Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-22 / 92. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. ÁPRILIS 2 Miért „föntről” várják a segítséget? A sertések értékesítése orszá­gos gond; A fajszi disznó-ügy margójára címmel jelent meg e helyen, április 11-én az az írás, melyhez néhány gondolatot fű­zök. Elolvasása után az a „be­nyomásom” támadt, hogy Oláh úrnak nem is annyira a szerző­désszegővel, hanem Gergátz Elemér földművelésügyi mi­niszterrel és a minisztériummal van baja. Ugyanis többet foglalkozik velük, mint az arra érdemes szer­ződésszegő húsipari vállalattal, valamint a vállalkozó állatte­nyésztők önállóságára épülő le­hetséges megoldásokkal. Miért várják újból „föntről” a segítséget, a megoldást? Miért nem támadják jobban a szerző­désszegőt? Miért nem végeztek, végeznek piackutatást? (Bizo­nyára rátaláltak volna az auszt­riai értékesítési lehetőségre is.) Miért nem önállósodnak? Nemcsak a minisztérium ért­hető vagy érthetetlen „hozzá nem értését, tehetetlenségét” lá­tom a történtekben, hanem a vál­lalkozók (tisztelet a kivételnek!) tehetetlenségét, önállótlanságát és hozzá nem értését is. Kis Salamon Kunmadaras Már hiába szólt a riasztó / \ Olvasóink észrevételére örökítettük meg a megye- székhelyen látható táblát, amit a nyír­egyházi Szta- nek és Társai Kft. készített. Szolnokon nincs ilyen ut­ca. A vezeték­név stimmel, ám Lőrinc he­lyett Lajos járhatott a címfestő eszé­ben. (Fotó: Mészáros) V _______ A Széchenyi ABC-hez alig 100 méterre lakom. Évek óta időközönként - zárás után este vagy éjjel, munkaszüneti napo­kon - csak úgy, magától megszó­lalt a bolt vészjelzője. Kezdetben mindjárt kiugrottunk az ágyból, felkaptunk egy-egy vaspálcát, és néhány perc múlva az üzlet előtt álltunk - volt, amikor az éppen ott portyázó rendőrökkel talál­koztunk, máskor több lakótár­sunkkal együtt, szolgálatkészen, hogy elcsípjük a betörőt. Mind­annyiszor a rossz vészjelző „tré­fált” velünk. Legutóbb április 8- án, 19.50 órakor szólalt meg - mintegy négy percre, de termé­szetesen már nem törődtünk ve­le. Ám a napokban hallom, hogy ezúttal valóban betörtek a bolt­ba! Nem csodálkozom ... Csináltassák meg végre a ri­asztót - egyrészt azért, hogy nyá­ron, amikor nyitott ablaknál al­szunk, ne zavarja az éjszakai nyugalmunkat, másrészt %zért, mert sokan" mennénk a bolt vé­delmére, ha csak akkor szólna a csengő, amikor betörnek. (A ri­asztóberendezést egy-két hóna­pon belül korszerűre cserélik - ígérte az üzletvezető-helyettes. Ä szerk.) Szabó Sándor nyugdíjas Közbenjártunk A gyártó újra cserélte a kávédarálót Németh Mihály szolnoki olvasónk Aroma kávéőrlőt vásárolt két hónappal ezelőtt a ,Métáiban” - 975 forintért. Mindössze négyszer daráltak vele, aztán elromlott. A Szolvill József Attila úti szervizében március 26-án viszont közölték vele, hogy nincs hozzá alkatrészük, de különben sem tudnák jótállásos alapon megjaví­tani, mert a központi Gelka és az MMG Automatika Müvek között némi vita támadt; a múlt év december 31-ével felbontották a szerződést, az új tervezetében pedig még nincs egyetértés. Azt tanácsolták, a rossz kávédarálót küldje oda, ahol gyártották. Magyarul: megint a vásárló vigye el a „balhét”; ha van elég türelme és ideje, járja végig a kártalanítási procedúrát!? Miután olvasónk nem