Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-30 / 99. szám

Nyílt tér 1991. ÁPRILIS 30. Levél dr. Mizsei Bélához A hét főszerkesztőjének Megjegyzések egy felszólaláshoz Az MTV legyen pártatlan! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a parla­menti felszólalásában elhangzott „markánsabb’ ’ kijelentéseire re­agáljak, és egy-két gondolatot hozzáfűzzek. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy „még!” ezt megteheti egy egy­szerű választópolgár a kivívott demokratikus jogállamunkban. Ne vegye sértésnek, Mizsei úr, amit most leírok, de azt kell mon­danom, hogy ön megint sok sár­golyót készített elő, hogy kis ta­lálati pontossággal, vaktában el­dobálja, kevés találati valószínű­séggel. Kedves engedelmével idézek egy-két gondolatot a fel­szólalásából. „Mielőtt a tőke beáramolna hozzánk, arra akarják felhasznál­ni az ELÉGEDETLENSÉGET egyesek, hogy még egy utolsó kísérletet tegyenek a hatalom megszerzésére.” Hát én nem tu­dom, és főleg mint egyszerű ma­gyar állampolgár, nem is érzéke­lem a tőkebeáramlást. Az elége­detlenséget viszont igen, ahhoz csak ki kell lépni az utcára, és a téma az utcán és a kukáknál he­ver. Hát, tisztelt Képviselő úr! Aki egy ilyen szétzilált hatalom megszerzésére tör, az szerintem nem ebben az országban él. Ön, mint képzett politikus, gondo­lom, el tudja dönteni, hogy vala­ki hatalomra vagy pedig csak a dolgozók képviseletére tör. Az meg már szinte hiányozna az ál­lampolgárnak, ha nem látna a té­vé képernyőjén olyan „megka­pó” jeleneteket, mint amilyene­ket Ön is tud produkálni. Mert ugyebár a nemrég még csodált dr. Torgyán Józsefről Ön olyan dolgokat is elmondott („rózsa­dombi villa, Thürmer-bérenc stb. ’’), amelyeket az egyszerű ál­lampolgár nem tudott. Tisztelt Mizsei úr! Ön demagógiával vá­dolja Torgyán urat, amivel talán egyet lehet érteni. De tisztelettel megkérdezem, hogy Ön mentes -e a demagógiától? Én azt hi­szem, hogy ezek a goromba ki­rohanások nem használnak az ország legmagasabb törvényho­zó testületé tekintélyének. Az viszont hiányzik, hogy döntése­ik meghozatala előtt néha a ma­gyar népet is megkérdeznék, mert ahhoz, hogy az Ön által is említett elégedetlenség csök­kenjen, nemzeti konszenzusra volna szükség. Azok a cserepes tanyák pedig, amit Ön ideális települési vi­szonynak emleget, döntse el az élet, hogy az-e. Nyilván a fiata­loknak romantikusnak tűnik a petróeumlámpával való világí­tás, akinek tetszik, próbálja meg. Én a világért sem tenném, mert nekem abból az Ön által dicsőí­tett tanyai életről szomorú ta­Adomány az alapítványra A kereszténydemokráciáért A KDNP Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Szervezete az Új Néplapban is megjelent közle­mény alapján szerény lehetősége szerint ezer forinttal járul hozzá az alapítvány támogatásához, to­vábbá, hogy lelkesítse ajókedvű adakozókat a szolnoki Széche- nyi-lakótelepen felépülő új gö­rög katolikus templom részére is ezer forint, a martfűi római kato­likus templom építéséhez szin­tén, valamint a napjainkban fel­újított és felszentelt kengyeli re­formátus templom költségeihez ezer forint támogatással járul hozzá. A jókedvű adakozókat szereti az Isten. Csak a „Tízparancsolat’ ’ meg­tartása képes szinte egyedül bol­doggá tenni földi életünket. Ma ezrével alkotják az emberek ma­guknak és másoknak a törvénye­ket, de nem képesek rendre sza­bályozni az emberi életet. Min­denkor, amikor az emberiség el­tér a Tízparancsolattól, alkothat magának millió törvényt is, vég­zetes bajok érik az embert, társa­dalmat, életet! Jézus Krisztus ko­rában is így volt: a bűn már-már eltemette az emberek életét, ak­kor jött Ő és megújította az em­ber szövetségét Istennel: de az emberben megmaradt a gyarló­ság hajlama! Emiatt ma is bajban van az élet és az ember! Nem a mindenség, csak az ember élete, jelene, jövője. A Mindenséget képtelen a véges tudású ember megsemmisíteni, csak az életét és életének feltételeit, mely cse­lekmények nem maradnak kö­vetkezmény nélkül sem az egyénre, sem az összességre, az ember alkotta törvények is fele­lősségre vonnak az egyénileg és csoportosan elkövetett bűnökért! Jó lenne már az embernek ennyi évezred után szeretetben, békességben, jólétben élni, nem­csak egyeseknek, nemcsak az önzőknek, telhetetleneknek, mindenkinek: a Világot Isten minden ember otthonául adta használati utasítással, Szent Tör­vényeivel, melyek boldoggá ten­nék minden ember életét, csak embernek kellene lenni, be kel­lene azokat mindenkinek tarta­nia. Az ember választhat, dönt­het jó és rossz között! Jézus Krisztus Életét adta, hogy bűne­inket megváltsa, megbocsátást szerezzen számunkra! Nekünk már csak követnünk kell Őt! Megtartó, éltető törvényeit! Nekünk már nem kell keresz­ten meghalnunk, de vállalnunk kell az Ő keresztjét, Életének misztériumát, és vállalni, valla­ni, hinni, terjeszteni Szent Evan­géliumát! Ezáltal leszünk önzet­len emberekké, felelős lényekké, Isten gyermekeivé, és lesz jutal­munk az Örökélet, Feltámadás! Ez magyar nemzetünk ezer­éves felvállalt hite, megmaradá­sunk záloga, keresztény útja, mai nyelven a Magyar Keresz­ténydemokrácia! Vállaljuk tél ma, amikor már békés eszközök­kel, megértéssel, közös meg­egyezéssel történnek a kérdések megoldásai! Ne váljunk ki az emberi társadalomból, ne le­gyünk felelőtlen élőlényei a Mindenségnek, Harmóniának, melyben minden fűszálnak, min­den hajszálnak, minden por­szemnek megvan a maga rendel­tetése! Menjünk szavazni, ha hívnak! Szorgalmas, békés tevé­kenységgel, beleszólásunkkal segítsük a közjó megvalósítását, szeretetvilágát, melyért Jézus Krisztus a Mennyekből eljött a Földre (elhihető, hiszen már az ember is felment a Holdra) és Életét adta, hogy bűneinktől megválthasson, és hogy nekünk életünk lehessen! Feltámadunk! Deák András Szolnok pasztalataim fannak, amit nem kívánok most részletezni! Nem kívánom tovább ecsetel­ni az elhangzó „farkasüvöltése­ket”, de arra kérem Önöket, hogy annak az elvárásnak szíves­kedjenek eleget tenni, amivel a választópolgárok megbízták Önöket. Elnézését kérem, Kép­viselő úr, ha helyenként kemé­nyebben fogalmaztam, de tanu­lékony ember vagyok (még min­dig), és az etalonok most ilyenek. Tisztelettel: Tolnai Antal Szolnok Tisztelt Pálfy Úr! Ön A hét című televíziós műsor­ban kategorikusan megbírálta a magyar sajtót, annak tevékenysé­gét elítélte, mert - Ön szerint - alap­talanul vádolja némelyik a fennál­ló kormányt. Nem vitatván, hogy vannak szélsőséges esetek, mégis fölháborodom azon a merészsé­gen, amit magamagának venni merészelt. Ugyan ki adta a jogot Pálfy G. Istvánnak, a Magyar Te­levízió alkalmazottjának, hogy egy állami pénzen, tehát adókból fönntartott intézmény műküdtette műsorban személyes vélekedését Az új Néplap politikai vitafóruma Az MDF—MSZMP-levélváltáshoz MSZMP-„örökség” Néhány megjegyzés az MSZMP Megyei Koordinációs Bizottsága által április 17-én írt „Nem akarunk visszarendeződést” című cikkhez. Tisztelt Koordinációs Bizottság! Önök azt írták, elvégezték a szi­gorú önbecsülést. Elutasítják az MSZMP hibáit. Teszik ezt szavak­ban. A valóság pedig az, hogy ott vannak soraikban az ország mai állapotáért felelősök és a kegyetlen 1956 utáni megtorlás végrehajtói is. Az ország tönkretételéért nem éreznek felelősséget. De hát az Önök kezében volt az irányítás. El­lentmondást nem tűrtek semmi­lyen vonalon. Dicsekedve említik a lakásépítkezéseket, a vízműcsa- tomázásokat, a MÁV dízelesítést és villammosítást, a foglalkozta­tást. Remélem, nem kell bizony­gatni, milyen árat fizetünk cserébe. Meglévő lakások százezrei mentek tönkre. Nincs már egészséges ivó­vizünk. Kizsigerelték termőföldje­inket. Önöknek meggyőződésük, hogy birtokukban van a bölcsek köve. Téves elképzelésük van ar­ról, hogy Önök nélkül itt megállt volna az élet. Az elmúlt 40 év min­den hordaléka most jut a felszínre, erkölcsi, gazdasági és politikai té­ren egyaránt. Ez is az MSZMP ránk hagyott öröksége. Nem vállalják a 20 milliárd dollár kölcsön elherdá­lását, pedig ebből markolták fel a meg nem érdemelt magas nyugdí­jakat és a rárakott kiváltságokat. Megnyilatkozásaikban atyai gon­doskodást bizonygatnak. De nem ismerik el, országlásuk alatt mennyi, de mennyi szenvedést okoztak politikájukkal a népnek és kárt az országnak. Boszorkányül­dözést emlegetnek. Ezzel szemben az MSZMP áldozatai még mindig jogfosztottak. Az MSZMP sok szenvedést okozott tagjai pedig teljes jogbiz­tonságban élnek fényűző palotáik­ban. Önvizsgálatuk odáig sem ju­tott el, hogy lelkiismeretük meg­szólalt volna, és nyilvánosan bo­csánatot kértek volna a bűnösök valamelyik mikrofon előtt a ma­gyar néptől a rájuk mért szenvedé­sek miatt. Ezek tények! Tudom, nem minden párttagjuk bűnös, tő­lük elnézést is kérek a kritikáért. De a bűnösöknek vezekelni kell bűneikért. Megbocsátást csak úgy remélhetnek. Tamás József Szolnok kinyilatkoztassa? Talán a főszer­kesztő úr saját pénzéből finanszí­rozza A hét adását? Megvette a műsoridőt? Ha megvette, más is megveheti? Vagy csupán annyi történt, hogy a szakmai becsület helyébe (ami korrekt, minden ol­dalú tájékoztatást, nem pedig véle­ménynyilvánítást követel egy el­sősorban hírműsortól) a törleszke- dés lépett? Nem szereptévesztés­ről van szó? Nem arról, hogy a hithűség elborította Pálfy G. Ist­ván szemét, s oda a tisztánlátás? Mi jogon prófétái? Mi jogon dönt abban, hogy valakinek igaza van vagy nincs? Tiszte ez? Nem, nem az. Pálfy az adófizetők pénzén egyetlen pártot szolgál. Helyét fél­tő emberként is tudomására kelle­ne hozni, hogy egyetlen állami te­levízió van, s az nagyhatalom, ha érdemtelenül is. Dolga a korrekt tájékoztatás. Hírműsorban teljes szakmai analfabétizmus magán- véleményt mondani főműsoridő­ben úgy, hogy az ellenfél nincs jelen, nem válaszolhat a műsorve­zető-főszerkesztő ostobaságaira, célzatos rágalmazásaira. Meggyő­ződésem, hogy a magyar sajtónak elévülhetetlen érdemei vannak eb­ben a féligformán megvalósult rendszerváltásban. Legfeljebb Pálfy főszerkesztő felejtette el a lapokat olvasni az elmúlt másfél­két esztendőben . . . Nem emlék­szem Pálfy egyetlen sorára, egyet­len riportjára, interjújára, amely­ben nyíltan, világosan megszólalt volna a kádárizmus, a szocializ­mus okos, jogos és szükséges bírá­lata. Nem elvetését kérem számon! Nem. Csupán a léleknyomorító idő jelen idejű kimondását. Utó­lag? Uram! Miféle ember az, aki a régi hatalmat szolgálta, az azzal homlokegyenest ellenkező újat pedig kiszolgálja? Ugyan miféle ? A magyar sajtónak, ahogyan mindenféle tisztességes sajtónak, a hatalom bírálata a dolga. Többek között. A hibák azonnali fölfedé­se! Pontosan ezt teszi a magyar sajtó nagyobbik része. Nem úgy A hét. Pálfy Úr! Ön a saját kelepcé­jébe sétált. Tájákoztató műsor, közszolgálati televízió állami al­kalmazottjaként Ön jt sajtószabad­ságot ülepen billentette, hiszen szócsőként megengedte magának, hogy gazdái a száján keresztül megszólaljanak. Kínos. Vajon nem igaz-e, hogy Antall tizenöt- millió magyar miniszterelnökének vallotta magát lélekben? Nem igaz-e, hogy emiatt az utódálla­mokkal súlyosan megromlott a vi­szonyunk? Nem igaz-e, hogy né­mely miniszterek hazudnak? Nem igaz-e, hogy le is lepleződnek, s legrosszabb esetben tárca nélküli miniszterré válnak a miniszterel­nök barátai, iskolatársai? Nem igaz-e az országban, hogy népese­dik az alkoholisták, öngyilkosok tábora? Nem igaz-e, hogy a ma­gyar gazdaság kinyúlt a padlón, és fölállni képtelen, már lassan hú­szat számolnak rá? Mindez és még száz más, ehhez hasonlóan szomo­rú tény nem volna igaz? Csakhogy igaz. EZT írja ma a magyar sajtó. Emberi életet köve­tel a magyar sajtó, mert az újság­írók ebben az országban, ebben a hazában élnek, és a kormány párt­állásától függetlenül az általa vég­zett munkát kéri számon. Önnek ez nem tetszik. Ön nem fogadja el a tényt, hogy ha ma választana az ország, a kormánykoalíció csúfos vereséget szenvedne. Kijelentem tehát, hogy Önnek nincs helye semmiféle műsor élén, nincs joga szerepelni nagy nyilvá­nosság előtt közszolgálati, állami műsorokban. Ön pártos, és ez megengedhetetlen ebben a funkci­óban. Követelem, hogy kérjen bo­csánatot a magyar sajtótól, amely Önnel ellentétben a rend­szerváltást sürgette. Meggyőződé­sem, hogy a kormányzati körök, amelyek funkcióban tartják Önt, a lehető legrosszabbat teszik, hiszen a pártállami módszert alkalmaz­zák. Beleavatkoznak a sajtó életé­be. Az állampolgárok pénzén saját hatalmuk dicséretét kívánják hal­lani, s ennek Ön jól meg is felel. Én, a köztársaság polgára azonban ezt nem fogadom el. Tiltakozom! Az Ön azonnali leváltását követe­lem, s ha úgy tetszik, akkor elíté­lését azért, mert önös céljai érde­kében visszaélt a képernyő adta lehetőségekkel, de amely lehető­séget nem az adófizető, csupán a hatalom adja Önnek. Javaslom, hogy mondjon le. Remélem, hogy a MÚOSZ etikai bizottsága nyil­vánosan is elítéli az Ön minősíthe­tetlenül etikátlan ténykedését. Az Ön eltávolítása egyben azt is jelentené, hogy megkezdődött végre az MTV pártatlan voltának megteremtése, s egyben figyel­meztetés is volna a házon belüliek számára további ténykedésükre nézvést. Ebben bízik: Dr. Töröcsik Mihály a Nemzeti Parasztpárt (Magyar Néppárt) országos alelnöke Ésszerű kompromisszumokkal Egyetértésre, megegyezésre ki- sebb-nagyobb szervezetekben, közösségekben egyaránt, de legfő­képpen az államigazgatásban és a parlamenti munkában szükség van. Az irányítás korábban is egyet­értés alapján történt, amely egyet­értés azonban tekintélyuralmi el­várásokon nyugodott. A többpárti demokratikus formák között az egyetértésnek előzetes viták után, ésszerű kompromisszumok alap­ján kell létrejönnie. Ebből eredően azt hiszem, mindannyian kedvező­en fogadhatjuk a törvényhozást megelőző, hatpárti egyeztetésre tett javaslatot. Engedtessék meg nekem, hogy e tekintetben én is, mint nem politikus állampolgár, kifejthessem véleményemet. Elsőként hadd mondjam el, . hogy egy hatpárti tárgyalásnak fel­tétlenül hatpártinak kell lennie, azaz ne két tömb egymás közötti tárgyalásává alakuljon'át. Ésszerű­nek és logikusnak azt tartom, ha az egyetértés bármely kérdésben úgy jön létre, hogy a kormánypártok közül az a párt tanúsít nagyobb kompromisszumkészséget, amely párt álláspontja legtávolabb áll az ellenzék álláspontjától, és megfor­dítva, az ellenzéki pártok közül an­nak a pártnak kell a legnagyobb engedményt tennie, amely párt vé­leménye a leginkább eltérő a kor­mánypártokéhoz viszonyítva. Elsősorban tehát az egymástól legtávolabb eső véleményeknek kell közelednie egymáshoz. A há­rom kormánypárt és három ellen­zéki párt megoszlása e tekintetben ideális állapot. Egységes tömbbé kovácsolásuk viszont mindkét részről, minden alkalommal előze­tes tárgyalásokat igényelne, amely azt eredményezné, hogy a hatpárti tárgyalásokon már megmereve­dett álláspontok ütköznének egy­mással. Ez magában rejtené azt a veszélyt is, hogy az egyik vagy mindkét tömbben éppen az egy­mástól legtávolabb eső álláspont kerülne mint egységes vélemény elfogadásra. Ez pedig lehetetlenné tenné a megegyezést. Véleményem szerint sok múlik majd az ellenzék kompromisz- szumkészségén. Az ugyan az el­lenzéki párt természetes joga, hogy igyekezzék saját elképzelé­seit érvényesíteni a törvényhozás­ban, de nem határtalanul, hanem annak tudatában, hogy végső so­ron a többség akaratának kell érvé­nyesülnie, azaz ott nem lehet de­mokrácia, ahol a kisebbség teljes körűen akarja érvényesíteni elkép­zeléseit. A kormánypártoktól pe­dig természetesen elvárható, hogy az övéinél jobb javaslatok előtt ne zárja el az utat. Egyre több politikai szemlyiség állítja, hogy a parlament összetéte­le már nem tükrözi a társadalmi valóságot, és egyesek új választás igényét is felvetik. Azt vélik felfe­dezni, hogy mögöttük ma már sok­kal nagyobb tömegek állnak, mint korábban. Bizonyára igaz, hogy a társada­lom tagjainak a pártok iránti szim­pátiája megváltozott, de szerintem nem csak megváltozott, hanem fo­lyamatosan változóban van. Hul­lámzik, mint a tenger. Forrásban van. Nem kiforrott dolog, miként sok minden más sem az még ebben az országban. Pillanatnyi változás­ra alapozni pedig nem lehet. Egy új választás esetén a parla­ment összetétele rosszabb lehet, de jobb nem. Minden eshetősége megvan an­nak, hogy csekély részvétel mel­lett nyolc vagy tíz, de akár több párt is bekerülhetne a parlamentbe, amely a kormányozhatóságot to­vább nehezítené, más egyéb hátrá­nyok mellett. Szerintem az ország érdeke vi­tathatatlanul az, hogy a parlamenti munka értelmes viták mellett, nyu­godt mederben folyjék a követke­ző, esedékes választásokig. Ez idő alatt minden választópolgárnak al­kalma nyílik kiválasztania azt az előrelátó bölcsességgel dolgozó és az ország, valamint az egyén érde­két szolgáló, kompromisszum­készségre is hajlandó pártot, amelyre szavazatait fogja adni. Papp László Szolnok A beérkezett anyagok tar­talmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget!

Next

/
Thumbnails
Contents