Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-30 / 74. (75.) szám

6 1991. MÁRCIUS 30 Riport ÚJ LAKÁSBÓL KIKÖLTÖZÖK (Folytatás az 1. oldalról) Rögtönzött lakógyűlés lett a megismételt látogatásomból, ugyanis Tóthék lakásán még több "érintett" várt: Török László, Végh Lászlóné, Veress Győző, Söllei Já­nos, Diós László és természetesen Tóthék. A panaszözönt lehetetlen lett volna leírnom, magnóm "em­lékezete" viszont hiánytalanul megőrizte. Terjedelmi okok miatt kényszerül arra, hogy csak részle­teket idézzek: Tóth Zoltánná: - Szerintem nem végeztek előzetesen talajvizsgála­tokat, egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy évek múlva a biztonságosnak mondott cölöp­beton alapozás nem süllyed meg éppúgy, mint ahogy a parketta alatti beton is megsüllyedt. Én esetleg húsz év múlva is szeretném élvezni ezt a lakást, de már most, az első hónapokban sem élvezhe­tem. Őket egyáltalán nem zavarja, hogy nekünk ez a ki-beköltözés óriási kellemetlenséget okoz. A férjem kérte, hogy ne költözzünk kétszer, legyen miénk egy olyan üresen álló lakás, amibe végleg át­költözhetünk. Azt mondták nem lehet, mert anyagi előnyhöz jut­nánk, ez egyenesen nevetséges. T.L.: - azt a hibát javítják most ki, amelyik a süllyedést kiegyenlí­ti, de a víz elfolyása változatlanul probléma. A csapadék a csatorná­ból közvetlenül a ház alá folyik, nincs csatQmázás, és nem vették a fáradtságot, hogy legalább a né­hány méterre levő betonvályüig el­vezessék. Abban a házban, ahol most kiássák a földet, hat lakás van, ebből kettő üres volt, kettőből kiköltöztek, ketten maradtunk úgy, hogy csak a nappalit ürítettük ki. Nem vállaltam a költözéssel já­ró cirkuszt. Kellemetlen a dolog így is, de a legkellemetlenebb az, hogy az alapvető hibaforrást ezút­tal sem küszöbölik ki. S.J.: - Ez sokkal nagyobb jelen­tőségű ügy, mint első“ránézésre látszik. Sokat töprengtem, jó-e ne­künk a nyilvánossághoz fordul­nunk. Vagy 28 lakás készült el ed­dig, ennek csak a felét sikerült ed­dig eladniuk. De nyolcvan lakás fog épülni, és ha ez az ejlenreklám megjelenik, esetleg az ÁÉV elesik 150 milliótól, és ez a sírba viszi. Nekünk nem érdekünk, hogy az ÁÉV belebukjon, mert akkor ki fogja a garanciális javításokat el­végezni? De végül azt hiszem, szükség van a nyilvánosságra. Nem vették komolyan a lakók igé­nyeit. Ha valaki ennyi pénzért lakást vásárol, jogosan furcsállhatja, hogy két hónap múlva ki kell köl­töznie. A mai technikai színvonal mellett ez abszurdum. Többen már úgy vagyunk, hogy nem engedjük be az AÉV-t a lakásunkba, mert olyan minőségű munkát végez­nek, hogy inkább a költségét adják ide, és akkor szakemberekkel vé­geztetjük el a hibák kijavítását. T.Z.: - Nem tapsikolva írtam alá, hogy ötezer forintot fizetnek egy költözésért, bármikor be tu­dom bizonyítani, hogy nekem sok­kal többe kerül. A legfőbb indoka, amiért önhöz fordultunk az, hogy nem látjuk biztosítottnak a házunk jövőjét. D.J.: - Most végzik a mi házunk­ban is a vizsgálatokat, biztos, hogy minket is ki fognak költöztetni. Ä szomszédom érzi, ha mi rágyúj­tunk, én érzem, hogy mit főz az ő felesége. Mert a padozat meg­süllyedt, a fal meg fönn maradt, a kettő között lett egy rés. Nálunk penészedik a fürdőszoba, szóltam az akkori művezetőnek, azt mond­ta, nem kell ott fürödni, és nem kell ott ruhát szárítani. Akkor hol? Ki­jöttek, megnézték a tetőszigete­lést, kibontották a fürdőszoba kö­rül a cserepeket, és a deszkák közé még raktak be vagy három zsák szigetelőgyapotot vagy mi az is­tent... Amit a múltkor a Tóth Zoli­­ék lakásáról megírt, azok tipikus hibák, mindenhol előfordulnak: a glettolás egyenetlen, a csövek fes­tékén átüt a rozsda, az ajtókat nem lehet becsukni, ajtótokok esnek ki, a tapéta kétféle ugyanazon a fa­lon... Amikor maximálisan fűtöt­tem, lent 28 fok meleg volt, a fenti szobákban 17. Ilyen a tetőszigete­lés... S. J.: - Nálam is ugyanez van, pedig a kétszintes lakásoknál for­dítva szokott lenni: fent van a me­leg, mert felmegy, lent pedig vala­mivel hidegebb van. Hát az ÁÉV megfordította a légáramlást. Eddig nem jöttek megnézni, bár jeleztem a dolgot, most hiába jönnek, mert felmelegedett az idő, nem tudom megmutatni nekik. a- t-T. L.: - Leírtuk a hibákat, azt mondta az igazgató úr, hogy neki személyesen küldjük meg. Meg­­küldtem. Még csak nem is feleltek. S. J.: - Kifizettünk egy első osz­tályú lakást, és kaptunk egy har­madosztályút. T. L.: - Még harmadosztályút sem, mert abból nem kellene két hónap múlva kiköltözni. Amit ta­pasztalunk: a vevő semmibe véte­le. S. J.: - Az apróbb hibákon, hogy például szakadt darabokból van a tapéta, már túltesszük magunkat, nem vagyunk mi maximalisták, tudjuk jól, mit lehet elvárni egy ilyen AÉV-től. De az, hogy fá­zunk, mert a fűtési és hőszigetelési technológia rossz, vagy hogy süllyed az épület, ez már bizony izgat. Olyan magas műszaki szín­vonal nem kell ahhoz, hogy valaki belássa: itt éz a csatorna, és mégis, merre folyik a víz? T. L.: - Úgy látom, fogalmuk sincs, mit kellene ezzel a süllye­déssel csinálni. Most kiásták, és vitatkoznak, mit kezdjenek vele. Én a helyükben összehívnám a la­kókat egy baráti beszélgetésre, és nem dühíteném meg ingerelném őket tovább. Az ó ércfek'ük "végső soron ugyanaz, mint a mienk: ma­radjanak talpon. De ne nézzenek bennünket baleknak. A beszélgetés utáni terepszemle meggyőzött a lakók panaszainak jogosságáról. Sőt, többről is. Pél­dául, a kiürített nappali szobák alatti betonozás "szakszerűségé­ről" : még csak el sem egyengethet­ték a földet, a betonlapok vastag­sága körülbelül kettő és tíz centi között változik. Csoda, hogy a te­rasz is feltöredezett? Az ügyben megkeresett még Lukács Elvira és férje Zeis Nicolas beépített nyílászáró szerkezetek nagyobb része mintakollekcióul szolgálhatna tanintézetekben és esetleg építési hibákat bemutató kiállításon, hogy mit nem szabad így legyártani, és főleg beépíteni. Ezeket csak egyféleképpen lehet minősíteni: nem csak hogy osz­tályba nem lehet őket sorolni, ha­nem rendeltetési céljainak nem megfelelőnek lehet minősíteni." Erre kijöttek az ÁÉV-től, többek között a Kindemay úr is, és nem akarták elismerni a szakértői véle­mény igazságát. Persze, hogy in­vállalatunk szakmérnökei terveket készítenek. Számomra kérdés az, hogy miért önöknél vetődött fel ez a kérdés, hogy eleget nyújtott-e az ÁÉV. Azt hiszem, a kivitelező fe­lelőssége személyek vonatkozásá­ban is megvan a tökéletes megol­dás biztosítására.- Mielőtt nekifogtak az építke­zéshez, nem végeztek talajvizsgá­latokat?- Nem a meglévő talajjal van a baj, hanem a bevitt töltésanyaggal, ami a terepszint és a betonajzat közé került... Most sokkal bizton­(görög állampolgár), akik Svájc­ban laknak, abban az Európában, amelyik felé állítólag igyekszünk. Ők is itt vettek lakást, a fenti lakók tőszomszédai. Apróbb hibákkal ők tényleg nem foglalkoztak, helyze­tüknek hála, költhettek meg az új lakás részleges rendbetételére - ki­jelentésük szerint - kctszázhatvan­­ezer forintot: részleges újratapétá­­zásra, csempézésre, padlósző­nyegre és egyebekre. Igen ám, csakhogy a lakásuk egyik ajtaját sem lehet normálisan becsukni s a többi.., és ők is süllyednek. A lá­tatlanban vásárolni kényszerülő házaspár nem hétvégi háznak gon­dolta ezt a kuckót, hanem idővel szeretnének itt letelepedni, mivel a fiatalasszony édesanyja is itt lakik, a Széchenyin, Szolnokon... Mivel ők ahhoz szoktak, hogy jogaik is vannak, követeléseik is lehetnek, igazságügyi építész szakértőhöz fordultak, aki a felmért hiányossá­gokra való tekintettel 285 ezer fo­rintos értékcsökkentést állapított meg.- Két megjegyzést olvasnék fel a szakértői véleményből - mondja Lukács Elvira, és olvassa: - "Meg­állapítom, hogy a lakás mindkét szintjének tapétázása nem felel meg még a harmadik osztályú munka minőségi követelményei­nek sem."" Vagy később: "az ide dulatosak lettünk, azzal mentek el, hogy majd csak rendőri kísérettel hajlandók újra kijönni és tárgyalni. Azt hiszem, be fogjuk perelni a vállalatot, ami biztos, a férjem ír egy levelet önöknek... Addig is, amíg a levél elkészül, a panaszokkal elmentem Kinder­­nay Kálmánhoz, az ÁÉV generál igazgatójához.- Természetesen, nem akarunk mi sem elbújni a nyilvánosság elől - nyilatkozta az igazgató úr, mi­után elmondtam látogatásom cél­ját. - Azt hiszem, a jelen helyzet­ben ennél optimálisabban nem le­hetett eljárni, mint ahogy eljár­tunk. Elismertük a lakók azon ag­gályait, hogy "kellemetlenség kö­vetkezik be számukra, egy újon­nan beköltözött lakásból kell ki­költözni. A megsüllyedt nappali szobáknál egy vasbeton vasalt fö­démet fogunk betenni, ami önma­gában is teherhordó... A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatot bíztuk meg a süllyedés okának megálla­pításával. Biztonságos megoldá­sok születnek a kiszolgáló részek vonatkozásában is, ezt talajinjek­tálással végezzük, hiszen a talajtö­mörség nem megfelelő, ezt állapí­tották meg a laboratóriumi vizsgá­latok. Kérdésként vetődött fel a vízelvezetés kérdése, ebben a pil­lanatban a szaktervező valamint ságosabb megoldás születik, gya­korlatilag az elmélet is kizárja, hogy megsüllyedhet a padló. Pel­lengérre lehet ezt a dolgot állítani, de egy tény: összeültünk a lakók­kal a probléma megoldására. Min­den hátrányt szenvedett lakóval egyetértésben állapodtunk meg.- A lakók sajnos nekem nem beszéltek erről az egyetértésről. Vannak bizonyos tipikus hibák, amelyek több lakásban is előfor­dulnak. - (Felsorolom.) - Ezek első osztályú lakásoknak voltak meg­hirdetve, a lakók nem tartják an­nak, nem tartják még bizton­ságosnak sem. Mondja meg őszin­tén: ezen a helyen egy ilyen lakást ennyi pénzért ön vásárolna-e?- Hát elég provokatív a kérdése, de én szakember vagyok, nem jós. Ami el van takarva, arról nem tu­dok nyilatkozni, hogy mi történik majd vele. De ha nekem lenne ennyi pénzem, én igen, vásárolnék itt lakást. Ugyanilyen műszaki fel­­szereltségű és ugyanekkora laká­sokat Budapesten például másfél millió forinttal drágábban adnak. Azt hiszem, a vállalat a bekövetke­zett problémák után a maximumot nyújtotta. A lakóktól megértést kértünk, akkor meg is kaptuk, most a nyilvánosság előtt nem ezt teszik...- Ha ennyi hiba merült fel, ön szerint a kivitelezés során is a ma­ximumot nyújtotta a vállalat?- Ön csak az egyik oldalát látja a dolgoknak, hisz erről beszéltek a lakók. Azzal az anyaggal kell megküzdenünk, ami van. A tapé­tánál színkülönbségek vannak egy tekercsen belül, vagy egy doboz csempében ötféle színezetű van. De mi nem zárkózunk el a lakók észrevételei elől, nem ragaszko­dunk a nyolc napos bejelentési ha­táridőhöz, igyekszünk rugalmasan eleget tenni a kéréseiknek.- A lakók nem is titkolták, hogy önök készségesen megígérnek sok mindent, csak azt sérelmezik, hogy nemigen valósulnak meg az ígéretek. - (Elmesélem a szigetelő­gyapot esetét, a penészt.)- Kérem, tagadhatatlanok a ki­vitelezési hiányosságok. Az építő­ipar szervezettségi fokáról nem akarok itt beszélni. Elismerem, a minőségi munkára nagyobb fi­gyelmet kell fordítani... Arra kényszerültünk, hogy középfokú vezetőket cseréljünk le... Amit a lakók elmondtak, az elől nem aka­runk elbújni. Az idő nekünk is pénzbe kerül, ha nem javítjuk ki azonnal, egyre több dolog megy tönkre. Megszorítjuk a szakmun­kás gárdánkat is, amit újra kell ké­szíteni, azért nem jár bér...- Javasoltak valamit ezek a la­kók... - (Felsorolom a neveket.)- Sajnos, nem ismerem őket, mert nem nálam, hanem önnél je­lentkeztek...- Elég baj, hogy nem ismeri, mert ők mind beküldték a vállalat­hoz a hibalistákat, amelyek ezek szerint nem jutottak el önhöz, és nem kaptak választ a mai napig sem, ami tulajdonképpen egyik alapsérelmük. Szóval, ők javasol­nak egy baráti beszélgetést a vál­lalat illetékes vezetőivel, amelyen mindkét fél számára elfogadható megállapodások és gyakorlati in­tézkedések is születhetnének. Önök készek-e egy ilyen találko­zásra?- Természetesen készek va­gyunk bármikor ilyenre. Én is a leggyorsabban szeretném megol­dani ezeket a problémákat, hogy a lakók valóban otthon és jól érez­zék magukat ezen a telepen, hogy ők legyenek megelégedettek. Hi­szen a vállalatnak ebben már nem lehet megelégedése. De engedje meg a megjegyzést: vállalatunkra nem az ilyen munka a jellemző, vannak külföldi megrendeléseink, Hamburgban például, amit ki le­hetne tenni a kirakatba... Tehát, úgy érzem, egy ilyen beszélgetés előbbre vinné a dolgot, egy általá­nosabb és pontosabb képet kap­hatnánk az igényszintről, melyet így, a darabokból esetleg nem lá­tunk tisztán. Meghívom ezeket a lakókat, és szívesen látjuk a sajtó képviselőjét is. Egyelőre: köszön­jük... _____________Molnár H. Lajos Kinek a vára az én házam? avagy turistaház lesz- e, és tenyésztenek-e birkákat a Tiszavárkonyi Népművészeti Alkotótelepen? A napokban egy fafaragó isme­rősöm elkeseredetten jegyezte meg, hogy sohasem hívták meg a felavatás után a Tiszavárkonyi Népművészeti Alkotótelepre. Amíg a létesítmény épült, odame­hetett, dolgozhatott, termé­szetesen társadalmi munkában. Kíváncsi lenne rá, vajon most kik élvezik az ő munkája gyümölcsét is? Kíváncsiságával alighanem nincs egyedül. Bizonyára másokat is érdekel, kié valójában az alkotó­telep, kik fordulnak meg benne? Hogyan tölti be eredeti szerepét? Ezekre a kérdésekre szerettünk volna választ kapni mi is alkalmi, tavaszi látogatásunkon. A telep kívülről csendesnek lát­szik, bár a kapu előtt parkoló autók sejtetik, nem