába a „műfajt”. Aztán jött ez a Cosmer fiú - az üdvöske, az üstökös, a fenegyerek -, fogta magát és megvalósítva régi nagy álmát, megcsinálta minden idők leghitelesebb(nek tűnő), legőszintébb, legszemcsik- landoztatóbb vadnyugati hőskölteményét. A határövezetben, a sápadtarcúak táguló birodalma mezsgyéjén szövődő filmrege teg­nap délutántól számítva, alig több mint száz éve pereg, mégis olyan, mintha nem is ezen az égitesten játszódna. Evilági ember számára érthetetlen, felfoghatatlan a motívumok tisztasága. Sem­mi nem nyakatekert, mert minden olyan egyszerű, mint a végelát­hatatlan préri egy fűszála. Okok következménye az okozat, szót tett követ, semmi sem a színfalak mögött teljesedik ki hanem ott helyben, előttünk. Talán tényleg ilyen jól ki volt találva az a jó szagú, elhervadt világ? Ha igen, ha nem, igazi tisztelet ébred másolata iránt a ma született bárányban. De maradjunk csak Mr. Farkasokkal Táncolónál, illetve vitéz Costnemél, aki olyan ügye­sen a bőrébe bújt. Tom Cruise és Paul Newman ábrázatából kikevert pókerarca mögül rend és magasfeszültségű harmónia árad. Az az ember, akit rögtön bizalmába fogad a haldokló, s rátestálja mindenét, nyugodt, illetve meszesedő szívvel. S mindez olyan színészi képességekkel párosul személyében, amelyről már többször bizonyságot tett (Nincs kiút, Baseball-bikák, Aki legyőz­te A1 Caponét, Silverado, Revans). Állítom, ha nem vigyáz ma­gára - s megőrzi szívós és következetes álhatatosságát -, arcképe rövid időn belül a legnagyobbaké közé keveredik, Hollywood családi albumában... Képzelt pohárköszöntő az Oscar-gálára: ...Bár Szélfútta Haj, Vergődő Madár, Álló Ököl, Farkasokkal Táncoló és társaik mítoszát lassan belepi az idő - testüket rég elemésztette már a vér áztatta amerikai föld -, emlékük a kalandkönyvek sorai közül még sokszor és sokáig ellátogat közénk. Hiszen a mítoszok így lesznek mítoszok. Técsi Zoltán Feltámad a Vadnyugat? ...Azt mondták a szakemberek 1987- ben Kevin Costnerre, aki akkor éppen legyőzte A1 Caponét, hogy ez a fickó még nagyon sokra viszi. Nos, Kevinfickó beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Főleg, mint Oscar-cserkész. A dologhoz persze az is hozzátartozik, hogy az Oscar-ítélőszék az idén végre előkerítette elveszettnek hitt jobbik ízlését és az elmúlt évek gyakorlatával szemben nem a könnyfacsaró tévéfilm zsánerű műveket díjazta (Esőember, Miss Daisy....Brrr..). Na, mindegy. Jött Costner kapitány rézbőrűivel és Keresztapáékat (ami azért nem volt semmi) sógorostul kiütötte a nyeregből. Széles e vásznon ritka az ilyen szép filmeposz. Ennek a tetőtől talpig Mozinak tán egyetlen negatívuma, hogy a sok pipafüsttől kiszárad az ember torka, ám ezen utólag könnyű segíteni. A témakör eddigi két legjobb darabját a Kis nagy embert és a Kék katonát még a keserű önmarcangolás, valamint (főleg az utóbbit) a szokatlanul felfoko­zott agresszivitás jellemezte. Farkasokkal Táncoló pedig a harmó­niát, az eredendő szépet keresi. Nem is eredménytelenül. Kevin Costner révbe ért. Amerika pedig tovább keresi az utat visszafelé. Vissza, a tiszta Amerikához. Hatvani Tamás ' Milyen kapcsolatban vagy velük? Őreid, vagy barátaid? Szívesen beszélsz velük, vagy ímmel-ámmal válaszolsz a kér­déseikre? Ez a teszt hozzásegít, hogy a magad számára tisztázd a dol­gokat. S talán ahhoz is némi segítséget nyújt, hogy mikép­pen javíthatnál a kapcsolaton. Á kérdésekre adott vála­szok közül karikázd be azt, amelyet magadra nézve érvé­nyesnek tekintesz. 