Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-30 / 99. szám
Nyílt tér 1991. ÁPRILIS 30. Levél dr. Mizsei Bélához A hét főszerkesztőjének Megjegyzések egy felszólaláshoz Az MTV legyen pártatlan! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a parlamenti felszólalásában elhangzott „markánsabb’ ’ kijelentéseire reagáljak, és egy-két gondolatot hozzáfűzzek. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy „még!” ezt megteheti egy egyszerű választópolgár a kivívott demokratikus jogállamunkban. Ne vegye sértésnek, Mizsei úr, amit most leírok, de azt kell mondanom, hogy ön megint sok sárgolyót készített elő, hogy kis találati pontossággal, vaktában eldobálja, kevés találati valószínűséggel. Kedves engedelmével idézek egy-két gondolatot a felszólalásából. „Mielőtt a tőke beáramolna hozzánk, arra akarják felhasználni az ELÉGEDETLENSÉGET egyesek, hogy még egy utolsó kísérletet tegyenek a hatalom megszerzésére.” Hát én nem tudom, és főleg mint egyszerű magyar állampolgár, nem is érzékelem a tőkebeáramlást. Az elégedetlenséget viszont igen, ahhoz csak ki kell lépni az utcára, és a téma az utcán és a kukáknál hever. Hát, tisztelt Képviselő úr! Aki egy ilyen szétzilált hatalom megszerzésére tör, az szerintem nem ebben az országban él. Ön, mint képzett politikus, gondolom, el tudja dönteni, hogy valaki hatalomra vagy pedig csak a dolgozók képviseletére tör. Az meg már szinte hiányozna az állampolgárnak, ha nem látna a tévé képernyőjén olyan „megkapó” jeleneteket, mint amilyeneket Ön is tud produkálni. Mert ugyebár a nemrég még csodált dr. Torgyán Józsefről Ön olyan dolgokat is elmondott („rózsadombi villa, Thürmer-bérenc stb. ’’), amelyeket az egyszerű állampolgár nem tudott. Tisztelt Mizsei úr! Ön demagógiával vádolja Torgyán urat, amivel talán egyet lehet érteni. De tisztelettel megkérdezem, hogy Ön mentes -e a demagógiától? Én azt hiszem, hogy ezek a goromba kirohanások nem használnak az ország legmagasabb törvényhozó testületé tekintélyének. Az viszont hiányzik, hogy döntéseik meghozatala előtt néha a magyar népet is megkérdeznék, mert ahhoz, hogy az Ön által is említett elégedetlenség csökkenjen, nemzeti konszenzusra volna szükség. Azok a cserepes tanyák pedig, amit Ön ideális települési viszonynak emleget, döntse el az élet, hogy az-e. Nyilván a fiataloknak romantikusnak tűnik a petróeumlámpával való világítás, akinek tetszik, próbálja meg. Én a világért sem tenném, mert nekem abból az Ön által dicsőített tanyai életről szomorú taAdomány az alapítványra A kereszténydemokráciáért A KDNP Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Szervezete az Új Néplapban is megjelent közlemény alapján szerény lehetősége szerint ezer forinttal járul hozzá az alapítvány támogatásához, továbbá, hogy lelkesítse ajókedvű adakozókat a szolnoki Széche- nyi-lakótelepen felépülő új görög katolikus templom részére is ezer forint, a martfűi római katolikus templom építéséhez szintén, valamint a napjainkban felújított és felszentelt kengyeli református templom költségeihez ezer forint támogatással járul hozzá. A jókedvű adakozókat szereti az Isten. Csak a „Tízparancsolat’ ’ megtartása képes szinte egyedül boldoggá tenni földi életünket. Ma ezrével alkotják az emberek maguknak és másoknak a törvényeket, de nem képesek rendre szabályozni az emberi életet. Mindenkor, amikor az emberiség eltér a Tízparancsolattól, alkothat magának millió törvényt is, végzetes bajok érik az embert, társadalmat, életet! Jézus Krisztus korában is így volt: a bűn már-már eltemette az emberek életét, akkor jött Ő és megújította az ember szövetségét Istennel: de az emberben megmaradt a gyarlóság hajlama! Emiatt ma is bajban van az élet és az ember! Nem a mindenség, csak az ember élete, jelene, jövője. A Mindenséget képtelen a véges tudású ember megsemmisíteni, csak az életét és életének feltételeit, mely cselekmények nem maradnak következmény nélkül sem az egyénre, sem az összességre, az ember alkotta törvények is felelősségre vonnak az egyénileg és csoportosan elkövetett bűnökért! Jó lenne már az embernek ennyi évezred után szeretetben, békességben, jólétben élni, nemcsak egyeseknek, nemcsak az önzőknek, telhetetleneknek, mindenkinek: a Világot Isten minden ember otthonául adta használati utasítással, Szent Törvényeivel, melyek boldoggá tennék minden ember életét, csak embernek kellene lenni, be kellene azokat mindenkinek tartania. Az ember választhat, dönthet jó és rossz között! Jézus Krisztus Életét adta, hogy bűneinket megváltsa, megbocsátást szerezzen számunkra! Nekünk már csak követnünk kell Őt! Megtartó, éltető törvényeit! Nekünk már nem kell kereszten meghalnunk, de vállalnunk kell az Ő keresztjét, Életének misztériumát, és vállalni, vallani, hinni, terjeszteni Szent Evangéliumát! Ezáltal leszünk önzetlen emberekké, felelős lényekké, Isten gyermekeivé, és lesz jutalmunk az Örökélet, Feltámadás! Ez magyar nemzetünk ezeréves felvállalt hite, megmaradásunk záloga, keresztény útja, mai nyelven a Magyar Kereszténydemokrácia! Vállaljuk tél ma, amikor már békés eszközökkel, megértéssel, közös megegyezéssel történnek a kérdések megoldásai! Ne váljunk ki az emberi társadalomból, ne legyünk felelőtlen élőlényei a Mindenségnek, Harmóniának, melyben minden fűszálnak, minden hajszálnak, minden porszemnek megvan a maga rendeltetése! Menjünk szavazni, ha hívnak! Szorgalmas, békés tevékenységgel, beleszólásunkkal segítsük a közjó megvalósítását, szeretetvilágát, melyért Jézus Krisztus a Mennyekből eljött a Földre (elhihető, hiszen már az ember is felment a Holdra) és Életét adta, hogy bűneinktől megválthasson, és hogy nekünk életünk lehessen! Feltámadunk! Deák András Szolnok pasztalataim fannak, amit nem kívánok most részletezni! Nem kívánom tovább ecsetelni az elhangzó „farkasüvöltéseket”, de arra kérem Önöket, hogy annak az elvárásnak szíveskedjenek eleget tenni, amivel a választópolgárok megbízták Önöket. Elnézését kérem, Képviselő úr, ha helyenként keményebben fogalmaztam, de tanulékony ember vagyok (még mindig), és az etalonok most ilyenek. Tisztelettel: Tolnai Antal Szolnok Tisztelt Pálfy Úr! Ön A hét című televíziós műsorban kategorikusan megbírálta a magyar sajtót, annak tevékenységét elítélte, mert - Ön szerint - alaptalanul vádolja némelyik a fennálló kormányt. Nem vitatván, hogy vannak szélsőséges esetek, mégis fölháborodom azon a merészségen, amit magamagának venni merészelt. Ugyan ki adta a jogot Pálfy G. Istvánnak, a Magyar Televízió alkalmazottjának, hogy egy állami pénzen, tehát adókból fönntartott intézmény műküdtette műsorban személyes vélekedését Az új Néplap politikai vitafóruma Az