Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-18 / 64. szám
1991. MÁRCIUS 18. Megyei körkép 3 Kiállítás a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban I_____;______________________________________________________________________________ Rejtett kincseink közszemlén Megújul a Művésztelep? Kiutalják a régi műtermeket A napokban nyílt meg a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban a Rejtett kincseink című újszerzeményi kiállítás, melyet dr. Füvessy Anikó és dr. Vadász István mutatott be a közönségnek. A múzeum néprajzi gyűjteménye az elmúlt tizenkét évben 1500 tárggyal gyarapodott. A tárgyak egy textilgyűjtemény kivételével a volt tiszafüredi járás településeiről származnak. A néprajzi anyag válogatásakor a fő hangsúlyt a népművészeti tárgyak bemutatására helyezték, mely a gyűjtemény legértékesebb, ugyanakkor leglátványosabb része is. Ebben a gyűjteményben párját ritkító textíliák, pásztorművészeti tárgyak és kerámiák találhatók. Nagy részük három magángyűjtemény megvásárlásával került a múzeumba. A XVIII. századi hímzések, a XIX. század első felében készült fafaragások, szarumunkák mellett olyan ritka darabokat is bemutatnak, mint az 1870 körüli selyem főkötő, fekete selyem jegykötők, 1882-ből származó jegykendő. Ä textilek mellett a kerámiagyűjtemény gyarapodott leginkább. A kiállításon olyan ritkaságok láthatók még, mint a XIX. század közepén másolt kézírásos gyógykönyv. A bemutató az idei év első tárgy vásárlásával zárul: egy füredi nyugdíjas pedagógus hagyatékából vásárolt fehér hímzésekkel és értékes, XVIII-XIX. századi könyvekkel, amelyek a terem végében találhatók. A kis múzeum történelmi dokumentációs gyűjteménye is sok új szerzeménnyel gyarapodott, melynek nagyobb része írásos dokumentum, de nagy számú fénykép, tárgyi emlék is e múzeum birtokába került. Mindezen újdonságok zöme gyűjtőmunka eredményeként került a múzeumba. A kiállítás lehetővé teszi azt is, hogy futó pillantást vessünk a több mint 110 éves tiszafüredi tűzoltóegyesület első évtizedeire. Az új szerzemények legértékesebb darabjai Tiszafüred egykori híres személyiségeihez, Kiss Pálhoz, Bemáth Gáspárhoz, Tariczky Endréhez fűződnek. K.Sz. Fotó: K.É. Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy a szolnoki Művésztelep lakói új műteremlakásokba költözhettek. Felmerül a kérdés, mi lesz az üressé vált épületekkel, hiszen a város képzőművészeinek sora várakozik műteremre. Szolnok illetékes alpolgármestere elmondta, hogy a régi építmények egy részét 30 millió forintért már felújították. Másik részük üresen áll, nincs pénz a további munkálatokra. Valóban régóta beérkeztek a pályázatok a művészektől. Ha vállalják a kisebb felújításokat, akkor Szabó Béla. Hangai Szabó László és Sárkány Sándor kaphatják meg a termek kulcsait. Már érvényes kiutalása van Berényi Ferencnek, Pogány Gábornak és Ágota Margitnak. Az illetékes minisztériumtól, illetve a szakma részéről Győrffy Sándor karcagi szobrászművésztől kért az önkormányzat állásfoglalást az ügyben. A hivatal nem gördít akadályt a kiutalás elé. Győrffy Sándor is üdvözölte ezt a szándékot, bejelentette, hogy összehívják a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Képzőművészek Társaságát. Amikor véleményezésük megérkezik, költözhetnek is az említett művészek. Az alkotói módszerektől függ majd, hogyan használják az épületet. A művészek tervezik kollektív műterem létrehozását, valamint kisebb-nagyobb kiállítások rendezését az esetleg kialakítandó „műterem-galériában”. Társadalmi munkát szerveznek, hogy a kertet, ami hajdanán arborétum volt, visszaállítsák eredeti állapotába. A múzeumban lévő szobrokat is vissza kívánják helyezni oda, ahonnan elszállították azokat. El kellene érni a művésztelep város felé nyitását, hogy a lakosság a Előtérben az értékes kerámiakorsók Jut eszembe! Valamikor hajdanán - bizony, ha korszakváltással mérünk, úgy egy rendszerrel ezelőtt - egyik újjáélesztője voltam a Mezőtúr és Vidéke nevezetű városi lapnak. A szerkesztőbizottságban tisztességgel tettük a dolgunkat. Igaz, lehetett volna több türelmetlenséggel is hajszolni a változást hozó időt, de hát úgy vélem, a tisztesség sem volt kevés. Emlékszem, minő szemrehányást kaptam bizonyos olvasói körökből azért, amiért a tanács elvtelen kiszolgálásával segítettünk konzerválni a negyven év alatt megkövesedett állapotokat. Istenem, ha az a tanács jó volt a városnak, miért éppen a mi lapunknak ne lett volna jó - különösen, ha a fennmaradásunkhoz a pénzt is ő adta. Aztán ment a tanács, jött az önkormányzat, és megjelent Túri Vásár címmel egy közéleti és irodalmi szemle. Az impresszumban az egyik levélíró nevét fedeztem fel, akit főszerkesztőként jegyeznek. Nosza, nekiestem, és egy szuszra felfaltam az újságot: nézzük csak, milyen az igazságot árkon-bokron győzelemre vivő, semmire tekintettel nem lévő, a hibákat kérlelhetetlenül ostorozó, elfogulatlan és elkötelezetlen sajtó. Mit mondjak - ma sem kell szégyenkeznem a Mezőtúr és Vidéke miatt! Sőt, megkockáztatom azt az örök igazságot, hogy könnyebb valamit bírálni, mint ugyanazt jobban csinálni.-pb-A törvényig önkormányzati garancia Lepusztult épületek, volt tulajdonosok Sokat hallani arról, hogy a régi egyletek, szervezetek szeretnék visszakapni egykori ingatlanjaikat. Jelentős csoport volt Szolnokon az ipartestület, mely a Szapáry úton, a Nemzeti Filmszínház mellett rendelkezett tulajdonnal. Ez az egylet most bérli, hajdan saját létesítményét. Az épület állaga jelentősen leromlott. A bérleti díjak nem adtak fedezetet a munkákra, az állami felújítás megszűnt. Ha képződött is felújítási alap, azt felhasználták valamely más, már düledező házra. Most, hogy ez az építmény érte el léte csaknem végső határát, az ipartestület tagjai rendbe tennék, ha visszakapnák azt. Erre azonban a megfelelő törvény hiányában nincs lehetőség. Szolnok polgármestere elmondta, hogy törvény megszületéséig olyan helyzet megteremtésén fáradoznak az érdekeltek, amely nem jogsértő és megfelelő garanciát ad az IPOSZ-nak, hogy bele merjen vágni a felújításba. Az egyház a belvárosi plébánia melletti, kolostor épületét kéri vissza. Ha eleget tenne a kérésnek, nehéz helyzetbe kerülne a város, kollégiumi férőhelyek szűnnének meg. Nincs fedezete az egyháznak a lepusztult épület rendbetételére. A polgármester úgy értékeli, hogy ezeket a problémákat a helyi egyházi vezetésnek és az önkormányzatnak kell rendeznie. Nem ellenérdekelt felekről van szó. Az átmenet időtartamáról teljes a nézetazonosság a szolnoki katolikus egyház és a város vezetői között. A Kisgazdapárt a Baross úti helyiségét kéri. Az önkormányzat nem tervez az épülettel olyan feladatokat, amelyek a szükséges törvény megjelenése után ellátatlanok maradnának. Az egykori MHSZ valamint a- Népfront székházaira szüksége lenne a városnak, de nem biztos, hogy a hozzá kötődő terheket is vállalni tudják. A konkrét esetekben kell dönteni, melyik megoldás szolgálja jobban a társadalmi érdeket.-b-Biztonságot a szakma, a diploma sem ad Tavaly, az év közepétől a magyar gazdaságban megjelent a globális munkanélküliség is: 1990 májusa volt az első olyan hónap, amikor a regisztrált munkanélküliek száma első alkalommal múlta felül a betöltetlen álláshelyekét. Az Országos Munkaügyi Központ adatai szerint a nyilvántartott munkanélküliek száma december hónapban már elérte a 80 ezer főt, ami az 1990 januárinak háromszorosa, miközben az üres álláshelyek száma az év eleji 37,7 ezerről 16,8 ezerre csökkent. A munkanélküliek közül 58,5 ezren kaptak segélyt az év végén, míg 3 ezer, tartósan munkanélküli személy járadékban részesült. A foglalkoztatottság biztonságának megrendülése a dolgozók mind szélesebb rétegeit érinti, amit jelez, hogy nő az átmenetileg állásnélküli szakmunkások és diplomások aránya is. A Központi Statisztikai Hivatal most megjelent kiadványa szerint 1990-ben az anyagi ágakba tartozó, 50 fő alatti gazdálkodó szervezetek száma 13 százalékkal csökkent, miközben az 50-300 fő közöttieké 9 százalékkal nőtt. Jelentősen emelkedett a legkisebb - 50 fő alatti - jogi személyiségű szervezetek száma és így foglalkoztatottsági súlya is. Ez utóbbi gazdálkodói kör mintegy 100 ezer fővel növelte létszámát. Az anyagi ágak 50 fő feletti gazdálkodó egységeinél foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 13.200 Ft volt, amely nettó értékben mintegy 9.960 Ft-nak felelt meg. Ez az előző évihez viszonyítva 24,9 százalékos bruttó, illetve 21,1 százalékos nettó keresetnövekedésnek felel meg. n a p ló Karcaginak lenni nagy dolog, természetesen a karcagiak számára, ám a helységnév tetszés szerint fölcserélhető kinek-kinek az illetősége alapján, így aztán könnyen érthetővé válik mindaz, amit az alábbiakban elmondandó vagyok. Március idusán beszélgettem Németh Gyula, a néhai tudós nyelvészprofesszor lányaival. A nagy turkológus Karcagon született, éppen tavaly ősszel volt ennek száz esztendeje. Leányai elmondták, hogy fővárosi lakásukba ha egy karcagi ember betette a lábát, ott megállt az élet, nem létezett tovább semmi, csak Karcag. Németh Gyula bárhol élt, bárhol tartózkodott, mindig karcagi maradt. Templomba sehol nem volt hajlandó elmenni, csak Karcagon. Bizonyára úgy érezte, hogy rajongásig szeretett szülővárosában található az Isten, csak ott tud találkozni vele. És ha ennek a nagykun városnak egy-egy lakója meglátogatta Németh Gyulát, a segítségét kérte valamiben, akkor a világhírű tudós, igaz, sohasem elvtelenül, de segített, igyekezett az atyafi kedvére tenni. S most, a leányai fölpanaszolták, persze, már csak nevetve, hogy ha ők kértek apjuktól segítséget ebben vagy abban, azt elutasította. Bizonyára az volt a baj, mondták szelíd, szeretetteljes derűvel, hogy ők már nem voltak karcagiak. Mert, amint az a fentiekből, ebből a néhány mondatfoszlányból is kitűnik, karcaginak lenni nagy dolog, sőt igen nagy dolog, de továbbmegyek, a lehető legnagyobb dolog ezen az újkori népvándorlásokat átélő-átszenvedő, zűrzavaros világon. Remélem, az utánunk következő ifjabb nemzedékek is megértik ezt. Körmendi Lajos KSH-kiadvány a foglalkoztatásról Ültess fát utódaidnak! A Soros Alapítvány támogatásával létrejött Független Ökológiai Központ képviseletében magyar környezetvédők is csatlakoztak az Amerikai Egyesült Államokból kiindult Globális Faültető mozgalomhoz, amelynek célja, hogy mindenütt a világon mozgósítsák az embereket a természet egyensúlyának a helyreállítására. A magyar „ültess fát utódaidnak” program indításaként szombaton a nagymarosi Duna-parton Göncz Árpád köztársasági elnök, a mozgalom védnöke ültette el az első fát. Pap-festőművész kiállítása Prokop Péter, Rómában élő magyar származású pap-festőművész kiállítása nyílt meg szombaton Sopronban, a Liszt Ferenc művelődési központban. A mostani az idős alkotó 73. tárlata, amelyen 130 olajfestményt, olajgrafikát, temperát és zománcképet vonultat fel, csendéleteket, portrékat, világi témájú életképeket és vallásos ihletésű alkotásokat tár az érdeklődők elé. A bemutatott anyag válogatás abból a kollekcióból, amelyet a művész korábban ajándékozott a Budapesti Művészetbarátok Egyesületének. Édesszájúak figyelmébe!_________ Első alkalommal rendezték meg Magyarországon a Cukrászati, Sütőipari és Fagylaltkészítési Nemzetközi Szakvásárt, az IKB A ,91 -et; a március 16-18. között nyitva tartó kiállítást szombaton a Budapesti Nemzetközi Vásárközpontban nyitották meg. Mint az ünnepélyes megnyitón elhangzott: a hagyományokban gazdag magyar cukrásziparosságnak és pékeknek először nyílik lehetőségük arra, hogy saját kiállításon mutatkozhassanak be a nagyközönségnek. kerítésen túli világot ne egy zárt, misztikus, tőle távol álló szigetnek tekintse. bcs Felújításra és lakóra várva
