Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-07 / 56. szám

1991. MÁRCIUS 7. Néplap 5 Dobd el az agyadat! A legjobb amerikai módszer! Ernyedten fekszem. Testem nem érzem. Lassan, hajszálnyit mozdítok koponyámon. Hat óra irányába nézek. Éppen csak egy kicsit a. fejem fölé. Faliórám hatot mutat. Szemmel követem a mutató mozgását. Szintemen vagyok. Ez az. Megpróbálok mélyebbre jutni. Még mélyebbre. Még. Megálmodom, mire gondolok most. Fantasztikus. Tudni akarom, mi történik ma velem. Pereg a képregény. Az új-mexikói egyetemista lány, a szép Inez is előre látta, hogy egyszer pórul jár. Ugye meghökkentő? Pár óra múlva visszajövök. Erőm teljében, pihenten kezdem a napot. Aztán elvégzek valamennyi felülést egy milliók által sikerrel kipró­bált amerikai szisztéma alapján, és egy kicsivel több fekvőtámaszt. Lényegesek az arányok. Karbantartom tüdőmet, lábaimat. Speciális krémek éveket fiatalítanak rajtam. Nagyon bírom magam. Már a harmadik pohár rostosat iszom. Nőttön nő az energiám. Hihetetlen! Határtalan boldogság tölt el, mert annyi megszenvedett próbálkozás után végre rohamosan nő testemben az aminosav-kon­­centráció. Iszom még két pohárral. Nem teszek másképp szüle­tésnapomon és állófogadásokon sem. A philadelphiai John Waters sem ivott mást életében. Káros emésztéssel nem kötötte le teste erejét. Hatvanéves korára annyi energia halmozódott fel benne, hogy őt bízták meg a metropolisz áramellátásával. És ez igaz! Már az összes fehérjét tartalmazó ételt utálom. A húsnak még a szagát se bírom. Tudom, az oroszlán sem iszik tejet. Elment mindentől az étvágyam. Közben lelkiismeret-furdalás gyötör, ha megkívánok valami finomat. Ennyit már elértem. Hittel tölt el viszont, hogy így adott le 140 angol fontot Nebraskában a duci Diana. Nekem is olcsó zöldségeket kell vásárolnom. Szigorúan csak zöldségkés gyümölcs! Az alacsonyabb jövedelműeknek már ez is fölösleges. Itt szó sincs önkínzásról! Nem hiszik? Figyeljenek csak tovább. Minden testrésszel, a szemmel is törődni kell. Önmagam orvosa akarok lenni. Eldobom a szemüveget. Amerikában csak akarni kell. Napoztatok, tenyerezek, lengetek. És mindnek tudom a rövidebb formáját is. Kitolom a látómezőt, új szemszokásokat veszek fel. Végre tényleg ledobom a szemüvegem. Kezdek tisztán látni. Csalha­tatlan módszerekkel napok alatt tanulok meg egy-egy újabb idegen nyelvet. Gyógyfüvekből főzött teát iszogatok. Mézet és fokhagymát eszem. A minap meglátogatott a kis Csin. Tűjével megszurkálta és kigyógyította bajából Zsuzsát. Nem fájt neki. Szinte kicserélték. Akupunktúrás módszerével elmúlasztja még a legmakacsabb szabó­izom-gyulladást is. Máskor erősen koncentrálok, és megmelegszik a leves. Bugyboré­­kokat táncoltatok. Ha Verával összefogunk, akkor már gőzt is fejlesz­tünk. És még ez is igaz! Hallottam már olyanról is, aki fejével megállította a szekercét. Varázslatok. Nem győzöm kapkodni a fejem. Falom az amerikai könyveket. Jók és vékonyak. Minden bennük van. Túlhaladott hazai szokásoktól szabadítanak meg,csak velem nem történik semmi. Még egy nyamvadt csirkeitató nagyságú ufót sem láttam. De én közben ugye ernyedten fekszem. Tagjaim mintha ólomból volnának. Fejem­ben higany lötyög. Kezdjük újra? Felnézek a fejem fölé, úgy hét óra irányába. Telik az idő. Ha semmi mást nem csinálnék, így is eltelne egy nap, aztán a többi. Mitől kapnának tartalmat? Szurmay Csak néhány kép - Eső - és a többi Ifjú filmesek sikerei A Kőolajkutató Vállalat különdíját Werovszky Sándor, a Hemopta Klubegyesület elnöke adta át Mankovits Tamásnak, aki a B.