MDF—MSZMP-levélváltáshoz MSZMP-„örökség” Néhány megjegyzés az MSZMP Megyei Koordinációs Bizottsága által április 17-én írt „Nem akarunk visszarendeződést” című cikkhez. Tisztelt Koordinációs Bizottság! Önök azt írták, elvégezték a szigorú önbecsülést. Elutasítják az MSZMP hibáit. Teszik ezt szavakban. A valóság pedig az, hogy ott vannak soraikban az ország mai állapotáért felelősök és a kegyetlen 1956 utáni megtorlás végrehajtói is. Az ország tönkretételéért nem éreznek felelősséget. De hát az Önök kezében volt az irányítás. Ellentmondást nem tűrtek semmilyen vonalon. Dicsekedve említik a lakásépítkezéseket, a vízműcsa- tomázásokat, a MÁV dízelesítést és villammosítást, a foglalkoztatást. Remélem, nem kell bizonygatni, milyen árat fizetünk cserébe. Meglévő lakások százezrei mentek tönkre. Nincs már egészséges ivóvizünk. Kizsigerelték termőföldjeinket. Önöknek meggyőződésük, hogy birtokukban van a bölcsek köve. Téves elképzelésük van arról, hogy Önök nélkül itt megállt volna az élet. Az elmúlt 40 év minden hordaléka most jut a felszínre, erkölcsi, gazdasági és politikai téren egyaránt. Ez is az MSZMP ránk hagyott öröksége. Nem vállalják a 20 milliárd dollár kölcsön elherdálását, pedig ebből markolták fel a meg nem érdemelt magas nyugdíjakat és a rárakott kiváltságokat. Megnyilatkozásaikban atyai gondoskodást bizonygatnak. De nem ismerik el, országlásuk alatt mennyi, de mennyi szenvedést okoztak politikájukkal a népnek és kárt az országnak. Boszorkányüldözést emlegetnek. Ezzel szemben az MSZMP áldozatai még mindig jogfosztottak. Az MSZMP sok szenvedést okozott tagjai pedig teljes jogbiztonságban élnek fényűző palotáikban. Önvizsgálatuk odáig sem jutott el, hogy lelkiismeretük megszólalt volna, és nyilvánosan bocsánatot kértek volna a bűnösök valamelyik mikrofon előtt a magyar néptől a rájuk mért szenvedések miatt. Ezek tények! Tudom, nem minden párttagjuk bűnös, tőlük elnézést is kérek a kritikáért. De a bűnösöknek vezekelni kell bűneikért. Megbocsátást csak úgy remélhetnek. Tamás József Szolnok kinyilatkoztassa? Talán a főszerkesztő úr saját pénzéből finanszírozza A hét adását? Megvette a műsoridőt? Ha megvette, más is megveheti? Vagy csupán annyi történt, hogy a szakmai becsület helyébe (ami korrekt, minden oldalú tájékoztatást, nem pedig véleménynyilvánítást követel egy elsősorban hírműsortól) a törleszke- dés lépett? Nem szereptévesztésről van szó? Nem arról, hogy a hithűség elborította Pálfy G. István szemét, s oda a tisztánlátás? Mi jogon prófétái? Mi jogon dönt abban, hogy valakinek igaza van vagy nincs? Tiszte ez? Nem, nem az. Pálfy az adófizetők pénzén egyetlen pártot szolgál. Helyét féltő emberként is tudomására kellene hozni, hogy egyetlen állami televízió van, s az nagyhatalom, ha érdemtelenül is. Dolga a korrekt tájékoztatás. Hírműsorban teljes szakmai analfabétizmus magán- véleményt mondani főműsoridőben úgy, hogy az ellenfél nincs jelen, nem válaszolhat a műsorvezető-főszerkesztő ostobaságaira, célzatos rágalmazásaira. Meggyőződésem, hogy a magyar sajtónak elévülhetetlen érdemei vannak ebben a féligformán megvalósult rendszerváltásban. Legfeljebb Pálfy főszerkesztő felejtette el a lapokat olvasni az elmúlt másfélkét esztendőben . . . Nem emlékszem Pálfy egyetlen sorára, egyetlen riportjára, interjújára, amelyben nyíltan, világosan megszólalt volna a kádárizmus, a szocializmus okos, jogos és szükséges bírálata. Nem elvetését kérem számon! Nem. Csupán a léleknyomorító idő jelen idejű kimondását. Utólag? Uram! Miféle ember az, aki a régi hatalmat szolgálta, az azzal homlokegyenest ellenkező újat pedig kiszolgálja? Ugyan miféle ? A magyar sajtónak, ahogyan mindenféle tisztességes sajtónak, a hatalom bírálata a dolga. Többek között. A hibák azonnali fölfedése! Pontosan ezt teszi a magyar sajtó nagyobbik része. Nem úgy A hét. Pálfy Úr! Ön a saját kelepcéjébe sétált. Tájákoztató műsor, közszolgálati televízió állami alkalmazottjaként Ön jt sajtószabadságot ülepen billentette, hiszen szócsőként megengedte magának, hogy gazdái a száján keresztül megszólaljanak. Kínos. Vajon nem igaz-e, hogy Antall tizenöt- millió magyar miniszterelnökének vallotta magát lélekben? Nem igaz-e, hogy emiatt az utódállamokkal súlyosan megromlott a viszonyunk? Nem igaz-e, hogy némely miniszterek hazudnak? Nem igaz-e, hogy le is lepleződnek, s legrosszabb esetben tárca nélküli miniszterré válnak a miniszterelnök barátai, iskolatársai? Nem igaz-e az országban, hogy népesedik az alkoholisták, öngyilkosok tábora? Nem igaz-e, hogy a magyar gazdaság kinyúlt a padlón, és fölállni képtelen, már lassan húszat számolnak rá? Mindez és még száz más, ehhez hasonlóan szomorú tény nem volna igaz? Csakhogy igaz. EZT írja ma a magyar sajtó. Emberi életet követel a magyar sajtó, mert az újságírók ebben az országban, ebben a hazában élnek, és a kormány pártállásától függetlenül az általa végzett munkát kéri számon. Önnek ez nem tetszik. Ön nem fogadja el a tényt, hogy ha ma választana az ország, a kormánykoalíció csúfos vereséget szenvedne. Kijelentem tehát, hogy Önnek nincs helye semmiféle műsor élén, nincs joga szerepelni nagy nyilvánosság előtt közszolgálati, állami műsorokban. Ön pártos, és ez megengedhetetlen ebben a funkcióban. Követelem, hogy kérjen bocsánatot a magyar sajtótól, amely Önnel ellentétben a rendszerváltást sürgette. Meggyőződésem, hogy a kormányzati körök, amelyek funkcióban tartják Önt, a lehető legrosszabbat teszik, hiszen a pártállami módszert alkalmazzák. Beleavatkoznak a sajtó életébe. Az állampolgárok pénzén saját hatalmuk dicséretét kívánják hallani, s ennek Ön jól meg is felel. Én, a köztársaság polgára azonban ezt nem fogadom el. Tiltakozom! Az Ön azonnali leváltását követelem, s ha úgy tetszik, akkor elítélését azért, mert önös céljai érdekében visszaélt a képernyő adta lehetőségekkel, de amely lehetőséget nem az adófizető, csupán a hatalom adja Önnek. Javaslom, hogy mondjon le. Remélem, hogy a MÚOSZ etikai bizottsága nyilvánosan is elítéli az Ön minősíthetetlenül etikátlan ténykedését. Az Ön eltávolítása egyben azt is jelentené, hogy megkezdődött végre az MTV pártatlan voltának megteremtése, s egyben figyelmeztetés is volna a házon belüliek számára további ténykedésükre nézvést. Ebben bízik: Dr. Töröcsik Mihály a Nemzeti Parasztpárt (Magyar Néppárt) országos alelnöke Ésszerű kompromisszumokkal Egyetértésre, megegyezésre ki- sebb-nagyobb szervezetekben, közösségekben egyaránt, de legfőképpen az államigazgatásban és a parlamenti munkában szükség van. Az irányítás korábban is egyetértés alapján történt, amely egyetértés azonban tekintélyuralmi elvárásokon nyugodott. A többpárti demokratikus formák között az egyetértésnek előzetes viták után, ésszerű kompromisszumok alapján kell létrejönnie. Ebből eredően azt hiszem, mindannyian kedvezően fogadhatjuk a törvényhozást megelőző, hatpárti egyeztetésre tett javaslatot. Engedtessék meg nekem, hogy e tekintetben én is, mint nem politikus állampolgár, kifejthessem véleményemet. Elsőként hadd mondjam el, . hogy egy hatpárti tárgyalásnak feltétlenül hatpártinak kell lennie, azaz ne két tömb egymás közötti tárgyalásává alakuljon'át. Ésszerűnek és logikusnak azt tartom, ha az egyetértés bármely kérdésben úgy jön létre, hogy a kormánypártok közül az a párt tanúsít nagyobb kompromisszumkészséget, amely párt álláspontja legtávolabb áll az ellenzék álláspontjától, és megfordítva, az ellenzéki pártok közül annak a pártnak kell a legnagyobb engedményt tennie, amely párt véleménye a leginkább eltérő a kormánypártokéhoz viszonyítva. Elsősorban tehát az egymástól legtávolabb eső véleményeknek kell közelednie egymáshoz. A három kormánypárt és három ellenzéki párt megoszlása e tekintetben ideális állapot. Egységes tömbbé kovácsolásuk viszont mindkét részről, minden alkalommal előzetes tárgyalásokat igényelne, amely azt eredményezné, hogy a hatpárti tárgyalásokon már megmerevedett álláspontok ütköznének egymással. Ez magában rejtené azt a veszélyt is, hogy az egyik vagy mindkét tömbben éppen az egymástól legtávolabb eső álláspont kerülne mint egységes vélemény elfogadásra. Ez pedig lehetetlenné tenné a megegyezést. Véleményem szerint sok múlik majd az ellenzék kompromisz- szumkészségén. Az ugyan az ellenzéki párt természetes joga, hogy igyekezzék saját elképzeléseit érvényesíteni a törvényhozásban, de nem határtalanul, hanem annak tudatában, hogy végső soron a többség akaratának kell érvényesülnie, azaz ott nem lehet demokrácia, ahol a kisebbség teljes körűen akarja érvényesíteni elképzeléseit. A kormánypártoktól pedig természetesen elvárható, hogy az övéinél jobb javaslatok előtt ne zárja el az utat. Egyre több politikai szemlyiség állítja, hogy a parlament összetétele már nem tükrözi a társadalmi valóságot, és egyesek új választás igényét is felvetik. Azt vélik felfedezni, hogy mögöttük ma már sokkal nagyobb tömegek állnak, mint korábban. Bizonyára igaz, hogy a társadalom tagjainak a pártok iránti szimpátiája megváltozott, de szerintem nem csak megváltozott, hanem folyamatosan változóban van. Hullámzik, mint a tenger. Forrásban van. Nem kiforrott dolog, miként sok minden más sem az még ebben az országban. Pillanatnyi változásra alapozni pedig nem lehet. Egy új választás esetén a parlament összetétele rosszabb lehet, de jobb nem. Minden eshetősége megvan annak, hogy csekély részvétel mellett nyolc vagy tíz, de akár több párt is bekerülhetne a parlamentbe, amely a kormányozhatóságot tovább nehezítené, más egyéb hátrányok mellett. Szerintem az ország érdeke vitathatatlanul az, hogy a parlamenti munka értelmes viták mellett, nyugodt mederben folyjék a következő, esedékes választásokig. Ez idő alatt minden választópolgárnak alkalma nyílik kiválasztania azt az előrelátó bölcsességgel dolgozó és az ország, valamint az egyén érdekét szolgáló, kompromisszumkészségre is hajlandó pártot, amelyre szavazatait fogja adni. Papp László Szolnok A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget!
