Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-15 / 111. szám
4 Nyílt tér 1991. MÁJUS 15 Társelnök a társelnökről Nagyon „meztelen a király „Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy széles körű tehetség vagyok, óriási tárgyi tudással, egészen kitűnő vitakészséggel, hihetetlen memóriával, s azt hiszem, olyan szónoki adottságokkal, amilyenekkel jelenleg senki nem rendelkezik az országban.” (Mondotta dr. Torgyán József. Megjelent a Világ 1990. március 22. számában és 1991-ben a „Torgyán” című könyvben.) Hát nem rendelkezik! Senki az országban! A mai magyar közéletben nem található még egy ilyen politikus, aki hasonló önjellemzést merne hangoztatni saját magáról. Ha a fent idézett öntömjénezésből és legfőképpen annak a nyilvánosság előtt történő hangoztatásából következtetünk az illető személy adottságaira...? Akármennyire is erőltetem a Torgyán uránéi valószínűleg sokkal gyengébb képességű memóriámat, akkor sem emlékezem, hogy közszereplést vállaló személy valaha is ilyen durva ízléstelenséggel nyilatkozott volna önmagáról. Azokat pedig, akik mégis eszembe jutnak, jobb, ha nem említem. Az illetők nem valami dicsőségesen szerepeltek a világtörténelem színpadán! Torgyán József, mint tudjuk, vezéregyénisége egy, a hívei által radikálisnak nevezett politikai irányzatnak. Követelései tömören megfogalmazhatók. A rendszerváltástól kezdve a tulajdonlás kérdéséig kizárólag a „mindent vagy semmit” elvét képviseli. A politikai tolerancia s a józan kompromisszum fogalmait nem hajlandó használni. Úgy tűnik, hogy ezeket nem tanították meg a „Rákosi-kor” sokszorosan kitűnőre vizsgázott joghallgatójának! Célja elérésére felhasznált módszerei számomra és remélem, a magyar nép többségének számára is elfogadhatatlanok. Minden demokratikusan kialakult politikai pártnak van egy vagy több olyan markánsan jelentkező érdekérvényesítési igénye, melyet csakis úgy tud megvalósítani, ha bele tud szólni a társadalom irányításába. A politikai programok végrehajtásának feltétele, hogy az illető pán kormányzati szerepkörhöz jusson. Ezt azonban csak úgy érheti el, ha a demokratikus és szabad választások során több szavazatot tud elérni, mint vetélytársai. Ehhez úgy kell neki a nép előtt megjelenni, hogy rokonszenvet ébresszen önmaga és programja iránt. S nemcsak azokban a választókban, akiknek az érdeke szorosan kötődik a meghirdetett irányelvekhez, mert lehet, hogy összlétszámát tekintve ez a népcsoport kisebbségbenn van. Ha a politikai programot meghatározók úgy ítélik meg, hogy azokra a bizonyos törvényekre az egész társadalom érdekében van szükség, kötelességük mindent megtenni azért, hogy a közvetlenül nem érdekelt polgárok köréből minél több szavazatot nyerjenek el. Hiszen csak így lehet demokratikus úton hatalomra kerülni. Számomra ijesztőnek tűnik, hogy Torgyán József által képviselt irányvonal az első perctől kezdve állandóan csak a saját hívei részére nyitott. Ha egyesek nem tudnák, akkor most közlöm velük, hogy az ún. radikális vagy „kemény” vonalnak a legnehezebb a fent említett szabályoknak megfelelően hatalomra kerülni. Ezt a jelenkori magyar választások még Torgyán úmál is ékesszólóbban bizonyították. Ezen gondolkozzon mindenki el! Ébredjenek már fel a ma még közömbös többség, álljunk talpra és nézzünk a szemébe ennek a bizonyos „radikális” erőnek! Torgyán József, mint a Kisgazda- párt társelnöke? Később akár mint egy leendő miniszterelnök? Erre szokták azt mondani, hogy: felejtsük el! Felejtsük el! Mert ha nem, úgy nagyon rossz emlékű történelmi párhuzamok juthatnak az eszünkbe. Körülbelül ez az a pillanat, amikor a hatalomra törő erő már nem képes elfogadni a demokratikus alapelveket, hiszen kezd rájönni, hogy ezen az úton nem tud eredményt elérni! Mi van akkor, ha Torgyán József nem képes megnyerni a parlamenti választásokat (eddig ezen a téren az én szememben bukott politikus, hiszen minden az ő nevéhez kapcsolható választást elveszített a Kisgazda- párt), de semmi kedve a politikai süllyesztőben eltűnni? Akkor talán megváltoztatja a politikai stílusát? Lehet, de én nem hiszem! Ám bárhogy is fog a jövőben cselekedni, a magam részéről kijelentem, hogy a továbbiakban sem vele, sem elvbarátaival nem óhajtok azonos pártban jelen lenni! Bohácsi Ferenc a Független Ifjúság országos társelnöke Elhatárolódás A Független Kisgazdapárt Szolnok Megyei Vezetősége a Bohácsi Ferenc által közölt „Nagyon meztelen a király” c. cikktől teljes mértékben elhatárolja magát, mivel nem ért vele egyet. FKgP Megyei Vezetősége nevében: Dögéi Imre elnök Posta Zsolt pártigazgató Ecseki József főtitkár Guth Sándor szaktitkár Ébresztő, álmodozók! „Hülye maga? . . Fűtőolajat vásárolandó, beálltam a nyitásra várakozók sorába a rákóczifalvi telepen. Mint ilyenkor lenni szokott, megindult a beszélgetés, s mi másról is, mint az egyre emelkedő árakról. Többen is kérdezték, miért és meddig emelnek még? Egy nagyhangú szerint „ezek” csak ezt tudják (értve itt a kormányt), mindent emelnek, a bérek meg maradnak. Miért kell mindez? A miért kérdésre reagálva megjegyeztem: azért, mert mi negyven évig, az élet minden területén eluralkodott káosz miatt csak előleget fizettünk, s most kell kiegyenlíteni a felvett kölcsönökből fedezett „kádári jólét” adósságait. No erre egy érces hangú atyafi rámformedt: „Hülye maga, hogy ilyet mer mondani, hát nem látja a különbséget a kádári és a mostani helyzet között?” Dicsérget- te a dicstelen kádárizmust, de érvek nélkül, s bigottságát a rendszerváltás ténye sem rendítette meg. Meglepő, hogy a sajtó, a rádió, a tévé által ismertetett téAz új Néplap politikai vitafóruma nyék, tapasztalatok ellenére is akadnak még olyan emberek, akik megkérdőjelezik a rendszerváltás szükségszerűségét, sőt egy visszarendezésről álmodoznak. Tény persze, hogy ezen vélemények olyan körökből származnak, melyeket az egykori állampárt juttatott előnyökhöz, teremtett számukra kapcsolatokat, lehetőségeket, s kiváltságaik révén élvezhették is a rendszer sokszor törvénysértő juttatásait. Jelenleg a hatalomból részben kiszorulva, sértődötten dacolnak a rendszerváltással szemben, s nem fognak örülni annak sem, ha országunk idegen fegyveresek nélkül marad. A rendszerváltás pedig tény! Visszarendeződés meg már nem lehetséges, hiába a volt sok jó kapcsolat. Rákóczifalván is sokan kísérik figyelemmel a történéseket. Köztük olyanok, akik végigszenvedték a negyven évet, de azok is, akik mások szenvedéseit látva élték azt meg. A szerzett sok tapasztalat teszi lehetővé a visszarendeződés megakadályozását. Az álmodozókat pedig fel kell ébreszteni. Tudtukra kell hozni, hogy a jövőben nem lehet törvénytelen eszközökkel, kiváltságokkal jogtalan előnyökhöz, haszonhoz jutni - kiforgatva embereket a szerzett vagyonukból, amit becsületes úton szereztek egy életen át dolgozva SZDSZ-álláspont Nem akarunk világkiállítást! Szeretnénk, ha állásfoglalásunk előjele igazán senkit sem lepne meg. Igyekeztünk megismerni az Expo pozitív hatásait, megtalálni azokat a garanciákat, amelyek a hivatalból optimista Őket ki kárpótolja? A magyar munkás félelmei Azért, mert akármerre néz, mindenfelől a létét fenyegetik. Elsősorban a munkanélküliség rémétől fél. Nem mintha nem látná be, hogy ésszerűsíteni kell a gazdálkodást és csak a produktív embereket lehet megtartani, de azt kell tapasztalnia, hogy nem azokat bocsátják el, akiknek a munkája kifogásolható, hanem azokat, akik kinyitják a szájukat, kiállnak a munkatársaik érdekéért. Ez azért lehet így, mert egyfelelől a gazdasági vezetők még ma sem érdekeltek eléggé abban, hogy az üzemük jól menjen, másfelől pedig hiányoznak a megfelelő munkásjogosítványok: a dolgozóknak ma sincs módjuk érdemben beleszólni abba, hogy kit bocsáthat el a vezetőség. így aztán némelyik gazdasági vezető fegyverként használhatja a munkanélküliséget a munkásai megfélemlítésére. Különben is: ők miért mentesek a munkanélküliség fenyegetése alól? Kiket terhel nagyobb felelősség a vállalatok súlyos helyzetéért: a régről ottmaradt vezetőket vagy a beosztott dolgozókat? Égető szükség volna olyan új munkatörvénykönyvre, amely valóságos, hatékony részvételi jogot ad a munkavállalónak: emellett szavatolja, hogy az abban az érdek- védelmi szervezetbe léphessen be, amelyikbe akar, és lehetetlenné teszi, hogy a dolgozót emiatt vagy érdekvédelmi munkája miatt bármi hátrány érhesse a munkahelyén.- Az előbbieken túlmenően a munkanélküliség közvetve is fenyeget. Érthetetlen például, hogy miért kell szénbányákat bezárni akkor, amikor ezen a télen is súlyos szénhiány volt: rá vokunk utalva a német segélyszénre, de ez sem volt elég. Nem világos az. sem, hogy miért jobb levágni a teheneket és kaszálatlanul hagyni a füvet, mint tejet termelni. (A mezőgazdasági válság nyilván továbbhat az iparra is.) A példák felsorolását ki-ki folytathatja a saját szakmájából. Olyan közgazdasági környezetre volna szükség, amely fellendíti a termelést, nem pedig gátolja! Nem javítja a munkásság közérzetét a most elfogadott kárpótlási törvény sem. Mert az még rendben volna, hogy az a szegény paraszt- ember, akitől annak idején elvették a földjét és a termelőeszközeit, most pedig kis nyugdíjából tengődik, könnyítést kapjon, a többség azonban nincs ilyen szorult helyzetben. Ennél fogva a társadalom másik, nagyrészt amúgy is szűkölködő része - benne a munkásság - fizeti a kárpótlást jórészt olyanoknak, akiknek ráérne, mert (legalábbis) elfogadható körülmények között élnek. Holott a munkásság maga is joggal követelhet kárpót- lást: a nekijáró bér töredékéért dolgozott negyven éven át, üres ígéretek fejében. Az ő kárpótlásával mi lesz? Ez a kérdés annál inkább jogos, mert igenis lehetne kárpótolni a munkásságot, és ezt még csak áldozatokat sem követelne a társadalomtól: azokat az üzemeket, amelyek ma is állami tulajdonban vannak, a dolgozói kollektíva kezébe kellene adni, tulajdonosi érdekeltséggel - munkabér helyett részesedéssel - és tulajdonosi jogosítványokkal. A dolgozók értenek hozzá a legjobban! így ők - ha a kormány nem lehetetleníti el a közgazdasági környezetet - a'sajál érdekeiket követve olyan fellendülést produkálhatnának, amelyből bőven részesedne az állam, a költség- vetés is. Miért nem lehet ezt megvalósítani? Munkástanácsok Jász-Nagvkun-Szolnok Megyei Szövetsége terveket megvalósíthatóvá teszik. Mi kritikusan vizsgáltuk a mérleg mindkét oldalát, és az a NEM felé billent. Nyilvánvaló tény, hogy régiónk (Kelet-Magyarország) csak a nemzeti büszkeség érzését mondhatja majd magáénak 1995-ben, mivel a komoly infrastrukturális beruházásokat nem ide tervezik. Az alábbi tényezők játszottak szerepet, végső véleményünk kialakításában:- nem állnak rendelkezésre azok az információk, amelyek alapján tisztán közgazdasági döntés hozható;- az információk súlyozása határozott szándékot takar;- túlzottnak ítéljük a látogatók számának becsült nagyságát;- csak döntési joga van a budapesti önkormányzatnak és parlamentnek, végrehajtási jogot nem kapnak;- egyetlen szervezet fog diszponálni mind a 135 milliárd forint felett;- ez lenne az utolsó nagy „szocialista” presztízsberuházás;- a kormánygarancia az egész ország által befizetett adókból állna, ez máris 30 milliárd forint, és még mennyi lesz! Tisztában vagyunk azzal, hogy 1995-ben Bécsben világkiállítás lesz. Határozott elutasításunk mellett javasoljuk, hogy a kormány - behatárolt összeg erejéig - és Budapest részvételével alakuljon olyan szervezet, amely célja megteremteni a feltételeit a bécsi Expóhoz történő kapcsolódásnak, koordinálva az egyéni kockázatvállaláson alapuló beruházásokat. Ésszerű infrastruktúrafejlesztésekkel és decentralizált kulturális, sport- és egyéb rendezvények megszervezésével az ország teherbíróképességének megfelelő számú látogató csábítható el Bécsből. Szabad Demokraták Szövetségének Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdu-Rihar, Békés, Csongrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetei Nézetazonosság A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Jász-Nagykun-Szolnok megyei alapszervezeteinek vezetői legutóbbi fórumán, melyen részt vett a munkástanácsok megyei szövetsége is, munka- megbeszélést tartottunk. A két szervezet tárgyalásán egyetértés alakult ki abban, hogy:- A Magyarországi Szociáldemokrata Párt elismeri és tiszteletben tartja a munkástanácsok azon elhatározását, hogy pártoktól független szervezetként kíván működ- A Fórum elfogadja és támogatja a munkástanácsok azon elhatározását, hogy a vállalati dolgozók érdekeinek védelmezői kívánnak lenni akkor, amikor a bérből és fizetésből élők érdekei különösen veszélyeztetve vannak a fenyegető tömeges munkanélküliség, a gyárbezárás, az áttekinthetetlen tulajdonreform révén.- A tárgyaló felek között teljes volt a nézetazonosság atekintetben is. hogy a munkástanácsok nem a szakszervezeteket helyettesítő érdekvédelmi szervezetként kívánnak fellépni.- Egyetértésüket fejezték ki atekintetben is, hogy meg kell akadályozni a vállalatoknak a menedzsereik által való kisajátítását, illetve a külföldi tőke részére való kiárusítását.- Kívánatosnak tartjuk, hogy a tulajdonreform során a dolgozói részvényvásárlást állami kedvezményeshitelekkel is támogassák.- A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Jász-Nagykun-Szol- nok megyei elnöksége és a Fórum felhívja és egyben felkéri tagságát, hogy adjon hatékony támogatást a munkástanácsok szervezéséhez, segítséget fontos társadalmi funkciójuk ellátásához. Kóródi Ferenc érdekvédelmi alelnök Fodor Géza érdekvédelmi felelős Bencsik Ferenc érdekvédelmi felelős hogy nem verethetnek meg ártatlan embereket a községházban, s nem küldhetnek börtönbe ártatlan embereket büntetlenül. Rákóczifalván is sok bűnt követtek el az elmúlt negyven év alatt - amiket ugyan megbocsátani lehet de a még élő elkövetők s elvbarátaik vegyék tudomásul, feledni soha! Noha vannak tények a letűnt vezetők összefonódásába, azok a figyelmünket nem kerülhetik el. Ha szükséges, hát ültakozunk ellene. Faluszerte téma nálunk a jegyző személye az önkormányzati testületben. Édesapja tanácselnöke volt községünknek, s 1956-ban pl. az ő ténykedése alatt és tudtával vertek meg embereket a községházban a falusi tanítótól, plébánostól, gazdaembereken át a patikusig. Ez a ma is a faluban élő nyugdíjas elvtárs emelt fővel hirdeti azon véleményét, hogy ez a mai „áldemokrácia” meg fog hamarosan szűnni a visszarendeződés miatt. Pedig lenne rá oka, hogy lehor- gassza fejét, s tartsa a száját, mert az a mástól elvett telek például, amelyen háza áll, általa a mai napig sincs kifizetve. Az elnöki hivatalában őt felkereső telektulajdonos egyszer megkérdezte tőle: hogy mer maga az én portámra építeni? A válasz lekicsinylőén mondva az volt, hogy kis ember maga ahhoz, hogy engem az építkezésben akadályozhasson. A szegény tulajdonos, köztiszteletnek örvendvén ugyan, de úgy halt meg, hogy telekügyben diadalt aratott fölötte a jogtalanság. Bizonyítja ezt a telekkönyvi bejegyzés, mely szerint a telek ajándék. Kinek az ajándéka? A tanácsé? A volt tanácselnöknek? Nos, úgy esett azonban, hogy falusi honatyáink jegyzőnek eme férfi lányát választották meg. Lelkűk rajta. Nyilván hiányosak voltak az ismereteik a helyi viszonyokat illetően. Mindenesetre jegyző beosztására való tekintettel rendezhetné telekügyét, ha eddig sikerrel tudta is elhallgattatni lelkiismeretét. Név és cím a szerkesztőségben Gigantoplakátok Határozottan tiltakozunk a városunkat egyre inkább elborító, a városképet zavaró óriási plakátok megléte és további teijedése ellen. Giganlomániás plakát díszlik aTi- szaligetben. a stadion bejáratánál, a Zagyva-híd melletti, újonnan kialakított terecske Mária-szobrá- nak két nagy plakát adja a hátteret, a Kun Béla krt. Zagyva-parti panorámáját szintén egy hatalmas plakát teszi tönkre, és így tovább. Követeljük ezeknek a plakátoknak az eltávolítását és hasonlók felállításának tilalmát olyan helyeken, azol azok a városképet zavarják. Felhívjuk az illetékesek figyelmét a felelősségükre. Kérjük a lakosságot, hogy hasonló esetekről értesítse a Tisza Klubot írásban (5001 Szolnok, Pf. 148.), vagy a 37-820-as telefonszámon. Tisza Klub, MDF Zöldek Csoportja, Városvédők Köre, JAM Művészcsoport A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget!
