Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-20 / 91. szám

8 Irodalom 1991. ÁPRILIS 20, Ötvös László (1930-ban született Haj­dúnánáson. Teológiát végzett, egy­háztörténetből doktorált. Több an­tológiában szerepelt. Önálló köny­vei: A második mérföldét (versek), Madarasi krónika (tanulmányok). Lelkész Kunmadarason. Ötvös László: Régi vasárnapolás Mézeskalács feszesség egymáshoz simul kél pária férfi és aszony ötven esztendő minden kapálása kaszálása kuporgatása görnyedése verejtékük testet öltött dicsősé­ge a föléjük töpörödött kulipintyó háromszor öt méter ■ két részes az istenadta szoba és belépő ötször fél méter az ereszalja ott ülnek szótlan vasárnapolnak néha szélre gondolnak. Dorkovics Ágnes (1956-ban született Békéscsabán. Versei folyóiratokban és antológiákban jelentek meg. Önálló kötete Az utolsó jégkorszak cím­mel 1990 végén jelent meg. Karcagon él.) Dienes Eszter (1949-ben született Kunhegyesen. Főiskolát végzett népművelés-könyvtár szakon. Versei irodalmi folyóiratokban jelennek meg. Törökszentmikló- sonél.) Dienes Eszter: ✓ Utravaló Tudtam, hogy elmégy. Segítsen minden! ha beér a zápor, tied az ingem. Út sodrában majd füzike árnyékot növeszt: ülj ide! Házak.előtt a dáliák elűzik arcod bánatát. S ha eső dobálja gyöngyeit itat a határ, s megáldom mind a földeket, hogy boldog zöldben járj. Szenti Ernő (1939-ben született Hód­mezővásárhelyen. Költő, grafikus. Folyóiratokban, antológiákban je­lentek meg munkái. Kisújszálláson él.) Szenti Ernő: Méregfog Kívülállóként kellett megnevezned a dolgok önsúlyát. Kimaradt arcot (nem vé­letlenül) a szellemi tőzsdén jegyzett láto­másokból. Leginkább a VAN-ban elrejtett nincs bánt. Nem sokáig maradt egyenes a kijelölt útirány. KEZDET ÉS VÉG. A vé­letlenekre bíztad szélsőséges nézeteid sem­legesítését. Látni vélted (másokkal együtt) az éjszakai világosságon a fények hara­pásnyomát. KIKÖPTE GESZTUSOD A TÖRTÉNELEM MÉREGFOGÁT. Szótla­nul is hallatod hangodat! Ablakot nyitot­tál. Tiszta levegővel telt meg mellkasod. Vitustánc Tenyérbe temetett arc a telihold. Színül­tig telt szindrómák. Családi drámák - - - nagyvilági dámák. Mellre szívta gesztusod a közérzület fanyar cigaretta- füstjét. Nem esel egyik ámulatból egy másik bálvány- imádatba. Csiricsári álomszínpad----kö­z elebbről szemügyre véve kínpad. Kiapad­hatatlan FIKTÍVUTÁNPÓT- LÁS. ---Se keze se lába postás. Fényborostás vilá­gosság - - - ez itt egy CSÖBÖRBŐL - VÖDÖRBE - ORSZÁG. Kalodába dugott versláb. Szózatstrófa, himnuszszeg- ment. Nyalogatja káoszsebeit a rend. Ég a kuny­hó ropog a sánc. VITUSTÁNC. Ügy lóbá­lod érzékeidet / bár ezt te tagadod! / mint ministráns a füstölőt. Szót fogadtál: lepöc­költed nyelved hegyéről a kimondhatat­lant. Finti Capitó 1. Az ingrus nép daliás fiai szálfa egyenesek voltak, izmaik akár a rugó, szűk mellényt és bő nadrágot hordtak békeidőben, fejükön hatszög alakú kalap. Az ország élén a Capi- tan állt, ezt minden iskolás tudta, azt is, hogy a vele együttműködő Capitók a társadalom életének egy-egy darabját uralták. Közvetlen beosztottjaikra, a Cápókra ezen darabocská­kon belül területileg igaz mindez, a Cálék már egészen kicsinyke pontok: kisebb fal­vak, települések dolgait tartották kezükben. Ezért is voltak a legtöbben, ebből viszont az adódott, hogy számolni kellett velük, a szó mindkét értelmében. Kalapjuk nem hat-, hanem hétszögű volt, ami elméjük csavarosságára kívánt utalni, de ezen kívül semmi más ismertetőjegy nem különböztette meg őket a közönséges ingru- soktól. Ami pedig ezen elmék csavarosságát illeti: jó néhány rejtve felfedett kivételes pél­da után végül is viseletűk elrendelőjének, ki