Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-08 / 33. szám
1991. FEBRUAR 8. Néplap Az idei fűtési szezont még nem érinti az energiahordozók árának emelkedése, a kővetkezőkben azonban magasabb fűtési számlára számíthatnak a háztartások. Hazánk lakosságának körülbelül egyötöde él távfűtött lakásban ugyanakkor ezek kevesebb mint felében lehet csak közvetlenül szabályozni a hőmérsékletet. Mivel hazánk is liberalizált áron importálja az energiahordozókat, elkerülhetetlen, hogy ezek világpiaci árához felzárkóztassák a lakossági felhasználás árait is. Ez egyúttal azt jelenti, hogy megszűnik a lakossági díjak - eddig helyenként csaknem 60 százalékos - állami dotációja, vagy is jelentős áremelésre kerül sor, ami 635 ezer háztartást érint. A tervek szerint az első lépcsőben a távfűtött lakásokba felszerelnék az MMG Automatika Müvek termékét, a termosztatikus radiátorszelepet, amely alkalmas arra, hogy egy helyiség hőmérsékletét adott értéken tartsa, és a kívánt hőmérséklet előre beállítható. A termosztatikus radiátorszelepek összeszerelése az MMG-ben. MTI Fotó: Balaton József Ötven a fele... Meddig nyúljunk a turista zsebébe? Azt mondják, 2000-re a világ első iparága az idegenforgalom lesz. Persze addig még sok víz lefolyik a Rajnán, a Szajnán, a Dunáról vagy a Tiszáról nem is beszélve. Ha hazai vizekre „evezünk”, kiderül, hogy idegenforgalmunkat mostanság sok minden sújtja. Az inflációtól kezdve a konvertibilis valutaelszámolásra való áttérésen keresztül a fizetőképes kereslet csökkenéséig - széles a skála. Mindezek mellett vagy mindezek tetejében az idén az önkormányzatoknak lehetőségük van arra, hogy ha az idegen 48 óránál többet tölt a településen, maximum 100 forintos üdühelyi díjat kérjenek tőle. Na mármost. Ilyen eddig is létezett. Szolnokon például 6-12 forint volt, Cserkeszőlőn 8-15 forint, Berekfürdőn 9-17 forint. Ez a százforintos lehetőség azonban más. Igaz, hogy nem muszáj mindjárt a maximumot elkérni, de az önkormányzat önmaga eldöntheti, hogy mennyit tart reálisnak azért a környezeti szépségért és pihenési lehetőségért cserébe, amit a település nyújt. Mert ugye más Budapesten vagy a Balatonnál 100 forint, mint mondjuk (nem akarok megsérteni senkit) egy-megyénkbeli faluban. Aztán meg arra is vigyázni kell, nehogy elriasszuk a turistát ezzel a 100 forinttal. Mert amúgy sem nagyon jönnek a mi tájainkra a kirándulók. A Tiszatour Idegenforgalmj Hivatal tavaly például 29 ezer 800 vendégéjszakát adott el - 30 százalékkal kevesebbet, mint tavalyelőtt. Azt se tagadhatjuk, hogy a volt szocialista országok megcsappant turistaforgalma bennünket érzékenyen érint, hiszen például a lengyelek, a szovjetek szívesen jöttek megyénkbe. Szóval meg kellene tartani valahogy legalább azokat, akik mégis úgy döntenek, hogy idejönnek. Az üdülőhelyi díj megszabásakor nem lebeghet az a cél az önkormányzatok szeme előtt, hogy a turista minél több pénzt hagyjon náluk. Mert még nevetséges is volna, ha például egy 90 forintos kempingdíjra rátennék a 100 forintot! Arról nem is beszélve, hogy egy négytagú csaIád igencsak meggondolja, kifi- zett-e 400 forintot csupán azért, mert egy-egy város, falu levegőjét szívja. Az ügyesek persze itt is találnak kiskaput. A Tiszatour már kapott olyan megrendelést, amelyet így