1. Nagyon fontos esemény történt veled. Ezt követően, hazaérve hogyan viselkedsz? ’ A. Azonnal elmondod a szüleidnek. B. Semmit sem szólsz, mert idegesítenek a kíváncsi kérdé­sek. C. Szóba hozod, ha úgy adódik. De szívesebben hall­gatsz róla. 2. Nagy bajban vagy. Ki­től kérsz segítséget? A. A szüléidtől. B. Egy biztos: a szüléidtől nem, úgysem értenék meg. C. A barátnőidtől. 3. Iskola, munka, árak, bérek. Beszélsz velük ilyes­miről? A. Igen, habár számos kér­désben eltérő a vélemény. B. Sohasem. C. Téged sem érdekelnek ezek a dolgok. 4. Mi a véleményük a ba­rátaidról? A. Bármikor jöhetnek hoz­zátok. B. Egyeseket szívesen lát­nak, másokról hallani sem akarnak. ' C. Semmit sem tudnak ró­luk. 5. Elkövettél valamit, amit a szüleid mindig tiltottak. Hogyan rendezitek az ügyet? A. Megbeszélitek közösen. B. Beszéltek róla, de nem tulajdonítanak jelentőséget az érveidnek. C. Végül is veszekedéssel, kiabálással végződik a dolog. 6. Felmerül benned, hogy a mamának és a papának is lehetnek problémái, netán emberi hibái? A. Igen. B. Nem jellemző. C. Nem, mert csak szülő­ként szemléled őket. 7. Érdekli a szüléidét, hogy mi történik veled az is­kolában vagy a munkahe­lyen? A. Igen, gyakorta beszélnek erről. B. Néha szoktak érdeklőd- ni. C. Őket csak az osztályza­tok, a teljesítmények érdeklik. 8. Ha színnel kellene jelez­ni őket, mit választanál? A. Sárgát. B. Vöröset. C. Barnát. Mindezek után számold össze, hány pontot gyűjtöttél annak alapján, hogy az A vá­lasz 10, a B 5, a C 3 pontot ér. Amennyiben 80 pontot értél el: ez esetben gratulálunk. Ki­tűnő a kapcsolatod a szüléid­del. Megértenek, bíznak ben­ned és abban, amit cselekszel. Nyilván szívesen beszélgetsz velük, megpsztod örömeidet, gondjaidat. így aztán nemcsak a mama és a papa áll mögötted, hanem két felnőtt barát is. Ha 30-40 pontot gyűjtöttél: nem túlságosan jó az összhang köztetek. Feltehetőleg szíve­sen változtatnál ezen; néha úgy érzed, itt az ideje, hogy őszin­tén beszéljetek, de aztán meg­gondolod, valami visszatart. Lehet, úgy véled, hogy nem ér­tenének meg. Ezen egyetlen módon változtathatsz: az első lépést neked kell megtenned. Ha 24-30 pontig jutottál: ez azt jelzi, hogy hadilábon állsz a szüléiddel. így aztán néha az otthonod is csatatér, ahol a szembenálló fél a papa és a ma­ma. Mert szigorúak, mert „el­nyomnak”. Ideje, hogy átgon­dold a helyzetet és változtass azon, ami nem megy, ami tart­hatatlan. Végül is az ember ki­vel legyen jóban, ha nem a szü­leivel - mégha olykor csak azt érzi igaznak, hogy őket nem választhatja meg senki... TINITESZT Hogy állsz a szüléiddel? Mozimesék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents