Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
AP KULTURÁLIS PANORAMAJA 9 Betekintés ä boszorkánykonyhába HÁROM ÉVSZÁZAD ZENÉJÉBŐL Hódolat Mozartnak Folytatjuk a népszerű Szomszédok alkotóinak bemutatását. A kellékes, a sminkes, az öltöztető után következik a gyártásvezető, ö az, akinek a vállát az előállítás legnagyobb terhei nyomják. Szabó Gábor gyártásvezető Hiába, hogy négy éve csinálom a sorozatot, itt nincs két egy- forma nap, ezt nem lehet megunni. A forgatókönyv elkészülte után csak pár napunk van arra, hogy megszervezzünk mindent, aztán négy-öt napig reggeltől estig forgatunk itt és a különböző helyszíneken. Tizenhárom fix és ezenkívül 30-40 rendszeresen dolgozó Színész tagja a „családnak”, de vannak talán nyolcszázan is, akik már dolgoztak velünk. A stáb - talán azért, mert összeszokottan és rendszeresen dolgozunk - egy- harmada egy tévéfilmes stábnak, és fele annyi, amennyit egy tévéjáték igényel. Amióta megindult a sorozat, ez határozza meg egész életemet. Évente kikapcsolódásra talán csak az a három hét van nyáron, amikor nem forgatunk. Itt teljes erővel jelen kell lenni, és nincs két egyforma nap. Könnyebbség, hogy ez az állandó helyszínünk, de még így is kell új helyszíneket keresnünk. Talán az volt emlékeim között a legérdekesebb, amikor Damyi nyerte az olimpiát. Csütörtök reggel tudtuk meg az eredményt, délelőtt bevágtuk, s este már a közönség úgy nézte az adást. Igyekszünk percre aktuálisnak lenni. Frajt Edit színművész- Nemcsak szeretem ezt a szerepet, de hálás is vagyok a szerepnek, mert pici baba mellett rendszeresen dolgozhatok. Biztosan mondták már, hogy a szülés előtt egészen az utolsó pillanatig szinte a felvevőgép előtt álltam. Szándék szerint előre vettük volna a jelenetet az éppen aktuális adásban, és elmentünk a nőgyógyászatra, s imitáltunk egy olyan jelenetet, ami a szülés előtti pillanatokról szól. Valószínűleg ennek a pszichés hatása is hozzájárult ahhoz, hogy .másnap szültem, az előre jelzettnél majd két héttel korábban. Egyáltalán ez a szerep nem olyan mint egy színpadi. Amikor elkezdtük, senki sem tudta, hogy meddig húzódik a sorozat, és egyáltalán nagyon keveset tudtam a figuráról. Előre csak any- nyit mondtak, hogy van egy orvos férjem, eegy kamaszodó kislányom, kozmetikus vagyok, aki számára fontos a munkája, nemcsak a családja, és hogy most költöztünk albérletezés után az első önálló lakásban. Még „anyám ’ ’ is később kapcsolódott a történetbe. Itt kevés a kapaszkodó a színész számára, mert hiszen hétköznapi történéseket és hétköznapi mondatokat kell, hétköznapi környezetben hitelesíteni. Azt kell nekem kitalálni, hogy ha délelőtt játszódik a jelenet, vagy vacsorakészítés közben a konyhában, akkor milyen legyek. Ideges? Fárasztó? Beletörődő?... Nagyon jó közösség van körülöttem, remek partnerek. Segít a sminkes, a fodrász, hogy az a Magelheimné legyek, aki számára nemcsak a család a fontos, de a hivatása is, s aki vállalkozni kényszerül kicsit több pénzért... így ... Sunyovszky Szilvia- Számomra ez a szerep egy a sok közül. A különbség csak annyi, hogy nincs átfogó képem a figuráról, nem ismerem a tanárnő sorsát, mert az élet írja a történetet. Mindig örömmel dolgozom Horváth Adámmal, mert rábízhatom magam. A sorozatban sok a szeretetreméltó figura, és remélem, hogy a tanárnő is köztük van. Én a magánéletemben nem vagyok ilyen tanító néni, bár nagyon szeretem a gyerekeket, és mindig összegyűjtöm őket magam köré. De van egy elképzelésem erről a figuráról, a megjelenéséről: legyen ez egy elegáns tanárnő. Nem vitatom, hogy a tanárok fizetése nem enged meg különösebb eleganciát, de igyekezzenek. Úgy képzelem el, hogy egy tanárnő mindig is példakép a gyerek számára, akire fel kell tekinteni. Van egy tizenhat éves lányom Bea, szerencsére jól tanul, nincsenek iskolaváltoztatási gondjai, de megértem, hogy a gyerekeknek ilyen problémájuk is lehet. Ábel Anita- Hároméves koromban forgattam először. Nem jelent különösebbet, hogy ebben a sorozatban forgathatok. Már olyan, mintha iskolába mennék. Az osztálytársaim is elfogadnak így. Különben sem én vagyok az egyetlen híresség az iskolában, mert odajár Szandi is. Nem vagyunk egymás számára konkurencia, mert ő egészen más műfajt csinál mint én. Hogy mi a különbség Ábel Anita és Mágel- heim Julcsi között? Hát az, hogy Julcsi sokkal gyerekesebb, mint én. Én gyerekkorom óta mindig felnőttek között vagyok, a barátaim is mind komolyabbak, ezért vagyok kicsit más, mint a többiek. Horváth Ádám rendező- Harminchárom év van mögöttem televízióban, és több mint kétszáz műsor, köztük olyan sorozat is, mint a Zenélő órák ötven adása. A Szomszédok egy műsor a sok közül, de nemcsak az, hiszem, hogy tévés publicisztika. Rengeteg információt gyűjtünk össze, és igyekszünk beledolgozni egy-egy adásba, szeretnénk, ha átélnék az .emberek a körülöttük levőt, és azt is - ami lehetne. Olyan érdes, annyira morgós a világ, kell a több szeretet, a megértés. Legnagyobb hiány az érző és szerető emberekből van, és ezért szeretném őket megmutatni. Különböző generációk élnek egymás mellett, kell, hogy ismerjék, értsék egymást. Úgy írjuk a történeteket, hogy ez egy tévés publicisztika, ha úgy tetszik, ebben a formában új műfaj, amit én büszkén és boldogan vállalok. Józsa Edit Sunyovszky Szilvia és Frajt Edit A könyvespolcra ajánljuk Az egyházügyi hivatal titkai Mindig nagy öröm, ha a szű- kebb pátriánkhoz ezer szállal kötődő Szántó Konrád tudományos tevékenységéről hallunk. A hazai katolikus egyháztörténetírás nesztorának új műve egy, az utóbbi évtizedekre jellemző országos hatáskörű szervezet, az Állami Egyházügyi Hivatal létrejöttét, működését mutatja be. 1950-ben megkezdődött a legfőbb szellem irányítójától, a Mindszenty Józseftől megfosztott magyar katolikus egyház majdnem negyven évig tartó folyamatos korlátozása. Ez a korlátozás rendkívüli módon leszűkítette az egyházak lehetőségeit, az oktatás és a nemzetközi kapcsolatok területén. Az Elnöki Tanács 1951. évi 20. számú törvényerejű rendeletével tulajdonképpen felfüggesztette az egyházi autonómiát. A püspöki rezidenciákba bevonultak az egyházügyi megbízottak. Szántó Konrád megvilágítja az egyes személyi döntések intézményi hátterét. Az olvasó számára átláthatóvá teszi azt a gépezetet, amely az MSZMP akaratát egyik legfőbb ideológiai ellenfelére a katolikus egyházra igyekezett erőszakolni. A módszerek amelyeket a hivatal alkalmazott nagyon változatosak voltak a megfélemlítéstől a leghivatot- tabbak félreál 1 ításáig. Az egyházi személyiségek körében is előfordultak elvtelen kompromisszumok a hatalommal, de az emberi helytállás szép példáival is találkozhatunk a könyv lapjain. 1952-ben a veszprémi szemi- naristák bátran kiálltak a bebörtönzött Mindszenty bíboros mellett. A kormányzat erre az intézmény bezárásával válaszolt. A szerző az 1950 és 1956 közötti időszak egyháztörténeti vonatkozású eseményeit vizsgálja részletesen. Nem személy szerinti felelősöket keres, hanem igazán komoly tudóshoz méltó alapossággal regisztrálja egy eltűnt diktatúra végrehajtószervének működését. Szántó Konrád könyve a Mécses Kiadónál jelent meg 1990-ben.- Wirt Kamarakoncert Jászberényben Meghitt, már-már családias hangulat: a hangversenyre igyekvőket az előcsarnokban meleg szeretettel fogadó házigazdák és a kamarazenélésnek ideális otthont nyújtó koncertterem fogadta hétfőn este a Palo- tásy János Zeneiskolában mindazokat, akik eljöttek meghallgatni az Országos Filharmónia soron következő bérleti hangversenyét. A koncerten Onczay Csaba Liszt-díjas érdemes gordonkaművész és Gulyás Márta zongoraművésznő működtek közre; mindketten a Liszt Ferenc Zene- ft művészeti Főiskola ta- ^ nárai; immár világhírnek örvendő együttesük tíz éve alakult. Amint azt az est nagyszerű „szóvivője’ a felhangzó darabokat a hallgató érdeklődését felcsigázó lelkesedéssel és alapos műismerettel a közönség figyelmébe ajánló Zelinka Tamás elmondotta: a jászberényi zeneiskola hosszú ideje a gordonkások fellegvára a Papp László és Czeglédi Zoltán által teremtett és a jelenlegi iskolavezetés által ápolt hagyományok eredményeként. Onczay Csaba és Gulyás Márta széles ívű, három évszázad terméséből válogatott műsorral lépett ez estén a közönség elé. Az előadandó darabok jegyzékét látva a rutinos koncertlátogatóban rögtön felmerült az a gondolat, hogy ez a hangverseny üzleti jellegén túlmutat, szinte ajándékként is felfogható, hiszen a műsoron szereplő darabok mindegyike rendkívüli koncentrációt követel meg az előadóktól. Egyetlen olyan ún. „mutatós mű” sem hangzott el, amely puszta technikai bravúr, csupán az előadók virtuozitásáról ad számot, s a hallgató elkápráztatá- sát célozza. Elsőként egy kevéssé ismert tizennyolcadik századi szerző: D’Hervelois egyik szvitjét játszották az est közreműködői. A darab érdekessége, hogy nem gordonkára, hanem egyik „ősére”: gambára komponálta szerzője. A méltatlanul ritkán hallható mű barokk táncok füzére, s értékét az adja meg, hogy D’Herveloisnak kitűnő érzékkel sikerült megragadnia minden egyes tánc karakterét. Ezt követően kft Beethoven- mű hangzott el; elsőként a „Variációk egy Mozart-témára” címet viselő. A téma nem más, mint Papageno híres áriája a Varázsfuvola című Mozart-operá- ból. A dallam nem véletlenül kerítette hatalmába Beethovent: az annak alapján alkotott szipor- kázóan szellemes variációsorozat mintegy hódolatként is felfogható a nagy példakép, Mozart művészete iránt. A kompozíció az előadó zongoraművész virtuozitását is ugyancsak próbára teszi: Beethoven nem tudta, mit követelhet meg, hiszen maga is kitűnő zongorista volt. A variációsorozat előadása ezen felül magas fokú zenei intelligenciát feltételez: a változatok sokféle karaktere, a pregnáns ritmika, az esetenként meghökkentően újszerű modulációk, a hangnemek és funkciók értelmezése - egyáltalán nem könnyű feladat. Ezután a szerző kéttételes g-moll szonátája következett. Az első tétel sötét tónusú bevezető szakasza, majd az azt követő, páratlan lüktetésű zene mindkét muzsikus számára módot ad arra, hogy együttmuzsikálási készségéről számot adjon: a tétel bővelkedik feszültségeket teremtő és azokat feloldó lehetőségek kínálatában - s az előadókra bízza mindennek életre keltését. A derűs hangulatú második tétel a rendkívüli hangszertudás mellett talán leginkább az azonos zenei gondolkodni tudás terén teszi próbára az ezt előadni szándékozókat. A nagylélegzetű kamaraest második felében francia muzsikával lepték meg a közönségüket az előadóművészek. Élsőként F. Poulenc 1948-ban komponált szonátája hangzott el. Ez a ritkán hallható darab bővelkedik különleges technikai megoldásokat igénylő hangeffektusokkal, szépséges dallamokkal, a klasszikus zenétől merőben eltérő, de annak funkcióit idéző, különös harmóniákkal. A szonáta dallamvilága rendkívül szeretetreméltó, sokkal gyakoribb megszólaltatásra érdemes. A koncert záródarabjaként Debussy gordon ka-zongoraszon átá jára esett az előadók választása. Ez a jellegzetesen francia zenemű még a huszadik század zenéjében járatos hangversenylátogató fülének is bámulatra méltóan modem kompozíciónak bizonyul. Az előadóktól kifogástalan reflexeket igényel és egymás gondolkodás- módjának tökéletes ismeretét, valamint az impresszionista zene egyedi hangzásvilágának biztos ismeretét. A méltán világhírű kettős: Onczay Csaba és Gulyás Márta e koncerten sem okozott csalódást; minden szempontból valóra váltották a szereplésüket megelőző várakozást. Kettejük közül - talán a művészi szinten kezelt hangszerek természetéből adódóan - Onczay Csaba a líraibb alkat, Gulyás Márta pedig a markánsabb egyéniség. Együtt- muzsikálásuk olyan élmény, melyet nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Minden zenebarátnak érdemes lenne megtenni azt a viszonylag rövid utat, mely a megye bármelyik koncertterméig vezet, hogy meghallgassa játékukat. A két művész Saint-Saens Hattyújának varázslatos előadásával köszönte meg a tapsot és búcsúzott el Jászberény zeneszerető közönségétől. Szathmáry Judit Ismét „születésnapi kiállítás ’ ’ nyílik vasárnap délelőtt 11 órakor a Szolnoki Galériában. Ezúttal Szabó Ágnes mutatja be munkáit egy kerek születésnap alkalmából. Hogy hányadik? Hölgyek nem szívesen beszélnek korukról. Nem is írom le, hogy hány éves, úgysem hinné el senki, hogy annyi. Fiatalos, törékeny alakja, kedves, mosolygós arca kortalanná teszi, de bizonyára segítette az ifjúság mégőrzésében a diákok közelsége is. Szabó Ágnes ugyanis - egyáltalán nem mellékes tény - az Újvárosi iskola művésztanára. Hogy ez mit jelenthet a gyerekek, s mit az alkotó számára, az külön téma lehetne. Jómagam úgy gondolom - sajnos diákként nekem nem adatott meg -, hogy mindenképpen más és jobb dolog az, ha olyan valaki a tanár, aki nemcsak Szerelmem tanítja, de műveli is azt, amit oktat. Szabó Ágnes így emlékezik vissza alkotói pályafutására:- Mióta az eszemet tudom, rajzolok. Gyermekkoromban egy magánrajziskolába jártam, kilencévesen már aktokat rajzoltam. Az érettségi után jelentkeztem a főiskolára, sikertelenül. Abban az időben az elkent „csap- juk-vágjuk” stílus uralkodott a művészetben, én meg pontosan rajzoltam az izmokat az emberi testre. Felvettek viszont a szegedi tanárképző főiskolára, ahol Fischer Ernő és Winkler László voltak a mestereim. A főiskola elvégzése után újra jelentkeztem álmaim főiskolájára, ekkor már fel is vettek, de amikor megtudtam, hogy a tanárképzős évekből nem számítanak be semmit, nem mertem belevágni. Tanítani kezdtem, és persze rajzoltam, festettem továbbra is. .Kiállítások, nyári táborok, tanítás - azóta is ez váltakozik az életemben. S hogy milyen sikerrel? Munkáit láthattuk többek között a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Fészek Klubban, a miskolci, a salgótarjáni, a tihanyi, a hatvani rajz-, grafikai, festészeti bienná- lékon, Londonban, Finnországban, Németországban, s a természet természetesen Szolnokon, s a megye más településein. Kétszer nyert díjat az egri akvarellbien- nálén, három éve az akkori megyei tanács Művészeti Díjával jutalmazták. 1976 óta a Művészeti Alap tagja. Szabó Ágnes sokoldalú művész. A hetvenes évek közepén finoman megmunkált tusrajzaival tűnt fel. A biztos vonalvezetés, a részletek gondos megmunkálása jellemezte ezeket a munkáit, s persze a későbbieket is, a színes ceruzarajzokat, az akvarelleket, a sokszorosított grafikákat, s újabban a festményeit. Szívesen készít meseillusztrációkat is. Műveinek alapvető inspirálója a természet: a növények, az állatok, s természetesen az ember. „A természettel azonosulni szeretnék, nem másolni akarom...” - vallja, s ez a mondat alkotói ars poeticájának is beillik. A vasárnap nyíló kiállítás az utóbbi két évtized munkásságát tükrözi. Mintegy százötven olajkép, textilkép, tollrajz, acryl kép, akvarell, sokszorosított grafika várja a képzőművészet barátait, az érdeklődőket kerek egy hónapig a Galériában. T.G. Fotó: N.Zs.