módosítottak; kétnaponként kérik majd a számlázást, vagyis a vendég a 48 óra elteltével kijelentkezik, majd újra bejelentkezik a szálláshelyre. Ez persze a szállásadót sújtja - adminisztrációval. Szolnokon az idegenforgalommal foglalkozó utazási irodák és szervek képviselői találkoztak az önkormányzat képviselőjével. Nemcsak egy asztalnál ültek, de a véleményük is megegyezett: nem szabad a turistát elriasztani, mindenkinek az az érdeke, hogy idecsalogassuk őket. Reménykedni lehet abban, hogy az önkormányzatok nem a beszedhető összeg maximumában, a 100 forintban gondolkoznak. Mert azt például meg is lehet felezni. És akkor már - a nóta szerint is - csak ötven....-peÜ^átlelet A hatalom igézete A hatalomvágy köznapi megnyilvánulási formáiról többnyire elutasító módon veszünk tudomást. Néha megvetéssel, néha sajnálkozó részvéttel. Miközben irigykedünk is, hiszen akik valamilyen hatalmat elérnek, előbb-utóbb kialakul alattvalóik köre. Akiknek parancsolni lehet, s akik feltétel nélkül engedelmeskednek. Bár az erőszakosan törtető egyén a későbbiek során rendszerint szocializálódik (megtanulja, hogy az erőszak mégsem minden, annak legdurvább formáival pedig nem is juthat messzire), ez azonban nem jelenti azt, hogy feladja hatalmi törekvéseit. S hogy azok érvényesítésében nem az erőszakos eszközök iránti vonzódása mozgatja mindenekelőtt. Annál is inkább, mivel ez a vonzódás, a hatalomvágy hajtóereje gátlólag hat mindarra, amit kíváncsiságnak vagy megismerési vágynak mondhatunk. Tudása így sohasem lesz önmagában örömöt hozó, hanem mindig is hatalmi aspirációinak alárendeltje; aszerint értékes vagy értéktelen szemében, mennyire látja céljai érdekében használhatónak. Ha kialakít is magának holmi meggyőződést vagy „világnézetet”, mivel az nem szüntelen igazságkeresés, belső vívódás, kérdezés és kétkedés eredménye, sohasem lesz igazán autonóm, hanem „megtanult”, másodkézből szerzett. Azaz tekintélyalapon elsajátított ', mert a hatalomra vágyó - autoritárius - személyiség tiszteli a tekintélyt, a társadalmi pozíciót, végső fokon a nála erősebbeket. Éppen e tulajdonságai segítségével képes a hatalmi struktúrába való beépülésre, és a hierarchiában való emelkedésre. Ám mialatt vazallusai számát növelik, megerősített helyzetében újra és újra beleütközik az ugyancsak erőszakos magatartásé társai megértő képességének határaiba. S mivel csak részben érvényesítheti elképzeléseit, örökké igazodó magatartása belső világát is átformálja, míg végül ennek megfelelően szűkül be személyisége. Ha viszont nem vállalja az igazodást, menthetetlenül kiszorul a hatalomból. Számos példát hozhatnánk erre napjaink politikai gyakorlatából. Hasonlóképpen arra is, hogy a mindenkori eretnek szerepében tetszelgők - a hatalom jellegétől, a hierarchia felépítésétől függően - hol győztesként, hol vesztesként mentik át magukat. Mert arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a hatalom igézete tragikomikus szerepet is hordoz. Szociológiailag könnyen értelmezhetőt, emberileg azonban mindenképp sajnálatra méltót. Kerékgyártó T.István szociológus Kerekeken gördülő vasúti múzeum Szökik a „szépvagon”! Tudják-e miért nem jár a ló társadalmi munkára? Hát csak azért, mert már megvan néki, amit kapna érte! ...Igaz, a vicc már kissé áporo- dott, de talán mindennél jobban illik agy napokban történt eseményhez. Mert sokan szívszorongva fognak visszaemlékezni arra a mívesen felújított vasúti kocsira, amely a századdal majd egyidős, és egy ugyancsak kiszolgált mozdony után kötve készült kipihenni, még békeidőkbeli fáradalmait. Mondom, csak készült, mert felébresztették álmából, s „elkötöt- ték?’ a vén lokomotív mögül. Azóta újra a vágányokon csattog valamerre. Az élemedett korú, Ill.osztályú kupét úgy ötéve tolták be a szolnoki javítóba, s két hosszú esztendő alatt a roncsot, sok-sok ember keze munkája nyomán, fesse varázsolták. Lett is becsülete, úgy nevezte mindenki: a „szépvagon”! A régi rajzok alapján szinte teljesen átépítették faszerkezetét, át is mázolták szépen, s oldalára visszapingálták hajdani - új címerünket. Mintha csak a Magyar Királyi Államvasutak egyik szerelvényét látná maga előtt az ember. Aztán nemrég rendeletben utasították a MÁV- országos hatalmasságai a szolnoki vontatási főnökség vezetőjét, szervezze meg a „szépvagon” sínre tételét. Érthető módon, már első hallásra felháborodást keltett a hír, s a berkeken belül hamar el is terjedt széliében, „Szöktetés” közben Fotó: Illyés Csaba) hosszában. Hogy jönnek ahhoz mások, hogy elvigyék tőlük gyöngéd gondoskodásuk, társadalmi munkájuk gyümölcsét? S hiába is mondták nekik, hogy megbecsülik majd az „öreglányt”, s kiakasztanak belül egy tablót azokról, akik ilyen szépre csiszolgatták, szépít- gették, csak nem akart szűnni az asztalcsapkodás: márpedig maradjon a „szépvagon”! Csütörtök óta viszont már csak hűlt helyét találja az arra kószáló szél és az átutazó tekintete. Nemsokára odaállítanak majd helyette egy otromba, fekete kocsit, ...dehát hol lesz már akkor a kedvenc? Azóta talán már el is döcögött Debrecenbe a vén C-204787-es, ahol majd lelket lehelnek belé, átfésülik alaposabban hajlatait. Állítólag valahová, a nyugati határszélre küldik onnan, ahol vastag- pénzűeknek állítanak össze belőle és néhány hasonlóból egy egész szerelvényt. Nem marad más utána, csak sok keserű gombóc a torkokban, amit bizony nehéz lesz lenyelni... técsi Megyei I l i-programok A TIT rendezvényeire jelentkezők az idén leginkább azokat a tanfolyamokat részesítik előnyben, amelyeken a tanultak közvetlenül hasznosíthatók és gyorsan megtérül a befektetett energia és pénz. Ilyen például a márciusban induló gyorsolvasási tanfolyam, melynek elvégzése után akár 310 szót is képes felfogni percenként az olvasó. Különösen a hatalmas tényanyaggal birkózó szellemi foglalkozású- aknak, a tanuló fiataloknak ajánlják, de több képviselő is érdeklődött már a kurzus után, melyre még lehet jelentkezni. Új a biogazdálkodásról szóló 14 előadásból álló program. Képesítést nyújt a propán-bután gázpalack-cseretelep kezelői és vezetői tanfolyam, az alapfokú rendészeti, valamint a tűzvédelmi megbízotti képzés. Várják azokat, akik kazánfűtői, kazánkezelői, motorfűrészkezelői ismeretekre akarnak szert tenni. Részben e rendezvények bevételeiből pótolják azoknak a programoknak, előadásoknak a költségeit, melyeken kedvezményes áron vehetnek részt az érdeklődők. Új országos tanulmányi versenyt indított el a Magyar Természettudományi Társulat megyei biológiai szakosztálya és a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Ismertetterjesztő Társaság. A Herman Ottó Országos Biológiai Általános Iskolai Versenyt hetedik és nyolcadik osztályos tanulóknak hirdették meg. A rendezvény felvezetője a középiskolásoknak kiírt Kitaibel Pálról elnevezett vetélkedőnek. A háromfordu- lós versenyben részt vevő iskoláknak február 15-ig kell a második fordulóba jutott legjobb tanulók adatait a megyei TIT-szervezetek szaktitkárainak megküldeni. A zömében általános iskolai tananyagra épülő megméretés célja a tehetséggondozás és a környezetvédelem népszerűsítése. Az ország 25 legjobb diákja vesz részt a döntőn, melyet a nyáron Kisújszálláson a Móricz Zsigmond Gimnáziumban rendeznek meg. napló Az a jó kiállású legényke, akivel együtt utaztam Szolnoktól Karcagig, még nincs tizenkilenc esztendős. Az életkornak itt különösen nagy jelentősége van szerintem, hiszen ez a fiú azért járt, mint utóbb kiderült, hiába, a megyeszékhelyen, hogy megtaláljon egy olyan céget, amelyik munkát szerez neki külföldön.- Hol?- Dél-Afrikában.- Miért ott?- Egy barátom ott van. Azt írta, jó. Meleg van. Az ifjú persze megelégedne Új-Zélanddal is.- Ott meleg van? - kérdezi aggódva.- Nem annyira. Közel van a Déli-sark.- Akkor nem. Inkább Áusztrália. Ott meleg van?- Az északi részén nagyon.- Az jó. Takarékoskodna odakint, ha sikerülne kijutni; hogy aztán három-négy év múlva hazatérve valami vállalkozásba foghasson. Szobafestő. Lennének elképzelései. Töpreng.- Kuvait lenne a legjobb.- Miért?- Mindjárt vége a háborúnak.-És?- Annyi, de annyi új házat kéne ott kifesteni!... Biztos benne, hogy bárhol megállná a helyét. Tud dolgozni. Igaz, nincs valami sok gyakorlata, hiszen most végzett a szakmunkásképzőben. Öt hónapig dolgozott, akkor másokkal együtt az utcára tették. Még munkanélküli-segélyt sem kap. Mit tegyen? Az édesapja januárban halt meg. Az édesanyja varrónő. Bedolgozó. Egyáltalán nincs munkája most. Miből éljenek? Persze, kertészkednek, de amit az hoz, kevés. Hát ezért akar munkát vállalni külföldön. Segíteni szeretné az édesanyját. Még nincs tizenkilenc esztendős. Körmendi Lajos Új sorozat kis/ vállalkozóknak Az Új Néplap, amióta ezt az elnevezést viseli, állandóan törekedett arra, hogy kielégítse a legkülönbözőbb rétegek, sokszor speciális igényeit is. Ebben a folyamatban különös figyelmet szenteltünk a rendszerváltást megalapozó gazdasági folyamatoknak. Véleményünk szerint egy evolúciós időszak elején állunk, amelynek végeredményeként kialakulhat egy vállalkozásra épülő vegyes gazdaság. Ehhez azonban nem csak szabály, pénz, hitel kell, hanem szükség van olyan emberekre is, akik mernek vállalkozni, és ismerik azokat a lehetőségeket, amelyek segítik munkájukat. Ebben szeretnénk támogatást nyújtani a leendő, vagy a már beindulj de fejlesztés alatt álló kisvállalkozásoknak, ahol tapasztalataink szerint a pénzen kívül leginkább az ehhez kapcsolódó információkban szenvednek hiányt. Szeretnénk minden két hétben megjelenni a kisvállalkozókat segítő hitellehetőségeket érintő információk bemutatásával, a változások elemzésével. Reméljük, minden érintett, beleértve a tájékozódni akaró olvasót is, szívesen fogadja az új sorozatot. Azzal persze tisztában vagyunk, az illetékes bankok segítsége nélkül nem lesz teljes ez a sorozat. Ezúton is kérjük tehát segítségüket, tudva, hogy az ő érdeküket is szolgáljuk. F.I.
