Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-09 / 34. szám

Azt beszélik a faluban.» Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban». Azt beszélik a faluban». A metsző hideg téli napsütés­ben szinte megdermedni látszik a falu, Csépa, a tiszazugi közsé­gek legnagyobbika - a maga 2204 lakosával. Amióta elvesz­tette a három községet magában foglaló közös igazgatású nagy­községi tanácsi rendszerben a székhelyközség-szerepet, amúgy is megcsendesedett itt az élet. Napközben jószerivel csak az öregek és a gyerekek maradnak a faluban, a gyerekek az iskola­padot koptatják, az öregek a ház körül bajmolódnak a napi tenni­valókkal, ilyenkor télen pedig beszorulnak a meleget adó tűz­hely vagy kályha mellé. Petőfi téli verssorai jutnak az eszembe: „Hol a boldogság mostaná­ban? Barátságos, meleg szobá­ban.” Aztán arra gondolok, hogy az emelkedő tüzelőárak miatt itt, faluhelyen sem lehet olyan fel­hőtlen ez a boldogság a fűtött szobákban, a meleg tűzhelyek mellé a bizonytalanság is befész- kelődött. A földdel kapcsolatos reménnyel-félelemmel vegyes vállalkozáson kívül miről be­szélhetnének másról itt is az em­berek, mint a helyi adókról, a népnyelven szintén adónak, ka­matadónak titulált kamatemelé­sekről. Az egyiket inkább az idősebbek félik, a másik a fiata­labbakat, az öt, tíz, tizenöt évvel Nagy Ferenc polgármester ezelőtt önerőből fészket rakókat, a ma már családos polgárokat sanyargatja.- A minap Kunszentmárton- ból hoztam haza egy idős nénit - meséli Nagy Ferenc polgármes­ter - Csépáig nem volt elég hosszú az út, hogy megnyugtas­sam, sem a telek-, sem a házadó- val nem akarjuk megnyomorítani az ittlakókat, annyira megrémítette az, amit a helyi adókról az országgyűlési közvetítéseken a televízióból vagy a rádióból először hallott. Itt, Csépán a belterületi porták átlagosan három-négyszáz négyszögöl nagyságúak. Négy­zetméterben számolva nem ki­csik sem az új, sem a régi falusi házak. Könnyen belátható, hogy ha mi automatikusan alkalmaz­nánk a törvény előírásait, még a minimális tarifákkal is lehetet­lenné tennénk a község lakóit. De ebbe tönkremenne maga az önkormányzat is, hiszen mindez behajthatatlan lakossági terheket jelentene. Ezért inkább azon gondolkodunk, miféle kedvez­ményeket tudnánk biztosítani a nagy többség számára. Például, hogy csak az előbb említett át­Fialka György, a falu egyik „szenátora” A csépai templom toronyórája lagnál nagyobb telkeket, azok­nak is csupán a három-négyszáz négyszögölön fölüli részét adóz­tatnánk. Ezek még csak elképze­lések, hiszen a képviselő-testület úgy döntött, hogy ebben az év­ben még nem vetünk ki helyi adókat. Először szeretnénk tisz­tán látni az anyagi helyzetünket, beleértve a központi juttatáso­kat, és a remélhetően hamarosan megállapításra kerülő önkor­mányzati vagyont is.- Ez mindenképpen amolyan „rókafogta csuka’ ’ helyzet. - ve­tem ellene. - Ha nem akarnak ház- és telekadót kiverni, marad az úgynevezett iparűzési adó, amely progresszív módon éppen azokat a vállalkozókat sújtja leg­inkább, akik alkalmazottakat foglalkoztatnak, pedig az új munkahelyek létesítését kellene helyben is támogatni, és ennek egyik leghatásosabb módja a vi­lágon mindenütt az adókedvez­mények rendszere. Jól tudom, hogy a kérdés szinte megválaszolhatatlan. Nem véletlen azonban, hogy ép­pen Nagy Ferenctől kérdezem ezt. Megválasztását független je­löltként a Vállalkozók Pártjának (új nevén Liberális Polgári Szö­vetség) helyi szervezete támo­gatta. Ő is egyike a régi-új községi vezetőknek, 1986-tól el­őbb a közös igazgatású nagyköz­Dombiné Horpácsi Mária, a jelesen diplomázott jegyző ségi, majd ’89 januárjától a Csé­pai Községi Tanács elnöke volt. Előtte azonban maga is vállalko­zott, egy pótkocsis Ifával fuvaro­zott. Mint saját elődje, jól ismeri tehát a közigazgatás helyi gond­jait, mint egykori vállalkozó pe­dig, átérzi a maiak helyzetét.- Az új munkahelyek terem­téséhez korábban a tanács is igyekezett segítséget nyújtani. A leállított téglagyár néhány épü­letét azzal a feltétellel adtuk el az Eltex Kisszövetkezetnek, ma MÜALK-Kft., hogy legalább száz helybeli lakost foglalkoz­tassanak a lakatosműhelyükben illetve a varrodában. Az önkor­mányzat számára pedig úgyszól- ván az egyetlen kitörési lehetőség a vállalkozások támo­gatása, és ha vagyoni helyzetünk megengedi, magunk is szeret­nénk vállalkozásokban részt venni.- Nagy lehetőség lenne sze­rintem a falusi turizmusban. Csépának két Holt-Tisza-ága is van. Valóságos horgászparadi­csomot lehetne varázsolni ezek partján - ezt már Fialka György, az egyik „szenátor” mondja; a faluban tréfásan így nevezik a helyhatósági képviselő-testület tagjait. Az ötlet, a merész álom a horgászparadicsomról nem vé­letlen, hiszen Fialka György hor­gászfelszerelést (nevezetesen saját fejlesztésű úszókat) gyártó kisiparos, egyben képviselővé történő megválasztásáig a Vál­ig Kiskunfélegyházáról riasztot­ták. De mi lesz, ha március 1-től lezárják az ugi Tisza-hidat? Ez egyébként is szinte megoldhatat­lan problémát jelent majd a falu életében. Tűzoltófelszerelés: fecskendős autó, motoros szi­vattyú, ha egy kicsit elavult is„ még csak lenne, de hogyan szer­vezzék meg az,embereket? Ré­gen elsorvadt már az egykori hagyomány, amikor legényes Fagyos tél A kft. új terméke az elemes kondicionálóberendezés- jégvirágok nélkül Deák István téeszelnök is tag­ja a helyi képviselő-testületnek lalkozók Pártjának helyi elnöke volt.- Az önkormányzati választá­sok után lemondtam erről a tiszt­ségemről, mert úgy gondolom, a testületnek minden pártérdeken felül a falu érdekeit kell képvi­selnie. Ha már az önkormányzati testületről esett szó, ismételten eszembe jut e riport mottója: „Azt beszélik a faluban.. Ami tárgya a szóbeszédnek, az bizo­nyára nagyon foglalkoztatja az embereket. A múlt heti, legutób­bi testületi ülésen a képviselőket elsősorban a helyi önkormány­zat lehetőségei és feladatai fog­lalkoztatták, no meg az 1991-es költségvetés, de legalább ennyi­re fontos téma volt a közbizton­ság helyzete: Szervezzenek-e önkéntes polgárőrséget vagy sem? Az egyetlen körzeti rendőr mindenképpen kevésnek bizo­nyul a rend fenntartására, leg­alább háromfős, önálló rendőrőrsöt szeretnének a falu­ban. Ehhez két szolgálati lakást is felajánlottak, cserében a me­gyei főkapitányságtól biztatást kaptak, rendőröket egyelőre még nem. És itt van a tűzoltóság kér­dése is. Az állami tűzoltókat idá­virtus volt az önkéntes tűzoltó­egylet tagjának lenni. Most a té- esszel és a falu egyetlen ipari üzemével, a MÜALK Kft.-vel közösen próbálnak összeverbu- válni egy kis csapatot, amely ha bekövetkezik a baj, legalább ad­dig ki tud tartani, amíg valahon­nan - Tiszán innen vagy túlról - megérkezik a segítség. A múlt heti testületi ülés egyik eldöntendő kérdése volt az is, hol adjanak engedélyt egy bu­tik megnyitására? A képviselő- testület tagjai szerették volna, ha a hely kijelölése ajalu fejleszté­si terveibe illeszkedne, ezért ki­kérték a megyei főépítész tanácsát. - A bódémegoldást el­vetették. A konkrét butik ügye azonban rokoni alapon szeren­csésen megoldódott; a főút men­ti egyik családi házban nyílik meg az üzlet, a közellátás palet- táját színesítve. Az ellátás egyébként éppen a vállalkozók jóvoltából az utóbbi időben érez­hetően sokat javult, bár még mindig jogosnak tűnik a MÜ- ALK-nál dolgozó asszonyok pa­nasza. Ennek ellenére a község hatvanöt fő- és mellékfoglalko­zású vállalkozója között az ipa­rosok mellett már kiskereskedők is akadnak. Az egykori Ipartestület épü­letében működő pékség kenyere, ha nem is héthatárszerte híres még, de a szomszédos Szele- vénybe is szállítanak belőle. Az elmúlt év végén pedig két ma­gán-élelmiszerbolt is nyitott: a jobbára „csemegebolt” típusú kis üzlet a „Diszkont”, ahol jó néhány cikk a kiskereskedelmi -árnál olcsóbban kapható, és a ré­gi szatócsboltok választékát kí­náló „Házi-bolt”. Tavasszal a MÜALK Kft. is megnyitja a fa­luban a mintaboltját, ahol nem csak a helyben gyártott portéká­it, a különböző kondicionáló eszközöket, súlyzókat és a varro­da termékeit kínálja, de a testvér kft.-jében, Karcagon gyártott ci­pőket is. Csépán is versenytársai akad­nak tehát a néhány év előtt még a Tiszazugban monopolhelyzet­ben lévő Kunszentmárton és Vi­déke Afésznek. A verseny talán e szövetkezetinek mondott szek­tort is nagyobb igyekezetre sár-; kallja. Például arra, hogy rendbehozassa a falu egyetlen kisvendéglőjét, amelyről ezek­szentmártonba. Ezért lesz nagy probléma többek között a tisza- ugi híd lezárása, sok ember szá­mára megnehezedik a munkába járás, ha ugyan addig a megnö­vekedett közlekedési költségek miatt a vállalatok nem monda­nak fel a bejáró dolgozóknak. A felesleges munkaerőt a három falu határában gazdálkodó Ti- szamenti Tsz sem tudja foglal­koztatni. A téesz ősszel megválasztott elnöke, ha nem is itt született, de itt már meggyö­keresedett csépai, Deák István nem valami optimista a közös gazdaság jövőjét illetően. Az ter­mészetes, hogy ebben a csípős, hideg télben az őszi vetés miatt aggódik, de nyomasztja kedélyét Német exportra készülnek a divatos blézerek, a MÜALK Kft. másik üzemágában, az egykori zárdából átalakított varro­dában ben a napokban nem derült ki, hogy vajon bontják-e vagy épí­tik. A község másik, megmaradt vendéglátó-helyisége az italbolt­tá lezüllött eszpresszó. Azok számára, akik nem elsősorban inni akarnak, az egyetlen szóra­kozási lehetőségként marad a művelődési házban rendezett hétvégi diszkó. A kultúrházzal egybeépült mozit a Megyei Mo­ziüzemi Vállalat már évekkel ezelőtt bezárta. De ugyan hét közben ki is szórakozna, ki is művelődne a művelődési ház, vagy a régi parasztházban lévő községi könyvtár falai között. Hiszen a munkaképes lakosság közül ma is közel négyszáz­négyszázötven ember bejáró dolgozó. Van aki- naponta, van aki hetente ingázik, ki Kecske­métre, Szolnokra vagy Kun­Az elhagyott téglagyár. Talán egyszer életre kel az elmúlt években felhalmozó­dott adósságállomány is. Né­hány évvel ezelőtt erőn felüli beruházást hajtott végre a gazda­ságba Tiszasas és Tiszaug között felépített borkombináttal. Most cipelik, görgetik maguk előtt a felvett hiteleket és kamatait. A téeszközpontban beszélgetve Deák Istvánt a földről és a várha­tó földtörvényről faggatom.- A legjobb megoldás szak­mailag mindenképpen a hatvan­száz hektár közötti farmergazdálkodás lenne. De ehhez önmagában a föld, mégha az eredeti tulajdonosok vissza is kapják, nem elég. Tudomásom szerint Csépán például három olyan gazda lenne, aki gépekkel, szerszámokkal felkészült az önálló gazdálkodásra, de az ő földjük összesen nincs hatvan hektár. Sem módom, sem lehetősé­gem nincs, hogy holmi szocioló­giai részletezéssel vegyem számba a község helyzetét. Hogy valami összehasonlítási alapom legyen a község mai ál­lapota és egykori székhelyköz­ség helyzete között, nagy segítséget, valóságos helytörté­neti továbbképzést jelentett a fa­lu jegyzőjének, Dombiné Horpácsi Máriának hét végi ol­vasmányként kölcsönadott szak- dolgozata, amelyet a három tiszazugi község, Csépa, Tisza­sas és Tiszaug közös tanácsának „tündökléséről és bukásáról” írt, és amellyel^ tavaly jelesen diplomázott az Államigazgatási Főiskolán. A mai időszakra a legjellem­zőbb, mintegy a helyzet szimbó- luma, a falu gyönyörűen rendbehozott templomának to­ronyórája. Az óralap és a számok jól olvashatók rajta, de a mutatók még hiányoznak róla. Rideg Gábor (Fotó: Illyés Csaba)

Next

/
Thumbnails
Contents