Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-22 / 92. szám

1991. ÁPRILIS 22. Az Új Néplap Szolnokon 5 Nyitás április 27-én A vízitelep üzeni, még megvagyunk! Ha Szolnok, akkor Tisza. Ha Tisza, akkor vízi örömök. Csó­nakházak, tülkölő hajók, táncos lábú kérészek (ez utóbbiak lehet, hogy örökre eltűntek?), gyalo- goshíd a Tiszaligetbe (régi terv, szó se róla), kulturált potya­strand, csupa kulturált (de jó is lenne!) nyáresti sétálókkal telis­teli parti sétány. Van még valami a szolnoki Tisza-parton, amihez hasonló a Tisza egész magyarországi sza­kaszán csak Tokajnál és Szege­den található. Harmadik éve köl­tözött a Zalka Máté sétányra, a Vízirendőrség alá az Ezermester Ifjúsági Kölcsönző Leányválla­lat vízitelepe. 1978-tól működik. A régi, közismertebb helyéről - a BM-klub melletti csónakházból - történő áttelepülés okai a bérle­ti díjak emelkedése és a romos épület voltak. Az átköltözés szá­mos előnyéről Arany János, a kölcsönző vezetője tájékoz­tatott. Az új helyen a stég meg­felelőbb. alacsonyabb építésű. Kisebb a sodrás, könnyebb a víz­re szállás és kikötés, távolabb került a Tisza-híd. A vízi jármű­veket szállító' gépkocsik akár pótkocsival is meg tudnak for­dulni a parton, a telep mellett. Kik veszik igénybe a telep szolgáltatásait? Főként vízitúrá­zók hetes turnusokra - erre ked­vezmény is jár -, de hét végén egy-két órára is sokan kölcsö­nöznek. A víz szerelmesei egy- és két­személyes kajakot, három- és négyszemélyes kenut találnak itt. Tavaly tíz új kenu érkezett. A leányvállalat vízitelepei az ár­változást illetően „egy hajóban eveznek” más gazdálkodószer­vezetekkel: ahhoz, hogy eltart­hassák önmagukat, ez év április 1 -jétől fel kellett emelni a négy éve stabil kölcsönzési díjaikat, így a vízi eszközök óradíjai 50- 100, napidíjai pedig 250-500 fo­rint között vannak. A diák- és csoportos kedvezmény sajnála­tos módon megszűnt. Nincs, aki a különbözetet finanszírozza. Új szolgáltatásként tervezik a nyár­ra, hogy a szabadstrandon egy­személyes kajakokat lehet majd bérelni. Kölcsönzőboltjuk is új helyre, az Ady E. út 27. szám alá költözött, ahol turisztikai felsze­relésekkel várják a túrázókat. A vízitelep április 27-én nyit. Má­jusban hét végén, júniusban pe­dig naponta lehet majd látogatni 9 és 18 óra között. Vízre hát, ha jön a nyár! Csu­pán az úszni tudás kötelezd. Csirke József Fotó: Korényi Éva Veszélyekről vész nélkül Szolnok közlekedési csomópont, s míg el nem készül a 4-es szá­mú főút városi elkerü­lő szakasza, zajos, füstös és veszélyes gócpont marad. Mi történne, ha a városban felborulna egy veszélyes anya­got szállító jármű? - kérdeztük Tatár Pál őrnagytól, Szolnok vá­ros polgárvédelmi törzsparancs­nokától, aki egy éve látja el e poszton feladatát.- Nehéz rá egyértelmű választ adni. Attól függ, mit tartalmazott a rakomány, mikor történt a bal­eset - gondoljunk csak a délutáni forgalmas időszakra. A haté­kony intézkedések érdekében át kell formálni a városi polgárvé­delem alapvető terveit és a szer­vezet készenlétét. A város terü­letén - az új koncepciónak meg­felelően - most alakítjuk ki a ka­tasztrófaelhárító és gyorsan mozgósító szervezeteket. Keres­sük azokat a vállalatokat, ahol lehetőség van ilyen alakulatok létrehozására. Elképzeléseinket ismertettük a polgármesterrel, aki támogatta őket, és kérte, kezdjük meg a tervezet kidolgo­zását. A nyolcvanas évek máso­dik felétől funkcióváltást kellett végrehajtani. Több súlyos ka­tasztrófa történt ez időszakban a világban. Komoly gondot okoz­hatnak a civilizációs veszélyek. Csernobil hazánkban is éreztette hatását. Szolnok közlekedési csomópont, természetesen itt is vannak veszélyes pontok. A 4-es számú főközlekedési út városon áthaladó szakasza, a Tisza-híd, a vasútállomás naponta rengeteg kamiont, tartálykocsit, szállít­mányt enged át. Ki tudja, mit visznek tranzitáruként a vago­nok és a gépjárművek? A veszé­lyes járműveken sok esetben nincs sárga táhla a kódszámok­kal, melyekből megtudhatnánk a veszélyes szállítmányok jellem­zőjét. Bár nem kapcsolódik szo­rosan a szállításhoz* de meg kell említeni a Tiszamenti Vegyimű­veket, mint veszélyes üzemet, amely bár sokkal bizton­ságosabb, mint az előbb felsorolt közlekedési vonalak, ám szá­molnunk kell vele. Nem feled­kezhetünk el továbbá a vegyiá­ru- és növényvédőszer-raktárak- ról sem.- Milyen változások történtek a polgárvédelemnél, melyek meghatározhatják a városi szer­vezet tevékenységét?- A városi törzs nagy és szer­teágazó szervezetét mindössze hét személy vezeti: két tanácsi és öt BM-dolgozó. Mint ismeretes, a fegyveres erőktől a Belügymi­nisztérium irányítása alá kerül­tünk. Ez fordulópont volt a pol­gárvédelem életében, ugyanis - a genfi konvenció értelmében - nem tartozhatunk a fegyveres erők kötelékébe. Az átalakítás fontos része a már kiadott kikép­zési ajánlás, amelyben szeret­nénk segítséget nyújtani a válla­latoknak saját kiképzésük meg­tervezéséhez. A tapasztalatok világszerte azt igazolják, hogy ott a legkevesebb a kár ember­életben és vagyonban, ahol konkrétak, és szakszerűek az in­tézkedések. Munkatársaink vár­ják az új polgárvédelmi törvény megalkotását, ugyanis még min­dig egy 1974-es minisztertaná­csi határozat alapján működünk, amelynek egy része már elavult. Az alaprendelet azóta megszűnt minisztériumokról, tanácsokról és más szervezetekről szól, nem teszi lehetővé, hogy alkalmaz­kodhassunk a társadalomban, a gazdaságban történt változások­hoz.- Milyen a szervezet technikai színvonala?- Sajnos mi is anyagi gondok­kal küszködünk. Kevesebb pénzből kell megoldani felada­tainkat. A békeidejű események­re készülve le kell cserélnünk a régi légzésvédő eszközöket, he­lyettük modernebbeket kell be­szereznünk, és a katasztrófael­hárításában részt vevő csopor­toknak kiosztanunk.- Katasztrófa esetén Öntől át­veszik a parancsnokságot.- Ilyenkor a polgármester irá­nyítja a tevékenységet. Ezekben az esetekben persze nemcsak a polgárvédelem lép akcióba. A saját feladatát végzi a tűzoltó­ság, a rendőrség is. Kapcsolata­ink jók, de szeretnénk az együtt- működést szorosabbá tenni. Vészhelyzetben csak így lehet hatékonyan működni. Fontosnak tartjuk, hogy a reá­lis veszélyekkel tisztában legye­nek az emberek. Lényegesnek tartom, hogy megismerjék mun­kánkat. A parkett *• « •« • ördögei A városrész új piaca Kukorica, tökmag, napraforgó, keleti édességek. A piac városképet ron­tó, „keleties” jellegét már csak a pavilon őrzi. A másik oldalon az új elárusítóhelyek. Napjainkban mind nagyobb érdeklődés mutatkozik a társas­táncok iránt. Sokan talán nem is tudják, hogy a tánc eme fajtájá­nak is van versenyszerű formája. A megyében másodikként, 1989 februárjában Szolnokon is alakult versenytáncklub. A kez­deményezést a Ságvári Művelő­dési Központ vette szárnyai alá, ahol már évek óta nagy sikerrel oktatnak a tanfolyamokon. Ez jó alapot biztosított a klub megala­kításához és az utánpótlás neve­léséhez. A versenyzői szintű képzéshez nem akárkit sikerült megnyernie a művelődési köz­pontnak. Az irányítást a Jászbe­rényben 20 éves múltra visszate­kintő Lehel Táncklub egyik ve­zetője vállalta: Molnár Anna. Egy évvel a Magyar Táncsport Szövetséghez való bejegyzés után a klub felvette a Pelikán TSK nevet. A lelkes táncosok­ból álló kis csapat rövidesen át­vitt értelemben is nevet szerzett magának. A táncklubok által rendezett versenyeken a szolno­ki indulókat már igen komoly ellenfelekként kezelik a kezdő „E” osztálytól a Szolnokon leg­magasabb ,,C’ ’ kategóriáig. A kategóriákba sorolás az MTSZ szabályzata alapján úgy történik, hogy az „E” osztály­ban kezdő párosok, a versenye­ken elért helyezéseknek megfe­lelően, továbbjutó pontokat kap­nak. Az előírt ponthatár elérése­kor léphetnek felsőbb „D” kate­góriába, majd ugyanilyen szisz­téma szerint az egyre nagyobb követelményeket támasztó C, B, * A, S osztályba. Örvendetesnek mondható, hogy nemcsak klub­szinten nyújtottak kiemelkedő teljesítményt megyénk verseny­zői. Krizmanics Ferenc-Deme- ter Anita - akik igen rövid idő alatt standard táncokból a „B” osztályba jutottak - és az igen tehetséges Ráczpali Zsolt-Belső Mónika páros, a jászberényi ÉzsiásTamás-Zsótér Anita „B” osztályos párossal, tavaly de­cemberben Brus-ban nemzetkö­zi csapatbajnokságon második helyen végeztek. Egyre szebb eredményeket mutathatnak fel az Orosz Zol- tán-Sarkadi Katalin és a Bihari Sándor-Brezovai Ildikó „C” osztályos párosok is. Mivel a táncosok többsége még diák, nem kis feladatot ró rájuk a drá­ga táncruhák beszerzése és elké­szítése. A Ságvári Művelődési Központ támogatásának kiegé­szítésére a klub gyakran vállal fellépéseket vállalati, iskolai és egyéb rendezvényeken, ahol mindig szép közönségsikerrel szerepelnek. Legutóbbi versenyeredmé­nyek: Budapest, Botafogó TSE 1991. márc.3. Krizmanics Fe- renc-Demeter Anita „C” felnőtt kategória standard II. hely, latin­amerikai III. hely; Budapest, XXII. Kér. Műv. Ház 1991. márc. 3. Orosz Zol- tán-Sarkadi Katalin „D” junior II. kategória standard táncok 1. hely; Kiskunhalas, Stúdió TK. 1991. jan. 20. Ráczpali Zsolt- Belső Mónika „C” felnőtt kate­gória latin-amerikai táncok III. hely. - Som ­Megszűnt a Széchenyi-lakóte- lepen az átmeneti céllal kialakí­tott piac. Épp ideje volt már át­költöztetni új helyére. Az ideig­lenes jelleg az előbbi esetben nem évtizedeket jelentett, „csak” nyolc évet. Ezentúl egy 30 x 30 méteres téren árulhatnak a kereskedők; a korábbi 22 he­lyett most 40 asztalra rakhatják ki áruikat. Ha lesz rá igény, ak­kor hoznak még újabbakat. Nem olcsó mulatság egy asztal beállí­tása. Darabonként tízezer forint­jába került a Csarnok- és Piacin­tézmény Vállalatnak. A terület egy részét szabadon hagyják. Ide települhetnek a nagy tételben árusító kereskedők, az „akció­zok ”. Itt lesz majd télen a helye a karácsonyfáknak is. Az aszta­lokat egy évre is bérelhetik. Ed­dig még csak néhányan jelent­keztek, de számuk várhatóan nő­ni fog. Természetesen egy napra is le lehet foglalni őket. Már jó előre tájékoztatták a régi termelőket^és a kereskedő­ket a nyitásról. Ők már korábban átköltöztek. Az új piac hivatalo­san reggel 7-től este 6-ig tart nyitva. A TIMÉP Kft. végezte az asz­faltozást, ők szerelték a világí­tást, a közműveket. A szolnoki önkormányzat, valamint a Csar­nok- és Piacintézmény közös anyagi támogatásával, az Ingat­lankezelő Vállalat - mint szerve­ző - közreműködésével készült a beruházás. Két és fél millió fo­rintba került. Jó lett volna persze, ha fedett piacot adhattak volna át, ám erre még várni kell. Az itt emelt, összesen 120 négyzetméter alapterületű épü­letben hat magánkereskedő ala­kította ki saját erőből üzleteit, melyekben zöldségeket, pék­árut, baromfit, halat vásárolhat­nak a városrész lakói. Az épület végén iroda és illemhely készült, a két helyiség négyzetmétere áfával együtt 32 ezer forintba ke­rült. Az Invesztáció Gmk és a fegyvemeki költségvetési üzem dolgozói múlt év júniusában kezdték el a kivitelezési munkát, amit decemberre fejeztek be. A külső homlokzat festésével, a ki­sebb javításokkal május közepé­re végeznek. Ekkor szállítják ide a mérlegeket is, melyekből köl­csönözhetnek majd az árusok. Kis éji zaj (fortissimo) Nem kellett több, csak pár nap jó idő, és újból átélhettem a meleg esték kínjait. Az éjszakai paplanrugdosás a kisebbik kel­lemetlenség. Elejét lehet venni, ha résnyire megnyitjuk az abla­kot. Hogy beszáll a szúnyog? Semmiség. Egy szúrás, és kész. Itt a zajjal van baj. Az bejön. Nyomul, türemkedik, a szobá­ban tán még fel is erősödik, és ahogy az megvan írva, eljut a dobhártyáig, a hallócsontokig: a kalapács megüti az üllőt, az pedig a kengyelt rezegteti meg. No, ekkor ébredek fel én, és nyúlok a Chemotox után. Csak­hogy a kellemetlen inger forrá­sa rendszerint nem rovar, ha­nem egy „feljavított” Zsiguli vagy egy négyütemű kétkere­kű. A permetezés helyett a helyzetnek leginkább megfele­lő megoldás az lenne, ha lefi­zetném, mondjuk Charles Bronsont, hogy bosszúvágyból lőjje ki az összes éjféli decibel­király járgányát. Magam is szí­vesen lezárnám a hajnali inzul­tusok sorozatát, ha feltalálnák végre a9! mintájú hangtompító rakétát. Azt se bánnám, ha a hatóság koppintana a buksijára valamelyiknek. Ha másért nem, hát azért, mert sokat látott vá­roskánkban olyan sebességgel recsegtetnek, amilyenért az au­tópályán is büntetés jár. Ráadá­sul olyanok a lakótelepeink, hogy akkor is hallani a motorok dübörgését, ha a házsor másik oldalán készülnek a szolnoki Forma 1-re. Az ötletek tára kimeríthetet­len. Akad olyan is, aki éjjel, amikor már csak egy-két hajlott hátú kódexmásolónál ég a vi­lág, járműjével tülköl, hogy ezer közül megtalálja az egyet­lent. Bizony szigorú a termé­szet. Egyik keze gazdagon szórja a barbárságot, a másik fukaron bánik az ésszel. Lehet, hogy a Szabálysértési Kódexben ezekre a jó emberek­re is gondoltak, amikor a csend­háborítás egyik módját így ve­tették papírra: „Az úttestnek jármű- vagy gyalo­gosforgalomra rendelt részén játék űzése.” Lehangoló dolgok ezek. Ha­sonlítanak ahhoz a színpadi produkcióhoz, melyben a ri- pacs meg van győződve alakí­tása felejthetetlenségéről, köz­ben a nézők feszengenék he­lyette. Az összekuporgatott vágy az apuci adta ezer már­kákból vásárolt gépekkel ideg­ölő, szomorú játékot is lehet játszani. Néha nagy kár, hogy a lóerőket nemcsak a négylábú hátasok uralják. Azóta is éjjelenként a repedt kipufogójú autómatuzsálemek zaja, a szarvas bikák bőgése messze visszhangzik a nagy, alföldi lapályon.

Next

/
Thumbnails
Contents