Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-07 / 56. szám

1991. MÁRCIUS 7. 3 A megcsappant haditechnikai és szovjet megrendelések megújulása a technikai és a technológiai szint emelésére, a polgári megrendelések fokozására ösztönözi a BRG Rádiótechnikai Rt. salgótarjáni gyá­­rát.Az üzemben a hagyományos URH és CB adó-vevö készülékek gyártása mellett a szintézeres és kvarcvezérlésű kommunikációs eszközök gyártásának bevezetésében és továbbfejlesztésében látják a jövőt.Termékeikkel - elsősorban a személyi hívókkal és a rádiótelefonokkal - árban és minőségben egyre jobban megközelítik a nyugat-európai színvonalat. MTI-FOTÓ: H. Szabó Sándor__________________ A „fizetett” turista Hobbiként denevérszakértő is A most 27 éves, Mesterszál­láson lakó Dobrosi Dénesre bi­zonyára nem kevesen irigyked­nek, hiszen egyesek állítása sze­rint a fiatalember fizetett turista. Nem elég, hogy a Sopronban végzett erdőmémök január else­jétől december 31 -ig az ártéri er­dőket járja - mégpedig Gemenc­­től a Bodrogig -, ráadásul ezért még pénzt is adnak neki. Ó nem más, mint a WWF svájci cég al­kalmazottja, akinek a feladata nehéz, de gyönyörű. Három esz­tendő alatt fel kell mérnie, be kell barangolnia kis hazánk ártéri li­geteit. Ugyanis eddig az erdő­­gazdálkodás nem jelentett mást, mint fakitermelést, esetleg a ki­vágottak pótlását, miközben az ökológiai, tájesztétikai érték ke­vésbé számított fontosnak. Eb­ből kifolyólag a munkája az, hogy keresse, kutassa, hol, merre akadnak még megmenteni való erdők, élőhelyek, a természetet szerető, óvó, féltő gazdálkodó­­egységek. Korábban említettem, ez az eredetileg kunszentmártoni szü­letésű szakember Mesterszállá­­sónlakik. Részben módosítanom kell az állítást, mert ez csak ke­vés szabadidejére vonatkozik. Ugyanis amikor gépkocsiján ne­kivág a messzeségnek, a távol­­ban bólogató rengetegnek, bi-Őkelme, a folyosó jelenlegi lakója. Amikor a füleit lelapítja, valami nagyon nem tetszik neki. Azt hi­szem, ezek a valamik, illetve vala­kik ottjártunkkor mi voltunk, zony hét-nyolc nap is beletelik, mire hazaveti a sors. „Mellesleg”, de nem utolsó­sorban denevérkutató is, hiszen még középiskolás korában meg­kedvelte ezeket a nagyon hasz­nos és veszélyeztetett állatokat. Elmondta, huszonnégy faj talál­ható belőlük, és az európai egye­­dek minden hiedelemmel ellen­tétben nem vérszívóak, hiszen csak rovarokkal táplálkoznak. Ottjártunkkor is a menyasszo­nyával - aki ugyanebben a köz­ségben pedagógus - a Bükkbe készült, azért, hogy a hegység barlangjait felkeresse, miképpen vészelték át telelőhelyeiken ezek az állatok a zimankót. Otthonukban az is feltűnt, hogy a szobák előtt húzódó fo­lyosó végén hatalmas száraz ág nyújtózik. Rajta egy erdei füles­bagoly méregetett bennünket gyanakodva. Őkelme legyen­gült, beteg állapotban került Kunszentmártonból hozzájuk. Onnan szóltak ki telefonon, vala­mit csináljanak vele, mert el­pusztul. Gyöngyi, a menyasszo­nya csirkehússal tömte - akár a libát -, majd a negyedik napon már magától elfogadta az élei-, met. Ez kérem bagolyéknál nem más, mint naponta két egér vagy veréb. A finom eledelt a barnás­­sárgás színű tollasnak hol a gye­rekek, hol az ismerősök hozzák, hol pedig ők teremtik elő. Leg­alábbis addig, amíg megerősö­dik, és egyszercsak huss, örökre búcsút int megmentőinek. Azért, mert várják őt a tavaszi szelek, a nyári záporok, az otthont biztosí­tó odvas fák, az ártéri alkony, a messzeségben lebegő köd, egy­szóval a nagyvilág... D. Szabó Miklós Fotó: M. J. napló A jelenben is él a múlt. Ismét régi papírok kerültek a kezembe, családiak. Micsoda időket kellett átélnünk! Az első papír: „Karcag m. város Közellátási Hivatalától. 127 M.K. 106.700/1945. K. M. 721 ny. szám. Vágási engedély. A karcagi Közellátási Hivatal részéről megengedem, hogy ifj. Körmendi Lajos, Karcag, Zádor utca 7. hsz. a. lakos 1 db sertést 100 kg súlyban háztartása részére levághasson. Ezen engedély 10 napra ér­vényes. A levágott sertés után 2 kg tiszta sertés­zsírt tartozik 8 napon belül Nagy Sándor vagy Móró Gyula hentesüzletébe beszállítani. Egyben a hivatal tudomásul veszi, hogy a város által történő zsírellátásról a vágástól számítandó egy év tartamára lemondott. Karcag, 1946. dec. hó 7-én. Aláírás.” Éppen félesztendős voltam ek­kor. Öt évvel későbbi, 1951-es keltezésű egy kimutatás arról, mit evett 86 munkás: „VI. 29-én vacsora: karalábéleves, borjúpörkölt; VII. 2-án ebéd: hagymaleves, gombócz; VII. 3-án ebéd: zöldbableves, borjúpörkölt nokedlival; VII. 4-én ebéd: meggyleves, öreg tarhonya; VII. 5-én ebéd: húsleves, borjúpörkölt; VII. 6-án ebéd: gulyásle­ves, gombócz; VII. 7-én ebéd: burgonyaleves, tökfőzelék, sertéssült; VII. 8-án ebéd: hagymale­ves. disznópörk. nokedlival; VII. 9-én ebéd: gu­lyásleves, krumplis tészta; VII. 10-én ebéd: gom­­bóclev., tökfőzelék fasírt feltéttel; VII. 11-én ebéd: gulyásleves, krumplis pogácsa; VII. ]2-én ebéd: hagymalev., paprikás krumpli nokedlival; VII. 13-án ebéd: húsleves, sertéssült burgonyá­val; VII. 14-én ebéd: lebbencsleves, tökfőzelék fasírttal; VII. 16-án ebéd: húsleves, sertéspörkölt nokedlival, uborkasaláta; VII. 17-én ebéd: húsle­ves, savanyú krumpli, sertéspörkölt; VII. 20-án ebéd: gulyásleves, káposztás tészta; VII. 21-én ebéd: lebbencsleves, paprikás krumpli; VII. 22- én ebéd: gulyásleves, kelt pogácsa.” Berda Jó­zsef költő jut eszembe: milyen élvezettel olvasta volna ezt az étlapot! Az utolsó dokumentum na­gyapám írását őrzi: „Alulírott, mint a karcagi 1. sz. rizstermelő szakcsoport tagja, azon kérelem­mel fordulok a Tanács Mezőgazdasági Osztály­ához, hogy engem, aki már 1944 év óta rizster­meléssel foglalkozom, az ősz folyamán kizárt tagok közül kiemelni és az idén még a csoport tagjai között meghagyni szíveskedjék. Én a rizs­termelésben szakember vagyok, aki Karcagon több mint száz rizstelepet terveztem és építettem meg, nyugdíjam olyan csekély, hogy a legrosz­­szabb indulat sem mondhat kizsákmányoló­­nak...” Itt hagyom abba, a legfájdalmasabb szó­nál. Már csak a kérelem keltét írom ide: 1958. febr. 4. Hősi idők voltak, nemde? Körmendi Lajos Gyermekélelmezés: 30 százalékkal drágább nyersanyagok Új díszpolgárok Karcagon: Németh Gyula és Varga József A keddi önkormányzati ülés egyik fontos napirendje a gyer­mekek és a diákok étkeztetésével foglalkozott. Karcag önkor­mányzata árajánlatokat kért a szolgáltatóktól. A Jász-Nagykun Vendéglátó Válalat Gyermek- és Munkahelyi Étekeztetési Leány­­vállalata a nyersanyagköltség 35 százalékos emelését, Elek József vállalkozó 25 százalékos, Hor­váth György szerződéses üzlet­vezető pedig 30 százalékos eme­lését tervezte. Miután az utóbbi két szolgáltató nem tudja a há­romezer 600 karcagi gyermek ét­keztetését megoldani, így az ön­­kormányzat kénytelen volt a Gyermek- és Munkahelyi Étkez­tetési Leányvállalattal tárgyalni, melynek eredményeként a nyersanyagköltség 30 százalé­kos emelésében állapodtak meg. E megállapodást keddi ülésén el­fogadta a testület. Az önkormányzat elé került még egy tervezet a helyi adók bevezetésének lehetőségéről. E nagy horderejű kérdésben még tájékozódnak a képviselők olyan önkormányzatoknál, ahol már bevezették a helyi adókat. Hatá­rozott véleményt kértek a berek­fürdői városrészi önkormányzat­tól, különös tekintettel az ide­genforgalmi adóra. Döntés még nincs, de a képviselők szemléle­tét jól tükrözi András János kép­viselő megjegyzése: „A szegé­nyeket nincs jogunk megadóz­tatni, de a gazdagokat sincs jo­gunk nem megadóztatni!”