Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-05 / 78. szám
A gazdaság idei kilátásai Budapest. Az idei első konjunktúra-jelentéséről tájékoztatta tegnap Budapesten a Ko- pint-Datorg Konjunktúra-, Piackutató és Informatikai Intézet a sajtó képviselőit. A jelentés, amely a magyar gazdaság és a világgazdaság helyzetét és kilátásait elemzi, 1991-et kritikus évnek ítéli a gazdasági folyamatok szempontjából. A jelentés összeállítói a magyar gazdaság számára a legnagyobb veszélyt az infláció felgyorsulásában látják. Győrött lesz a megnyitó A Magyar Nyelv Hetének országos megnyitó ünnepségét április 22-én Győrött tartják; szónoka Göncz Árpád köztársasági elnök lesz - jelentették be a tegnapi sajtótájékoztatón Győrött. Á továbbiakban elhangzott: a rendezvénysorozatra ezúttal 25. alkalommal kerül sor. Ezzel összefüggésben emlékeztettek arra, hogy negyed századdal ezelőtt az anyanyelv ápolását felkaroló első magyar nyelvi hét országos megnyitójának is a Rába- parti város adott otthont. Castro: Kubában a nehézségek fokozódhatnak Havanna. Fidel Castro kubai államfő szerdán elismerte, hogy országa a forradalom 32 évvel ezelőtti győzelme óta az egyik legnehezebb időszakot éli át. Egy több tízezer résztvevővel megrendezett havannai nagygyűlésen mondott beszédet az elnök, aki azt is értésre adta, hogy a nehézségek a jövőben tovább növekedhetnek a szigetországban. Az Egyesült Államok megnevezését kerülve Castro hangsúlyozta: imperialista körök arról álmodnak, hogy Kubában a nehézségek elviselhetetlenné válnak. A kubai nép azonban - Castro szerint - kész bármilyen mértékű hiány elviselésére is a forradalom érdekében. Mentőhelikopterbázis Igái. A gyógyvizéről ismert Somogy megyei Igái község lakói nemrég még joggal voltak büszkék a községükben felállított helikopteres mentő- szolgálatukra, mára azonban elmúlt jókedvük, ugyanis egy hónapos működés után a szolgálat - pénz hiányában - megszűnt. Laktanyából főiskolai központ Dunaújváros. Főiskolai centrumként kívánja hasznosítani a városban várhatóan júniusig megüresedő szovjet laktanyákat, valamint a hozzájuk tartozó épületek egy részét a dunaújvárosi önkormányzat. A kaszárnyákat, a könyvtárt, az egészégügyi épületet és a kilenclakásos tiszti szállást a szovjet csapatok távozását követően a miskolci egyetem dunaújvárosi főiskolai kara veszi majd birtokába, s a közműépítési és korszerűsítési munkálatokat követően oktatási intézményként - benne kollégiummal - hasznosítja azokat. Az elképzelések szerint a felújítási munkálatokat és a szükséges új épületek tető alá hozását 1995-ig végeznék el saját erőből, önkormányzati támogatással, illetve pályázat útján nyert pénzeszközök fel- használásával. Itthonról 1991. ÁPRILIS 5. Helyreállt bizalom Egy, a múlt szombaton megjelent riportban (Új lakásból kiköltözők) szóvá tettük a Széchenyi lakótelepen, az ÁEV kivitelezésében és értékesítésében készült és megvásárolt lakások tulajdonosainak panaszait, illetve a vállalat generál igazgatójának a felvetett gondokra, hiányosságokra adott válaszát. Amint az írásból kiderülhetett, a lakók kezdeményezésére és részben a mi közvetítésünkkel megállapodtunk egy megbeszélés létrejöttében a lakók és a vállalat vezetői között, mindkét fél közös érdekeinek érvényesítése, a problémák sürgős és biztonságos megoldása céljából. Erre az április harmadikén megtartott megbeszélésre a sajtó is meghívót kapott, hisz az ÁEV vezetősége - értékelendő korrektséget tanúsítva - nem akart elzárkózni a nyilvánosság elől. A lakók ezúttal szakszerű rendbe foglalva terjesztették elő jótállási igényeiket, amelyeket még jónéhányan szóbeli megjegyzésekkel is kiegészítettek. (Nem sorolom fel, kissé rend- szertelenül ugyan, de benne voltak a riportban.) Az elhangzottak után a vállalat szép számban jelen lévő vezetői rövid tanácskozásra vonultak vissza, s mi vei addig a panaszokra hallgatással reagáltak, csak találgatni lehetett, mi következhet különértekeze- tük után. Bevallom, a makacs, a vélt igazához konokul ragaszkodó, hatalmi helyzetével élő, az állampolgárijogokat félvállról kezelő praktikák egy részének túl- tengése idején meglepetésként ért engem is, a lakókat is az a lépés, amely következett. Dr. Lits József igazgató egy emlékeztetőt készített, olvasott fel és nyújtott át a meghívottaknak. Mivel nekem is jutott egy példány, gondolom, nem sértek titkot, ha - nem titkolt örömmel - idézem néhány mondatát: „Az átadott, rendelkezésünkre bocsátott, lakók által aláírt feljegyzésben foglalt hibákat vállalatunk maximálisan elismeri. Az ezt követő hozzászólások valós tényeket, problémákat vetettek fel. A fentiek egyszer és mindenkori rendezése érdekében munkabizottságot jelölök ki.” (Tagok felsorolása.) „Ezen munkabizottság 1991. április 8-i időponttól tulajdonosokkal egyeztetve ismételten felméri és megállapítja a lakásokon belüli minőségi hiányosságokat, és megjelöli a kijavítás időpontját... Azokban az esetekben, ahol ezek nem lehetségesek, felelősséggel dönt az értékcsökkentés nagyságáról.” (...) „Kérem ajelenlévőket, hogy amennyiben jelen emlékeztetőben foglaltakat nem, vagy nem határidőre hajtaná végre a munkabizottság, úgy közvetlenül felém szíveskedjenek jelzéssel jönni.” Aláírás: dr. Lits József igazgató. A lakók elismeréssel vették tudomásul az emlékeztetőben foglaltakat, arcukon a derű nem tűnt keserűségtől terhesnek, mint tapasztalhattam néhány héttel ezelőtt. Azt hiszem, helyreállt a bizalmuk az ÁEV-vel szemben. Az én bizalmam biztosan helyreállt. Pedig nem történt csoda, csak ennyi: egy vállalat vezetősége komolyan vette a szerződő felet (jelen esetben az egyszerű állampolgárt), nem lerázta a „kellemetlenkedőt”, hanem partnerként tárgyalt vele jogos igényeiről. Riporteri magnóm hangfelvételéből egyetlen mondatot idéznék, amely Lits igazgató úr szájából hangzott el: „Én még egyszer elnézésüket kérem munkatársaim nevében a kellemetlenségekért.” Ez már „európai hang”! Megpróbálom utánozni... Elhangzott a megbeszélésen, hogy a riport közlése anyagi és erkölcsi veszteséget jelent a vállalatnak. Ünnepélyesen kijelentem, nem ez volt a célom, és az írásból kitűnt, hogy a lakók célja is távol állt ettől. Én akkor is meghallgattam és megírtam Kin- dernay Kálmán generál igazgató úr véleményét, és most is hangsúlyoznám: az emlékeztetőben foglaltak bizonyítják, hogy az ÁÉV-nek van és lehet presztízse. Molnár H. Lajos LadagyartO tizem Szentgotthardon. Szentgotthárdon, a Triax Ipari Szövetkezetben - nem messze a hármas határtól - elkészült a ládagyártó üzem. A 65 millió forintos beruházáshoz a cég 16 milliót nyert egy hazai exportbtívítö pályázaton. Az új üzemben - ahol jelenleg mindössze harmincán dolgoznak - évente egymillió 200 ezer, egyszer felhasználható gyümölcsládát gyártanak 50 millió forint értékben. A tekintélyes árumennyiség 50-60 százalékát Ausztriába és Olaszországba exportálják.MTI-fotó: Czika László Kosárlabda - bajnoki döntő Ennyit számít a hazai pálya? ZTE Heraklith - Szolnoki Olajbányász 92-74 (44-37) Zalaegerszeg, 4500 n., v.: Král, Váradi. ZTE: Farkas 21/3, Dobi 2, Bodrogi 12/3, Lekarauskas 18, dr. Bencze 3. Csere: Lukosius 10, Bence T. 6, Földesi 16, Kovács 2, Kiss A. 2. Edző: Farkas Sándor. Szolnok: Tyubin 21/3, Abel- janov 13, Horváth 7, Tóth A. 8, Berkics 15. Csere: Kmézic 2, Kis P. 4, Judik 4. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc. Az eredmény alakulása: 5. p.: 8-8, 10. p.: 20-18, 15. p.: 30-26, 25. p.: 50-45, 30. p.: 66- 51,35. p.: 76-62. Szinte kihalt Szolnok belvárosa tegnap délután, minden sportkedvelő a televízió előtt ült, reménykedve figyelve az Olajbányász kosarasainak zalaegerszegi fellépését a bajnoki döntő második felvonásában. A piros-feketék szerezték meg a labdát a feldobás után, de Berkics közeli dobásacélt tévesztett. Nem úgy Lekarauskasé, majd Földesié, ezzel a hazaiak ragadták magukhoz a kezdeményezést. Abeljanov legszebb napjaira emlékeztetőén kezdett, horogdobásai révén tartotta a lépést az Olaj (8-8). A két csapat taktikája hasonlított a vasárnapi mérkőzésen látottakhoz, és Farkas most is árnyékként követte Tyubint. Ekkor úgy tűnt, a szolnoki legények nem ijednek meg a közönségtől, meglepően nyugodtan játszottak, partiban voltak a Heraklith-tal. Farkas edző időkérését követően azonban szárnyakat kapott a kékfehér gárda, többpontos előnyre tett szert (34-27), bár különösebben nem ijesztettek rá vendégeikre. Igaz, ebben az időben csak Tyubin dobott kosarat az Olajbányász részéről, mégis úgy látszott, nincs nagyobb baj. Abeljanov csodálatos szerelésével, majd pöcijével folytatódott az összecsapás. Megtorpant a ZTE, egészen egy pontra felzárkózott az Olajbányász (44- 43). Ettől kezdve azonban már csak egy csapat volt a pályán, a tavalyi bajnok Heraklith. Szemre is tetszetős játékot nyújtva egyre jobban elhúzott ellenfelétől a Bodrogi dirigálta legénység, s a második félidő felétől csak a különbség volt kérdéses. Rezák mester is érezte, hogy eldőlt a találkozó, gyengélkedő kulcsembereit - Tyubint, Abeljanovot, Berkicset - lecserélte, gondolván a harmadik meccsen talán valamivel frissebbek lesznek majd. A vártnál lényegesen biztosabb hazai siker született, ám ezzel még nem dőlt el a bajnoki cím, folytatás vasárnap délelőtt a Tiszaligetben. (GJ) Amit a japánokról tudni kell A hölgy csak kirakatbábu, de az úr valóságos. Takács Gábor, aki már majdnem mindent tud, amit a japánokról tudni kell A holnap és holnapután megrendezendő Japán Napokra Szolnokon több japán vendéget is várnak. Takács Gábor a magyar-japán baráti kör szolnoki csoportjának ügyvezetője munkatársunknak az európaitól eltérő japán szokásokról mondta el azokat az alapvető dolgokat, amit ajapánokról feltétlenül tudni kell ahhoz, hogy a velük való kapcsolatok sikeresek lehessenek.- Az alapvatő különbség eszerint a férfiak és a nők viszonyánál kezdődik. Rendkívüli módon érvényesül a magyar személyi- szám-rendszer: a férfi az első, a nő csak és kizárólag másodrangú. A japánok nagyon udvariasak, mégis a velük való beszélgetéskor alaposan meglepődik az európai ember. Hosszan beszélnek, várjuk a választ, és a végén rájövünk, hogy nem mondtak semmit, vagy csak nagyon keveset. A japán válaszokban mindig benne rejlik a bizonytalanság - de ez nem jelenti azt, hogy bizonytalanok. Külföldön leginkább angolul beszélnek, mégis nehéz angolul is megközelíteni őket. A sok „azt hiszem, úgy gondolom, talán, nem is biztos” kifejezés között nehéz a lényeghez férkőzni, azt a sejtelmességet visszaadni, amellyel a japán ember gondolatait kifejezi. Éppen emiatt nehéz magának a japán nyelvnek is a megértése, hiszen ritkák az állítások. Ez teljesen más világ. Abban a pillanatban, amint Japánba érkezel, egy sajátos eufória vesz körül - és nagyon nehéz ebből „kigyógyulni”. Mindaz, amit itt elmondtam, ott benne van a levegőben árnyaltan, finoman. Japánban hangos szót nem lehet hallani. Kedvesek, udvariasak. A környezetükre nagy figyelmet fordítanak, ezért Éurópában igyekeznek az európai szokásokhoz alkalmazkodni - persze japán módra, s így itt is japánok maradnak. Nem szívesen fognak kezet, viszont fontos és kötelező a névjegycsere! Péli István panasza Péli István megette már a kenyere javát, hiszen a püspökladányi születésű férfi a 73. esztendejét tapossa. Feleségével együtt három gyereket tisztességgel felnevelt, és a vasúttól került nyugdíjba. 1965 óta Örményesen, az állomás közelében lakik. 1945-ben már tagja a Kisgazdapártnak. Mondhatja valaki, azért, mert bizonyára szép summa földet örökölt. Téved, aki ezt állítja, mindössze annyi föld lesz az övé, ahová halála után kerül. Ennél több aligha, mivel a szüleinek sem volt. Szókimondó ember hírében állt, ezért a Kisgazdapárt pár évtizedes szüneteltetése idejére finoman fogalmazva az árnyékos oldalra került. Örményesen úgy ismerték, mint csendes, átlag nyugdíjast. Holott a valóságban rengeteget vívódott a körülötte zajló, részben őt is érintő igazságtalanságokon, azon, hogy minden politikai tévedés legjobban a maga formájúakat, a kisembereket sújtja. Más pártnak éppen ezért soha nem lett a tagja. Amikor 1989-ben elkezdődött a pártok szerveződése, ő, akár emberöltővel korábban kitartott a kisgazdák mellett, és azóta ő a párt községi szervezetének elnöke. * Szinte levelezésben volt a fél országgal: miniszterekkel, az országgyűlés elnökével váltott szót, sőt jó néhány cikket is megjelentetett: többek között a mi lapunkban is. Tavaly szeptember 17-én azonban valami olyasmi történt vele, amely nyomot hagyott emlékezetében. Történt ugyanis, hogy a tanácsházától ötven méterre lévő presszóba választási plakátot szeretett volna kifüggeszteni. Alig telt el egy kis idő, amikor az ott-tartózko- dók közül felállt egy férfi, megragadta az idős embert, majd letegezte, mondván: te vagy az a kisgazdavezér? Pár percig tülekedtek, lefogva tartotta, majd az. emberek szabadították ki a kezei közül. Mi tagadás, ez az incidens alaposan megviselte az idős embert, aki azóta sem érti a történteket, ezért keresi az igazát. * Vizsgálta az ügyet a törökszentmiklósi városi, a megyei rendőrkapitányság, eljutott a híre a Kisgazdapárt országos központjába, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkári hivatalába. Ő pedig nem tudja túl tenni magát az egészen, mondván évtizedekig arra várt, hogy többpártrendszer legyen. Végre ez bekövetkezett, és akkor őt olyan inzultus érte, amely egy igazi demokráciában elképzelhetetlen. Elvégre ő mindössze a munkáját végezte, tette, éppúgy, ahogy más pártok nevében ugyanezt, azaz a plakátragasztást mások csinálták. Ő nem szólt rájuk, ellenük egy szót sem. * Péli István nem bosszúálló, és ezt az ügyet semmiféle bíróság elé nem akarja vinni. Mindössze annyit szeretne elérni, hogy az illető - ha már ezt tette vele - a polgármester úr előtt kérjen elnézést tőle. Az esetről tud a polgármester is, és kész a békéltető szerepre. Feltéve, ha az érintett harmadik személy is hajlandó erre. Az egészet elolvasva bizonyára mondhatná valaki: nem nagy dolog, szóra sem érdemes, hiszen akadnak ennél súlyosabb esetek is. Meglehet, van némi igazság az állításban, de hogy mégis foglalkoztunk az üggyel, annak egyetlen egy az oka. Péli István „kisember”, világéletében az volt: nem gyűjtött vagyont, földet, ingatlant, kocsit. Szegényen élt, él, ahogyan akisemberek tízezrei. Igaz, hogy már elmúlt hetvenéves, de úgy érzi, hogy talán még mindig tehetne valamit a hozzá hasonlóak érdekében. Mindössze ez az oka, hogy közreadtuk életének, panaszának rövid summáját. D.Sz.M.
