Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-04 / 102. szám

1991. MÁJUS 4. Szabadidőben—családi körben 11 A pszichológus válaszol Az önismeret mélységei Az emberek többsége legyint, ha az önismeretről van szó, mert meg van győződve arról, hogy kellőképpen ismeri (20,40,60 év óta) saját magát. Kisebb részük érzi csak úgy, hogy nem tud eleget önmagáról, és szeretné valami módon fejleszteni az önismeretét. Utóbbiaknak van igazuk. Soha nem tudhat annyit az ember saját magáról, hogy az fölösleges legyen! Minden nap, minden esemény hozhat űj tapasztalást, mely fontos lehet. Sok olyan tulajdonsága van minden embernek, melyre még nem figyelt fel, sok olyan emlék, vágy, félelem, szándék él benne, melyet elfelejtett, netán szándéko­san „fojt el” magában. Ha mindezeket pontosan számon tartja, ez segít megvilágítani múltbeli események összefüggéseit, jobban meg­értheti általuk a jelenbeli érzéseit, esetleges kudarcait, konfliktusait. Sőt hozzásegít ahhoz, hogy előrenézzen, és képes legyen megoldani jövőbeli helyzeteket. Mint ahogy senki nem látja a saját „háta közepét”, a lelki tulaj­donságok között is sok olyan van, melyre nincs rálátása az embernek, de közvetlen környezete nagyon jól megfigyelheti. Éppen ezért a sokrétű és reális önismeret alakulásában legfontosabb forrás a kör­nyezet állandó visszajelzése. A visszajelzések az ember külső-belső tulajdonságairól, teljesítményéről, cselekedeteiről, a közösségben elfoglalt helyéről, másoknak hozzá való érzelmi viszonyulásáról nyújtanak képet. A visszajelzett információk egy része szándékos és tudatos, példá­ul a kolléganők megjegyzése az új ruháról, a főnök minősítése a munkáról, a családtagok érzelemnyilvánításai és így tovább. A visszajelentések jó része viszont akaratlan, és nem is mindig tudato­sul abban, aki adja. Ezek legfőképpen a nem szóbeli megnyilvánulá­sok: az akaratlan arckifejezések, eltévedt pillantások, az észrevétlen hangsúly, a beszélgetőtárs testtartása árulkodik tetszésről vagy leér­tékelésről, figyelmeztetésről vagy biztatásról. Ha emberek között van, mintha tükrök között járkálna az ember, melyekben különböző nézőpontból visszatükrözve szemlélheti saját magát. Az előfordulhat, hogy egy-egy tükör hamis képet mutat, vagyis egyik-másik ismerős, családtag véleménye túloz, torzít. Az összkép nagy átlagban végül reális eredményt mutat. Az énkép így fokozatosan áll össze a különböző oldalról kapott visszajelzésekből és az önmegfigyelés adataiból. Az ember saját maga is a többiekhez hasonlítja magát, hasonlósága is, mássága is csak az embertársakhoz viszonyítva nyer értelmet. A benne élő, gyermekkorától fejlődő énideálhoz is folyton méri magát. Az énkép nagyobbrészt állandó, de részleteiben folyamatosan változik is. Vannak pozitív önértékelésű, önmagukkal elégedett emberek, ők magabiztosan jámak-kelnek a világban. Vannak olyan személyek, akiknek önértékelése negatív, gyakori kisebbrendűségi érzésekkel küzdenek, önbizalmuk hiányzik. Ők gátlásosán viselkednek, a nehe­zebb feladatok elől kitérnek. Mindkét fajta önértékelésnek lehet alapja, de nagyon sokszor mindkét irányban erős túlzások figyelhe­tők meg. Lehet valaki önhitt, nagyképű, beképzelt, mely minden alapot nélkülöz, és lehet alaptalanul kishitű, önmagát leértékelő is. A reális önismeret tehát nagyon fontos a valóságban való tájéko­zódás, az emberi viszonylatokban való eligazodás szempontjából. Jó, ha az ember nyitott, figyelő szemekkel jár a „tükrök” között, és legalább elalvás előtt egy kicsit mélyebben önmagába néz! Dr. Ignácz Piroska BARKÁCSTANÁCS Alapművelet: a szegelés Mint mindennek, a szegek beverésének is van­nak fortélyai, amelyek ismeretében sok bosszúság­tól mentesülünk. Ilyen például, hogy a lecsípett, kalapáccsal „visszaütött” hegyű szeg nem feszíti, repeszti szét maga előtt a fa rostjait, hanem elvágja, eltépi azokat (1). Vékony, repedésre hajlamos fát tehát ilyen szeggel erősítsünk össze. Ha több szeg kerül egy sorba, ne verjük be pontosan egy vonalban, hanem cikcakkban, esetleg hármas sorokban üssük a szeget, ( 2) különben hosszában bereped a fa. Összeerősítéskor azt is jó tudni, hogy a ferdén ütött szeggel húzatni lehet egymáshoz a két darabot (3). Nagyon fontos szegeléskor az ellentartás, ehhez jó eszköz egy nehéz, súlyos fejű kalapács vagy balta foka (4). A rátartás minél közelebb legyen a szegelés he­lyéhez. A szeg beverését kis, állító, helyező ütések­kel kezdjük (5), csuklóból adott apró ütésekkel, s közben a kalapácsot a nyele végénél valamivel feljebb is foghatjuk. Csak a szeg fejére pontosan merőlegesen mért ütéstől remélhetjük, hogy hatá­sukra görbülés nélkül, egyenesen megy be. Ha rossz irányba megy, de a szára még egyenes, a tövére mért apró ütésekkel még irányba igazítható. Ha a helyező ütések jól sikerültek, áttérhetünk a szeg behajtására, s erőteljesen ütjük a szeget. Fon­tos, hogy az utolsót még elég hosszú szegdarabra üssük, így a szegzár végső, még kiálló darabját a fejjel együtt besulykoljuk a fa felületébe (6). A hátoldalon kibújt szeghegy végének vissza­hajtására jól megfelel egy már használaton kívüli háromélű reszelő. A 7. rajzon láthatóan a szeg mellé helyezett reszelőre ráborítjuk a szeget, s a képződött horgot egy-két ütéssel beüthetjük ismét heggyel a deszka falába. Sose ülünk az ujjúnkra, ha szegvezetőt, például egy kiöregedett laposfogót használunk munka köz­ben (8). Gyakran megesik, hogy régi deszkából akarjuk az egykor beütött szegeket kihúzni. Célszerű ehhez enyhén hajlított végű csavarhúzószerű szerszámot használni, aminek élébe V-alakú hornyot resze­lünk, s amit kétkarú emelőként használunk. (9) De harapófogó is használható emelőként, alátétek al­kalmazásával. B.K. Csak meg tudjam állni... Csak meg tudjam állni, hogy ne szóljak bele... - mond­ja barátnőm.- Mibe ne szólj bele?- Ági lányom ismét „halálo­san szerelmes”. A fiú, aki va­lóban kedves, okos, rendes,jó szakmája is van - úgy látom, szintén szereti Ágit.- Akkor mi a baj, mibe kell vagy nem kell beleszólni? Mély sóhaj:- A fiú tíz évvel fiatalabb nála. Most én hallgattam mélyen. Tudom, hogy szerelemben, si­került vagy rosszul sikerült házasságokban nincsenek örökérvényű szabályok. Még azt is elhiszem, hogy egy har­mincéves, szép, fiatal nőbe szerelmes lehet, egy jó külse­jű, koránál többet is mutató húszéves fiú. De mi lesz tíz, húsz év múlva? Tudom a vá­laszt: mi a biztosíték akkor, ha összeillenek korban? Akkor is hány szépnek indult házasság bomlik fel? De persze ilyen nagy korkülönbséggel biztos, hogy több az esély. Barátnőm sürgetett:- Szólj már valamit! Miért hallgatsz? Beleszólhatok, vagy nem szólhatok bele?! Csak ennyit feleltem: a vé­leményedet, a gondodat el­mondhatod, de bele nem szól­hatsz. Arra az újabb kérdésre, hogy ez maga már nem bele­szólás-e, igazán nem tudtam válaszolni. sm. V ___________J H ázi varroda Iskolaköpeny - nagydiáknak Biokertészet Május 4. szombat. Termés­nap 7 óráig és 12-től 22-ig. Május 5. vasárnap. Termés­nap 13 óráig - 14 órától gyökér­nap. Termésnövényeknek kedvez a termésnap, tehát most kell vetni, ültetni, betakarítani. Oltási idő 4-én és 5-én délelőtt. A vetési naptár és a meteorológiai táv­prognózis sajnos nem túl jó idő­járást jósol erre a kora májusi hétre. Viharos időjárás (4-én és 8-9-én) éppúgy előfordulhat, mint fagypont körüli hőmérsék­let, mindez csapadék nélküli kö­rülmények között. Remélhető azonban, hogy a 4-i és 7-i trigo- nok már valami meleget hoznak és a néhány Planéta-oppozíció- nak is pozitív hatása lesz. A tri- gonokal kapcsolatban a 120 fo­kos szögállás esetén beszélünk trigonokról. A Hold mintegy 9 naponként azonos erőrégióba ér, s így a trigonritmusban végzett kapálás és kvarclisztpermetezés a vetés napjának impulzusát újra serkenti. Május 6. hétfő. Gyökérnap. Alkalmas minden gyökémövény vetésére, ültetésére, ápolására. Május közepéig még hagyjuk meg a fóliaalagutakat, gondos szellőztetés mellett, a melegebb napokon. A katicabogár szeren­csét hoz! A pettyes bogár piros vagy sárga színű, vigyázzunk a petékre és a szürke sárgán pettyezett lárvákra is. A katica­bogarak és lárváik nagy mennyi­ségben pusztítják a levéltetve- ket, így a biokertekben tegyünk meg mindent minél jobbani el- szaporításukért. Sárgarépa, hagyma, káposzta úgy lesz ku­kac nélkül, ha a biokertész meg­előzi a bajt. Apró, nem feltűnő legyek rakják le tojásaikat má­jusban, főleg a káposztára, a sár­garépára és a vöröshagymára. A kikelő lárvák berágják magukat a növénybe. Ellenük úgy véde­kezhetünk, ha hetente egyszer beszórjuk a növényeket fahamu­val, permetezzünk csalánlével, káliszappanoldattal. Erős fertő­zés esetén hasznos a Piretrin- porral való porozás. Május 7. kedd. Termésnap. Alkalmas minden májusi ter­mésnövény elvetésére, ültetésé­re. Most lehet elvetni a bokorba­bot, futóbabot. Bokorbab közül a zöld vagy a sárga hüvelyű vaj­bab-fajtát válasszuk. A tűzbabot futtassuk fel karókra vagy a drót­kerítésre, ennek piros és fehér virágai szépen színesítik a zöld- ségágyásokat. A futóbabok több fajtájának közös ágyásba való vetése változatossá teszi a kertet. Amellett ez hasznos is, mivel az érés hosszan elhúzódik. Május 8. szerda. Virágnap. Május 9. csütörtök. Vigág- nap. Már a hónap elején gondoljuk át, milyen virágokat és zöldség­féléket akarunk majd palántázni a nyári hónapokra. A fóliaalagút védelme alatt május elején még rézvirágot, szalmavirágot, bü­döskét (tagates), szegfűket ne­velhetünk. Szabad földbe ves­sünk mángoldot, sárgarépát, kaprot és körömvirágot. A dália­gumókat is ültessük ki, ez az az­tékok országából származó, ra­gyogóan szép, színes virág hóna­pokig díszíti kertünket. Május 10. péntek. Levélnap. E hónapban ne feledkezzünk meg a fűszernövényekről sem. A borsikafű, a kamilla vagy a borá- gó magjait szabad ágyásba ves­sük. Társként illenek hozzájuk az illatos egynyári virágok, mint például a nyári szegfűk. Kántor István Az oldalpárt összeállította: ^ Rónai Erzsébet A szülőnek biztosan kevesebb kiadást, a bakfisoknak talán na­gyobb örömet jelent­het egy házilag, egyéni ízlés szerint készült is­kolaköpeny. A szabásminta 160- 165 centiméteres test- magasságra, 85-88-as mellbőségre és 90-94- es csípőbőségre alkal­mas. A szabásmintán 1 kocka = 10 négyzet­centiméter. Elkészíté­séhez dupla széles anyagból 110 cm szük­séges. A köpeny hátul gombolódik, derékban többsoros gumírozás fogja össze a bőséget. A nagy rátett zsebeket, a nyak és karkivágást elütő színű paszpólo­zás díszíti. Fehér vászonból, pi- kéböl varrhatunk hoz­zá külön egy-két rá­gombolható gallért, s alatt a szegélyezés anyagából készült kis masnival nagyon üdén hat. B.K.

Next

/
Thumbnails
Contents