Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-20 / 91. szám
1991. ÁPRILIS 20. Azt beszélik a faluban... 7 A Jászberényhez legközelebb fekvő jászsági falu mezőgazdasági jellegű hagyományokkal ugyanúgy rendelkezik, mint ipariakkal. A jákóhalmi malomban őrölt liszt mindmáig fogalom, és messze földre vitte a település hírét ez az iparosréteg, mely századunk első felében folyamatosan gyarapodott. A sztálinista-ráko- sista berendezkedés azonban itt is megtette a magáét: téeszekbe, kátéeszekbe tömörítetté az önállóan gazdálkodókat és a kisiparosokat. Ennek következtében csizmadiák, cipészek és asztalosok jó része nemcsak iparengedélyét, hanem korábbi tartáA jákóhalmi malomban készül az ország legjobb lisztje. Aki nem hiszi, járjon utána sát, és amire ma még nagyobb szükség lenne, piacérzékenységét is elvesztette. Terjéki Pál villanyszerelő kisiparos, képviselő szerint megtört a helyi iparoshagyomány. Az ötvenes években a székházukat vették el, tizenkét éve megszűnt a helyi szervezet, az utóbbi évtized egyik jellemzője pedig éppenséggel az lett, hogy asztalosok és cipészek tehenésznek vagy sertésgondozónak mentek, mert tanult szakmájukból nem tudtak helyben megélni. Most kereken 80, cégtáblával rendelkező iparos van a községben, de kontárok is akadnak, mert eddig ezzel jóformán senki sem törődött. Sőt, mivel az egykori párttitkár házát sem iparengedéllyel rendelkezők építették, napirendre sem került ez a kérdés. Az utánpótlás helyzete sem megnyugtató: jelenleg egyetlen iparos sem foglalkoztat ipari tanulót! Kevés és nem igazán vonzó az állam által biztosított 12 ezer forintos adókedvezmény, mert aki tanulót szerződtet, annak ez sokkal többe kerül, hiszen ösztöndíjat, étkezést, utazási költségtérítést kell biztosítania. Pedig az iparosok zsebének sincs mitől duzzadnia, hiszen például a múlt évben felépült hét ház nem sok munkát adott, s idén lehet, hogy még ennyi sem lesz. Terjéki most elsősorban abból él, hogy ráállt a toronyórák elektronikus szerkezetűvé alakítására, s szerencsére néhány egyházi megrendelés akad számára. A tetszetős zsalus bútorokat gyártó Jávor Betéti Társaság gyorsabban szeretne haladni. A fenyőlécekkel borított, feketére és fehérre pácolt és festett szekrénysorokkal és kiegészítő bútorokkal elsősorban a középrétegeket szeretnék megcélozni. Legtöbb törekvésük, hogy termékeikkel kijussanak a külső piacokra, melyhez kapcsolatok, telefon kellenének. Azzal is növekedne a teljesítményük, ha nem kellene minden anyag után szaladgálni, benzint fogyasztani. Jelenleg azonban mégis az autózás az egyszerűbb, mert amíg telefonon kapcsolatba lépnek a partnerrel, addig többnyire odaérnek a tetthelyre. Jó lenne, ha erre megoldást találna a község vezetése. A községházán tartott legutóbbi megbeszélés szerint legkorábban 1992 végére, 1993 elejére javulhat a telefonellátás Jákóhalmán. A betéti társaság nagy kérdése az, hogy csak tőkeerősebben válhatnak termelékenyebbé. Műhelyeik ugyan jelenleg is gépesítettek, de a rendelkezésre álló eszközök minősége messze elmarad a szakmában márkásnak számító Holczer-gépektől, melyekkel ugyanannyi idő alatt kétszer annyit termelhetnének. Egyelőre viszont be kell érniük a régebbiekkel, mert annyi megrendelésük nincs, hogy a sokkal drágább gépeket megvegyék. Megoldásként kínálkozna a hitel, de ifj. Kozma János szerint: aki most hitelt vesz fel, az nem lát, de egyszer csak változnia kell ennek a helyzetnek, mert többre képes ez a nép. Ha képes lesz ezeket az éveket túlélni, mert Rafael János beszámolója nem sok optimizmusra ad okot. A 67 éves cigán-y- ember a község alkalmazottjaként havonta 5900 forintot keres, amit háztartásbeli feleségével kell megosztania. A házaspárnak 12 gyereke van, ahogy Rafael mondja, közülük 4 mostoha, mert ők még az asz- szony első házasságából származnak, akinek első férje meghalt. Mind a 12 gyerek dolgozik, van, aki a herényi kórházban, más Pesten, megint mások a helyi Asztalosipari Szövetkezetben. A velük együtt élő, 37 éves fiuknak viszont éppen most mondtak fel a szolnoki Építőipari Vállalatnál, ahol géplakatosként dolgozott. Neki még autószerelői és hegesztői bizonyítványa is van, mégsem tud elhelyezkedni. Legutóbb annyira jutott a herényi munkaközvetítőnél, hogy felírták a nevét azzal, majd értesítik. Rafaelék „ebbe a nagy drágaságba eléggé szűkén élnek”. A férfi fizetésének java része elmegy az OTP-re, villanyra, vízre, ami nem bojleres fürdőszobát, hanem az utca végén elhelyezett közkutat jelenti. Mindezek után marad is, meg nem is. Kérdezősködésemre elmondta, nem tudja, mikor ettek húst utoljára. A legutóbbi vasárnapi ebédjük tésztaleves és zsíros kenyér volt! Ezen a télen 15 mázsa szenet tudott venni, azt is három részletben, amikor éppen volt a Tüzép-telepen. Így csak azért tudtak rendszeresen befűteni a szoba- konyhás lakásban, mert kijárt az erdőbe fát szedegetni. Hogy e sorok olvastán ne maradjon kétség, rákérdeztem, mikor járt utoljára kocsmában. - Újévkor hívott be az egyik családom - válaszolta. Az iskola 342 tanulója jelentős részének már az öltözetén is meglátszik, hogy szegényesen vagy szerényebben élnek - mondja Muhari Zoltán iskolaigazgató. Az idejáró gyerekek csaknem egyharmada tartozik ebbe a kategóriába, akik között fele-fele arányban vannak cigányok és nem cigányok. Majdnem ugyanezt a kört jelenti az a 3 csoportba osztott 87 gyerek, amelynek jelentős hányada csak azért jut naponta főtt ételhez, mert napközis. De nemcsak ezért van szociális funkciója a napközinek, hanem azért is, mert itt délután fél ötig meleg helyen tartózkodhatnak, otthon viszont többségükre nem várna fűtött lakás. A róluk való gondoskodás egyre nagyobb terhet ró az önkormányzatra, hiszen az iskola részére biztosított központi fejkvóta nem fedezi a napközi költségeit, másrészt a térítési díjak növekedése is taszítólag hat. E gyerekréteg egyre több gondot jelent az iskola számára, hiszen olyanokkal is foglalkozni kell, akiknek tulajdonképpen gyógypedagógiai képzésben lenne a helyük. Effajta felkészültsége pedig senkinek sincs a testületben. Épkézláb megoldásnak látszik az az elképzelés, miszerint a környező - hasonló gondokkal küszködő - községek összefogva pszichológust alkalmazhatnának. Muhari Zoltán tizenöt évi jászkarajenői „vendégszereplés” után három éve tért haza szülőfalujába. Tavalyi igazgatóvá választása óta számos tervet forgat fejében. Szívügye a tornacsarnok befejezése, hogy őszre már használhatni tudják a sportolni, mozogni vágyók. A képviselő-testület egyetért ezzel, s a község első számú beruházási feladataként kezeli ezt a félkészén álló építményt. A befejezéshez azonban hiányzik még legalább 6-7 millió, melynek előteremtésére többféle alternatívát dolgoztak ki. Reménykednek abban, hogy pályázati úton is elnyerhetnek bizonyos összegeket, másrészt a szülők segítségére támaszkodva közadakozást szerTársadalmi összefogással készült a II. világháborús emlékmű veznek, melyből mintegy kétszázezer forintra számítanak. Egyelőre viszont elsősorban úgy kalkulálnak, hogy hitelből kell majd finanszírozni az építkezést, mert minél tovább húzódik a befejezés, annál többe kerül. Kívülállóként nem tartom ésszerű megoldásnak a hitelfelvételt. Ez a beruházás szegről-végről csaknem mindenkit érint a községben, olyan feladat, mely tipikus példája az értelmes közteherviselésnek. Talán nem kellene annyira félni az adó kivetésétől, annál is inkább, mert a helyette felveendő hitel visszafizetését szintén a lakosságnak kell majd teljesítenie a nem kevés kamattal együtt. Visszatérve az iskola mindennapi munkájára, igazán dominánsnak az átmeneti jelleg nevezhető. Az aspirációkat tekintve - a falusi átlagnál - erőteljesebbnek tűnik a gimnáziumokban és szakközépiskolákban való továbbtanulás igénye, hiszen tavaly a végzősök 25-30 százaléka került ilyen intézetekbe. A továbbtanulók érdeklődése viszont fele-fele arányban oszlott meg a jászberényi és jászapáti gimnázium között. Az igazgató szerint hosszabb távú továbbtanulási elképzeléseik inkább a Jászberénybe jelentkezőknek vannak. A szaporodó nyolcosztályos gimnáziumok mellett az általános iskola létjogosultsága mindinkább megkérdőjeleződik, s szerencsésebb lenne a hatosztályos megoldás. Az adott tanítói-tanári gárda jobban tudná teljesíteni annak követelményeit, hiszen a szakos ellátottság biztosítása ma sem megoldott megnyugtatóan. Nevelési gondok foglalkoztatják Kiss Lajos esperes urat is. Formálisan ugyan megtörténtnek mondhatja a rendszerváltást, hiszen a videóval felszerelt egykori pártházban tarthatja a hittanórákat. Más tekintetben is javultak a lehetőségek, manapság közel ötször annyi (125) gyerek jár öt csoportban hittanra, mint korábban. Annál elégedetlenebb a gyerekek neveltségi színvonalával, amin akkor lehetne javítani, ha a szülők, tanárok és a pap azonos szellemben tevékenykednének. Meglátása szerint kölcsönös tisztelet és megbecsülés alakult ki a tantestülettel, de arra eddig nem kerítettek sort, hogy a tanáriban vagy a plébánián megbeszélnék gondjaikat. Pedig lenne mit, mert az esperes úr néha őserdőben érzi magát, vagy kocsmai állapotokat tapasztal az iskolában, a gyerekek jelenlétében sem viselkednek szelídebben. Nagy problémának tartja a családi nevelés hiányát, rombolónak a sokféle erőszakot közvetítő tévé és video jelenlétét. Korholásai mellett azt is megállapította, hogy ezek a gyerekek hajlanak a jó szóra, s ebben sokat segíthet a vallásos szellemű nevelés. Másként közelít a faluhoz a Vida házaspár. Vida András gépészmérnök, felesége, dr. Bujdos Zsuzsa jogtanácsos, mindketten a Hűtőgépgyár dolgozói. A házaspár egyike annak a számos községbeli értelmiséginek, aki a faluban lakik és a városban dolgozik. Nem bánták meg, hogy itt építettek házat. Pedig eredetileg mindketten urbanizáltabb környezetben éltek, hiszen a feleség miskolci, a férj pedig gyöngyösi. 1972-től tizenöt évig Jászberényben laktak, de semmi hátrányát nem érzik annak, hogy kiköltöztek. Az elhatározásban nem kis szerepe volt az anyagiaknak, B erényben olyanok lettek a telekárak, hogy szinte gondolni sem mertek az önálló otthonteremtésre. A 6 kilométer akkor sem számított távolságnak, igaz, amikor így kalkuláltak, jóval alacsonyabbak voltak a benzinárak. Most már leginkább attól tartanak, hogy ne emelkedjenek tovább, mert a buszozást nem szívesen vállalnák. Nemegyszer vesznek fel olyan utasokat, akik nem fértek fel a buszra ... Kérdezősködésemre elmondták, nagyon örülnek, hogy jó szomszédokra találtak, külön megnyugtató számukra az a jóindulat és segítőkészség, ami egymás iránt megnyilvánul. A feleség kicsit meglepődött, hogy a boltban óvónőnek hitték. Elégedett az iskolával, úgy mondta, a lányának szuper tanítónője van. Vásárlásait vagy Jászberényben, vagy a Czakó-féle kisboltban intézi. Elidőztünk a jász öntudat problémájánál. A feleség számára rokonszenvesek a jászok önállósodási törekvései, férje kétkedőbb e tekintetben, amolyan „mutassuk meg” jelenséget lát benne, különösebb koncepció nélkül. A jogvégzett szakember patthelyzet előtti állapottól tart az ön- kormányzatnál. A férj szerint nagyon kevés érzékelhető az önkormányzatok tevékenységéből, egyszóval nem sok változást tapasztal a korábbiakhoz képest. Muhari Zoltán, az iskola igazgatója Fodor István MDF-szimpatizáns polgármester e székbe kerülését évtizedek óta végzett kutató-gyűjtő és szervező munkával alapozta meg. Ő azon kevés jászsági polgármester egyike, aki nem volt korábban tanácselnök, így nem köti a korábbi „illem ’ ’, nem zavarja ha vitatkoznak vele, hiszen csak így születhetnek igazán értelmes megoldások. Egyben viszont azt is elismeri, hogy ez a néhány új ember kevésbé ragaszkodik a szabályokhoz, esetenként könnyebben elengedi a fantáziáját. Öthónapos működése során próbált kezdeményezni. A Konrad Adenauer Alapítvány közbenjárásával német partner- községgel kerestek kapcsolatot, s hirdetésük meg is jelent a Kommunalpolitische Blatter legutóbbi számában. A világra való nyitással talán a helybeli problémák is könnyebben megoldódnak. Alapelvének tartja, hogy közvetlen kapcsolatot tart a község polgáraival. Meghallgatja, összegyűjti véleményüket, s erre építve próbálja meg alakítani a falu életét. Ennek egyik jeleként választási ígéretének megfelelően leköltözött az emeletről, így senkinek sem kell „felmenni” a polgármesterhez. A falu - iméntiekben taglalt jellegének megfelelően - a Jászság egyik legfelkészültebb testületét választotta meg, hiszen a tizenegy tagból nyolcán diplomások. Az utóbbi hónapok viszont azt is megmutatták, ez még nem minden, hiszen a doktornő és egy kereskedő lemondott mandátumáról. A polgármester eddig nem tapasztalt maga körül ellenséges hangulatot, a bírálatok hatására inkább elszántabb lett: én nem fogok lemondani, mert meg nem futamodok! - jelentette ki elszántan. Pethő László Fotó: Nagy Zsolt Rafael János családjával Jákóhalma polgármesteri hivatala, a kis képen Fodor István polgármester REMÉNYEK ÉS KÉTELYEK JÁKÓHALMI BESZÉLGETÉSEK
