Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-02 / 52. szám

4 Néplap 1991. MÁRCIUS Szombati jegyzet * _ Az Uj Néplap vendége: Enjobban tudom, mi kell neked Az országot megosztó ellentétek ismét gyara­podtak: fellángolt a vita az abortuszról. Csupán fellángolt, hiszen az elmúlt évtizedekben is vitatkoz­tak róla, a rendszerváltozás óta azonban a vita minő­ségileg más lett. A vitatkozók helyzete megváltozott, ma az abortusz ellenzői a hatalomra került keresz­tény nemzeti kurzusban támogatót véltek találni, illetve általában találtak is, és ettől a fellépésük alap­vetően megváltozott, határozottabb, erélyesebb lett. Az abortusz ellenzői általában két elméleti alapra hivatkoznak a viták során: az egyik a vallás, amely eleve tiltja az abortuszt, a másik nemzeti gyökerű nézet. Az ennek nevében föllépők azért állnak szem­ben az abortusszal, mert az a magyarság szaporodása ellen hat. A kétféle elmélet természetesen nem válik el ilyen élesen, igen gyakran együtt, egymást erősít­ve jelentkeznek. A valláserkölcsi alapokon állók legfőbb érve, hogy az abortusz gyilkosság, és ezzel túl is lépik a vallás szűkében vett kereteit, hiszen a gyilkosság nemcsak a vallás szerint bűn. Erre épül az abortusz törvényi betiltására irányuló követelésük. Azaz nem csupán meggyőzni akarják az embereket, hanem törvénnyel kényszeríteni a „gyilkosságok befejezé­sére”. A törvényben benne van az erőszak lehetősé­ge mindazokkal szemben, akik azt nem tartják be. Az abortusz hívei tehát kilátásba helyezik az erősza­kot is, ezzel ismét felbukkant az emberek akaratuk ellenére, erőszakkal történő „boldogításának” esz­méje. De - mondhatná bárki - ha az abortusz gyilkosság, akkor természetes, hogy a társadalomnak védekez­nie kell ellene törvényekkel, és a törvény mögött álló erőszakkal is. Ez igaz lenne, csakhogy erősen vitatott az a véle­mény hogy az abortusz gyilkosság, sok szakember állítja ugyanis, hogy a magzat a fejlődés első idősza­kában még nem ember, csak egy ember programja, s körülbelül úgy viszonyul a „kész’ ’ emberhez, mint egy ház tervrajza, vagy legfeljebb alapja a kész épülethez. Akik vallási meggondolásból tiltakoznak az abor­tusz ellen, azoknak, ha nem akarnak ellentmondásba V___________________________ keveredni, az óvszerek alkalmazása ellen is tiltakoz­niuk kellene, hiszen az óvszerek alkalmazása is em­berek megszületését akadályozza. És törvényszerű­nek tekinthető, hogy vannak ilyenek, egyelőre még kisebbségben az abortuszellenzők táborában, de nem tudhatjuk, holnap is kisebbségben lesznek-e még, ha az első sikerek felbátorítják őket. Emberek egy csoportja tehát jogot formál arra, hogy ha kell erőszakkal is, beavatkozzon más embe­rek életébe. Mintha azok nem tudnák felfogni, mi jó nekik, ezért irányítani kellene őket. A beavatkozók­nak pedig nyilván szilárd meggyőződésük, hogy ők valami olyan tudás birtokában vannak, ami mások­nak nincs meg, s ez adja a jogukat, hogy beleszólja­nak más emberek legbelsőbb ügyeibe, sőt rájuk vo­natkozó döntéseket hozzanak helyettük. Az ilyesfajta „én jobban tudom, mi kell neked, mint te magad” antidemokratikus nézetekre azon­ban ma már aligha van vevő szélesebb körben, eze­ket a nézeteket csak erőszakkal lehetne az emberekre kényszeríteni. A nemzeti gyökerű abortuszellenesség alapja - mint már említettem - az, hogy minél több magyar szülessen, az sem baj, ha még zsúfoltabbak lesznek az állami gondozottak intézetei, hiszen ott is magya­rok élnek. Ez a fajta nacionalista nézet valami fenyegetettségérzésből indul ki, és amikor a magyar­ság bármi áron való szaporodását propagálja, leg­alább annyira gondol katonára, mint munkáskézre. A kényszerből való gyarapodás azonban aligha érné el a várt eredményt. Boldogabb jövőt csak örömmel várt, megfelelő körülmények között felnö­vő, kiegyensúlyozott nemzedék képes megteremte­­ni. De bármilyen elméleti alapállásból származzék is, az abortusztilalomnak úgysem lehetne megfelelően érvényt szerezni. A gazdagok külföldre mennének, hogy elvégeztessék a műtétet, a szegényeknek pedig rendelkezésére állnának az „angyalcsinálók”. Le­het, hogy ezt a szót a fiatalabbak már nem ismerik. Ne is ismerjék meg ! w NÖVÉNYTERMESZTŐK! (Kis- és nagygazdaságok!) I Ahogy megfelelő alap nélkül nem áll biztosan a ház,^f ' úgy megfelelő tápanyag-utánpótlás nélkül nincs jó tér- " més. Ha a talajvizsgálat eredménye és a termeszteni kívánt növény tápanyagigénye alapján műtrágyáz, akkor rá­fordításai a betakarításnál biztosan megtérülnek. Szolnokon a Tiszamenti Vegyiműveknél közvetlenül a termelőtől termelői áron vásárolhatják a hidegen granulált szuperfoszfát és N-P-K műtrágyá­kat teljes választékban. 1991. március 1-től a kisfogyasztókat is kiszolgáljuk - 10 kg-os és 50 kg-os zsákokban - raktárról (hétfőtől­­péntekig 8.00-14.30 között) termelői áron. Tájékozódjon, és a jövőnk érdekében gazdaságosan műtrágyázzon! TISZAMENTI VEGYIMŰVEK & ki I 5007 Szolnok, Pf. í Telefon: 56/35-800 Telex: 23-658 Fax: 56/36-732 *48179/2« Lehotka Gábor orgonaművész- Művész úr, minden muzsikus életében meghatározó szerepe van a pedagógusoknak. Önnek kiváló tanárai voltak: Gergely Ferenc, Pécsi Sebestyén és Szervánszky Endre. Mekkora jelentőséget tulaj­donít a tőlük tanultaknak?- Az Ön által felsoroltakon kívül szeretnék beszélni az első és talán legjelentősebb tanáromról: Pi­­kéthy Tibor zeneszerzőről, a váci székesegyház karnagyáról, aki kis­fiú koromban kezdett foglalkozni Kétségtelen, hogy komponistaként is szeretett hangszeréhez kötődik, de műveinek hangja - bár mélyen gyökerezik a hagyomány teremtet­te orgonamuzsikában - a szó ne­mes értelmében vett kortárs zene. E sorok íróját elsősorban a „Vari­ációk és fúga John Lennon témájá­ra’ ’ és a ,Jáki mise” ejtette rabul. Mondana valamit zeneszerzői ténykedéséről és műveiről?- A Zeneművészeti Főiskolán az orgonistáknak kötelező volt zene­sebbé tételét volt hivatott szolgál­ni. A bemutató 1979-ben volt - és ez a mise ugyancsak nem nyerte el a katolikus orgonisták tetszését. Ezt a fajta magatartást a magam részéről egyfajta konkurenciaharc­ként értékelem - s ebben a csatában mindenki a saját etikai normái által megengedhető eszközöket alkal­maz. Az ilyesfajta megnyilvánulá­sokon igyekszem felülemelkedni. A Jaki mise után írtam egy Latin misét is, és megzenésítettem jó pár velem. Nemcsak zongorázni taní­tott, hanem nevelt is - édesapám halála után pedig anyagilag is tá­mogatott. Róla kívánok megemlé­kezni a legnagyobb szeretettel oly módon is, hogy a műveit gyakran szólaltatom meg hangver­senyeimen. Szervánszky Endre rendkívüli egyéniség volt: a legbecsületesebb ember, akivel valaha találkoztam. Következetes korrektségét már szinte túlzásba vitte, olyannyira, hogy az emiatti ütközések követ­keztében benne felgyülemlett fe­szültség eredményeként infarktust szenvedett. Becsületesség és kor­rektség terén ma is ő az eszmény­képem - ugyanakkor azonban igyekszem az emberekkel és az eseményekkel példaképemnél na­gyobb toleranciát tanúsítani; igyekszem kerülni a konfliktuso­kat és a stresszhatást kiváltó ténye­zőket. Hangszeres tanáraim: Gergely Ferenc és Pécsi Sebestyén neve mellett szeretnék még megemlé­kezni Hammerschlag Jánosról is. Nagy felkészültségű zenetudós volt, rendkívül mély hatást gyako­rolt rám.- Köztudomású, hogy tanít, de az kevésbé, hogy milyen szerepet ját­szik a tanítás életében? Mennyire érzi fontosnak ezt a tevékenységet? Hogy tudja összeegyeztetni jelen­tős számú hazai és külföldi szerep­léseivel?- 1969 óta tanítok; 1975 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kolán, ahová 1985-ben nyertem ta­nári kinevezést. Hetente két napon tanítok; a többi napokon gyakoro­lok. A koncertjeim zöme nyárra tevődik, ez az évszak a főszezon az orgonisták számára. A tanításban ritkán zavar meg egy-egy turné - ilyenkor élek az erre a célra enge­délyezett keretnapok és a fizetés nélküli szabadság lehetőségével. A főiskolán azt tartják: jobb, ha olyan pedagógusok tanítanak, akik koncertezést is vállalnak...- A zenebarátok elsősorban or­­gonaművészként ismerik és tiszte­lik Önt. Akik azonban komolyabb figyelmet szentelnek tevékenységé­nek. nem mehetnek el szó nélkül zeneszerzői működése mellett sem. szerzésórákra járni. Jómagam szorgalmasan végeztem a stílusta­nulmányokat, s ezekkel felkeltet­tem Szervánszky Endre érdeklődé­sét, felfigyelt rám és indítványozta, hogy végezzem el a zeneszerzés tanszakot is. így aztán 1963-ban befejeztem a tanulást orgonasza­kon, majd két évvel később zene­szerzői diplomát is szereztem. Ezek a tanulmányok minden orgo­nistának hasznára válnak, hiszen a templomi gyakorlat sűrűn kínálja az improvizálás lehetőségét és szükségességét: az üres időket ze­nével kell kitölteni, s mivel ezek az idők esetenként túl rövidek egy már megkomponált darab eljátszá­sához, az orgonista - s ez ezen a hangszeren már több évszázados gyakorlat - kénytelen rögtönözni. Komponálással - paradox mó­don - a tanulmányaim befejezése után hosszú évekig nem foglalkoz­tam. Kortárs zeneszerzők műveit szívesen játszottam, de az uralko­dó stílust képtelen voltam elfogad­ni, és annak szellemében alkotni. Egyik, Franciaországban tett hangversenykörutam alkalmával - úgy a hetvenes évek vége felé - felfigyeltem arra, hogy ebben az országban minden újnak helyet és teret adnak. Úgy döntöttem hát, hogy megpróbálok a francia kö­zönségnek komponálni, és az otta­ni turnéimon bemutatni műveimet. Első darabomat egy kedves francia orgonista hölgynek ajánlottam. A kompozíció fogadtatása olyan lel­kesnek bizonyult, hogy ezt követő­en egy provance-i plébános számá­ra írtam darabot karácsonyra. Első kompozíciómat aztán művek egész sora követte, s mivel a már bemutatott darabok magyarországi előadásához többé nem kellett az Országos Filharmónia engedélye, ezeket itthon is műsoromra tűztem. A John Lennon muzsikája ihlet­te kompozíciómat magam is jónak tartom: a dallam szép, és a variáci­ók szerintem is jól sikerültek. A katolikus orgonisták mégis ellen­érzéssel fogadták a darabot, ezért ezt a művemet többnyire csak kon­certtermekben szoktam előadni. A Jáki misét a címadó templom apátjának kérésére írtam, a mise a búcsú szertartásának ünnepélye­verset Babits Mihály „Ámor sanc­­tus” című kötetéből. Bízvást el­mondhatom, hogy az engem ért tá­madások ellenére ma is nagy kedv­teléssel komponálok.- Úgy tudjuk, szenvedélye az or­gonajavítás és -építés. Hogyan fér bele még ez a tevékenység is az idejébe?- Aki teljes életet akar élni, az jól ossza be az idejét. így próbálok én is cselekedni, s így nagyon sok munka belefér a mindennapjaim­ba. Büszkén mondhatom, hogy kö­rülbelül harmincmillió forintot si­került kerítenem orgonaépítés cél­jára. Sokan szememre vetik, hogy ezt az összeget politikusoktól kér­tem, s hogy ehelyett nem vonultam el egy szobába, inkább a passzivi­tást vállalva. Ma is vallom, hogy kezdeményezéseim nem voltak hi­ábavalók, hiszen az ország leg­szebb és legjobb orgonái épültek fel ezek segítségével Vácott, Szombathelyen, Kecskeméten és Szekszárdon. Hát ha ez olyan nagy bűn, akkorán vállalom...- Ön sikerei csúcsán álló, elis­mert Érdemes Művész, birtokosa a Liszt-díjnak. Lemezei elnyerték az „Év hanglemeze' ’ és az , Aranyle­mez'’ ’ megtisztelő címet. Bizonyára sok koncertfelkérést kap. Sok elő­adóművész társával ellentétben elégedett-e helyzetével?- A felsorolt kitüntetések mellett meg kell említénem, hogy lovagja vagyok a „Francia művészetek rendjé”-nek, ezt a megtisztelő cí­met 1986-ban adományozta ne­kem a francia kulturális miniszter. A hazai elismerések sorát gazda­gítja az az egyetemi tanári kineve­zés is, mely megtiszteltetésben az elmúlt évben részesített Göncz Ár­pád, a Magyar Köztársaság elnöke. Helyzetemmel teljes mértékben elégedett vagyok. Ehhez az életér­zéshez - úgy vélem - a szerencse is hozzásegít, de ez számomra szinte természetes, hiszen egy trappista szerzetes egyszer azt jósolta ne­kem, hogy hosszú életű leszek, és Fortuna kegye egész életemen át végigkísér.- Szívből kívánjuk: úgy legyen, és köszönjük a beszélgetést! Szathmáry Judit ki

Next

/
Thumbnails
Contents