. Díszpolgári címek adomá­nyozásáról is döntött a karcagi önkormányzat. Posztumusz díszpolgári címet kapott Németh Gyula turkológus, egykori nyelvtudós, egyetemi profesz­­szor, akadémikus, aki Karcagon született, s ott is van eltemetve. Tavaly ősszel ünnepelte szülő­városa jeles fia születésének szá­zadik évfordulóját. Az önkor­mányzat díszpolgári címet ado­mányozott Varga József nyugal­mazott gimnáziumi tanárnak, aki ötven esztendőn át tanította magyar, angol, latin és orosz nyelvre az iskola diákjait, s kü­lönösen az angol nyelv oktatásá­ban ért el kiemelkedő ereménye­­ket. A díszpolgári cím átadására március 15-én kerül sor. Körmendi Lajos Csillagos ég - március Közeleg 21-e, a tavaszi napéj­egyenlőség napja. Ekkor Napunk az égi egyenlítőn tartózkodik. Ilyenkor a Föld bármely pontján 12-12 óra hosszúságúak a nappa­lok és az éjszakák. Naptárrendszerünk egyik alapja a Hold, 8-án kerül utolsó negyed­be; 16-án eltűnik az égről, hiszen újhold lesz, de másnap vékonyka sarlója már megfigyelhető az esti szürkületben. Huszonharmadikán első negyed fázisa lesz, egy hét múlva pedig teljesen kikerekedik. A közelgő húsvét időpontjának meghatározása a következőképpen lehetséges. Húsvét vasárnapja a ta­vaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. A tava­szi napéjegyenlőség dátumát még 325-ben a niceai zsinat rögzítette március 21 -éré. Emiatt március 22. és április 25. között lehet húsvét. Mivel március 30-án reggel van a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte, így húsvét vasárnapja az idén március 31-ére esik. Tizenkettedikén reggel (8.16- 9.36 óra között) a sárgás Szatur­­nuszt elfedi a keskenyedő Hold a Bak csillagképben. Tizenhetedi­kén este a Merkúr 5 fokkal a vé­kony holdsarló alatt látszik a Halak csillagképben. Tizennyolcadikén este pedig a Kos csillagképben tar­tózkodó fényes Vénusz (esthajnal­csillag) 5 fokkal a Hold alatt figyel­hető meg. Huszonkettedikén, nap­nyugta körül a vörös színű Marsot a közel fél Hold majdnem elfedi. Környezetében a Bika csillagai lát­szanak. Huszonötödikén este a ra­gyogó Jupiter mellett halad el a Hold 4 fok távolságra a Rák csil­lagképben. Az esti ég tetején - a Zenitben - látható egy fényes csillag, a Capel­­la, vagyis á Kecskegida, a Szekeres csillagkép része. Népünk a csillag színjátszásából jelezte előre az idő­járást. Hó elején 21 órakor delel 60 fok magasan a Rák csillagkép. Hal­vány csillagok alkotják, de a köze­pén található egy elmosódott kö­dös folt. Ezt még Galilei nevezte el Praesepének, vagyis méhkasnak. Zajácz György Cipészmester Nagyváradról Két éve lesz, hogy az Erdélyből érkezett Szentkirályi Sándor és családja Öcsödön mun­kát talált. A faluban egyre több hiányszak­ma van, közöttük volt a cipészszakma is. Szent­­királyi Sándor munká­ba állása óta az öcsödi­­eknek nem kell Kun­­szentmártonban javít­tatniuk lábbelijüket. T.Z. A téma néha az út mellett hever... A hó bizony fura játékokat játszik velünk. Jellegénél fogva betakar mindent szépen, egyen­letesen, elfedve a tekintetek elől az alant megbúvó földeket, háza­kat... s a szemetet is. Rárakódik az árkok mélyén összegyűlő üvegtörmelékre, műanyag vac­kokra, méteres nyloncafatokra éppúgy, mint az otthonról meg­szökött mosógép- vagy tűzhely­vázakra, fazekakra. Persze, hisz ez a dolga, nincs emögött semmi varázslat. ...Ám mikor a játék vé­get ér, és a hó eltűnik a tájról, nyomában ott marad az őszi csa­tatér, a lankák közt hosszan kí­gyózó „szemétdomb”: a négyes út árkai. Aki hallja, adja át, az idén sem történt semmi másként: a hó eltűnt, a kosz maradt. Igaz, ez már csak ilyen bűvészmutat­vány. -Eltakarom, kitakarom..., itt a szemét, hol a szemét. Idén is előkerültek ugyanúgy, sértetle­nül az „elvesztett’ ’ holmik, a for­galom ezerféle kacatja, az utazás díszletei. így szinte már szívem­hez nő a látvány, hisz tájjellegű, magyaros. Nélkülük talán nem is esne jól a zötykölődés. S hogy a Avagy a ho elolvadt, a szemet megmaradt tekintet ne szaladhasson a végte­lenbe, suhanását itt-ott megállít­ja ez-az. Hát ez az! Hja, kérem, nincsenek csodák. técsi Fotó: Illyés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents