Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-13 / 109. szám

4 A szer kesztőség postáj* ából 1991. MÁJUS 13. Ne legyen kocsma a játszótéren! A kunszentmártoni Felszaba­dulás úton és környékén lakók a nyilvánosságon keresztül is ké­rik az illetékeseket: akadályoz­zák meg, hogy italkimérőt nyis­sanak az utcában lévő téren, mert az körülbelül nyolcvan gyerek játszótere. A tértől mintegy 60 méterre már üzemel egy ilyen célra létesített üzlet, ami a kör­nyékbeliek igényét kielégíti. Nincs kifogásunk egy újabb italmérő ellen, de az ne a játszó­téren legyen. Segítségüket, in­tézkedésüket előre is köszönjük. A környék lakói nevében: Molnár Mátyás Kunszentmárton Mit kaptak útravalóul, mi van a tarisznyájukban? Tavasz van, nyílnak a virágok, szép zöld a határ, és a kirakatok­ban megjelentek a tablók, a vég­zős diákok csoportos képei. Szé­pek, fiatalok, az út elején állnak. A kérdés csak az, mit kaptak út­ravalóul, mi van a tarisznyájuk­ban, és mit adott számukra az otthon, az iskola? Vajon meny­nyire lesz elegendő mindaz - a napjainkban változó időben? Lesz-e munkájuk, mely “a be­csület és dicsőség dolga”, a meg­élhetés alapja; terveik, vágyaik mennyire reálisak, mennyire vál­hatnak majd valóra? Mikor lesz saját otthonuk, fészkük, amire egy kis madárnak is szüksége van? Mi most a fontosabb: az anyagi, a szellemi, a szülői, a baráti kapcsolat? E kérdésekre a felnőttek sem tudnak egyköny- nyen válaszolni. Bíznak-e önma­gukban, társaikban, szüléikben, tanáraikban, hogy nem marad­nak egyedül? Mert egy boldo­gabb jövőt csak együtt nyerhe­tünk. Mindegy, hogy kiből mi lesz, de ahova a munka frontján kerül, ott szívvel, lélekkel tegye a dol­gát. Jó utat és egészséget kívá­nok mindannyiótoknak, s azt, hogy vágyaitok teljesüljön. Szeretettel egy 40 év előtti tablós diák: Molnár Ferencné Szolnok „Meddig tűrjünk még?” Tavaly tavasszal kezdték el a szennyvízcsatorna építését a tö­rökszentmiklósi Templom utcá­ban, ami alkalmazkodást, türel­met, nagy megértést kívánt az itt lakóktól. Úgy érezzük, nem hoz­szítettek, de a végeredmény az lett, hogy a sérelmünket elutasí­tották. Sajnos az itt lakó, főleg idős embereknek nincs pénzük arra, hogy szakértőt fogadja­nak... ta meg a várt eredményt. Ugyan­is nyár végén tapasztaltuk háza­inkon azokat a károsodásokat, melyek a csatornaépítéssel kap­csolatos munkálatok során kelet­keztek - a hónapokig tartó talaj- vízleszívatás következtében. Mindezt jelentettük a Csatorna­mű Társulat helyi kirendeltségé­nek, onnan továbbították a kivi­telezőhöz, majd - helyszíni szemle nélkül - elutasító választ kaptunk. Újabb kifogásainkra je­lentek meg a szakemberek a helyszínen - ez év január 15-én. Ekkor már jegyzőkönyvet is ké­Az utcánk végén lévő hatal­mas akna többször beszakadt, melyhez felvonultak a nagy munkagépek - körülbelül egy hónapja „boldogítva” az utca la­kóit. Embertelen körülményeket teremtettek, összevágták az utat, és esős időben sárban, pocsolyá­ban járunk munkába, vagy egy kilométeres kerülővel jutunk célba. Mindezt meddig tűrjük még? (Fotó: Mészáros) Az utca lakói nevében: Szabó Istvánná Törökszentmiklós Nem csak birkafőzésre futotta A karcagiak birkafőzéséről olvastam a május 2-i Néplapban - egy olyan blokkban, ahol a megyei majálisokról közöltek összeállítást. Ennek alapján olybá tűnhetett, a helyiek erejéből csupán egy birka­főző versenyre futotta; a lakosság egyetlen szórakozása a kondérok nézegetése, és a készülő birkapörkölt illatának élvezete volt. Bárki hallhatta, hogy 10 órától magyamótákat, operetteket, cigánydalokat énekeltek, és nem a rádióból jött a nóta, bár már ott is énekelhetnének azok, akik földijeiket szórakoztatták. A Múzeum Parkot megtöltő sokaság volt kíváncsi a jó hangulatú műsorra. Azán ott, a rotyogó pörkölttől 10-20 méterre balra, nem rendhagyó népi verekedés folyt, amitől jobb távol lenni, hanem korosztályos bajnok birkózóink és társai mutattak be egy-egy pillanatot edzésükből és keltek versenyre egymással, a fűre borított hatalmas szőnyegen. S egy másik fél órára a karatésok követték őket, tizennégy fiatal - a sárga övestől a feketéig, s jól megtervezett igényes bemutatóval. Mindkét sportág sok hívet szerzett magának ezen a délelőttön. A fák alatt is feltűnően sokan vettek körül valamit 10 órától, a délutánba nyúlva: Nem politikai vitakör, hanem sakkszimultán volt a javából. Egy szegedi 11 éves fiú és edzője ejtette ámulatba és tette próbára a karcagi sakkszerető ifjakat és idősebbeket. A négy óra alatt mintegy 150-200 partit játszottak le ketten, de volt méltó ellenfelük is, aki győztesen, néhányan döntetlen játszmával álltak fel a tábla mellől. A Kálmán utcai járókelők sem birkaebédre várva toporogtak a kövesúton, hanem a sátorosok kínálta portékákból vásároltak. (A kereskedők szép nyereséggel zárták a napot.) A déli kacaj, jókedv, ami a múzeum felől jött, nem pörköltfogyasztó társaság ebédközbeni vidámsága volt. Ők a gyermekszínpad tanárt-diákot figurázó műso­rán derültek jókedvre. Mint ahogy élményt adó volt a debreceni Ölveti Blues Band Együttes vájtfülűeknek szóló esti koncertje is. Sokan gondoskodtak arról, hogy jól érezze magát a majálisra látogató. Ezért köszönet mindőjüknek. „Cé” Karcag (név és cím a szerk.-ben) Szelídítés és igazi barátság A televízió április 27-i, „Útkere­ső” műsorán elmélkedem - bár a szereplőket látva, az első pillanat­ban világossá vált, nem az én kor­osztályomnak, hanem a 18-22 éve­seknek szólt. Már több adáson ke­resztül Exupery: A kis herceg című ifjúsági regény egy-egy részlete szolgált a vita alapjául. A kis her­ceg és a róka beszélgetéséből a sze- lídítést értelmezik, vitatják, hiszen a rókával enélkül nem lehet játsza­ni. Majd később a felelősség kö­vetkezett (volna), s ennek nyomán a barátság. Azt kellett tapasz­talnunk, hogy a szómagyarázatnál leragadtak. Nem került szóba, hogy a szelídítésen keresztül jut­nak el (mi, emberek is) egymás megismeréséig, s lesznek barátok­ká. Ehhez sok türelemre van szük­ség. Közben mindkét félnek meg kell változnia, megszelídülnie. Ehelyett még a diktatúrát is több­ször emlegették azon alapulva, ha valakit meg akarnak szelídíteni, ar­ra rá kell kényszeríteni az akaratu­kat.!?!) Ez valóban erőszakos rá­hatás a másik fél jellemére, de ilyen módon csak a gyenge jellemű emberek szelídítését lehet elérni. Ebből nem is fakad igazi, szívet melengető, jóban-rosszban kitartó barátság. Lehetett volna ezt az el­mélkedést - a könnyebb megértés végett - az élet több területére is átvinni. Lehet, hogy meredek, de nekem most a közlekedés jut az eszembe: Miért az a sok közlekedési bal­eset? Mert “ÉN” akarom az el­sőbbséget magamnak (szabály ide vagy oda); hogy körültekintsek, mérlegeljek? - eh, bele kell vágni, lesz, ahogy lesz, már nehezebb helyzetet is megoldottam; koc­káztatom magam és utasaim életét. Mert még az ember sincs megsze­lídítve. Nem a szív dönt a tettek előtt, csak a technikában bízunk, s akarunk másokat is legyőzni, min­den áron. Hogyan is szelídítsük egymást? Én csak kismotoron, ke­rékpáron és gyalog közlekedem. Amikor még keskenyebb és rosszabb utakon kellett kockáztat­ni az életünket, különösen ha sáros volt az út, félrehúzódtam a gyor­sabb, s általában a négykerekű jár­művek elől. S mi volt a partner reagálása? A hatalmas teherautó lesöpörhetett volna az útjából, de ő is félrehúzódott, lelassított, szin­te fél kerékkel a padkára került. Ezen mindketten mosolyogtunk, kézintéssel köszönetem küldtem, és szó szerint alkalmi barátságot kötöttünk. Ugyanakkor, mint gyalogos, mindig számítok ma is arra, hogy a még meg nem szelídített jármű­vezetők nem állnak meg a zebrá­nál, nekem kell felkínálni az áthaj­tás lehetőségét. A kerékpárosok szelídítésében viszont kénytelen vagyok többször is közreműködni, amikor - kerékpárút hiánya miatt - a közúton pedálozunk, nem is min­dig a jobb oldalon, sokszor imbo- lyogva... és nem ritkán ketten-hár- man egymás mellett. Nem népsze­rű feladat, bármily tréfás is az em­ber. Visszatérve a fiatalok “útkere­sésére”, a műsorra, mely igen hasznos az önmegismerésükhöz, a sokszor zabolátlan temperamentu­muk megfékezéséhez. Ilyenkor megérzik azt is, az „ÉLET”-hez még mennyi könyvekből gyűjtött bölcsességre (a vitánál hiányolt szókincsre), mindennapi életta­pasztalatra, és nem utolsósorban igaz barátokra van szükségük. Azokkal összemérve, ütköztetve véleményüket, törekedjenek az igazság keresésére - jellemükről lecsiszolva az érdességet, amellyel megbánthatnak másokat. Míg egy­más megértésén keresztül felcsil­lan, hangot kap a szívük is. Nagy János Tiszafüred A panaszos tévedett A szerkesztőségünkhöz kül­dött levél nyomán kerestük meg a Jászberényi Polgármesteri Hi­vatalt, mert a “Kerékgyártó úti Kökény család” igazságtalannak tartotta a Hitelbank melletti, régi épület lebontásával kapcsolatos eljárást. Azt, hogy a bontásból származó anyagot a város pol­gármestere egy szerintük millio­mos üvegezőnek adta oda. A hi­vatalban azt a tájékoztatást kap­tuk, hogy nem tudnak a bontással kapcsolatos fejleményekről, a polgármester sem, hiszen nem tartozik minden szanált épület bontása, az abból származó anyag értékesítése a feladatkö­rükhöz. Az említett épület bontá­sára a Közlekedési és Metroépítő Vállalat hirdetett pályázatot. Abban az irányár (kikiáltási ár) mellett megjelölte azokat a fel­adatokat is - szállítás, a terület megtisztítása, rendbehozatala -, amelyek a bontást végzőre tar­toznak. A KÉV-METRO Szabó Béla helyi lakos pályázatát fo­gadta el. Valószínű azért, mert ő ajánlott fel legtöbbet a bontásból származó építőanyagért, és mert bíztak benne, hogy teljesíti a pá­lyázatban megjelölt egyéb fel­adatokat is. Szabó Béla tehát nem a polgármestertől kapta ,a használt építőanyagot, hanem törvényes úton meghirdetett és elnyert pályázat alapján, a fenn­álló rendelkezések betartásával vásárolta. - illés ­Hozzászólás cikkeinkhez Hitegették a Elitistának nevezik ma azt, aki pozitív jelzőkkel illet olyan tevé­kenységet, mely a valóságban mást mutat. Ezzel kapcsolatban - hozzá­szólva a Hitelek az OTP-től című, március 8-i íráshoz - említek példát arra, amikor a vállalkozók hitelű- gyében - úgy szakmailag mint üz­leti szempontból - minősíthetetlen vállalkozókat módon járt el az OTP szolnoki fi­ókja. Noha az említett cikkben el­hangzott: elsősorban a kis- és ma­gánvállalkozók hiteligényét igyekszik kielégíteni. Empirikus vizsgálataim során azokat a rentábilis vállalkozásokat kisértem figyelemmel, melyek gazdálkodása, fizetőképessége ­A tárgyalóteremből Az iskolát se „hanyagolta” el a kocsmák fosztogatója Valamikor, talán amikor ép­pen józan volt, megpróbálhatta kiszámítani, hogy mennyi pénzt hagyott már a kocsmákban. El­képedhetett: milyen sok, és mi­lyen jól jönne egy összegben az, amit poharanként leeregetett a torkán? Elképzelhető az is, hogy egyszer csak kiokoskodta: ha ő adta oda azt a pénzt, miért ne venné vissza? Lehetséges, hogy így lett belőle Jászberény első számú kocsmafosztogatója. A „megtisztelő” cím Rékasi Ottót, Jászberény, Kerékgyártó út 34. szám alatti lakost illeti. Szívós és következetes munká­val lopott, rabolt, okiratot hami­sított - legszívesebben mégis a kocsmákat fosztogatta. Legutób­bi büntetését - a 10 hónap börtönt - is úgy szedte össze, hogy ital­boltba, tört be. A börtönből 199Ö. augusztus 20-án szabadult - ked­vezménnyel. Ám a feltételekhez kötött kedvezménytől Rékasi nem hatódott meg. Ä szabadulá­sát követő másfél hónap múlva újból betört és lopott. A bűncse­lekmény színhelye ismét a tíz hó­nap börtönbüntetést hozó, Bat­thyány úti büfé-falatozó (ital­bolt) volt. Baltával feszítette fel a hátsó bejárati ajtót, és az üzlet­ből több mint 20 ezer forint érté­kű zsákmánnyal - dohányáruval, itallal, magnóval, kazettával - tá­vozott. Pár nappal később - talán, mert kedvelte a kitaposott utat - ismét a Batthyány úti büfébe tört be. Ezúttal a mosdóhelyiség ablakát védő vasrácson nyitott rést, így jutott be a helyiségbe. Közel 50 ezer forintot én az a márkás do­hányáru, magnetofon, video-ka- zetta és készpénz, amit elvitt. Lo­megfelelő jogi biztosítékaikkal - a sikeresek közé sorolhatók. Két túrkevei nemzetközi áru­szállító - akik a megyében elsőként léptek ki a nemzetközi piacra és végeztek színvonalas munkát - a piaci koncessziós törvények sze­rint beruházni kényszerült; üzleti stratégiájukat váratlanul érte az adminisztratív előírás, így sürgő­sen forráshoz kellett jutniuk. A szolnoki OTP egyik előadója azt tanácsolta, vegyenek fel vállalko­zói kölcsönt, s közölte a feltétele­ket: február lévén, 30 % saját tőke, másfélszeres fedezet és 33-37 % kamat. Vállalkozóink ekkor még nem is sejtették, hogy egy hónap elteltével még mindig a papírokat hozzák-viszik az OTP-be, és nem számítottak arra sem, hogy majd változnak a feltételek is. A két vállalkozó partnerei nyu­gatnémet és osztrák cégek, akik a további együttműködési szándé­kukat kizárólag írásban fejezték ki. Fuvarajánlataik alapján - nem kis pénzért - szakemberrel elkészíttet­tek egy komplett beruházási meg­valósíthatósági tanulmányt, mely­nek mutatói magasan meghaladták még a világbanki követelménye­ket is - hatékony és jövedelmező, költségracionális tevékenységük­nek köszönhetően. A tanulmány beadásakor kérték, hogy mielőbb döntsenek a hiteligényükben, mert ha nem támogatják, máshol veszik fel; külföldi partnereik bizalmát nem veszíthetik el. Ezek után a tanulmányhoz még kértek ilyen­olyan módosítást - egyenként. Amikor Turkevéről Szolnokra vit­tek egy iratot, másnapra másmi­lyen kellett, harmadnapra egy újabb, majd még egy aláírás, az­után - a hivatalos fedezeti felérté­kelésen túl - egyenként szállították a kézzel írt fedezeti felajánlásokat ... stb. A hol ilyen, hol olyan infor­mációért legalább hússzor tették meg a Túrkeve-Szolnok 120 km- es, és tízszer a Túrkeve-Budapest 300 km-es távolságot. Egy hónap elteltével például azért, mert “ná­luk az előszámla nem elég, előre kell a hivatalos végső számla”. Természetesen ez képtelenség pós természetéről árulkodott, hogy a 4 kockás asztalterítőt is magához vette. Talán óvatosságból, vagy mert megsajnálta a vendéglátósokat, elhatározta, hogy más területen próbál szerencsét. November 5- én éjjel a jászberényi Gyetvai Já­nos Általános Iskolába tört be. Oda, ahol annak idején őt is be­avatták a betűvetés, a számolás rejtelmeibe. Diavetítőt, elektro­mos kézi fúrógépet és a gyakor­lati oktatást segítő egyéb szer­számokat lopott el. Ezzel több mint 12 ezer forint kárt okozott az amúgy is anyagi gondokkal küzdő iskolának. Ami az iskolának sok volt, az neki, a jól kereső kocsmafoszto­gatónak kevés. Ezért határozta el, hogy visszatér a vendéglátói szakmába. Öt nappal az iskolai látogatás után a Hatvani úti Szi­get falatozóba tört be, és egy hét múlva újból azt a vendégfogadót tisztelte meg látogatásával. Mindkét esetben a márkás, kül­földi cigarettákat kereste, és csak fanyalogva vitte magával a hazai gyártmányt. Az okozott kár így is elérte a 25 ezer forintot. Utol­jára a Báthory úti élelmi­szerboltba tört be, mert a követ­kező útja már a vádlottak padjá­hoz vezetett. A Jászberényi Vá­rosi Bíróságra, ahol dr. Gondos Imre tanácsa tárgyalta Rékasi Ottó ügyét. Többrendbeli, foly­tatólagosan elkövetett lopás mi­att 1 év 10 hónap büntetésre ítélte és 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság elren­delte a korábban elengedett bün­tetés letöltését. Az ítélet nem jogerős.- ésal ­volt. Pedig már úgy tűnt, hogy minden megvan, ami egy hatmilli­ós hiteligényhez szükséges. A hitelkonstrukcióban szerepelt- a „devizakitermelést” igazoló szándéknyilatkozatok mellett - a hivatalos fedezeti igazolás. A vál­lalkozók a 150 %-os fedezettel szemben 280 %-os fedezetet aján­lottak fel, és megjelöltek informá­ciós forrást, ahol hitelt érdemlően meggyőződhet az OTP arról, lesz fúvarengedélyük is. Ezzel szem­ben az előadó olyan ügyféltől kért információt, akinek az autójára - 10 éves - eleve nem adható ki fu­varengedély. Amikor ismét úgy nézett ki, hogy minden szükséges dokumen­tumot, iratot beszereztek, beter­jesztettek, másnapra kiderült, az előadó csak úgy fogadja el a tanul­mányt, ha a 280 %-os fedezeten felül még ott, azonnal csatolják a garanciabiztosító kezességvállalá­si nyilatkozatát. Tehát fizessenek be 700 ezer Ft-ot e célra, és majd utána eldől, hogy megkapják-e a kért hitelt. Ékkor a két vállalkozó- kellő indulattal felvértezve - pá­lyázatát elvitte egy szolnoki bank­ba, ahol még aznap megkapták a hitelt. Sőt a felajánlott fedezetnek is csak a 150 %-ára volt szükség, a 280 %-on felüli 700 ezer Ft-os ke­zesbiztosítást pedig nevetséges­nek tartották. Tekintettel a vállalkozók ki­emelkedő piaci jövedelmezőségé­re, pozíciójára, a bank az MNB-től kamatkedvezményt kért és kapott a számukra. Mindez egy nap alatt valósult meg. A tanulság: 100 ezer Ft-os költség és kétmillió elmaradt haszon, mely kizárólag abból adó­dott, hogy a vállalkozókat hiteget­ték. Egy hasonlattal élve, az ügyben főszerepet játszó Pappné Hajnalka úgy gondolta, hogy humánusabb, “ha a vadász a kutyája farkából nem egyszerre vág le 15 centit, hanem naponta egyet-egyet”. Hód ősi Judit közgazdász egyetemi hallgató Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents