Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-02 / 52. szám
1991. MÁRCIUS 2. Néplap 3 A Kőolajkutató Vallalatnal Ötvenötmillió év végi részesedésre és nyereségjutalomra A Kőolajkutató Vállalat 1990. évi adózott nyereségéből 20 millió forint év végi részesedést és 35 millió forint nyereségjutalmat fizet - többek között ettől döntött tegnap a vállalat szakszervezeti bizalmi küldött-testülete, melynek ülésén Hingl József vezérigazgató mellett több vezető tisztségviselő is részt vett. A testület döntött arról is, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben minden dolgozó havi egyszeri kifizetésként étkezési hozzájárulást kap. Szükségesnek ítélték a pénzkezelés egyszerűsítését és biztonságosabbá tételét. Egyetértettek a vezérigazgatónak azzal a javaslatával, hogy ösztönözni kell a dolgozókat a rendszeres járandóságaik pénzintézethez való átutalására. Az a vállalaü dolgozó, aki átutalási számlát nyit, és megbízza a vállalatot járandósága átutalására, annak számlájára a vállalat pluszként 10 ezer forintot fizet, s amelett újabb tízezer forint - négy hónap alatt levonandó - fizetéselőleget folyósít A vállalat szakszervezeti bizalmi küldött-testülete - tekintve, hogy a bérszerkezet nagyon bonyolult, sok a pótlék,' sok a kifizetési jogcím, az alapbérhez viszonyítva magas a mozgóbérek aránya, s az áttekinthetőség hiánya miatt az ösztönzők valójában nem optimálisan működnek - állást foglalt amellett, hogy munkaköri (havi) bért fizessenek. Ebbe beolvasztják a személyi alapbéren túl az összes mozgóbért (például a pwémiumot, a nyelvpótlékot, a túlóra- és műszakpótlékot, stb.). Nem szüntetik meg tehát a pótlékokokat és a mozgóbéreket, csupán összevonják azokat az alapbérrel. A testület egyetértett azzal a javaslattal, hogy a vállalatnál az idén 25 százalékos bérfejlesztés legyen. Végezetül tudomásul vette a vállalat idei tervéről szóló beszámolót, és elfogadta az idei jóléti és szociális előirányzatokat napló Reija Remes finn művésznő Karcagon kiállításra kerülő két sorozata igen érdekes vállalkozás. Ezek a festmények a bánat művei, édesanyja 1990 májusában bekövetkezett halála, a gyász, a fájdalom szakította ki eme húsz képet a művészből. Az első sorozat címe: „Aludj jól, Édesanyám!” A sorozat tizenegy festményt foglal magába. Réija Remes régi magyar temetőket festett, megkísérelte felidézni édesanyja világát, kedvenc színeit használta, s ezzel megpróbált rögzíteni valamit, ami a valóságban immár visszavonhatatlanul elveszett. A kilenc festményből álló második sorozat címe:, Jönnek az angyalok ”. Itt is a síremlékeket használta kiindulópontként, mivel elképzelése szerint a halál pillanata egyúttal egy angyal születésének a pillanata is. Kísérletet tesz arra, hogy meglelje a fényt a legmélyebb bánat sötét árnyékában is. Ezeket a képieket tavaly nyáron festette a „nagy sömmi”, azaz a kietlen hortobágyi puszta igézetében a hajdúböszörményi művésztelep lakójaként. Mint megannyi földbe szúrt Kharon ladikja, úgy sorakoznak képiéin a csónak alakú fejfák, s ilyen fejfákat, avagy a csónakba temetkezés szokását, a csónak kitüntetett szerepiét különféle ábrázolásokon megtalálni a vikingeknél éppúgy, mint a szkítáknál, fontos szerepe van e törékeny vízi járműnek a Kalevalában, de még messze keleten, a tunguz sámánok viseletén is. A művésznő egyéni fájdalma mitologikus jelentésűvé mélyül ezáltal, a személyes bánat képiéi immár az emberiség transzcendens meditációja lesz a létről és a nemlétről, egy másik létformába való átlépésről... Ki is ez a művésznő, aki Karcagon kiállított képiéin ilyen mitikus utazást tesz? Reija Rames 1951-ben született Sukeva városában, Finnországban. Gyermekkora óta fest, mindig is a festészet segítségével fejezte ki érzelmeit és gondolatait, s ennek révén illeszkedett környezetébe. 1984-ben szerzett textiltervező diplomát Kuop>ióban,az Iparművészeti Főiskolán. Ugyanitt tanított is, jelenleg azonban független művész, fék, grafikákat, illusztrációkat és művészi textíliákat készít Egyéni és kollektív kiállításokon vett részt egyebek között Finnországban, Lengyelországban, Dániában, az Egyesült Államokban és Magyarországon. Hazánkba rendszeresen visszajár, a Hortobágyon és Hajdúböszörményben fest. így, ahogy tegnap megnyílt karcagi kiállítását láthatjuk. Ä színei finnek, északiak, a motívumok magyarok. Körmendi Lajos Megrendelhető: Román faház 43 négyzetméter Ára: 11.000 Ft/négyzotmóter + áfa Román faház 51 négyzetméter Ára: 11.000 Ft/négyzetméter + áfa MISZKERKFT. 9700 SZOMBATHELY, Szőllősi sétány 18. Telefon: 94/24-212,94/24-213 Telex: 037538 Telefax: 24213 Varga József ügyvezető igazgató Házilag is összeszerelhető, de kérésre vezető szerelőpárt küld DÍJMENTESEN A FORGALMAZÓ! *48417/ 1* Román faház 13 négyzetméter Ára: 11.000 Ft/négyzetméter + áfa Rendszerbontás a szellem világánál Az első csákányütések • Ma legalább annyi a volt ellenzéki „partizán” az országban, mint Szálasi fasiszta diktatúrája alatt - mondja Molnár Tamás újságíró, az Inconnu Független Művészeti Csoport tagja, a szolnoki kiállításuk megnyitója utáni beszélgetésen, ahol jelen volt Bokros Péter grafikus, valamint Tóth István népművelő. • Nem szeretnénk mi is ebbe a hibába beleesni. Múltunkat nem akarjuk túllihegni: megteszik helyettünk. Ez szomorú. Tudom, hogy mindössze harmincán voltunk az országban évekig, akik számíthattunk egymásra. Akkori barátaink sajnos szanaszét szóródtak a politikai életben. Ki akarjuk kerülni azt a tipikus hibát, amikor sárral dobáljuk egymást. Nacionalistáznak, zsidóznak, kommunistáznak. Zárjuk le tisztán a múltat, úgy ahogy volt, és tartsunk össze valamilyen szinten. Ne okozzunk egymásnak sebeket. Az országnak nem erre van szüksége. Autonóm emberek- Tamás, mi kényszerűen arra, hogy ellenzéki legyél?- Minket a rendszer p>ofozott bele a politikai ellenállásba. Az Inconnu tevékenysége a kezdet kezdetén messze nem volt politikai tartalmú. Figyeltük az új, itthon még különösnek számító európai törekvéseket. Féllegális helyekről szereztük be azokat az anyagokat, melyek a hetvenes évek közepéén a modem művészetet jelentették. Kéziratok formájában teoretikus írásokhoz jutottunk, olyan fdmeket tekintettünk meg, melyeket nem volt ildomos megnézni. Észrevettük: nekünk is részt kell vennünk abban a folyamatban, amely lebontja a kulturális korlátokat. Ekkor nőtt fel egy „második generációs’ ’ ellenzék. A megyében mindössze négy-öt ember tartozott ide. Autonóm emberek, akik valamiféle szellemi függetlenséget képviseltek. Tóth Istvánt és Körmendi Lajost emelném ki.- Hangsúlyos szó itt az autonóm. Belülről irányított emberekről van szó, akiknek a viselkedését nem külső szabályok, vezetők utasításai határozzák meg; akik kritikusan szemlélik a világot, és akkor elégedettek, ha saját normáiknak felelnek meg.- Ez a fajta szembenállás vagy kívülállás volt az, ami meghatározta - elsősorban szellemi szinten - az ellenzék magatartását. Már Szolnokon írtunk szamizdatokat. Gyakorlati tevékenységként űztük a politikai ellenállást. De nem kell ezt túlhangsúlyozni és mitizálni. Ez egy normális, hétköznapi lét volt, amit vagy vállalt valaki, vagy nem. Rendőröket állítottak ránk, zaklatták hozzátartozóinkat. Amit tettünk, az egy olyan folyamat volt, melynek művészeti cselekményeinkkel elébementünk, majd egyre jobban kiprovokáltuk.- A lelkiismeretére hallgató, gondolkodó polgár kritikus minden olyan megnyilvánulással szemben, amely az embereket kényszerű hierarchiába zárja, korlátozza szabadságukat, legyen bármilyen rendszerről is szó.- Amiben ellenzékiek vagyunk most is, hasonlóan a múlthoz, az az, hogy a meglévő művelődési, kulturális, politikai struktúrákat fel akarjuk robbantani. Amíg monopóliumokban gondolkodunk, addig nem léphetünk előre. A gazdaságban, az alkotmányos jogokban fontos intézkedések hiányoznak. Az a közeg, melyben üldöztek minket, felbomlott, megszűnt. Nemcsak miattunk, nemcsak az ellenzék miatt, nemcsak Pozsgayék miatt. Nem lehet kiragadni egyes személyeket vagy társadalmi csoportokat: a változásnak szélesebb, nemzetközi összefüggései is vannak. Magával a társadalommal a csoport sosem állt szemben. Olyan autonómiát képviseltünk, melyben jelen volt a szabadságjogok, a kreativitás, a véleménynyilvánítás és az önkifejezés szabadsága. Ezt egy normális dolognak tartottuk, ebből azóta sem engedtünk. Értelmes cselekvés- Nem véletlen, hogy zömében művész, értelmiségi emberek voltak azok, akik szembekerültek a korábbi rendszerrel - jegyzi meg Tóth István népművelő, aki az MDF Szolnok városi szervezetének vezetője. - Bátorságuk abból táplálkozott, hogy a világra tekintve egy sajátos túlérzékenységgel bírtak. Nem voltak agresszív terveik, emberszabású társadalomban gondolkodtak.- Ezrek mutogattak sisteregve a televízió képernyőjére, ha olyasmit sugároztak, ami nem egyezett politikai nézeteikkel; a kocsmákban is kibuggyant előbb-utóbb a világnézeti különállás. A maguk módján ezek az emberek is ellenzékiek voltak?- A hőbörgésnek nincs értelme. A legjobb cselekvési módot kell megtalálni. Az ésszerű, átgondolt lépés az ellenfélből is tiszteletet vált ki. Mindenesetre nem voltak a hetvenes-nyolcvanas évek olyan „daliás”, szívderítő idők. Állandósult egy üldöztetési helyzet. Szorongó érzés volt a politikai rendőrökkel „eszmecserét” folytatni. Nem tudhattam: tanú vagyok vagy vádlott.- Úgy tudom, voltál már vádlott is.- Budapesten éltem, amikor ’63-ban államellenes összeesküvés vádjával letartóztattak. Akkoriban sajátosan értelmezték az államellenességet. Másfél év felfüggesztett szabadságvesztést kaptam. Ha hét évvel korábban történik mindez, akkor nem úszom meg ennyivel. A bőrünkön éreztük, hogy - a rendszer szempontjából - „rossz úton járunk”. Nem hittem igazán, hogy megérem a szocialistának mondott rendszer végét. Azt pedig végképp nem lehetett tudni, hogy miként ítélnek meg az emberek egy rendszerváltás után.- Karcagon éltél a hetvenes években. Ott működött a Györfi Stúdió, a Galéria Kör. Milyen hatásuk volt e kulturális csoportosulásoknak?- Olyan közösségek voltak, melyeket Salgótarjántól Budapestig a megyén kívül élő értelmiségiek is felkerestek. Közülük most sokan tagjai az ország vezetésének. Az előadások és a nyári berekfürdői képzőművészeti találkozók szellemi konfrontációk voltak a hatalommal. Azokat, akik ott megfordultak, összetartja a régmúlt. Nem veszekszünk azon, hogy ki melyik párt tagja jelenleg. Ánnyi bizonyos: nem államtitkári vagy miniszteri funkció reményében voltunk ellenzékiek. A csoportok maguk mondták ki feloszlásukat, jórészt a politikai hatóság megfélemlítése miatt. Nyolcvanban költöztem Szolnokra, itt ismerkedtem meg az Inconnuvel.- A politikai változások előrehaladtával új arcok tűnnek fel, a régiek háttérbe kerülnek.- A rendszerváltás különböző stádiumaihoz más-más típusú emberek kellenek. Először inkább az erélyes, nagy hatású személyiségek kerülnek előtérbe. Ezután a nagyobb intellektusú emberekre van szükség. Ennek a követelménynek vagy megfelelnek, vagy nem; vagy elfogadják e helyzetet, vagy félreállnak. Akik a harcot megvívták, tiszteletet érdemelnek, de ez nem jelenthet privilégiumokat. Nyomdászok maradtatok- Mikor volt itt utoljára kiállításotok? - kérdezem Bokros Péter grafikustól- Nekem a városban igen, de az Inconnunek sem Szolnokon, sem a művelődési központban nem volt kiállítása. Tóth István, a jelenlegi kiállítás szervezője, az akkori berekfürdői képzőművészeti táborba hívott minket. Művészeti találkozó volt ez, ahol igazán összekovácsolódtunk. Neves művészettörténészek fordultak meg ott. Egyikőjükkel komoly vitáink alakultak ki. Azt mondta akkor, hogy csak abból lesz művész Magyarországon, akit opponál. Attól kezdve el is volt vágva az utunk, mert nem úgy dolgoztunk, ahogy őszerinte kellett volna.- Nemrég halt meg Krassó György. Szoros kapcsolatban voltatok vele. Az ő politikai nézetei és a ti tevékenységetek között sok hasonlóság volt.- Az utolsó napig ellenzéki maradt. Mondhatnám azt is, sokan fellélegeztek, amikor meghalt. Ő volt az, aki meg tudta tartani korábbi koncepcióját. A mi helyzetünk hasonló az övéhez. Nem fértünk bele semmiféle formációba. Pontosan Krassó halála emlékére rendezett emlékesten mondta nekem Rajk László, hogy ti nem jöttetek be a parlamentbe: nyomdászok maradtatok. Több okból nem kerültünk be, holott volt politikai múltunk. Sok másnak kevesebb volt, és mégis ott ülnek. Egyrészt van önkritikánk, és tudjuk, nem ott a helyünk. Másrészt oda nem megyek, ahol nem lehetek aktív. Inkább azt teszem, amit tennem kell. Szurmay Zoltán
