Új Néplap, 1991. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-16 / 87. szám
2 1991. ÁPRILIS 16. Itthonról — a nagyvilágból Amit sokan nem értenek Tiszapüspökiben Próbajárat Barcelonába III. Egy lap a mesekönyvből A vállalatok felajánlást tesznek - a magánüdülők tulajdonosai adót űzetnek Gyűlésre kaptak meghívót azok, akik Tiszapüspökiben, a horgásztanyán rendelkeznek üdülővel. Szombaton délelőtt a közösségi házban a település polgármestere, Tótok Sándor ismertette gazdasági jellegű elképzeléseit. Bejelentette, hogy megszüntetik a házadót, helyette az idegenforgalmi adót kell fizetniük a nyaralók tulajdonosainak. Ezt követően a jórészt szolnoki vagy törökszentmiklósi polgárok kérdései kerültek sorra. Volt, akit az érdekelt, mit kell beleszámítani az adó megállapításánál szerepet játszó „hasznos” alapterületbe. Kiderült, ezen azok a lakóhelyiségek értendők, ahol a belmagasság meghaladja a 190 centimétert, valamint a kiegészítő helyiségek, mint például a szerszámoskamra, a loggia vagy a fedett terasz. A horgásztanya idényjellegű lakói egyetértettek a törvényes adó kivetésével, de nehezen tudták elfogadni, hogy a vállalatoknak, amelyek szintén rendelkeznek ilyen tulajdonnal, nem kell adózniuk. A polgár- mester szerint ugyan valóban nem fizetnek idegenforgalmi adót a cégek, de jelentős pénzbe- ni felajánlásokat szoktak tenni az üdülőtelep érdekében. A jelenlévők többsége nem úgy értelmezte az adózást, hogy azt a tulajdon léte alapján fizetni kell, hanem a szolgáltatások színvonalának emelését várja tőle. Innentől már nem is az alaptémáról, az adó mértékéről, hanem egyéb kérdésekről, mint például a vízszolgáltatásról vagy a poros utakról folyt a szó. Volt, aki ellenezte a szúnyogirtást, mások igényelték. Ugyanez volt jellemző a telepre költöztetendő orvosról alkotott véleményekre is. Sokan felszólaltak a közlekedés szabályainak, valamint a csendnek a védelmében. A polgármester azt a választ adta, hogy mielőtt az ember átnézne a szomszédba, tegyen rendet a saját portáján. Egyébként, jegyezte meg a vezető, ami a községben történik, az az üdülőtulajdonosok érdekeit szolgálja. Ez vonatkozik a négyzetméterenkénti, 100-150 forintos évi adóra is. bakos Egyazon nyelven, egyazon nyelvért (Folytatás az 1. oldalról) az anyanyelvi oktatásban nagy elődeinek, hajdani „lámpásainak” munkásságára emlékeztek. Minden erdélyi iskola - legyen az az erdőrengeteg közepén vagy a nagyvárosban - a nemzeti önmegőrzés egy-egy erődítménye. Afféle szellemi alma materek - hangsúlyozta programnyitó beszédében Beder Tibor, megyei főtanfelügyelő. A kommunista diktatúra minden eszközével sem tudta végső pusztulásba dönteni az oktatás ezen végvárait, a szocialista iskolapolitika utópiáját meghirdető progagandagépezet, a kisebbségi anyanyelv felszámolására tett minden kísérlete ellenére sem! - folytatta Szabó K. Attila, a helybeli Benedek Elek Tanítóképző tanára. Úgy tűnik, a mai román vezetésre sem lehet számítani, hiszen valóságos háborút kell vívni a legfelsőbb hatalmakkal minden egyes iskolapadért, falusi iskoláért. Mindezek tükrében elhangzott a rémisztő adat: a magyar ajkú diákok 35,4 százaléka mai napig sem tanulhat saját anyanyelvén! A tanácskozásnak különös aktualitást adott az újkeletű gyanakvás, a szeparatizmussal való vádaskodás felerősödése. Lenni és nem látszani . . . Egy „köböl erkölccsel' ’ és „szent undorral’'elindulni a jövő felé vezető úton. Talán ez lehet megoldás a túlélésre. Ezek után éjszakába nyúló tapasztalatcsere és vetítés kezdődött, másnap pedig a Székelyföld hangulatát felidéző körúttal, a Fehér-Nyikó völgye és a Nagy- Küküllő mente térségében tett szakmai barangolással egészült ki a rendezvény, melynek során hallottunk többek között falusi kisiskolák elkereszteléséről, névadásáról, egy újabb tanítkép- ző alapításának esélyeiről Szé- kelykeresztúron, az egyházi oktatás lehetséges szerepéről a szórványmagyar területeken. Técsi «spf ß h TÖRÖlSZOJlAllKÍŰfl Iliiéi DÍVÁM MINüBVÖßMlV 0/ G5VK NŐI ÉS ffffl KIIÚVffBí, 0 1/ ŰWICK fÚlUWWs o ölflEDMEM/Vei «/ nmmao.osuőaod Ül KYKTEWr ~ <0 BittóM&M£L o/ szöyerßi&sF//\mmt mvmövaa^, hmo>F0MidWőK ÖÍÍúeDM0S/NVtL VAR/MK KEDVES VÁSPMÓItim! Salouban az egy hét hamar elszaladt. Búcsúzóul hevenyészett mérlegkészítésre kértem Rainer Schäfer urat, aki Zomheimben egyik szervezője a tornának. Nos hát, a 125 labdarúgócsapat vendégeléséhez a német kormány és a Labdarúgó Egyesületek Európai Szövetsége is hozzájárult. De ennek a kavalkádnak úgy kell majd működnie, hogy egymást vendégük országukban viszont a csapatok. Magyarországon Szolnok már bázisa ennek a dzsemborinak, a szegediek is ígérik, visszaadják valamelyik német együttesnek a baráti rugdosást, de Schäfer úr még a Balaton partjáról és Pécsről is szívesen látott volna vendégeket. No nem baj, majd később. Essen itt néhány szó a Nádas és Társai Kft.-ről is. Első útjuk volt ez, mint magán utazási irodáé. Elfogódottak voltak persze az idegenvezetők, mint egy első bálozóhoz illik. Észrevéve ezt, a rutinos utasok azonnal a karmesteri pálcáért nyúltak, és vezényeltek. A busz a csapat demokratikus felkiabálásai nyomán tett szívderítő kirándulásokat, hazafelé pedig feledhetetlen kitérőket. Ilyen aligha lesz több a jövőben, hiszen ki bírja ezt plusz kilométerrel és üzemanyaggal, de az első út ettől a nagyvonalúságtól lesz emlékezetes. Egy kába hajnalon indultunk, és valójában Marseille táján ébredeztünk. A határokon úgy megy át az ember, mint az autósztráda fizetőállomásain. Ha Spanyolországban hiányoltam az öncélú fényűzést és a rafinált luxust, úgy a francia Riviérán része lehetett benne az embernek! Itt már nem viccel a pénz: ami felötölhet az emberi fantáziában, az errefelé megvalósul. A kéklő tengeröböl fölött hósipkás hegyek strázsálnak. Aki reggel végez a sítúrájával, tíz órára már a forró homokban aszalódhat. A karcsú vitorlások orráról úgy röppennek fel a súlytalan helikopterek, mint a zölden aranyló szitakötők. Az egy négyzetméterre eső jólétükkel alighanem bekerülhetnének a Guiness- könyvbe. Cannes, Nizza után végre következett egy bájos oldal egy emberszerű mesekönyvből. Ez volt Monaco. A buszt az útjelző táblák beterelték egy tágas betonsilóba. Kiszállt az utazó, s miközben végtagjait egyengette, szentségeit: no, ide jól megérkeztünk! Aztán megjött a városi lift, hangtalanul kinyílt az ajtaja, és hívogatott a beszállásra. Beóvakodsz, a felvonó elindul, s amikor már gyanakodni kezdesz, hogy talán nem is kellett volna, észrevétlenül megáll, s nyílik az ajtó. Előtted a hercegi palota, a burkus király hadseregéből katona sétál komolykodó puskával, de hogy még marconább legyen a dolog, a fal tövében ágyú meredez, mellette kőgolyók. Aztán látsz még egy katonát, gyanítod, hogy az egész hadsereg szolgálatban van a tiszteletedre. A térre egy százszínű kisvasút kanyarodik, csivi- telő gyerekhad ül a hangtalanul gördülő - tán libegő? - szerelvénybe, s a mozdonyvezető ir- gum-burgum szigorúsággal vezényli a térdig érő vonatot. A városállamnak egyébként annyi lakosa van, mint a szolnoki Szé- chenyi-lakótelepnek, s a hercegi család reggel alighanem mindenkinek személyesen köszön. Akinek pedig nem, az egy folyamatosan játszó moziban ismerkedhet meg 38 frankért a „szent család” életével (diákoknak 20, katonáknak 15 frank). A parkokban sosem látott egzotikus növényritkaságok, melyeket a természet csak ide talált ki, szökőkutak, kényelmes padok. Mesélik, valamikor a múlt század végén valaki eldobott az utcán egy csikket. Persze azonnal kitoloncolták. A tisztaságot, rendet kéretik ebből az epizódból levezetni. Gyanítom, a Forma 1-es futam azért évente egyetlen napon széttépi e zenélő dobozban az álmokat. De hát valamiből élni is kell, hiszen ezen a csöndes szombat délutánon csak mi és a szegedi utasok róttuk a parányi utcákat, úgyhogy a butikosoknak akár kipakolniuk sem volt érdemes. Persze azért megtették, mert sosem lehet tudni, mikor özönlik ide váratlanul egy turistaáradat. Van persze komoly látnivaló is: Cousteau kapitány „hadfelszerelése” tekinthető meg a Geográfiai (?) Intézetben. Egyébiránt rangos lakókban nem szegény a városállam. Mondják, Boris Becker és Borg is itt bérel lakást, de a Forma 1-es versenyzők közül is többeket idecsalogat a kedvező adókulcs. Ez az érv a mi számunkra is végtelenül vonzóvá tette Monacót. Biztos, hogy minden hó másodikán - a fizetés napján - oda fognak majd szállni gondolataim. (Vége) Palágyi Béla Egy kép útközben: a világ leghíresebb erkélye Veronában Háttéripar nélkül tovább Részvénytársasággá alakul az OKGT [ A tröszt mondott le a profitról | A háttéripari vállalatok leválása után - erre egyebek mellett azért van szükség, hogy a szű- kebb értelemben vett olajipar jövedelmezősége elérje a nemzetközi színvonalat, és az újonnan megalakuló részvénytársaság vonzóbbá váljék a külföldi befektetők számára - részvénytársasággá alaul az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, és ezzel megteremtik privatizációjának lehetőségét is - jelentették be tegnap az Ipari Minisztériumban tartott sajtótájékoztatón. Az elmúlt héten a kormány tárgyalta az OKGT átalakítását, a hétfői sajtótájékoztatón tulajdonképpen ennek részleteit ismertették. Kardos Antalné minisztériumi szóvivő elmondta: már a közeljövőben megvalósul a tárolóterek ellenőrzött bérbeadási kötelezettsége, vagyis szabad kapacitását köteles bérbe adni a feldolgozó és a finomító is, mégpedig államilag maximált áron. Suhai József, az OKGT minszteri megbízottja a témához kapcsolódva kifejtette: természetesen az OKGT nem köteles önrombolóan felajánlani kapacitását csak azért, mert valaki jelentkezik. Az azonban kívánatos, hogy a tartályok, a vezetékek, a feldolgozó- és finomítókapacitások maximális kihasználással működjenek. Az OKGT úgy tervezi, hogy ebben is érvényesíti a piaci viszonyokat. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy amennyiben a szabad kapacitásra több a jelentkező, az kap előnyt, aki kedvezőbb feltételekkel használja azt ki. (Például egész évre leköti a szabad tárolóteret.) A szabad hozzáférés gyakorlati megvalósításának programját május 15-ig dolgozzák ki. Természetesen a sajtótájékoztatón az üzemanyagárakról is szó esett. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy a kétforintos OKGT-árcsökkentésre és ennek révén az 5 forint helyett „csupán” 3 forintos benzináremelésre azért kerülhetett sor, mert az OKGT úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a lakosság érdekében lemond a profit egy részéről. Az nem derült ki a sajtótájékoztatón, hogy ezt a lépését milyen üzleti megfontolás indokolta.
