Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-05 / 54. szám

1991. MÁRCIUS 5. 3 Az Amfora és a Bőség ABC közös szervezésében diszkont áruház nyílt tegnap Szandaszölősön, a Vörösmező és Gorkijut sarkán, a volt téesz- iroda épületében. A március 28-ig tartó nőnapi és húsvéti kedvezményes vásárban üveg, porcelán étkészletek, valamint műanyag vegyes­cikkeket forgalmaznak. (Fotó: I.Cs.)___________________________________________________________ Vállalkozóház Szolnokon Modell lehet A szolnoki vállalkozóházat felkereső érdeklődők száma, kér­déseik jellege már önmagukban is bizonyítják az intézmény ered­ményes működését. A Technika Házában kapott helyet e tanács­adó szervezet. A megnyitót janu­ár közepén tartották, és azóta több százan-keresték fel a város­­központban lévő épületet. A me­gye minden részéből érkeznek, úgy mint más területi szervezet-­­hez. Nyolc szervezet összefogá­sával hozták létre a vállalkozóhá­zat. Az 1991-es működés pénz­ügyi feltételeit az első számú kezdeményező, a Műszaki és Természettudományi Egyesüle­tek Szövetsége biztosítja. Kiala­kították a házon belül az infra­struktúrát, külön említést érde­mel a számítógép, melyhez olyan programot vásároltak, mely a vállalkozások beindításához szükséges, szinte minden fonto­sabb információt tartalmazza. Hétfőn és szerdánként 10-től 18 óráig a megyei Kisosz és a munkaügyi központ vállalkozási tanácsadója, valamint a városban működő bankok képviselői - utóbbiak felváltva - tartanak fél­fogadást. Egyelőre úgynevezett non profit szervezetként működik a vállakozóház. Elsősorban a fenn­tartási költségek megteremtése a cél, mindez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben lemondaná­nak a nyereségről. Információkat díjmentesen közölnek, tényleges szolgáltatásaikért - amelyekért máshol is fizetni kell - kedvez­ményes díjat kémek. Néhány példa az érdeklődők elképzeléseiről, az őket érdeklő témákról: cégalapítás, a hitel­­igénylés módja, saját termék kül­földi értékesítése, cégátalakítás, műhelyindítás. Zömében tehát a vállalkozások beindításáról akarnak többet tudni. Feltűnő, sokan még abban is tanácstala­nok, hogy mihez akarnak kezde­ni. Azt a piackutatást, amelyet nekik kellene elvégezni, mástól kérik. Vannak akik tisztában vannak ezekkel a dolgokkal, de idegenül mozognak a kereske­delmi szférában. Egy másik cso­portba azokat lehetne sorolni, akik ismerik a lehetőségeket, csak pénzük nincs. Végül egyre több „kényszervállalkozó” for­dul meg itt, akik elsősorban mun­kahelyet akarnak teremteni ma­guknak. Nem mérik fel mennyi vesződség árán lehet eredménye­sen működtetni egy vállalkozást. Nem látják mennyi munka van mögötte. Ráadásul a gyors meg­gazdagodásban reménykednek, nem gondolkodnak hosszabb távlatokban. Megannyi rábeszé­lés ellenére ott nyitnak például italboltot, ahol egyébként is nagy a kínálat. Fontos lenne olyan helyzetbe hozni a vállalkozókat, hogy a termelő szférában is,érde­keltek legyenek. Miért éri meg a szakértőknek a tanácsadás? Talán a bankok képviselőinek térül meg legköz­vetlenebb módon a közreműkö­dés. Számukra a vállalkozók po­tenciális ügyfelek. Ha csak egy­­gyel több érdeklődőt nyernek meg intézetüknek, már megéri - jegyezték meg. Világos a Kisosz vezetőinek érvelése is. Lényegé­ben mindegy, hogy a szervezet irodájában tartanak fogadóórát, vagy a vállalkozóházban. Mint képviseleti szervnek azonban nem mindegy, az ügyfélnek még kevésbé, hogy a jövő kereskedő­jének - és tagjuknak - hány irodát és tanácsadót kell felkeresni ah­hoz, mielőtt vállalkozni kezd. Itt minden egy helyen van, adótaná­csokkal is segítik az érdeklődő­ket. Ugyancsak fontos az a szak­értői háttér, amellyel az MTESZ rendelkezik. Jószerével nincs olyan terület, melyhez ne értene magas színvonalon valamelyik tagjuk. Olyan személyekre tá­maszkodhatnak, akik már nyolc­tíz éve adnak szaktanácsadást. Említést érdemel az épületben működő Gazdasági és Műszaki Szakértő Kft. Többek között számlavezetést vállal, pénzügyi folyamatokat indít el. Modell értékű kezdeménye­zésről van tehát szó Országszer­te, sőt külföldről is élénk az ér­deklődés a vállalkozóház iránt. Elképzelések szerint egy három­szintű szervezetrendszerré fej­lesztenék a jövő vállalkozóház­hálózatát, úgy, hogy harminc ki­lométeres körben bárki meg tud­ja szerezni vállalkozásának indí­tásához szükséges információ­kat. Az első lépéseket Szolnokon megtették. napló Február 21-i naplómban arra kértem olvasó­imat, írják meg, ha a kunmadarasi repülőtér gé­pei vagy a Karcag határában levő bombatéren történtek zavarták településeik nyugalmát, az ott élő embereket. Most Kerekes István karcagi la­kos levelét szeretném idézni. „Azzal kezdeném, hogy én született karcagi vagyok, és az eddig eltelt 54 évemet a mezőgazdaságban dolgoztam le. Amióta a libákat tudtam legeltetni, mindig a tanyavilágban éltem. 1952-54-ig az állami gaz­daságban voltam gulyás kisbojtár. Akkor a bom­batér több száz heverő marhának, több ezer bir­kának adott igen jó legelőt. A hatvanas évek második feléig a város nagy számú lovat tartó fuvarosa és tehéntartó gazdája hetekig, sőt egész hónapig járt ki a bombatérre szénát kaszálni. A madarasi pilóták, hogy “örö­met” szerezzenek a serénykedő embereknek, egész alant repültek kifejezhetetlen hangorkánt keltve, a fuvarosok a szénaboglyák árnyékába menekültek, míg kinyűgözött lovaik ahányan voltak, annyi felé menekültek, órák teltek el, míg az emberek összefogdosták és'-lecsillapították őket. A bosszúság csak szaporodott, ha a felállított figyelőtomyokból a szolgálatot teljesítő Szovjet katona piros színű rakétát lőtt fel, és attól kezdve nem volt szabad dolgozni, még akkor sem, ha a rakétát délelőtt 9-kor lőtték ki, és a repülős gya­korlat majd valamikor délután 4 körül kezdődött. A figyelőtoronyban levő katonának hátas lova volt, és ha valamelyik bátrabb ember a tilalom ellenére megpróbált dolgozni, rövid időn belül ott termett a lovas katona, és akkor volt a rohadt tetű k... anyád’, és még a géppisztolyát is muto­gatta. Volt rá példa nemegyszer, hogy a nagyon szépen szárított és gondosan összerakott széna­boglyák helyén másnap a gazdája csak apró ha­mukupacot talált. 1970-ben, a volt Dimitrov Tsz traktorosaként több mint másfél hónapig fűka­­száztam a bombatéren, de akkorra már úgy né­zett ki a terület, hogy fényes nappal sem volt biztonságos ott dolgozni, mert annyi volt a bom­batölcsér, mint a rostán a lyuk, nem beszélve a rengeteg bombarepeszről és kilőtt töltényhüve­lyekről, valamint a sztálingyertyák kis drótköte­les dobozairól, amiket ha a fűkasza elkapott, a traktoros olyanokat mondott, hogy ha hét lelke lenne, akkor se futna a mennyországba.” Eddig a levél. Gondolom, másoknak is vannak hasonló élményei. Körmendi Lajos Versenyben az európai színvonallal Minőségi kézikönyv a Lehel Hűtőgépgyárban Az Európa tucatnyi országá­ba háromszázezernél több ház­tartási hűtőszekrényt exportáló Lehel Hűtőgépgyárban hatály­ba lépett a vállalat minőségi ké­zikönyve, a minőségirányítási rendszer alapdokumentuma. A kötet foglalkozik a vállalat min­den termékévei kapcsolatban felmerülő minőségi kérdések­kel. Célja igazolni, hogy a válla­lat képes a megrendelő orszá­gok, cégek által elvárt minősé­gű termékeket egyenletes szin­ten gyártani, összefoglaló képet ad az egész minőségügyi rend­szerről, meghatározza, szabá­lyozza a termékbevezetés fo­lyamatát a fejlesztés, a gyártás­előkészítés során. Előírja a do­kumentációk ellenőrzését, az anyagbeszerzést, a hibajavító tevékenységet. Intézkedik a kezeléssel, tá­rolással, a csomagolással, szál­lítással kapcsolatos minőségi feladatokról. Fontos szakasza a kézi­könyvnek, hogy rögzíti a sze­mélyi állomány, a dolgozók képzésével, szakmai ismeretei­nek gyarapításával kapcsolatos teendőket, s fejezetenként tar­talmazza a részletes, leíró, sza­bályozó ügyrendek listáját. A minőség biztosításának fontos feltétele a műszerek, mérőesz­közök állapota, azok rendszeres felügyelete. Ennek érdekében elkészült a mérőeszköz-ellenőrzési sza­bályzat. Folyamatban van a használati etalonműszerpark, a nagy pontosságú műszerek hi­telesítése az Országos Mérés­ügyi Hivatalban. A minőségi kézikönyv, fejezeteit és ügyren­di előírásait minden műszaki és fizikai dolgozóval megismerte­tik. ‘Keddi jegyzet Kolompot ne kössek a nyakamba? Bizony, kedves Állam bá­csi, a legkiszolgáltatottabb polgárnak én a gépkocsiban érzem magam. A volán mellett nincs rendszerváltás, a gépko­csi-tulajdonosokkal ma éppen úgy bánnak a közleke­désirányítás hatalmasságai, mint teszem azt tíz vagy húsz esztendővel ezelőtt. Most azt találták ki, hogy lakott terüle­ten ötven kilométerre csök­kentik a sebesség felső határát. Jó, ez eddig alig valamivel több benzinbe kerül nekem, mint a ma érvényben lévő rend. De már azt is pedzik, hogy talán bevezetik a hátulsó üléseken is a biztonsági öv használatát. Hát ezen csak rö­högni lehet. Elképzelem, amint egy Trabantban beszí­jazva ül az úgy is mozgáskép­telen négy utas! Aztán a kivi­lágítás: persze egyelőre estik a veszélyes helyeken, s ha nem lesz országos felzúdulás, ref­lektorral járhatunk nappal is mindenütt. ígérik a szigorúbb műszaki ellenőrzést, a rossz pontot a jogosítványba, szigo­rú és még szigorúbb bírságo­lást - nem is sorolom tovább. De Állam bácsi, vagy vala­ki: ilyen akkumulátorárak mellett, ilyen elektromos sze­relvényárak mellett, ilyen al­katrészárak mellett még szigo­rúbb műszaki megszorítás? Persze van tetszetős ma­gyarázat: ijesztően megnőttek a közlekedési balesetek, mondjuk Ausztriához képest. Hát ez az. Ha valahol ered­ményt akar produkálni egy szervezet a közlekedésben - mondjuk a Közleke­désbiztonsági Tanács sóhiva­tala - az azonnal rajtam, az au­tóson fogja húzni az anyacsa­vart. Elhiszem én azt, hogy nőtt a közúti balesetek száma, de hát azon csodálkoznék, ha teszem azt a nyomorúságos út­jainkon a rozoga gépkocsipark mellett és a társadalmi elége­detlenség csúcspontján - keve­sebbet koccannánk egymás­nak a prognosztizáltnál. Ha Önnek, Állam bácsi valóban fontos lenne az én testi épsé­gem, vajon nem azt tenné, hogy megszüntetné a megfi­zethetetlenül magas vámokat, amikor nyugatról környezet­kímélő és biztonságos autót kívánok behozni? Nem azt tenné a közlekedési miniszter, hogy átballagna a pénzügy­­miniszter kollégájához: ugyan már, segítsen abban, hogy a Merkúrnál sorban állók el is érhessék életük álmát, az öt évvel ezelőtt íratott személy­­gépkocsit? Esetleg behívat­hatná az aszfaltútépítő vezér­­igazgatóját, s számon kémé rajta, amiért nem javíttatta ki az útburkolatokon a felfagyás okozta sebeket. Nem! Engem, a legelesettebbet utasít, hogy világítsak, kössem be hátul a nagymamát, és menjek, ami­lyen lassan csak tudok, mert jön a rossz pont, a szigorú és még szigorúbb büntetés. Azt hittem, jön az új rend, amelyik a balesetek okainál nemcsak azt teszi felelőssé, aki a volánt fogta, hanem számba veszi azt, milyen kö­rülmények között közleke­dünk. És akkor kiderül, hogy nem érdemlik meg az utak vándorai az ellenük szított közhangulatot. Mert a közle­kedési morál még mindig ma­gasan fölötte van a társadalom általános erkölcsének. Azért aki figyel az országúton, eljut­hat A-ból B-be gépkocsijával anélkül, hogy a kórházban vé­gezne. Ugyanezt nem mond­hatja el magáról az a gyalogos, aki mozi után egy sötét mel­lékutcából igyekszik gyalo­gosan hazafelé. Vagy nincs nagyobb biztonságban az sem, aki a családi otthonát hagyja őrizetlenül addig, amíg a mun­kahelyén van. Hát akkor mi­ért, miért mindig a közlekedő emberen kell elverni a port? Ahogy ízlelgetem a kiszi­várogtatott új KRESZ-előírá­­sokat, motoszkál bennem egy kérdés: tessék mondani, ko­lompot ne kössek a nyakam­ba? Megtehetném, hiszen elég nagy marha vagyok, ha autót veszek! Palágyi Béla Irodával, lakásokkal, polgári örökkel Rendőrőrsre vár Jászfényszaru Múlt év áprilisában az or­szágban az elsők között alakult meg Jászfényszarun a polgári őr­ség. A három megye határán fek­vő 6 100 lelkes településen akko­riban már sorozatossá váltak a betörések. A két körzeti megbí­zott legfeljebb ha regisztrálni tudta a bűncselekményeket, hi­szen már korábban is kevesen voltak, mikor fele annyi felada­tuk sem volt. Példájukat követve sok más településen alakult helyi polgári őrség, azonban a kezdeti lelkese­dés rendszerint alábbhagyott. Jászfényszarun azonban azóta is kilencvenen járják felváltva az utcákat. Éjszakánként mindig tartanak őrjáratot, nappal pedig szinte mindenki „szolgálatban” van. Övék a falu, ők lakják, ők vigyázzák..- Az eredmény nem is maradt él - mondja Győriné dr. Czeglédi Márta polgármester -, a nagy­község közbiztonságát mégsem építhetjük erre az önkéntes szer­vezetre. Rendőrőrsöt szeretnénk létrehozni. Úgy nem lehet dol­gozni, hogy azt sem tudjuk, mire érünk haza. Biztonság, nyuga­lom kell. A helytállás a munka­helyen mostanában (és ezek után) különösen nagy megterhe­lést követel mindenkitől. Kell a biztos háttér a vállalkozóknak, kisiparosoknak. Vagyonbizton­ság nélkül nem számíthatunk a faluban befektetőkre, új munka­helyekre. Kérelmük megjárta már a Belügyminisztériumot, az orszá­gos rendőr-főkapitányságot. El­ismerték eddig tett erőfeszítése­iket, eredményeiket, megértet­ték aggodalmukat, kérelmüket, s vizsgálatot ígértek. A jól szerve­zett polgári őrség a Samsung gyár segítségével őrjáratok ide­jén állandó rádiókapcsolatban áll az üzemekkel és a jászberényi rendőrkapitánysággal. A techni­kai feltételeket ehhez az áfész, az Állami Biztosító, illetve az őrök által létrehozott alapítványból teremtették meg. Ez évben pedig tervbe vették, hogy önkormány­zati pénzből a polgármesteri hi­vatal intézményeit és a templo­mot riasztóberendezéssel szere­lik fel.- Ne csak azt nézzék az ille­tékesek, hogy milyen a közbiz­tonság egy településen - folytatja a polgármester -, hanem vegyék tekintetbe azt is, mennyit tettek, áldoztak a közbiztonságért hely­ben. Az eddigieken túl a Puszta­­monostorral közösen megszer­vezendő rendőrőrs érdekében felajánlottak négy szolgálati la­kást Jászfényszarun és kettőt Pusztamonostoron. Adnak hat helyiségből álló irodát (a régi ta­nácsháza földszinti részét) tele­fonnal, CB-rádióval. Dr. Moso­­nyi Sándor alezredes, Jászbe­rény rendőrkapitánya is méltá­nyolja a fényszaruiak ténykedé­sét, akik ezáltal a rendőrkapi­tányság munkáját is segítik. Ött kell a rendőröknek tartózkodni­uk, ahol a bűncselekményeket elkövetik, mondta, tehát nem­csak a régi rendőrőrsöket célsze­rű visszaállítani, hanem még úja­kat is szervezni. A Jászságban így a megvalósult jászapáti őrs mellett szóba került Jászárok­­szállás (a sorban most első), Jászladány és Jászfényszaru is. A kérdés csak az, hogy mikor kapnak státusokat a minisztéri­umtól.-Ip-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents