Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-30 / 99. szám
1991. ÁPRILIS 30. Májusi körkép „Jár ez a magyar népnek” „Nem olyan már, mint vót..- Balázs Sándor vagyok, abonyi születésű, 45 éves kisiparos, húsz éve csinálom a gumijavítást, ’70 októberében kezdtem. Azelőtt is ezt csináltam, hatvantól hatvanháromig voltam Szolnokon inas, tanuló. Aztán a gépállomáson dolgoztam Szolnokon, aztán katona voltam, majd Abony- ban a téeszben voltam két évig, és utána jöttem ide kisiparosnak. Azóta is itt verjük ... Van ez a saját házam és mellette a műhelyem.- Hogyan került Jászapátiba?- Hát úgy, hogy Abonyban volt gumis, itt nem volt, és eljöttünk, a feleségem is abonyi, de idejöttünk.- Honnan tudta, hogy itt nincs gumis?- Körülnéztünk. Volt a haveromnak egy motorkerékpárja, egy Danubiája, azzal elindultunk. Ő ismerte ezt a részt jobban, tudta, hogy még a környéken sincs gumis, na hát akkor jöjjünk ide. Hát nagyon nem bántam meg, de a mostani eszemmel a városba mennék, ott minden gumis haverom jól menő maszek, én meg itt ügyködök ...- Jászapáti is város, nemde?- Hát..., most máraz másfél éve. Konkurencia most se nagyon van, de a téeszekben is megcsinálják maguknak, amit kell, van egy szerelőgépük meg egy centírozójuk. Nem mondom azt, hogy éhen halok, mert nem halok éhen, de ha nem csinálnék még műszaki gumikat mellé, akkor...- Mi az a műszaki gumi?- Gumiáru-alkatrészeket gyártok, még, most például ezeket a kis vezetékáteresztő gumikat csinálom, a pontos neve átvezető gyűrű, az Afor-kutakhoz készül, a budapesti Műszertechnika rendelte. Az Áfor- kutaknál van egy újfajta digitális kijelzésű mérőműszer, azokhoz kellenek ezek a gumigyűrűk. Ha ez nem lenne, akkor szerintem nem lenne érdemes csinálni ezt a szakmát. Akkor esetleg úgy élhetnénk meg, ha a feleségem is dolgozna, meg a két gyerek... Az egyik fiam ugyan dolgozik, most szerelt le februárban, hát ő asztalosként dolgozik itt a szomszédban. A kisebbik fiam most tanuló itt nálam.- Ón melyik társadalmi réteghez tartozónak érzi magát?- Kisiparos munkás vagyok, de csinálok mindent. Van egy kis kertem, igaz, nem Jászapátiban, gyümölcsfák vannak benne, oda szókKeserédes ünnep mi rész ilyen szép, hanem az öltözők is, a színészklub is.- Sók híres darabban láttuk, mégis: melyik volt igazán kedves, amelyikben nagyon szívesen játszott?- Egy régen, Szolnokon bemutatott darab talán: a Hosszú út az éjszakában. De nagyon szeretem Maróti Lajosnak az Egy válás története című drámáját. Ebben egy szociológust játszottam, akinek a válástörténetéről szól az egész. Maga a darab nem olyan nagy szám, ma már lehet, hogy nem is mondana túl sokat, de akkor nekem nagyon fontos volt.- Szabad egy kérdést a magánéletéről?- Hogyne, azt karja kérdezni, kivel és hogyan élek, igaz? Röviden, tömören: egyedül. A Zagyva-parti színészházban. Van egy 12 éves kislányom, a volt feleségem olasz-magyar szakos tanár, akivel a válás után is nagyon jó a kapcsolnom- A gyerekkel is, éppen Szolnokon töltötte velem a- Soha nem volt szünnap a színészeknek a május elseje. Legtöbbszörjátszottunk, talán kicsit fáradtak voltunk mindig, mivel szezon vége van már ilyenkor. Ha nem játszottunk, régen elmentünk megenni a szakszervezeti virslit, meginni a szakszervezeti sört - az idén pedig én valószínű május elsején is a kocsimat fogom javítani. A betörők a hátsó szélvédőt kiemelték, azon keresztül rabolták ki az autót - most majd rendbe teszem. A lányom Szegeden van, a szüleim Pesten, erre az egy napra nem érdemes elmenni sehová.- Végig, amíg beszélgettünk, úgy tűnt, kicsit szomorkás a hangulata. Mit kíván magának május elsején?- Vissza kell, és vissza is szeretném szerezni emberi és színészi önbizalmamat, szeretnék jókat játszani, jó rendezőkkel, jó darabokban! (ksz) Özv. Arany Imréné és Balogh József a Tiszaligetben gereblyézik éppen az avart, ott, ahol holnap mozdulni sem lehet'majd az emberáradattól, mikor megállítom kezükben a szerszámot egy fél percre. A városi közterület- fenntartó vállalat dolgozói, amely nemsoká beolvad a kommunális üzembe. A férfi egyedül álló, a nő nemrég vesztette el férjét, akit a szívinfarktus ragadott el tőle. Beszélgetünk. Hamar kiderül kérdezgetés nélkül is, hogy kevés idejük jut holmi ünnepléssel foglalkozni. Különben sem tartják valami sokra a piros betűs napot. Évekkel ezelőtt még csak-csak kiruccantak ide, a ligetbe bámulni egy kicsit, sétálni le-fel a vásárosok között, de . . . „De nem olyan már az elseje se, mint vót. Meg különbé’ is, örülünk, ha élünk...” - mondják. „Régen megvót az a nagy készülődés meg minden, amiért érdemes vót rá várni, de manapság kevés embernek jut már csak eszébe a mézeskalács meg a körhinta. Minek is az!?” Nevetgélnek is, hogy még a végén, a nagy munka ünnepéből csúfságra, a sze, mert a színház megnyitójának estéjén feltörték a kocsimat, hanem mert ebben az évadban nekem nem volt túl jó szezonom, nemcsak nekem, hanem sok más kollégámnak sem.- Önt korábban is - és azt hiszem. most is - szeretettelfogadta a szolnoki közönség. Egyszer mégis elment innen, majd három évvel ezelőtt visszajött. Hol járt, merre játszott, mit csinált az elmúlt években?- Fiatalon én - sokakkal ellentétben - nem éreztem ezt a várost szörnyű helynek. Itt volt a Tisza. Kajakoztunk, sportoltunk, jó volt a hangulat, végül nyolc év utón mégis elmentem. Lehet, hogy meguntam a kisvárost, lehet, hogy másra vágytam. Szegeden voltam hét évig, Győrben háromig, Pécsett hat évig. Kicsit furcsa érzés volt ezek után a nagyvárosok után Szolnokra visszajönni, viszont örömmel láttam, hogy a közönség továbbkisiparosokat. Az egész ország helyre fog állni hamarosan, én így gondolom. Nagyon bízom benne, de ehhez az kellene, hogy most összefogjunk, és ne üssük-verjük- szidjuk-tapossuk egymást. Akkor áll helyre mindenkinek a saját portája, ha az ország is helyreáll. De mindent a portákon kell kezdeni.- Az Ön portáján mi hiányzik ehhez?- Talán több munka. És akkor lehetne befektetni, lehetne fejleszteni. Kísérletezek én is más gumialkatrészeken, amit jó lenne majd gyártani, de ehhez jó minőségű alapanyagra lenne szükség.- A munkára sok jelzőt aggattak a különböző ideológiák, őszintén: az Ön számára mit jelent a munka?- A megélhetésem, a pénzem, a létezésem.- Öröm is?- Én szívesen vagyok a saját műhelyemben, és itt szívesen dolgozom. Sőt, a gépeket magam csináltam. A házépítéskor szinte mindent magam csináltam meg. Éltet a munka, hogy Elek Sándor, az MSZP megyei szervezetének ügyvezető alelnöke vegyes érzelmekkel tekint az idei ünneplés elébe. Örül annak, hogy a nap visszakapja igazi lényegét - egyáltalán, hogy túlélni látszik a mi nagy rendszerváltásunkat -, le- vedli magáról az elmúlt évtizedek alatt rákérgesedett, mesterséges, steril álarcot. Hisz így tudja csak betölteni igazi küldetését: visszavarázsolni a régvolt majálisok vidám forgatagát, az emberi alkotás tettének örömünnepét. Másrészt viszont jól látja, hogy ennek a napnak röpke 24 óráját is megelőzik, majd ugyanúgy követik azok a keserédes hétköznapok, a munkanapok. mikor a munka már nem ünnep hanem kötelesség. Munka? Hát igen. Akinek egyáltalán megadatik .. . Mert kérdés, hogy ez a mostani ünnepe lesz-e az utóbbi hónapokban munkájuktól megfosztottak- nak. Másként: vajon a munkanélküli tud-e felszabadult ünneplő lenni akkor, amikor arra lehetőséget kínál Számára'a naptár Hiába, ez már Csak a fofdulat’fintofá marad. Egyébiránt ilyenkor akarva, akaratlanul számot vet az ember boldogulásának esélyeivel, s ha ezt megteszi - meg meri tenni -, talán megijed a holnapután rémképétől. Elek Sándor bátran szembesül, pörget előre és vissza az időben: nem kedvelte a múltbéli, Kossuth téri protokollok komikus teátrali- tását, kötelező pillanatait. Jobb szerette ezt a napot a Tiszaligetben tölteni, elvegyülve a kétkeziek önfeledt társadalmában. O a dolgozót ünnepelte már akkor, s ünnepli idén is, legyen az esztergályos, földműves, mérnök, orvos vagy akár édesanya. Megállva a mindennapok hajszájában, megpróbál majd rájuk (is) gondolni. Kitárulkozni, tavaszt ünnepelni... técsi tam néha kijárni, de sűrűbben kellene a permetezés miatt, kapálni a töveit meg ez, az ... De csak öt- ször-hatszor tudok kimenni egy évben.- H ász év alatt jött össze ez a ház. És még mi?- Meg egy Trabant nyolcvanháromban. Azóta semmi...- Mennyit dolgozik naponta?- Mikor hogy sikerül. Minden napra esik egy-két defektes kerék, valami mindennap akad. Ha nem a műhelyben, akkor a portán. Szoktam egy-két malacot nevelni, azt levágom magamnak, húsz-harminc darab csirkét...- Volt itt ez a rendszerváltás. Mit érzékelt ebből a kis műhelyében?- Én nSm érzékeltem ebből semmit. Azért nem, mert én eddig is azt csináltam, amit most kéne mindenkinek.-Vagyis?- Vagyis, hogy saját magát próbálja eltartani mindenki, a lehetőség szerint a legjobban. Ezért lettem maszek, az egyik ok ez volt. Tőlem jöhet bármilyen rendszerváltás, az engem nem fog zavarni, nem fogja veszélyeztetni a munkahelyemet, nem kell keresni újat.- Érdekes, hogy azt mondta: nem fog zavarni. De segíteni fogja-e?- Eddig is dolgozni kellett, ezután is dolgoznom kell.- De nem mindegy, hogy hogyan és mennyiért, milyen haszonnal.- Hát az biztos, hogy nem mindegy. Én bízom abban, hogy ez az új helyzet segíteni fog. És nemcsak a Vélemények május 1-jéről .csinálhatok, alkothatok valamit, egy körfűrészt, egy szerelőgépet. Ezt a sajátomat én hegesztettem, fúrtam, mindent, az esztergályosmunka kivételével. Szeretek dolgozni, csak legyen értelme neki. Ha megtermelek valamit, azért kapjak is valamit. Nyolcvanháromtól ugye, semmi különösebb gyarapodást nem tudok felmutatni. Az életszintünket még tartjuk valahogy, ennyi . .. Sok pénzben van egy gyerek is, hát még kettő. Egész évben katona volt a fiam, nekem is benne volt annyiban, mint a hadseregnek, egész biztosan.- Május elsejéről mi jut eszébe?- Amikor kötelező volt, nem mentem el fölvonulni. Egyébként gyerekkoromban nagyon tetszett, szép volt, ahogy mentünk kivirá- gózva meg minden ...- És most?- Én azt mondom, ünnepeljük meg most is, végső soron ez a munka ünnepe, ez volna végül is a melósoknak az ünnepe, jár ez a magyar népnek. Majd kimegyünk az erdőbe focizni, sörözni egyet...- há munkanélküliség ünnepe lesz. S a kenyértelenségtől jobban semmitől sem tart az egyszerű munkásember. Ők csak dolgoznak ugyanúgy, mint eddig - azért a kis fizetésért. Különben azt mondják, sok a bajuk. Csoda, ha nem dobog majd jobban a szívük, mint máskor?! tézé „Nem érdemes elmenni sehová”- Hogy van, művész úr? - köszöntöttük a színház parkolójában éppen az autóját javító Űj- laky Lászlót, kinek neve szorosan kapcsolódik a szolnoki színjátszáshoz.- Hogy vagyok? Volt, amikor jobban voltam. Nem azért perra is ugyanúgy szereti a színházat, mint régen. Ami a mindennapokat illeti, nagyon jó most ez a társulat. Jól érzik magukat a színészek Szolnokon. Csodáltuk és örültünk, hogy "ebben a pénzszűke világban felépült egy ilyen színház, ahol nemcsak a közönségforgaltavaszi szünetet - erre vonatkozott volna a kérdés, nemde?- Ezek után - mivel végre, nagy nehezen kitavaszodott, reméljük, nem mossa el az eső a hiájus elsejei ünnepséget - még egy kérdés: hogyan tölti Ön és általában a színészek a május elsejét?