-A.-Z. Me­gyei Videósok Egyesületét képviselte többek között. Késve érkeztek az elmúlt hét végén a szolnoki filmszemlére a borsodi, a Hajdú-Bihar és a He­ves megyei alkotók. Szabolcsból pedig csupán megfigyelők jöt­tek, anyagi nehézségek miatt versenyfilmjük nem készült. En­nek ellenére sokszínű palettát tárt az érdeklődők elé a független filmesek immár huszadszor megrendezett Kelet-magyaror­szági Tájegységi szemléje. Az eseményeket egyszerűen doku­mentálótói a művészi törekvése­ket tükröző filmekig, a portrékig sokféle témával és feldolgozás­sal találkozhattunk. Szerencsére a humor sem hiányzott a ver­senyprogramból. Vasárnap délben Bán Róbert filmrendező, a zsűri elnöke érté­kelte a látottakat, majd a díjak átadása után városunk alpolgár­mestere, Várhegyi'Attila zársza­vaival ért véget a péntek óta tartó szemle. A bemutatott 31 alkotás több­sége fiatalok munkája. A Csak néhány kép című, Super-8-as technikával készült játékfilm (kétségtelenül a legjobb). volt a mezőnyben), a 19 éves Harangi Tamás és Baji Zoltán alkotása (egri Non-professional Film En­­terprieses) nyerte az egyik első díjat. A 10 ezer forint mellé egy újabb (video-) filmjük stúdió­munkálatainak díjtalan lehetősé­gét kapták a Kőolajkutató Válla­lat stúdiójától. Az ugyancsak eg­ri, 26 éves Mészáros Róbert, Té­­ka-Tor-Tura című horrorparó­diája a 8 ezer forintos második díjat érdemelte ki. A két harma­dik díj (6-6 ezer forint) Szolno­kon maradt, egyikét Barna Sán­dor Nádirigó című portréja, va­lamint Ecce Homo című szatírá­ja, a másikát Sárkány Sándor (HEMOPTA Klubegyesület) Eső című kísérleti játékfilmje (operatőr: ifj. Pálinkás Imre) nyerte. Sárkány Sutyi és a kun­szentmártoni Tóth Zsolt (Lehe­tőség című filmjéért) különdíj­­ként megkapták egy-egy új vi­­deofilmjük stúdiómunkálatai­nak térítés nélküli lehetőségét a Videoszféra Kft.-tői. Ugyanezt a Kőolajkutató Vállalat stúdiójá­tól még egy ifjú alkotó, a miskol­ci Mankovits Tamás Cím nélkül című dokumentum-videofilmjé­­ért kapta. Nem véletlenül hagy­tam a végére a másik első díjas filmet, a CSEWE-SHOW-t. Népszerű alkotópárosa - Csete Miklós és Werovszky Sándor - ugyanis már nem a fiatal generá­cióba tartozik - persze újabb bur­­leszkjüknek s nem kevésbé sike­rüknek épp úgy örülünk, mint a fiatalabbakénak. Ide kívánkozik az is, hogy a megyei Hemopta Független Film és Video Klubegyesület tagjai (akik magukra vállalták a filmszemle megrendezését Szol­nokon) is többségben fiatalok. Lelkesedésben nem volt hiány, ám öt megye alkotóinak fogadá­sához, a rangos szakmai zsűri biztosításához, a díjak előterem­téséhez pénz is kellett, amiből bizony nem bővelkednek. Meg­kísérelték a lehetetlennek lát­­szót, művészetpártolókat keres­tek - és találtak - nehéz gondok­kal küzdő szűkebb pátriánkban. Mintha megtört volna a jég... Valahogy több helyen is megér­tették a magukat régebben ama­tőrnek, ma független filmesnek nevezők művészeti törekvéseit, önmegvalósítási kísérleteit, az alkotóközösségek bemutatkozá­si lehetőségének megteremtése iránti készségüket. Igaz, aki ed­dig egy kalap alá vette az ama­tőrfilmest a pecással („hobbi ez is, az is, nyúljon a zsebébe, aki műveli”), az kitart álláspontja mellett. Mások megértették, hogy a filmezés, a filmkészítés az alkotómunka, mégha az ön­megvalósítás olykor sután sike­rül is. Nos, ahhoz,, hogy ez a filmszemlén felszínre kerüljön, meg is kellett azt rendezni... és a fiatalok lelkesedése hatott. Pél­dának említeném Várhegyi Atti­lát, városunk alpolgármesterét, aki - mint zsűritag - lemondott tiszteletdíjáról a rendező egye­sület javára, hogy csökkentse a költségeket. Példáját mások is követték... -rónai-Fotó: Budai Csaba A szakmunkástanulók versenyén az első helyezett Varga Erzsébet lett (balról). A másodikként Víczián Tünde végzett. (Fotó: K. É.) HÚSZON INNEN— TÍZEN TÚL Lemezre vágyik az Egyesült Almok elnöke Eldöntötték... „.és megnyerték A két lány az év elején hallotta, hogy a szakmájukban - cellulóz- és papírfeldolgozói - idén is megren­dezik a tanulók országos verse­nyét. Úgy döntöttek, hogy azon a megmérettetésen ők is jelen lesz­nek. Sőt, ha lehet, meg is nyerik... Varga Erzsébet és Víczián Tün­de - a Szolnoki Papírgyár Leánya vállalat harmadéves szakmunkás­­tanulói - nekifogtak hát a tanulás­nak. Önszorgalomból tételeket dolgoztak ki a hároméves tan­anyag alapján. Majd egy hónapig folyt a kemény munka. Bíztak ab­ban, hogy előbb megszerezhetik a szakmunkásbizonyítványt, mint június. Végül, a verseny előtt nem sok idővel értesültek arról, hogy az osztályukból négy tanuló mehet a versenyre, s ők ketten közöttük vannak. Elérkezett a várva várt pillanat. A budapesti Thaen Károly Vegy­ipari Szakközépiskolában február 12-én megrendezett versenyen ki­hirdették, hogy az első három he­lyezett megkapja a szakmunkásbi­zonyítványt. Ekkor a lányok meg­döbbentek egy pillanatra, hiszen úgy tudták, hogy az első hat helye­zettnek nem kell szakmunkásvizs­gát tenni. De úgy voltak vele, hogy most már mindegy, itt vagyunk, bizonyítsuk be, hogy a szolnokiak is érnek valamit. Az izgalom el­múlt, csak a feladatokra koncent­ráltak. Géptan, anyagismeret, szakmai számítás... A kilencven­­perces írásbelit gyakorlati vizsga követte. Délután négy órára már egy kicsit elfáradtak, de remény­kedtek. Az eredményhirdetés is megtör­tént. A huszonegy résztvevő közül az első Varga Érzsébet lett - az elérhető kétszáz pontból több, mint száznyolcvanat kapott -. a második helyen pedig Víczián Tünde vég­zett' Első hallásra hihetetlennek tűnt mindkettőjük számára, hogy sikerült. Úgy mondják, volt iri­gyük, főleg azért, mert már nem kelljskolába járni, vizgára készül­ni. Ők már április elsejével az 5-ös kiszerelőben fognak dolgozni. A tanulást azonban egyikőjük sem szeretné-abbahagyni. Böbe a szolnoki Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskolát vá­lasztotta. Tünde még nem döntött. Ő kereskedelmibe szeretne menni, de ha nem sikerül, akkor követi a barátnőjét. Természetesen mind­ketten hozzátették, munka mellett szeretnének tanulni. És ha ők vala­mit eldöntenek... -sze-A