Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-07 / 56. szám
4 1991. MÁRCIUS 7. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Mi lesz a tsz-tagsággal? Aki még visszaemlékszik a „Beszédes dosszié” című cikkre, mely a Néplap 1989. november 8-i számában jelent meg, tudja, hogy Tiszajenő és Vezseny tagsága „kiválást vagy szétválást” kezdeményezett a már akkor is sántikáló mamut-termelőszövetkezetből. A két falu tagsága már akkor megelégelte a tószegi diktatórikus irányítást, a tiszajenői és vezsenyi ember semmibe vételét. A „törvénytisztelő” tsz-elnök azzal az indokkal nem engedte a kiválást, hogy nem volt meg a tagság kétharmados többsége. Ehhez viszont tudni kell, hogy a törvénytisztelés mögött a vezetés személyi érdeke húzódott meg, nyilván számolva azzal, hogy a két falu tagsága által végzett munka értékéből is jócskán jut a „jól képzett vezetőgárda” kosarába. Jutott is 1988-tól 1991-ig kétszázmillió forintot meghaladó adósság. Csak az a szomorú, hogy ennek kárát mintegy kilencszáz ember látja. Beigazolódott, hogy sok kicsi sokra megy, s ez igaz az adósságra is. Mi sem bizonyítja jobban, mint az a szomorú tény, hogy a tószegi Petőfi Termelőszövetkezetet hitelképtelenné nyilvánították. Vajon mi lesz a termelőszövetkezet és a tagság sorsa? Miből jut kenyér azoknak a családoknak az asztalára, ahol mindketten a szövetkezetben dolgoznak, illetve dolgoznának. Gondolkodott ezen a termelőd szövetkezet vezetése, akik először 1983-ban - a kényszeregyesítéskor -, majd 1989- ben (a dolgozók megfélemlítésével) akaratukat rákényszerítették a tagságra? Most kellene olyan magabiztosnak lenniük, mint akkor voltak! Aggályunk nem alaptalan, mert tudjuk, hogy egy jó adottságokkal, nagy értékű beruházásokkal induló termelőszövetkezet 1988-tól 1991-ig hogyan juthatott el idáig?! Kérdezhetnénk: van-e erkölcsi alapja, hogy az a vezetőgárda, amely a csőd szélére juttatta a termelőszövetkezetet, tovább irányítson? A legnagyobb csalódás akkor érne bennünket, ha a több milliós kárral senki nem számolna el. Evek óta eleget hallottunk aszálykárról, belvízkárról (még szerencse, hogy az időjárás mindig olyan kegyes hozzánk), és arra mindent rá lehet fogni, de azt is tudjuk, hogy csúfos módon becsapták a tagságot. Nem tudjuk, hol voltak azok a magabiztos tószegi vezetőségi tagok, akik segítettek az első számú vezetőknek abban, hogy ’89-ben tűzzelvassal megakadályozzák a szétválást? Talán őket is megfélemlítették? Tovább kellett volna látniuk, mintsem fejbólintásukkal, kézfelnyújtásukkal beleegyezésüket adni a vezetők döntéséhez. Azoknak az embereknek, akik a szétválás mellett felemelték szavukat, és nem tudták tovább behunyt szemmel nézni a termelőszövetkezet kifosztását, 20-25 évi tagság után nem volt tovább helyük e szövetkezetben. Ezek az emberek előre látták a helyzetet, és féltették a tagságot attól, ami bekövetkezett. Egyes vezetőknek volna mivel elszámolniuk, de leginkább a lelkiismeretükkel, ha egyáltalán van. Úgy tudom, a banki ügyiekbe nem vonják be a tagságot. Vajon a tulajdonosi felelősség csak a fizetési kötelezettségben jelenik meg? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják a tsz-tagokat, s várják a mindezekre választ adó közgyűlést. Janiga Istvánná Tiszajenő Munkanélküli-segélyen - megalázva Tavaly december 4-től vagyok munkanélküli-segélyen. A törökszentmiklósi munkaközvetítőben részemre napi 149,33^ forint segélyt állapítottak meg. Ám az eltelt három hónapban az alábbi összegeket kaptam kézhez: december 17-én 1029Ft-ot, január 14-én 3086 " február 6-án 2498 " Ez összesen 6613 forint. Hol van a többi? Össze-vissza küldik - mikor mennyit, így egyszerűen nem lehet rá számítani. Tudom, hogy a munkaügyi központnak nem kis leterhelést jelent a rengeteg munkanélküli-segély folyósítása, de könyörgöm, hogyan éljünk meg, ha ezt a kevés pénzt sem juttatják el hozzánk becsületesen. Az a'kérésem, hogy ne különböző időpontokban lökjenek valamennyit a szerencsétlen embereknek, hanem