maga a Capitók egyike volt, meg kellett ál­lapítania, hogy a szabály csak általában igaz. Mindez mélységesen megzavarta őt, de az­tán mégsem vette be a Capitanhoz benyújtott heti jelentéseibe. Legelőször azért, mert a rubrikák közt nem akadt olyan kérdés, mely­hez ilyen észrevétel kívánkozott volna. Ak­kori döntése tulajdonképpen bölcs dolog volt, hiszen ha másként határoz, a rubrikák száma akkor sem változik, s ez újabb akadály bizonyára sok fejtörést, gyötrelmes órát oko­zott volna neki. Ez már önmagában is veszé­lyes dolog, nem is beszélve a következmé­nyekről. Kézenfekvő megoldás nem kínálkozott te­hát, magától legalábbis. E nagyszerű állam fogaskerekeinek egymásba akaszkodását mégsem követhetjük tovább, mert elérkezett az idő, amikor sok-sok szárnyalás után ez a Capitó, Finti, mégis tétova lett, babráló ujjai megakasztották e bölcs mechanizmust, s már most az elején bárki biztos lehet, hogy ezt felettesei soha nem bocsátották meg neki. 2. Igen: Finti nem volt Észbeli. Hamis iratok­kal jutott az Államba, lassan tizenöt éve. Hogy nem bukott le, csak annak volt köszön­hető, hogy az akkori Capitan anyja fehérvé­rűségben szenvedett, s eljutott az utolsó stá­diumhoz. Az ok látszólag nem nyilvánvaló, de biztosíthatom Önöket, hogy az. Finti a szomszédos területen élő Karama- ka törzs fia volt, de szerelmes lett Pampóba, s menekülnie kellett. Pampó a főnök lánya, ki még csak gondolatban sem érinthető alan­tas emberektől. Ám egy kora tavaszi estén Finti megismerte a tüzes vizét, s utána már valóban nem is gondolkozott mindezen túl­zottan sokat. Az ingrusok földjén aztán vé­gigjárta azt az utat, amit e nép fiai is csak kevesen. Először egy Másolóirodában dolgozott, a Cápók egyikének keze alatt. Néhány év múl­tán iratmappás férfi jelent meg a körzetben, mellén trapéz alakú emblémával. Fintinek már ekkor különös érzéke volt a rangjelzé­sekhez, így szinte azonnal rájött, hogy ez az ember egyike a nagy Utánpótlás-szervezők­nek. Nem tévedett. Félelemmel vegyes izgatottság lett úrrá rajta, hisz ilyen rendkívüli esetekben szinte elképzelhetetlen, hogy ne jöjjön szóba a vizsgált egyén múltja is, ez pedig számára nem sok jót ígért. Egyetlen megoldás maradt hátra: elrontja másolatát! Ez hallatlan, ritkán előforduló dolog volt ugyan, de legalábbb kevésbé kockázatos, mint az előbbi. Miután mindez megtörtént, elszánta ma­gát, és hármat koppantott az asztalán. Der­medt csend ült a szobára: mindenki tudta, mit Dorkovics Ágnes: Történelmi olvasókönyv jelent ez. Fintinek most le kell mennie a' Sajtóiéba, aztán Átírási Engedélyért, s ha meg is ússza elbocsátás nélkül, akkor is mi­nimum három év kitelepítés! Mert senki sem tehet a Rend ellenében, s ez Értelemszerű. Az irodavezető már ott magasodott fölöt­te, a teleírt lapok fölé hajolt, arca akár a tűzijáték. De aztán először fordult elő Finti- vel, hogy valaki nem úgy viselkedett, ahogy előre várta. A főnök ugyanis széles vigyorra húzta vastag száját míg néhányszor barátsá­gosan vállon veregette.- Hát ez remek! Nyilvánvaló: a másolandó anyag volt elírva. Itt valóban epszilonnak kell állnia, nem is lehet másként. Örülök, hogy maga ennnyire képzett! Örülök, őszin­tén örülök, fiam! Finti megdermedt, percekig nem volt egy épkézláb gondolata sem. Arra ocsúdott, hogy az iratmappás férfi felé int, és a nevét kérdi. Aztán ezt is megúszta: abban az évben nagy volt a cecelégyrajzás, elvitte a Titkosszolgá­lat helyi főnökének legkedvesebb kutyáját is. Fél év múltán a szükséges papírokat is meg­kapta: kinevezték Cápónak egy szomszédos kerületben. Élete első nagy csalódása után évekig töltötte be ezt a posztot, de nyugtalan agyát már kezdettől sejtések gyötörték. Érthető: Finti nem volt Észbeli. Hamis iratokkal jutott az Államba, lassan tizenöt éve... 3. MCCDX és még valamennyit írunk. Min­dennek semmi jelentősége most, mert a Ca­pitan beszél az 1401. Titkos Konferencián, zárt ajtók mögött és nyitott fülek előtt. A nyitott fülek tulajdonosai a Capitók, orszá­guk vénei. E konferencián a Folyó Év 32. Hetének írásos Jelentései a központi téma. Célszerűsége legalább annyira érthető, mint a Capitók csavart ujjú egyenruhája, a leg­újabb, amit Finti tervezett, immár ugyan­ilyen rangbéli beosztásban.- Elvtársak! - a Capitan hangja érdes, de ez természetes. - Jelentéseik megbízhatósága felől semmi kétségem. De: a programozott tejporgyártás adatai például kielégítőek ugyan, ám még mindig nem elég mutatósak. Tegyen róla, Hamuka! A madzagkészítő üzemek adatainak feldolgozására eddig 212 statisztikust adtam, maga, Cémus, mégis azt állítja, hogy a folyóméterről csak a jövő heti jelentésében tud beszámolni. Mért kell ehhez két hét, amikor tizennégy nap alatt is a végére lehet járni?! Cáléink hétszög alakú kalapban járnak, s mi ismerjük ennek jelentőségét. És mit látok a jelentésében? Finti elvtárs?! Egy ceruzával írt kérdő- és hiányjelet! Ha már így állnak a dolgok, nincs esetleg valami hozzá­fűznivalója? Finti villámgyorsan végigpiergette magá­ban az összes létező és lehetséges variációt. Viszonylag könnyen megtalálta azt az egyet (lásd ÁHK.Kézikönyve 54. paragrafus). Ke­zével tagadóan nemet intett tehát, figyelem­be véve az Általános Rendelkezések Jogok és Kötelességek fejezetében foglaltakat is. Otthon elnyúlt arccal szemelgette a szőlőt, s megállapította, hogy bizony savanyú. Még-e, vagy már? Erre a kérdésre nem akart energiát vesztegetni. Pár utcányira lévő irodaházában sem je­lent meg, hogy aláírja a hivatalban felgyü­lemlett aktákat. Minden arra mutatott, hogy mégiscsak példátlan dolgok fognak bekövet­kezni! így is történt: Finti otthon félgömb alakú fejfedőket tervezett, szélükön deltoid farok­kal. A dossziéra csak ennyit írt: Cálék. Rövid töprengés után elnyújtott alakú, peremes jó­szágokat, kétoldalt obeliszkkel, a Cápóknak. A Capítókét is minden elfogultság nélkül dolgozta ki. Minden más iratot megsemmi­sített, és 17 óra 50 perckor főbe lőtte magát. Mint mondtam: ez példátlan eset volt. En­nek megfelelően a hagyatékot azonnal zárol­ták, de még a Rend Állama sem volt elég megbízható, a hírek kiszivárogtak. Minden­felé anarchista elemek kezdték felütni a fe­jüket, s amikor Matador utcáin feltűnt az első kucevit viselő Cálé, már mindenki tudta, hogy itt a vég! 4. Sok-sok év telt el azóta, s az ingrus nép fiai ma már szinte mind hajadonfőtt járnak ... Pádár Julianna (Tiszaburán született 1939-ben. Versei és novel­lái jelentek meg különböző lapokban. Hetedíziglen című ver­seskönyve megjelenés előtt áll. Pusztataskonyban él.) Pádár Julianna : Anyám mesélt tegnap ... Nem Andersenntöl s nem ízes népmesét- ki tudja már hányadszor ugyanazt, nem hallani a szájából panaszt, csakhogy mondhassa apám dicséretét; , Mikor a vásárról apátok szegény egyszer piros delinkendöt hozott kis aprómintást, széle csíkozott, akkor rám költötte a pénze felét, ruhát is hozott, fodros festőkötényt, keményszárú csizmát, fényest, feketét; ö az úton mezítláb ballagott... Porfelhő szállt, amely belepte fejét, az én jóistenem áldja meg nevét...”- Eddig mondta, azután hallgatott ­Az Uj Néplap galériája Bácskai Bertalan (Békéscsabán született 1948-ban. Festő és grafikus. A Művészeti Alap tagja. Több kiállítása volt itthon és külföldön. Túrkevén él.) Bácskai Bertalan grafikái

Next

/
Thumbnails
Contents