legutóbbi popfesztiválon a televízióban több szolnoki együttest is láthattunk. Közülük az egyik, az Egyesült Álmok nem jutott ugyan a döntőbe, de megelőztek többek között egy Flipper Öcsi- és egy Szikora­­szerzeményt, valamint a két le­mezzel rendelkező Candy együt­test is. Ketten csinálják a zenét, a ve­zető Koncsek Ferenc és öccse, Koncsek László billentyűs hang­szereken és gitáron játszanak. A fesztiválon színpadi munkával segítette ki őket a dobok mögött tevékenykedő Balázs Gábor. A zenészek csak egy állomás­nak, ugródeszkának tekintik ezt a tévés szereplést. A végcél egy lemez kiadása. Annyi anyaguk van, illetve készül el a közeljövő­ben, hogy meg tudnak vele tölte­ni egy LP-t. Profi felszereléssel rendelkeznek. A Roland U-l 1 fi­es és D-l 10-es hangmodulokkal, a szintetizátorral és számítógép­pel 16 sávon 16 zenészt helyette­sítve, egyszerre 80 hangon tud­nak megszólalni. Muzsikájukat nem tartják gépzenének. Ko­moly alkotómunka egyenként bejátszani a szólamokat, a basszust vagy akár a nagyzene­kart. Digitális technikára épül ez a „MIDI” stúdió, mellyel CD minőséget érhetnek el élőben is. Az „elnöknek” egyébként nem ez volt az első tévés szereplése. Többek között a slágerré lett „Távolodom” című nóta szüle­tésénél is bábáskodott, bcs r V Tini-Nahát! A tiszafüredi Karsa Judit tényleg sze­reti a New Kids on the Blockot. Kezdjük, velük, folytassuk egy vaniliafa­­gyival, és jöjjön a többi: 1. New Kids on the Block - Let’s try it again 2. Vanilla Ice - Ice ice baby 3. London Beat - I’ve been thin­king about you 4. Nelson - Love and 5. A-ha - Crying in the rain 6. Glenn Medeiros & Bobby Brown - She ain’t worth it 7. Depeche Mode - Enjoy the silence 8. New Kids on the Block - Funny feeling 9. Suzanne Vega - Tom’s diner 10. New Kids on the Block - Tonight Szolnoki Fiatal - Szolnok fiataljainak! Mindig örömmel nyugtázzuk, ha egy ébredő új lap(ocska) hírét kürtölhetjük világgá. Akkor még inkább eseményszámba megy az efféle tett - az újságcsinálás -, mikor az adott kor által kínált lehe­tőségek ilyenek, amilyenek. Alkalmatlanok. A lel­kesedés most.és itt kevés, több kell! Pénz. Sok. ...Vagy legalábbis elég. Mindegy, a Szolnoki Fia­tal (kézenfekvő tehát a SzoFi becenév) elkezdte küldetését. Ma még csak egy kettéhajtott lap négy oldala, 250 példányban, de legközelebbre már 18 oldalt ígérnek. Előreláthatólag havonta érik be egy­egy szám, s nevének megfelelően áll a megye „fővárosának” fiataljai rendelkezésére. Keresse az, akinek van keresnivalója nemzedékében és vá­roskájában. Mindezt kiötlötte és életre keltette a Szabadidő Társulás. Ezúton invitálnak mindenkit kötetlen szerkesztőségi teadélutánjaikra, vasárna­ponként 5-8-ig, Városmajor út 8. szám alá. Tehát figyeljetek rá, a SzoFi-ra! Keressétek, dé­delgessétek, olvassátok! Mottó helyett álljon itt egy előző jelmondat átirata: Aki nincs velük, az nincs magánál. T. Mozimesék Martin Scorsese: Nagymenők (Goodfeilas) Néha semmitmondó, ha azt ál­lítjuk egy filmről, hogy az jó. Ilyenkor jobb híján olyan jelzőkbe menekülünk, mint: utánozhatat­lan, szédületes, fergeteges, stb. ...S hadd ne kelljen még idesorolni, hogy milyen is a Goodfeilas (jóíz­lésünk miatt le ne fordítandó!). így maradjunk csak annyiban: tökéle­tes. Ahogy azt Mr. Scorsesétől meg is szokhattak. Ugye már megnéztetek Ti is jó pár „gengszteres filmet”? Mond­juk a Keresztapát, a Bonnie és Clyde-ot, a Volt egyszeregy Ame­rikát, a Gengszterek klubját, a Megvesztegethetetleneket. Egytől egyig mind különbözőek, ugyan­akkor teljesen egyformák. Mind­ezidáig. A sor végére beállt, hat Oscarra „befizetett” fennírt 140 perc kicsit megbontani látszik a tradíciókat, beidegződéseinket. Már rögtön a film tematikája is átütően újszerű. Dokumentum-já­tékfilm! Persze a kellékvilág sok tekintetben itt sem lehet más. Di­nasztikus csaták, kegyetlen csí­nyek, bosszú, lövöldözés, bankje­gyek ,.kicsapongás, gátlástalanság, vér. Ám mindez most maga a va­lóság. A forgatókönyv alapjául szolgáló, híres regény harminc év igaz történéseiből szemelget, be­letorkollva egészen a mába (ami máris a tegnapelőtt). Paul Cicero klánjának elterebélyesedése szol­gál a könyv és film alapjául. Köz­ben a rock ’n’ roll előtti korszak­ból ’85 Amerikájába ível a mítosz. Világok halnak és születnek, s a tempó mindvégig követhetetlenül gyors. Sodornak magukkal az ese­mények, s ehhez a rendező szolgá­jává szelídíti a korok mérvadó dal­lamait, a színeket, az időtlen időt. S a hajsza addig fokozódik, míg a napokból másodpercek, a komor barnákból szűrt világos színek, s az édeskés Frank Sinatrából ke­mény punktaktusok lesznek. Azonban itt hirtelen ki kell száll­­nunk az időgépből. Vége a film­nek. ...Ja, imádom Scorsesét. Técsi Zoltán * ...A főszereplő becsapja maga után az ajtót, a kép elsötétül, meg­jelennek a zárófeliratok, és a néhai Sid Vicious énekelni kezdi a My Way (Utam) című Frank „Nagy­menő” Sinatra-slágert: „Tudom, közel a vég...” Száznegyven percnyi vetítési idő telt el, és ami belefért, az Mar­tin Scorsese megtörtént esemé­nyeken alapuló gengsztermozija. Áz úgynevezett új-hollywoodiak közül negyedikként vállalkozott a nem könnyű feladatra. (Már csak a Spielberg-Lucas duó van hát­ra...) De gyanítom, hogy Scorsese és csapata nem a nagy elődök közé kíván felzárkózni ezzel a filmmel. A Nagymenők ugyanis jelentős hányadában leszámol a műfajjal. Mellőzi a korábbi alkotásokra jel­lemző patetikus körítést, sem hő­söket, sem antihősöket nem te­remt. Inkább egyfajta dokumentalista stílust helyez előtérbe. Teszi mindezt zabolátlan zsenialitással és szemmel látható jókedvvel. Az, hogy a színészek remekelnek, itt már természetes, és ahol nem önti el az embervér teljesen a vásznat, egész jó felvételeket is látni. Kü­lön említésre méltó az a bájos szemtelenség, ahogyan rendezőnk a kiválasztott zenével (el)bánik. Nagyrészt olyan pontokra illeszti be a jólismert dallamokat, ahová azok egyáltalán nem valók. Scor­sese egyébként imádja magát be­lecsempészni filmjeibe (hajói em­lékszem, valami Hitchcock neve­zetű filmes is próbálkozott ilyes­mivel). Ez esetben egy naiv festmény­ről mered ránk Van Gogh-os fizi­miskája, mintha csak ezt akarná sugallni: „Lehet, hogy mindez megtörtént, de azért ne vegyétek túl komolyan.” És valószínű ez a helyes hozzáállás. Mindenesetre a Nagymenők ínyenceknek készült, pompás kikapcsolódás. Hatvani Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents