Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-15 / 111. szám

1991. május is. Megyei körkép 3 Kifésült görcsökkel) Rendszerváltozás a számvitelben A Szolnokon nemrég alakult Erdély Barátainak Köre Kulturá­lis Egyesület és az Ifjúsági Iroda szervezésében, neves előadók részvételével előadássorozat kezdődött Erdélyből - Erdélyről címmel. Első vendégünk a na­pokban Csíki László, József At- tila-díjas költő, író és műfordító volt, aki ’84-ben települt át Ma­gyarországra. Rövid előadása után kialakult az a kötetlen esz­mecsere, beszélgetés, melyet a szervezők a továbbiakban is sze­retnének meghonosítani a köl­csönös tájékozódás, a jobb meg­ismerés céljából. A most követ­kező kérdéseket azok közül vá­logattuk, melyeket a résztvevők tettek fel.- Hogyan érzik magítkat az Er­délyből áttelepült írók?- -Az áttelepült írók általában nem érzik jól magukat, de hát ez nem ilyen egyszerű, emberen­ként árnyal ódik a dolog. Akikkel én beszélgettem, engem meg­nyugtattak, mert én érzem a leg­jobban magam, pedig nekem is van elég nyavalyám, nehezen szoktam bele. Van, aki nem tud írni, van, aki ír, és ez a legfonto­sabb egy írónál, mert a tehenet is az után ítélik meg, hogy mennyi tejet ad. Van olyan, aki azt mondja, hogy így (tíz éve jött át) már toleránsabb a románokkal szemben, mint amikor köztük élt. Vita van köztünk azon, hogy idomulni, hasonulni kell-e ne­künk a magyarországi írásmód­hoz? Elmentünk addig, hogy gyakorló író, aki átjött, és van neki hét vagy tíz megjelent könyve, itt egy szerkesztő kiok­tatja, hogy az igekötőt rosszul használja; addig, míg az író be nem bizonyítja, hogy a szerkesz­tő használja rosszul, és lehet, hogy ez az egész magyarországi irodalomra bebizonyítható . . . Egy tény: senki sem állt neki rögtön, megszabadulva egy nyo­mástól megírni a „nagy művet”, gondolom, ez pszichikailag is le­hetetlen, először egy kicsit ki kell fésülni a görcsöket. Egyéb­ként most már születtek szép számmal művek. írónak tekint­hető, tehát kötettel rendelkező, megismerhető író Erdélyből kö­zel hatvan települt át az utóbbi tíz évben. Szakmailag arányban tekintve csak színészek és orvo­sok jöttek többen. írók tekinteté­ben ez hatalmas szám, hát hatvan író, az már egy irodalom.- Nem akartam megkérdezni, de ha már ezt a nagy számot említette, megkérdem. Az írókat nem átlagembernek tartom, ha­nem fölöttünk állóknak; mint a lelkészeket. Hogyan rendezik le magukban az írók, hogy a pász­tor a nyájat otthagyta?- Ha a kérdést így teszi fel, nehéz rá válaszolni. Közelítsük meg a dolgot másfelől: ez a leg­szebb magyar téveszme, hogy az író fölötte áll a többinek, hogy az írónak vátesznek kell lennie, lángoszlopnak és forradal­márnak, és lehetőleg el kell esnie a barikádokon . . . Hogy úgy mondjam, műveltebb nemzetek­nél az írók teszik a dolgukat min­denféle politikai és társadalmi kicsengés nélkül. Önnek ott van igaza, azt hiszem, hogy egy ki­sebbség számára, ahol az iroda­lom többet jelent, mint művé­szet, ottan bizony sokkal fonto­sabb a szerepe. Két dolog megfi­gyelhető: az áttelepült írók ki­lencven százaléka azok kőiül került ki, akik irodalmilag „nem vállalták” az úgynevezett szol­gálatot, tehát nem a népi irány­zatból kerültek ki; másfelől - ezt Láng Gusztáv mondta el - ez nyilván egybeesik azzal, hogy van alkat, aki a maga módján meg tud alkudni a zsarnoksággal és a helyzettel (ez nem erkölcsi minősítés!), és van egy másik, amelyik egyszerűen belepusztul. Szilágyi Domokos belepusztult, nem jött el, Szőcs Kálmán bele­pusztult, nem jött el - ők azok a fajták voltak, akiknek el kellett volna jönniük ahhoz, hogy élet­ben maradjanak. A magam pél­dáján nem tudom, hogy bele­pusztultam volna-e, mert ez egy megismételhetetlen kísérlet. Egyben talán megegyezhetünk: egy sereg dolog, amit itt írtunk, azt ott nem lehetett volna megír­ni. A kérdés az, hogy mi jobb: ott ülni és nem csinálni semmit, de ott vagyok és helytállók, vagy elmegyek és megpróbálom az erőmhöz mérten elmondani a dolgokat, és ebbe nagyon könnyen bele lehet bukni. Azt hiszem, hogy ha valóban - és Beszélgetés Csíki László költővel nemcsak szlogenekben - egyet­len egységes magyar irodalom van, akkor teljesen mindegy, hol él az író, Afrikában is élhet, ha magyarnak mondja magát és a műve olyan, hogy magyar kö­zegben fog megjelenni és ott fog hatni. Hogy az író fizikailag hol él, szerintem mellékes is lehet. Abban az esetben merül fel az Ön kérdése, ha elfogadjuk, hogy az írónak ez a pásztor szerep jut ki. Szerintem nem feltétlenül. Ez egy picit misztifikálva van, és talán nem is magyar, hanem kö­zép-európai sajátosság, hogy az írók ilyen szerepet is játszottak. Bennem és azokban az áttelepült írókban, akiket barátaimnak tar­tok, nem okozott ilyen törést a helyváltoztatás.- Az Erdélyben maradt írók hogyan ítélik meg ezt a második Forrás-nemzedékhez tartozó ge­nerációt, valamint az áttelepül- teket?- Szerénytelenség nélkül meg kell mondanom, hogy ez a gene­ráció meglehetősen sikeres volt, legalábbis az életkorukhoz ké­pest, hisz ne feledjük, hogy még most sincsenek ötvenévesek, és ők negyvenéves koruk előtt ér­ték el a sikereiket, mert az utolsó tíz évben rendes író neve nem jelent meg ott még folyóiratok­ban sem. És hatásuk is volt, mert a siker a hiúságnak jót tesz, de egyébnek nem. Tehát hatásuk is volt, mondták a verseiket, meg­vették a könyveiket, a magyaror­szági helyzethez viszonyítva horribilis példányszámban . . . Az áttelepültekhez való viszony egyénenként más és más. Nekem nem voltak ilyen problémáim, mert az én íróbarátaim értették, hogy miért jöttem át. Nagyon sok embernek azt mondták: szá­mítsad magad úgy, hogy itt vagy, nincsen semmi gond, mert tud­juk, hogy el kellett menni. És hát van, akit látni sem akarnak, meg­jegyzem, azt, amikor ott élt sem akarták. Tehát nincs ilyen fe­szültség, inkább azokra dühö­sek, akik ’89 decembere után jöt­tek át. Tőkés azt mondta az omi­nózus egri tanácskozáson (ő azt prédikálja, hogy nem eltávozni stb.), hogy ezután minden alka­lommal különbséget fog tenni a ’89 decembere előtt és után távo­zók között, minthogy két telje­sen különböző helyzetről van szó: az egyik a teljes kilátásta- lanság és menekülés volt, a má­sik meg . . . szerintem szintén teljes kilátástalanság és menekü­lés, no de mások tesznek ilyen különbséget. A kolozsvári iro­dalmi hetilap, a Helikon folya­matosan átveszi a Magyaror­szágra áttelepültek írásait, folya­matosan hírt is ad arról, hogy mi történik itt velünk. Tehát ebben a kicsi rétegben kezd megvaló­sulni az, hogy egy magyar iroda­lom van, és egy kicsit közleke­dünk a határon át, ha személye­sen nem is. De az írói jelenlét megvan.- Az áttelepült írók hatottak-e a magyar szellemi életre?- Előrebocsátom, hogy az átte- lepülésben semmiféle szervez­kedés nem volt, ezt mindenki be­látása szerint tette vagy sem. A konkrét hozzájárulás az egész magyar szellemi élethez egyelő­re kimutathatatlan, de biztos van, és - szerintem néha lényege­sen - átszínezi. Egyszer talán va­laki kimutatja. Nem feltétlenül politikai dolgokra gondolok, ha­nem teszem azt, mit újítottak a regényírási technikában az on­nan érkezők. Ezt helyenként, időnként, személyenként meg is írták. Esterházy Péter, aki meg­lepően jól ismeri az erdélyi ma­gyar prózát, azt állítja, hogy a magyar prózának már csak az erdélyi ágában van a történetnek, a mesélésnek becsülete, egyéb­ként a magyar próza erről kezd lemondani. Ezek és az ehhez hasonlók lennének az olyan hozamok, me­lyek lényegileg járulnak hozzá valamihez. Meg hát ami nagyon kéne: egyfajta erkölcsi tartás, ami azért ott megvan. Láng Gusztávot idézem, aki azt mond­ta: ha van egy csonka Magyaror­szág, akkor abban csonka ma­gyarok élnek. Logikus, nem? Mert azt mondja: nemcsak terü­leteket vesztett Magyarország, hanem vele szellemet is, és amíg azt a szellemet nem tudja magá­nak visszaszerezni, addig itt csonka magyarok fognak élni. Ez egyértelmű. Már csak a szil­logizmus szintjén is az, de sze­rintem még így is van! Mert egy sereg olyan magatartászavarral találkozik az ember a politiká­ban vagy akár a köznapi életben, a kapcsólatteremtésben például, amellyel - és ezt Önök közül né- hányan megmondhatják - Er­délyben nem találkozni. Hiány­zik itt - többek között - a toleran­cia. Panaszkodnak, hogy nem le­het prózát írni. Mondom, azért nem lehet, mert ha bejön valaki az ajtón, akkor nem azt nézed meg először, hogy szőke, kék szemű és szerelmes, hanem azt mondod, hogy MDF-es. És eb­ben a kategóriában nem lehet prózát írni. Prózát arról lehet ír­ni, hogy valaki szőke, kék szemű és szerelmes. Arról, hogy MDF- es, nem lehet, az nem egy kate­gória. Erről a találkozóról ennyit. A következő - Láng Gusztáv iroda­lomtörténésszel - május 17-én, 17 órakor lesz ugyancsak az MMIK-ban, akkor esetleg meg lehet tőle is kérdezni, ho­gyan értette a csonka magyaro­kat... M. H. L. Az Országgyűlés ki­élezett politikai vitái és nagy nyilvánosságot ka­pó döntései között ki­sebb figyelem kísér olyan törvényeket, ame­lyek meghozatala szinte „hangos szó” nélkül tör­ténik. Ezek közé tartozik az új számviteli törvény is, amely a gazdasági élet egy területének teljes változását hozza, érint minden gazdálkodót. A visszafogott parlamenti vita jórészt annak köszönhető, hogy a törvény alapjául az Európai Gazdasági Közösség irányelvei szolgáltak - több pontban felis­merhető a német számvitel szö­vege is -, melyeket néhány he­lyen módosítottak a magyar sa­játosságoknak megfelelően. E szabályozási koncepció tehát Nyugaton már jól bevált, más kérdés, a hazai viszonyok között hogyan fog működni. Néhány szóban arról, milyen lesz 1992- től a könyvviteli rendszer. Alapvetően módosul az amor­tizációs elszámolás. Közismert, hogy a jelenlegi értékcsökkenési leírások nagyon merevek, az ál­lóeszközök értéke nem tükrözi a valós értéket. Az új törvény szin­te teljesen szabad kezet ad a tu­lajdonosnak az amortizáció megállapításában, rábízza, mi­lyen mértékű avulást állapít meg. A vállalkozó az üzembe helyezéskor a tevékenységre jel­lemző körülmények figyelembe­vételével maga határozza meg, hogy a tárgyi eszközöket, az im- materiális javakat, mely évek­ben (hány évig) fogja használni, és ebből következően azok be­Az elmúlt héten a kőbányai vásárvárosban - egy volt szocia­lista országban elsőként - ren­dezték meg az IFABO Nemzet­közi Iroda- és Kommunikációs Technikai Szakvásárt. A mint­egy 250 rangos külföldi és hazai kiállító között megyénket egyet­len egy cég, a szolnoki Elektro- soft Kft. képviselte, mégpedig nem kis sikerrel. A szolnokiak standján a leg­nagyobb sztár minden kétséget kizáróan az a hordozható, táska­méretű, ennek ellenére nagy tel­jesítményű Notebook számító­gép volt, amelyhez hasonlót csak néhány kiállító tudott bemutatni. szerzési, illetve előállítási költ­ségét mely évekre kívánja fel­osztani és a tevékenység költsé­gei között elszámolni. Dönt, hogy az általa választott idősza­kon belül az értékcsökkenés összegét hogyan határozza meg. Ismerve a hazai leromlott esz­közállományt, a nagymértékű kopást, számítani lehet a foko­zott leírásra, aminek következ­ményei: költségek terhére elszá­molt gyorsított leírások, a cég nyeresége csökken, kevesebb lesz a költségvetésnek befizetett adó. (Az állam pedig megpróbál­ja a kieső bevételt pótolni...) A törvény rögzíti azokat a számviteli alapelveket, amelyek a megbízható, valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetet tükröző információkhoz nélkü­lözhetetlenek. A 11 alapelv kö­zül Magyarországon ez ideig nem érvényesült a vállalkozás folytatásának elve, illetve az óvatosság elve. Ez utóbbi azt je­lenti, hogy nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha valamely ár­bevétel, bevétel realizálása bi­zonytalanná válik, annak ellené­re, hogy a teljesítés megtörtént. Eredményt csökkentő tételként figyelembe kell venni vala­mennyi előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget, még akkor is, ha az a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. (A törvény kötelezően nem írja elő a mérlegkészítés napját, csak a beszámoló cégbíróságon törté­nő letétbe helyezésének határ­napját rögzíti a tárgyévet követő év május 31-ében.) Megváltozik a mérleg aktívá­Ezért aztán érdeklődésben sem volt hiány, mind magyar, mind pedig nyugati cégek is kértek ár­ajánlatot. Ugyancsak állandóan kíváncsi tekintetek kereszttüzé­ben álltak a Samsung pénztárgé­pek, amelyek kizárólagos hazai forgalmazója az Elektrosoft. Ezeket a gépeket a szolnokiak az úgynevezett fekete dobozzal lát­ták el, ami a pénztárzárás adatait hét évre visszamenőleg képes tá­rolni. Mint Nagy Gábor, az Elektrosoft Kft. igazgatója el­mondta, tavaly megkezdték egy olyan típusú fekete doboz kifej­lesztését, amely valamennyi, ha­zánkban működő elektronikus inak rovata. Az eddigi álló- és forgóeszközök helyett befekte­tett és forgóeszközök lesznek. Az egy éven túli lekötések (pénz, nem anyagi jellegű javak stb.) befektetett eszköznek fog­nak számítani. Eddig nem volf mód a kétes követelések leírására, most az új számvitel lehetővé teszi az ered­mény terhére való csökkentést és a céltartalékképzést. Ugyanezen változások a gazdálkodók érték­papír-piaci szereplését is érintik. Ha a cég birtokában lévő érték­papír árfolyama tartósan alacso­nyabb, mint a névérték, a rész­vényt ezen az árfolyamon sza­bad nyilvántartani. Az árfolya­memelkedést viszont csak akkor lehet a mérlegben kimutatni, ha a papírok értékesítése megtör­tént. A forrásokat általában a könyv szerinti értékeken kell ér­tékelni. Kivételek: a valutában, devizában a külföldi vevőtől ka­pott előleg, a külföldi pénzér­tékre szóló kötelezettség, és az a rövid lejáratú kötelezettség, ahol a visszafizetendő összeg na­gyobb, mint a kapott összeg (pl. váltótartozás.) Hamarosan meg­jelenik a törvény szövege, meg­kezdődik a könyvvitellel foglal­kozók átképzése, így mindenki­nek módja lesz 92-ig az ismerke­désre. Az alapvetően más filozó­fiát és szemléletet tükröző szám­vitel nemcsak a magyar gazdál­kodóknak jelent változást, de re­mélhetőleg oldja azt a bizalmat­lanságot is, ami a külföldi befek­tetőket távol tartotta eddig a ha­zai partnerektől. Varga Mihály országgyűlési képviselő pénztárgépbe utólagosan is be­építhető. A dél-koreai mamut­cég, a Samsung üzletet remél eb­ben, ezért előrehaladott tárgyalá­sok folynak az Elektrosoft fekete dobozával ellátott, Szolnokon összeszerelt pénztárgépeik gö­rögországi exportjáról. Az elektronikus benzinkutak­nál már megismert Infradata kézi adatgyűjtő készülék szintén el­nyerte a vásárlátogatók tetszését. Olyannyira, hogy még ez évi szállításra 600 darabra kértek komplett ajánlatot. Nem keve­sebb sikerrel mutatkozott be az Elektrosoft saját fejlesztésű elektronikus taxiórája, amely egyébként egyharmadával ol­csóbb, mint a Nyugatról beho­zott társai. Az óra kezelése egyszerű, a taxis is bármikor könnyen át tud­ja állítani a viteldíjat. A sok, újdonságnak számító terméknek köszönhetően az Elektrosoftnál rendkívüli ered­ménynek könyvelik el a vásáron való részvételt. A kft. hírnevet szerzett magának, amit az is bi­zonyít, hogy a cég a megyéből elsőként léphetett be a Gyáripa­rosok Országos Szövetségének tagjai sorába. Emellett az Elekt­rosoft megállapodott a világkiál­lítási programiroda számítás- technikai vezetőjével abban, hogy vállalkozási alapon létre­hozzák a Budapesthez és Bécs- hez kapcsolódó, alföldi regioná­lis információs központot Szol­nokon, amely akár már a jövő évben működésbe léphet. Felté­ve persze, ha lesz világkiállítás. A kft. szándéknyilatkozatot írt alá a távközlési világbanki ten­der nyertesével, a Műszertechni- ka-Ericsson Rt.-vel is. Ennek ér­telmében, miután megszületik az új postatörvény, öt távközlési góckörzet üzemeltetését fogja vállalni az Elektrosoft. Kinőtte magát a kis cég ................................■---------—......................... M.....*.......... ....................................... S ikerpályán az Elektrosoft l. z.

Next

/
Thumbnails
Contents