üres a ház. Valóban nem. A feltehetően ízletes ebéd után egy kft. tagjai sziesztáznak csendesen sörözgetve a telep főé­pületében. Nem messze a háztól egy alkalmi összetákolt hodályban vagy húsz birka teszi ugyanazt, természetesen sör nélkül. Ha kicsit korábban érkezünk, láthattuk vol­na a legelésző nyájat a telep pázsit­ján. A telep főállású alkalmazottai közül Szűcs Csabáné gazdasági ügyintézőt találjuk meg. Vele együtt öten dolgoznak a telepen. A főépületben harminc szálláshely van, s szinte már minden nap fog­lalt az idei főszezonban. Nem cso­da, a szállásdíj felnőtteknek mind­össze 220 forint egy éjszakára, utószezonban pedig 200 forint. Mindebben persze még nincs ben­ne az étkezés, amely kérésre meg­oldható. Részint emiatt tartják a birkákat is. Amellett, hogy a telep amolyan szállodaként működik, azért vannak népművészeti kurzu­sok, táborok is. A Népművészeti Egyesület me­gyei szervezete azonban azt sze­retné, ha a kurzusokból, találko­zókból lenne több. Ezért kezdték el építeni ugyanis a telepet.- Megyei szervezetünk 1984 de­cemberében alakult meg - emléke­zik vissza Balogh Ferenc, a szer­vezet elnöke - nyolcvan alkotóval. Máraz alakuló ülésen elhatároztuk egy alkotóház létesítését. Az akko­ri megyei tanácstól 300 ezer forin­tot kapott az egyesület erre a célra. Ebből, s sok intézmény, vállalat segítségével és társadalmi munká­val készült el a főépület. „Még nem fejeződött be 1987 nyarán az építkezés első szakasza, de augusztus 24-én benépesült az alkotóház - olvasható a telep kró­nikájában. - Negyven lakójának jó hangulatától, a vidáman végzett munkától lett hangos a környék. A táborban a népművészet ifjú mes­terei, idei díjazott alkotói vettek részt. Fafaragók, fazekasok, bőr­­művesek. hímzők, szövők, éneke­sek, zenészek lakták a házat, s vé­gezte ki-ki a maga dolgát, s a ház szépítését is. A részvétel egyik fel­tétele ugyanis az volt, hogy min­denki a maga tehetségét kamatoz­tatva járuljon hozzá az alkotóház építéséhez. A folytatás azonban már nem volt ilyen idilli. Balogh Ferenc így összegzi a telep további történetét:- A megye vezetői lassacskán „többet” láttak a házban, mint aminek mi szántuk. 1987 decem­berében a megyei tanácson közöl­ték velünk, hogy „vegyük le a ke­zünket a házról”. Tudomásom szerint a megyei könyvtár státusa­ira vették fel'azt az öt alkalmazot­tat, akik azóta is ott dolgoznak. Egyre több fekete autót láttak a várkony iák az alkotóházhoz hajta­ni, feljelentés is érkezett, amely­nek nyomán vizsgálatot végzett a hajdani megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A hírek szerint több szabálytalanságot is megállapítot­tak. A vizsgálat után két héttel 1989 május 1-től átadták az egye­sületnek a telepet. Pontosabban a telep állami tulajdon, s az egyesü­let kezelésében önállóan műkö­dik.- Az 1988. szeptember 9-i ava­táson már több szó esett a megyei vezetők avató beszédeiben a „ nemzetközi kulturális turizmus­ról ”, mint a Jászkunság népművé­szetéről.- Nem lett a „nemzetközi kultu­rális turizmus” célpontja, sem al­kotóház. Elnökségünk éppen a kö­zeli hetekben tárgyal a telep jelen­legi helyzetéről, jövőjéről. Meg­próbáljuk menteni a menthetőt, visszakanyarodni valahogy az ere­deti szándékhoz, visszaadni a há­zat azoknak, akik építették. Tál Gizella Fotó: Korényi Éva Segítség, süllyedünk!

Next

/
Thumbnails
Contents