Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-30 / 74. (75.) szám
BEJÁRÁS A LAKTANYÁKBA Ott túl a kerítésen ... Elvitték az idegen fegyvereket Különleges sajtótájékoztatóra kaptunk meghívást a minap Szolnok Város Polgármesteri Hivatalától. A város vezetői megtekintettek a nemrégiben még szovjet katonák által használt laktanyák közül hármat. A sajtó számára is biztosították a bejárás, a fényképezés lehetőségét. Ahol eddig táblák hirdették a fotózás tilalmát, ott most kollégánk bátran kattogtathatta gépét. A képek minden esetben a bejárás idején tapasztalt állapotot örökítik meg. Kóboráram a falakban Elsőként a József Attila útra vitt minket a hivatal autója, ahol - a tájékoztatás szerint - a legrendezettebb, legtisztább létesítményegyüttest vehettük szemügyre. Az épületek többsége száz év körüli, de stabil magyar gyártmány. Ez utóbbi állítás igaz volt aZ ezek fűtéséről gondoskodó, mintegy kétezer parapetkályhával, illetve gáztűzhellyel kapcsolatban is, melyeknek csak a nyomai láthatók ma már. Pénzzé tették őket egykori használóik. A legjobb állapotban talán az óriási műhelycsarnokot hagyták, amelyet a tantermek és a tanműhelyek oktatási célokra alkalmassá tesznek. A szakemberek szerint még kétszáz év múlva is állni fognak ezek az 1894- ben hatvancentiméteres téglafalból készült építmények. Bár most öngyilkosság lenne bármihez is hozzányúlni, hiszen az elektromos vezetékek ötletszerűen vannak össze-vissza kötözgetve. Egy helyen a radiátor csöveihez erősített dróton vezették az áramot. Egyébként a konnektorok nagy részét is eladták. A tisztek önálló lakásokat is használhattak, csak az előszoba, valamint a festéseurópai ízlésünktől való eltérése volt a közös. Ekkor a kórházra terelődött a szó, melyről városunk polgármestere elmondta, hogy 1953-ban épült. Az átadás idején, ’56-ban a legjobb egészségügyi intézménynek számított a megyében, a berendezések és a műszerezettségtekintetében. Üresenkaptuk viszsza. A négyezerfős laktanyában az utóbbi tíz évben már csak három-négyszázán voltak őrzésre rendelve. Többségük a legénységi épületben lakott, ahol nagy helyiségek, körletek, tantermek viselik nyomaikat. A vezetők véleménye kialakulóban van a hasznosításról. Az óriási udvar akár őrzött, védett parkoló is lehetne. Az épületek egy része talán múzeumként, a másik menhelyként működhetne. „Sok pénz kell ehhez!” - sóhajtott fel az egyik alpolgármester a jelenlegi állapot láttán. A lakásokra továbbra is várni kell A besenyszögi úton folytatódott a bejárás. A harmincnégy épületből húsz '53-ban készült magyar, a többit az ideiglenes lakók húzták fel. A megállapodás értelmében ebből tizenkettő került lebontásra. A terület úttól távol eső részén a harci technika, a gépkocsik, a harckocsik és a rakéták nyertek elhelyezést. A rakétatároló színeket már lebontották, a téglát eladták, négy forintot kértek darabjáért. Itt történt néhány éve az az emlékezetes eset, amikor óriási tűz és robbanások kíséretében megsemmisült egy lőszerszállító kocsi. A fából készült „kultúrházat” ráadásként hagyták itt keleti szomszédaink. A legérdekesebbek azonban a lakóépületek. Az egyik házban 75 lakás található. Ezek „összkomfortosnak” mondottak. Jó részük kétszobás, de akad hármas vagy annál nagyobb is. Még a kiürítés előtt három nappal is laktak bennük. Legutoljára a felderítők maradtak nálunk. Egyikük kapott egy levelet a kollégájától - aki már hazautazott -, melyben örömét fejezte ki, hogy Keleti hangulat l^ehét, hogy az új lakók is meghagyják? hazavitte az ajtót, mert otthon nem lett volna másképp ilyen nyílászárója. A tiszti épületet egyébként szögesdróttal vették körül, de ez sem akadályozta meg a legénységet, hogy minden szobában otthagyja nem épp gusztusos nyomát. A másik épületben 42 komfortos lakás várja a felújítást. A házak felszereltsége nem felel meg a magyar szabványnak. Éppen emiatt jó időbe telik, amíg új lakóik birtokba vehetik őket. Ha nem magam látom, nem hiszem el, hogy az egyik szoba Pravdával van kitapétázva. A lap ’88-as augusztusi számai óvták és díszítették a falakat. Ugyanitt a nagy-A hagyaték egy része szoba művészi hajlamú lakója vörös rózsákat festett, vélhetően az ágy fölé. A vezetés tervei között szerepel e nagy terület bekapcsolása a város életébe. A rakétáknak ma már csak a nyomait látni A Városmajor úti laktanyát még nem ürítették ki. Nem is csoda, hogy nem szívesen válnak meg tőle, hiszen korszerűek a lakóépületek, és a három éve épült legénységi szállás és étterem is kényelmessé teszi az itt-tartózkodást. A parancsnok elmondása szerint májusig akarnak maradni. A kerítésen belül jártunkkor egyébként még javában folytak a bontási munkálatok, melyekbe hazánk fiai is segítettek. A rakétatárolóknak már csak az alapjaik vannak meg. Azt hiszem, sokan nem voltunk tisztában azzal, hogy milyen veszélyes eszközök voltak felhalmozva városunkban. Ez a terület nagyobb, mint a Vosztok úti lakótelep. Körbejárása beillett egy kiadós sétának. Óriási lehetőség rejlik a megmaradó épületekben, de magában a telekben is. Gondos tervezést igényel nagy hatékonyságú kihasználásuk. Amíg ezek a tervek elkészülnek, az önkormányzat meghirdette az ingatlanok átmeneti jellegű bérbeadását. Egyetlen pályázat sem érkezett. A végleges megoldás akkor lenne szerencsés, ha a tulajdonok visszakerülésével előnyüket azok élvezhetnék igazán, akik hiányuknak minden hátrányát látták eddig. A város minden lakóját kell szolgálniuk! Bakos Csaba Fotó: Mészáros János Mi épül ezekből a téglákból?