alakítsanak ki egy normális rendszert, ami alapján folyamatosan küldik az előre meghatározott összeget. Éppen elég megalázó, hogy nincs munkánk, hogy heteken, hónapokon keresztül munkahely után szaladgálunk, jelentkezünk a közvetítőben. U. Istvánné Törökszentmiklós ♦ * # A rendszertelen segélyezésre a következő magyarázatot adták szerkesztőségünknek a munkaügyi központ törökszentmiklósi kirendeltségén: December 10-e körül azzal acéllal utaltak segélyt, hogy még karácsony előtt mindenki kapjon egy kis pénz, majd 11 -tői 31 -ig ismét - az év végi zárás miatt. Ezt követően - januárban és februárban még szakaszosan, az újrajelentkezésig időszakra küldték a segélyt, de március második hetét* )1 már havonként számfejtik mindazoknak, akik tartósa . - . kül maradtak. Egyéb'-,.‘ minden napjára («átszámolják a munkanélküli-segélyt, amiből 5 százalék társadalombiztosítási járulékot vonnak. Válaszoltak - intézkedtek Figyelmeztették a szolgálattevőt Két olvasói észrevételre kaptunk választ a Jászkun Volántól. A jászberényi Rigó Tihor levelét Utazzunk, megéri...! címmel, február 4-én közöltük. Miután az abban foglaltakat dr. Márton Ágoston, a helyközi személyszállítási üzletág igazgatója kivizsgáltatta, a következőkről tájékoztat. A jászberényi állomásfőnökség nem gondoskodott arról, hogy a Tisza Volán (Szeged) által közlekedtetett 1518/580., 585. számú járatokat - megszüntetésük után - töröljék az indulási jegyzékből. A megvárakoztatással kapcsolatban a forgalmi szolgálattevő elmondta, hogy az aznapi hideg időjárásban lefagyott és kiesett kocsik pótlásával foglalkozott - az ott lévő gépkocsivezetőkkel, s csak ezt követően az utassal. Ezt azonban nem lehet hivatkozásként elfogadni, mert az udvarias magatartás és az utasok lehető leggyorsabb kiszolgálása elsőrendű feladatuk. A forgalmi szolgálattevőt - e sajnálatos eset miatt - figyelmeztetésben részesítette, s intézkedett, hogy az utastájékoztató táblát javítsák ki. A történtekért az utas szíves elnézését kéri, és arra biztatja, ha a jövőben hasonló hiányosságot tapasztal, hívja fel rá a figyelmüket. A Drágább, de nem lehet kapni című, február 7-i észrevételre Szabó István igazgató reagált: A kérdéses napon, február 5-én, 16.15 és 16.30 óra között valóban nem tudott az árusítással megbízott dolgozójuk vonalbérletet adni. A minden korábbi mennyiséget meghaladó igény miatt elfogyott a bérlete. A pótlás szükségességét késve ismerte fel, ezért két utasuk 5-10 percet várakozni kényszerült. A helyszínen elnézést kértek, amit ezúton is megismétel. Levelekből - sorokban Komlósi Lajos szolnoki olvasónk e hó elejétől édesanyjának a Magyar Nők Lapját, édesapjának a Magyarországot szerette volna előfizetni úgy, hogy az összeget negyedévenként az átutalási betétszámlájáról emeljék le. (A Széchenyi-lakótelepen lakik, szülei pedig a Sajtó utcában.) Amikor múlt hónap közepén emiatt felkereste a 2-es számú posta hírláposztályát, elképzelése lehetetlennek bizonyult. Körzetesített kézbesítésra hivatkozva azt javasolták, nyisson egy másik átutalási betétszámlát, s arról egyenlítse ki a nem saját részére kézbesítendő újságok előfizetési díját. Ezek után az egyik újságot inkább készpénzben előfizette - egész évre. Ám vele együtt kérdezzük: a bürokráció útvesztőjéből tényleg nincs más kiút? Vígh Károly Jászárokszállásról többek között szóvá tette, hogy náluk sem kapható a kedvelt 2 kilogrammos veknikenyér. Sajnos a Közép-alföldi Sütödék Vállalatának álláspontja változatlan: a maximált áras, 20,40 forintos fehér kenyeret nem sütik, mert veszteséges. Frey Ferenc igazgató ezt kényszerlépésnek tartja, s ígérte, ha a termék árát szabaddá teszik, vagy az árhatóság olyan árat állapít meg, amely mellett a gyártása jövedelmezővé válik, ismét megjelennek vele a piacon. Addig is a félbarnát, valamint a félfehér kenyeret ajánlja. Ezek kilója 22 forint, illetve 24,40. Tóth Júlia abádszalóki olvasónk a lapunkban előforduló betűkihagyásra és egyéb pontatlanságra hívta fel a figyelmünket. Észrevételét köszönjük, és továbbra is minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a legapróbb hibákat is kiszorítsuk a lapból. Özv. Bánföldi Sándorné arról értesít, hogy Jászberényben február 17-én megalakult a városi nyugdíjas-szakszervezet alapszervezete. Működési helye: Kossuth út 58., ahová szeretettel várják Jászberény valamennyi nyugdíjasát. (Klubnapjaik: kedd, péntek, vasárnap - délután kettőtől hatig.) Ha az orvosok egymás farkasaivá válnak Tisztelt Brinkmann Professzor Úr! Csodálattal nézem az Ön által irányított klinikáról szóló tévésorozatot. Sebészorvos lévén, különösen át tudom élni az ott történteket, éppen ezért azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a professzor úrhoz, hogy amennyiben lehetséges, klinikáján alkalmazni szíveskedjen. Magamról annyit: a levitézlett pártállamban gyerekkorom óta aktív politikai életet éltem. E rendszer egyik fő pillérének vallotta, hogy a legfőbb érték az ember. Ennek megfelelően mindenkor a legfontosabbnak a betegek érdekképviseletét tartottam. Úgy a vérembe ivódott, hogy a gyökeres társadalmi változások idejében sem tudtam ettől megszabadulni, az új szisztémához alkalmazkodni, és kezdtem egyre kellemetlenebbüi érezni magam. Ugyanis a szemem láttára vált semmissé több, gondosan és lelkiismeretesen megalapozott szakmai karrier, értéktelenedtek el a tudományos fokozatok, kerültek szakmai, anyagi, erkölcsi csődbe kiemelkedő személyiségek. Mindezeket tetőzte az, hogy magyar létemre, aki magyar iskolákat végeztem és magyar szakképesítést szereztem, jelen pillanatban olyan osztályon dolgozom, ahol egyedül maradtam magyar származású sebészorvos. Isten ments, nincs bennem előítélet a különböző nemzetiségű munkatársaim származása miatt, de valahogy nagyobb biztonságban mozog az ember a saját l'ö'd'jei között. Nem tagadott' ■ ,•... ’..szajkózott mondatos .. . o .r mber'elen kizsigereli a dolgozókat; eU'\ .. ku>;an ts bizonyosságot a minél nagyobb feladatot igénylő műtétek elvállalásában, amikor a több, de veszélytelenebb, gyorsabban elvégezhető feladatokkal magas jövedelemhez juthat. Emiatt harc folyik a betegekért, az orvosok A tárgyalóteremből Éjjeli ribillió Nem valószínű, hogy a Tallinn filmszínház környékén lakók szívükbe zárták volna azt a napot, amikor a mozi új szolgáltatásaként megnyílt a „Mo presszó”. Azóta már nemcsak egy-egy jó kalandfilmtől, hanem a film mellé mért nedűtől is felhevült fiatalok lepik el - főképp nyári estéken - a környéket. Á tapasztalatok szerint a türelem annál törékenyebb, minél többször teszik próbára. A környék lakóinak képzeletbeli pohara múlt év június 26-án telt be először, azóta még jó néhányszor... Kellemes nyár este lévén, nyitott ablaknál figyelte televízióján a „futballtörténelmi” eseményeket M. L„ Palla I. krt.-i lakos, amikor hangos szóváltásra, veszekedésre figyelt fel. Este tíz óra is élmúlt, kicsiny gyermekei a szomszéd szobában aludtak, így természetes talán, hogy nem tetszett neki a ricsajozás. Pizsamában lement az utcára, ahol két fiatalt látott, akik közül az egyik épp valami megcsillanó tárgyat akart egy közelben parkoló autó felé dobni. Vesztére rájuk szólt, akik közül a fiatalkorú K. G. ezt meglehetősen sérelmezte, s 17 és fél éve minden öntudatával felvértezve válaszolt. Ebből vita, majd egy kis lökdösődés kerekedett. A civakodásba beszállt a majd két méter magas - egyébként bokszoló =• M. Z. is. (Szerencsére sportbeli tudását nem kamatoztatta.) Ekkor érkezett a fiatalok harmadik társa, H. L. Körbefogták a „kíváncsiskodó” lakót, s lökdösni kezdték egymáshoz a kör közepén álló férfit. A hangzavarra azonban már több lakó is felfigyelt, akik közül leghamarabb B. D. Zs. sietett a szorult helyzetben levő lakótárs segítségére. Egy kerti padot mellmagasságig felemelve fenyegette meg a renitens fiatalokat. Úgy tűnt, jobb belátásra tértek, mivel abbahagyták a lökdösődést, s a helyszínről el akartak menni. De ekkor már mintegy húsz lakó is lenn volt az utcán, és közülük egy idős férfi a hangadó fiatalkorú K. G.-ben felismerte egyik jó barátja fiát, akit atyai szigorral teremtett le. Ez azonban csak olaj volt a tűzre, mert a fiú könyökhajlatba kapta az idős ember nyakát, s még néhányat rá is sózott a hátára. Az egyenlőtlen küzdelemből a közelben nézelődők mentették ki lakótársukat. A ribilliónak végül is a kiérkező rendőrjárőr vetett véget. A három fiatalt társtettesi minőségben elkövetett garázdaság bűntette miatt a Szolnoki Városi Bíróság dr. Szilágyi Béla vezette tanácsa 1991. február 22-én egyegy évi próbára bocsátotta, egyúttal elrendelve a fiatalkorú vádlott pártfogói felügyeletét is. Az ítélet jogerős. „Bence” egymás farkasaivá váltak. Mivel ezzel a formációval és a következményeivel nem értettem egyet - ennek hangot is adtam -, számtalan, kisebb-nagyobb kellemetlenséget kellett elszenvednem. Nálunk olyan egészségügyi rendszer van kialakulóban, amelyben az orvosigazgatók teljhatalmú uraivá válnak intézeteiknek. Ezekbe kívülről egyre nehezebb beleszólni, és ilyen helyzetben a csúcsvezető azt tehet, amit akar. Döntéseiben emberi magatartása, saját erkölcsi, etikai szintje lesz az egyetlen fék. Az Ön klinikáján mindaz megtalálható - nyugalom, segítőkészség, emberiesség, szakmaszeretet és megbecsülés -, amit itt nem sikerült megvalósítani. Miután egyedül maradtam magyarnak ezen a sebé.szeti osztályon, ha eddig nem tudtam, most már biztosan nem tudom megváltoztatni az eseményeket. Úgy érzem, hogy az Ön környezetében képességeimet hatványozottan tudnám kamatoztatni. Ismételten azzal a kéréssel fordulok a tisztelt professzor úrhoz, hogy a felvételi kérelmemet kedvezően bírálja el. Dr. Jánosi Gábor sebész szakorvos Jászberény A pelyhedzők helyébe gesztenyét, tölgyfát ültetnek Olvasóink sajnálkozva tudatták szerkesztőségünkkel, hogy a Holt-Tisza melletti Vízpart körúton - az elmúlt hetekben - egy sor nyárfát kivágtak, s kérdezték, miért volt erre szükség, ki adott rá engedélyt? Rozsos Lajostól, a Közterületfenntartó Intézmény főkertészétől kértünk választ. Mint mondája, csupán tíz pelyhedző, úgynevezett nőivarú nyárfát vágattak ki - ezúttal saját dolgozóikkal - a virágcsarnok közelében, ahol mintegy húsz-harminc magánkereskedőnek adnak lehetőséget az árusításra. A vásárlókat és kereskedőket egyaránt zavarta volna a „nyári hó”, ezért vadgesztenyét és tölgyfát ültetnek tavasszal a helyükre. (Fotó: Korányi) SZERKESZTŐI ÜZENET Hernek Sándor, Besenyszög: A hadifoglyok kárpótlási ügyében - kérésünkre - hamarosan felkeresik a Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokságtól, valamint a helyi polgármesteri hivataltól, s ha szükséges, az esetleges hiányzó adatok megszerzésében segítségére lesznek. Velük együtt próbáljuk kideríteni, hogy a kárpótlása miért és hol maradt el. Addig is szíves türelmét kérjük. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné ..Önök kérték, mi teljesítjük” gas szállítási és egyéb költségek miatt - minden községbe és faluba nem juthatunk el. Ennek ellenére most arról értesítjük a kengyelieket, hogy március Ifién (vasárnap) 7-től 12 óráig engedményes vásárt tartunk a Kossuth út 46. szám alatt, a volt bölcsőde épületében. A kedvezményes akció a helyi polgármesternek köszönhető, aki a helyiséget biztosítja, valamint a termelőszövetkezet vezetőinek, akik vállalták az áruszállítást. (A vásárt a martfűi Tisza ABC dolgozóinak segítségével bonyolítjuk.) Dr. Tóth András ügyvezető igazgató A Gondoljanak a falvakra, községekre is! című vásárlói levélre, mely február 14-én jelent meg, a következőket válaszolom. Az ÉLKER Kft. (az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat által alapított cég) minden-hónap egyik vasárnapján engedményes Vásárt tart különböző élelmiszerekből., Ezeket a£ akciókat természetesen a megye azon településein rendezzük meg, ahol üzleteink megtalálhatók. Örömmel olvastuk a „Kengyeli vásárlók” kérését, hogy tartsunk a hozzájuk hasonló községekben is kedvezményes vásárlási akciót, de sajnos - a ma-