a gyártót, hanem szerkesztőségünket kereste fel, közbenjárásunkra Farkas Sándor, az MMG Automa­tika Müvek Vezérléstechnikai Gyára Kecskeméti Gyáregységének műszaki főmérnöke azonnal intézkedett: e kivételes esetben ma­guk cserélték ki a rossz gépet újra, ami olvasónk címére már meg is érkezett. Egyben megtudtuk, hogy a központi Gelka és a gyártó végre megegyezésre jutott, így e hó 2-tól a szerviz garanciális javításra is fogadja a termékeiket. V _________________________________/ I gen, agyonhajszoltak vagyunk! A Milyenek az itteni embe­rek? című, március 22-i írásra szeretnék néhány mondatban re­agálni. (A Kisújszállásról szóló oldalon jelent meg.) A szerzőjének nagyon igaza van abban, hogy a vasútállomá­son vasárnap délután bárki meg­nézheti a családjától búcsúzó, „barázdás arcú édesapát, a fáradt tekintetű, hajszolt édesanyá­kat”. Sajnos, ez a szomorú való­ság. S bár még negyvenen alul vagyunk, máris agyonhajszol- tak, mert sokszor erőnkön felül vállalunk munkát, hogy el tud­juk tartani a családunkat, isko­láztatni a gyermekeinket. De saj­nos hiába jó tanuló, 4-es, 5-ös az a gyerek, amelyik nem a saját megyéjében tanul, nem kaphat ösztöndíjat. (Ezúton kérjük ol­vasónkat, hogy postafordultával írja meg, hol, milyen iskolában tanul a gyermeke, hogy az ösz­töndíjjal kapcsolatban tájékoz­tatást adhassunk, vagy a segítsé­gére legyünk.) Jó lenne, ha a honatyák fog­lalkoznának már a kisemberek gondjaival is. Értünk ki emel szót? „Egy fáradt édesanya” Kisújszállás Jobban vigyázhatnának a hírnévre Családom unszolására vásá­roltam egy doboz Persil mosó­port. Bevallom, csábított a do­boz tetején lévő Opel Corsa, s a felirat, mely szerint a részvételi kártya a dobozban. Otthon azon­ban hiába kerestem a nyere­mény kártyát. Eszembe jutott, hogy néhány ;j»ppal korábban (április 4-én) hasonló esetről olvastam az Új Néplapban. Előkerestem az új­ságot, és az abban szereplő ma­gyarországi kereskedelmi veze­tőhöz küldtem a reklamációt. Levelemre azóta sem kaptam választ. (IV. 14.) A Persil mosópor valóban ki­váló és gazdaságos, de nem ildo­mos a reklámmal ily módon fél­revezetni a vásárlót. A Henkel cég jobban vigyázhatna a hírne­vére. (A mosóport a tiszafüredi diszkontban vásároltam.) Sípos Antal Karcag Lift- és egyéb gondokról A szolnoki. Jubileum tér 2-es sz. épületünkben - felújítás miatt - tavaly december 3-tól 20-ig nem üzemelt a lift. A felújítás szüksé­gességét senki nem vitatta, de azt már igen, hogy a karácsonyi bevá­sárlás előtt láttak hozzá a munká­hoz. Természetesen nem tudták betartani a határidőt, és azóta is ritka az a nap, amikor véletlenül nem kell gyalogolni. Ezúton kér­dezem. hogy mikor lesz végre használható a tízemeletes épület egyetlen - egy négyzetméteres ­felvonója? Gyaloglás közben, a piszkos lépcsőn ballagva (16 éve tisztasági festés nem volt) olykor rossz kinézetű személyekkel talál­kozunk - nem a ház lakói -, de már az is valami, ha egyáltalán látunk, mivel a lépcsőházi lámpák ritkán világítanak. Az éjszakai szemétle- öntő-lakóktól pedig egyenesen félünk. Jó lenne, ha a soraimra az ille­tékesek tettel válaszolnának. Halászná Kerekes Éva Szolnok Nincs béke a ... . . . nem tévedés, nem az olaj­fákra (az egykori, nagy sikerű film címére) gondolok. A városok és falvak utcáira, mert ott nincs béke. Nincs, és sajnos erkölcsi alapunk sincs számon kérni a „béke őrei­től ’ ’ nyugalmunkat. Nem tehetjük, mert az olyan lenne, mintha elvár­nánk a kerékpárostól - akinek ko­pott bringájáról minduntalan le­esik az elnyűtt lánc -, hogy vegye fel a versenyt és győzzön a most bejáratott Opellel szemben. Sajnos az összehasonlításban nincs túlzás. Rendőrségünk létszá­ma „stabil”, nem, vagy csak alig változik. A bűnözők száma vi­szont nő, mint a gomba. A rend derék őrei az egykor „legesleg- nek” kinevezett járgányon igye­keznek utolérni a fél zsebből kifi­zetett (vagy lopott) mostani világ­márka valamelyikén száguldó be­törőbandát. Vagy az intézkedő rendőr (ak­kor is, ha élete forog kockán) meg­gondolja. elővegye-e a pisztolyát. Ugyanis nem tudja, hogy a jegyző­könyvek sokaságából mikor kerül elő egy olyan, amelyik kimondja: a fegyver használata nem volt szükségszerű. Ezzel szemben a postahivatal, a pénzszállító kocsi vagy a benzinkútrabló - ha egy kicsit is ad magára - csak géppisz­tollyal indul el a „munkahelyére”. Ezért vált szomorú valósággá, hogy nincs béke az utcákon. Mert milyen béke az, amikor a város főterén ütik le és rabolják ki a botra támaszkodó idős asszonyt? Ami­kor életerős férfiak, ha fizetés nap­ján délutánosok, ügy mernek elin­dulni a buszmegállótól a lakásig, hogy csoportba verődnek, mert az egyik utca sötét. Szomorú, hogy elnéptelenednek a szakkörök, a délutáni hasznos tanfolyamok. Nem az érdeklődés hiánya miatt, hanem azért, mert a szülők féltik, óvják gyermekeiket a késő délutá­ni, esti hazatéréstől.- i. a. ­Hozzászólás cikkeinkhez Ne csak az élsportra figyeljünk! Most nem mint tudósító, hanem polgármesteri minőségemben ke­resem fel Önöket, s ennek az az oka, hogy több jelzés és elégedet­lenkedés jutott el hozzám a lap sportrovatával kapcsolatban. Ter­mészetesen mi is örülünk annak, hogy megyeszékhelyünk csapata „világraszóló” győzelmet aratott Zalaegerszegen, azon sem hábor- gunk, hogy már napok óta szinte pezsgő folyik a lap minden oldalá­ról, aprólékosan beszámolva a fer­geteges siker és ünneplés minden mozzanatáról - azt viszont nehez­ményezzük, hogy a megyei II. osz­tályú labdarúgó-bajnokság annyit sem érdemel hosszú hetek óta, hogy legalább a tabellát közöljék eredményeikről. Pedig nekünk, jászjákóhalmiaknak Fejes Attila április 14-i mesterhármasa jelent annyit, mint az Olajbányász sike­re. Ma gyakori téma, hogy az ön­kormányzatok nem támogatják a sportot kellően, mi megpróbáljuk, amíg erőnkből telik, de a Néplap­tól is elvárjuk, hogy ne sokadran- gú dologként kezelje az alacso­nyabb fokozatú eseményeket. El­végre nemcsak élsportból áll a sport, hanem a tömegsportra is jobban oda kellene figyelni, mert hátország nélkül élvonal sem léte­zik. Remélem, hogy berzenkedé­semet aszerint kezelik, amilyen szándékkal írtam, s nem lesz belő­le sértődés. Fodor István polgármester * * * Az észrevételt jogosnak tartjuk. Arra törekszünk, hogy a bővülő terjedelmű sportoldalainkon, így a Sportextrában is helyet kapjanak azok a kis események, amelyek egy településen valóban nagynak számítanak. A szerk. „Védem a szaktudást” A március 26-i számban, a Fia­talokról - fiataloknak szóló olda­lon jelent meg a Tánc, revü és a hatvanas évek című írás, mellyel kapcsolatban néhány észrevételt teszek.Egy fiatalember úgy érezte, hogy Szolnokon nincs olyan hely, ahol az ifjúság kulturált körülmé­nyek között táncolni tanulhat, to­vábbá aktív táncosaival nagy ter­vei vannak, szponzorokat keres­nek stb. - írja Fridrich Edina. A tárgyalóteremből Hogy kiről mit ír az ember Érdekes ügyben hozott ítéle­tet a Mezőtúri Városi Bíróság Kunszentmártonban. A vádlott Balogh Károlyné cibakházi óvó­nő volt. A magánvádlók között pedig szerepelt a volt cibakházi tanácselnök is. De mi is történt? A Koordiná­ták című lap 1990. júniusi külön- számában Balogh Károlyné olyan levelet jelentetett meg, amely visszaéléseknek vélt je­lenségekről tudósított. Többek között szóvá tette a tanácselnök segélyezési gyakorlatát. Külön­böző összefonódásokra hivatko­zott például Tóth Gyuláné óvónő miniszteri dicsérete kapcsán. Le­velében olyan jelenségekre is fel­hívta a figyelmet, amelyek szín­helye az óvoda. Állította, hogy Tóthné gyer­meke rendszeresen az óvodában étkezik térítési díj nélkül, vala­mint édesanyja rendszeresen be­jár helyette reggelente dolgozni. A levélben szerepelt többek kö­zött az is, hogy Tóthné lakására dada munkaidőben eljár begyú tani. Balogh Károlyné nem ismert el bűnösségét, azzal védekezet hogy az állítások megfelelnek valóságnak. A bíróság tizenkét tanúi hall gatott meg. Ők azt nyilatkoztál hogy mindaz, ami a cikkbei megjelent, köztudomású volt községben, de olyan, bizo nyítékként értékelhető vallomás egyikük se tudott tenni, amel igazolta volna a cikk valódiságál A cibakházi önkormányzat iga zolása szerint a volt tanácselnöl se rendszeres, se rendkívüli se gélyt nem utalt ki se rokonainak se saját magának. A bíróság 3 rendbeli rágalma zás vétségében találta bűnösnél Balogh Károlynét, és ezért eg; év próbaidőre bocsátotta. Az ítéletet a megyei bírósáj helybenhagyta. P.É A megyeszékhelyen töltött elő­adóművészi és táncmesteri tevé­kenységem után, nem ezúton kere­sem a nyilvánosságot, de nem hagyhatom szó nélkül az alaptalan rágalmat - munkaadóm, magam és a jelenlegi százhetvenöl tanítvá­nyom - volt tanítványaim (a műve­lődési házban, más intézmények­ben rendezett társastánc, szalag­avatók stb.) és szüleik nevében. A Mária utcai balettiskolában 2 évet, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban 11 éve tanítok - min­den reklámozás nélkül - évente százhatvan-kétszáz fiatalt. Első eset, hogy a kulturált körülménye­ket kifogásolta valaki. Tekintve, hogy a nyilatkozó Gulyás István is a növendékem volt, ezt előbb is megtehette volna. Vagy az eltelt időszak alatt tanított fiataloknak, szüleiknek nem volt kritikai érzé­kük? Az még szomorúbb lenne, ha e kijelentése mögé rejtve, táncpe­dagógusi alkalmatlanságomra cé­lozna. A Táncművészeti Főiskolán két diplomát szereztem, sok-sok betanított, bel- és külföldön letán­colt órával és főleg nagy emberi szeretettel adom át az ifjúságnak, amit a táncművészetről hivatásos­ként tudok. Itt neveltem ki a világ­híressé vált Bozsik Ivettet, aki a Soros Alapítvánnyal a világot jár­ja, Három Edinát, a Pécsi Balett jeles táncművésznőjét. Volt olyan év, hogy három fiatal jutott be a Balett Intézetbe, ahová az égés; országból évente csupán húsza vesznek föl. A cél ugyan nem ez de ők hálával gondolnak vissza ; Szolnokon töltött évekre. De hogj közelebb maradjunk: a márciu! 15-i divatbemutatón közreműköde három szólista jelenleg is a; MMIK balettiskolájában tanul ■ immár 8 éve. Hivatásos, aktív tán cos pedig az, akinek legalább hiva tásos előadóművészi működési en­gedélye van és fizetésért táncol. A cikkben olvashatók, hogy „Peté­nek” nagy tervei vannak aktív tán­cosaival. Ők ott nem fizetésért, ha­nem alkalmanként 50 Ft-ért fogad­ják az érdeklődőket, s mindehhez még szponzorokat is keresnek. Megjegyzem, hogy az MMIK havi 250 Ft tandíjat kér a balettnö­vendékektől, sőt a 17-20 éves kor­osztály amatőr csoportként műkö­dik - tandíjmentesen. Az olvasó első látásra azt mond­ja, a cél szép és nemes, főleg adó­alapot írhatok le - szól a felhívás. Mihez? Gulyás Istvánnak előbb el kellene végeznie a Táncművészeti Főiskolát, és mint táncpedagógus oktathat, kérhet tandíjat, mertenél- kül szabálytalanságot követ el. Ne­kem is hosszú volt az út az első tánclépéstől a délutánonként meg­tartott órákig. Érthető tehát, ha vé­dem a szaktudást. Mozsonyi Albert magántáncos - táncpedagógus A mulasztás ára: egy emberélet Megrendültem és felháborod­tam, amikor az április 4-i számuk­ban elolvastam a „Széttépte a kard­ántengely” című tárgyalótenni tu­dósítást, esetet, és a következő kér­dések fogalmazódtak meg ben­nem. „Valószínű” kijelentéssel pénzre lehet váltani egy ember éle­tét? Úgy lehet, a piacgazdaság be­törése látható és várható az igaz­ságszolgáltatásban is? (Minden el­adó és vehető?) Kibújtak a rács mögötti „örömök” érzése alól? - És most emlékeztetőül a cikkből: „... az óriási monstrumról hiány­zott a fék, a forgó kardántengelyről pedig a védőburok. Mindezeket már korábban jelezte a helyi téesz- nek a megyei munkavédelmi fel­ügyelőség, sőt a tartálykocsit le is tiltatta;... az ügyben érintett veze­tők eltűrték ezt a veszélyhelyzetet; Valószínű, néhányan pénzbírságot kaptak; . . . emlékeztetőül egy olyan tiszaroffi emberről, aki azért halt meg, mert másoknak segített. Meg azért, mert rossz, csapnivaló­an korszerűtlen munkagéppel dol­gozott.” - Nem. lehet, nem szabad elfelejteni e sorokat, már csak azért sem, mert manapság sokfelé áll e valóságos kép. A vétkes duplán vétkes, a „bűnös” nem bűnös, de bűnhődik. Bűnhődött a tiszaroffi traktoros is, bűnhődik az egész nép is - néhány már duplán vétkes mi­att. Ennyi szerettem volna írni em­lékeztetőül e tragédia kapcsán. Kun Sándor Jásza Isószentgyörgy Vásárhelyi Pálra emlékezve Szívesen olvasom az Új Néplap képes eseménynaptárát, s nem tit­kolom, azért, hogy tudjam, azon a napon kikre gondoljunk tisztelet­tel, akik a haladásért, az emberisé­gért sokat tettek. Április 8-án Vá­sárhelyi Pálról olvashattam elisme­rő sorokat, aki a reformkor mérnö­ke volt; életéről Vörösmarty Mi­hály színdarabot, Horváth Árpád regényt írt, s akinek az emlékére Szeged központjában szobrot állí­tottak. Azonban szűkebb pátriánk, Szolnok is őrzi emlékét. A közgaz­dasági technikum viseli a nevét - kertjében élethű mellszobra, mely­nek talapzatára égőpiros szegfűko­szorút helyeztek el április 8-a előtt. Emlékének 145 éve minden rendszer fejet hajtott. Az illendő­ség úgy kívánta volna, hogy az áp­rilis 8-i eseménynaptárban - ha csak egy mondat erejéig - megem­lítik a nevét viselő szolnoki iskolát is. Farkas Káimánné Szolnok Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents