Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-06 / 31. szám

1991. FEBRUÁR 6. 3 Döntés már van... Jászladányon az önkormányzat már döntött a régi mozi lebontásáról, mert az életveszélyes állapotban van. Végrehajtani azonban nem tudja a döntést, mert a vállalat egyik dolgozója, Kiss Antalné nyugdíjas az épületben lakik. A polgármesteri hivatalból már többször megkeresték az idős asszonyt, és jobb lakást ajánlottak neki. Sajnos eddig minden javaslatot visszautasított. Félő, hogy makacsságával önmagát sodorja veszélybe. (T. Z.) Szakmák cégér nélkül Mestersége: mozigépész vid időn belül felfejlődik a szín­vonal, egyszerűen jól megfontolt érdekei miatt. Milyen az álom­mozi? Jobban támaszkodik a né­zők ingerigényére. A sztereó hangzás ugye magától értetődő, s erősebbfényhtásokkal is dolgo­zik. Fontosabb dolog, hogy ki kellene alakítani a szolgáltatás igazi vertikumát. Eleinte persze nem feltétlenül tekepályára és gyermekmegőrzésre kell gondol­ni. Ennyi az egész!- Mi a véleményed a már-már tévésorozatokhoz fogható „mo­zisorozatokról”? Szömyecskék n„ Robotzsaru II., Vissza a jövő­be n-IIL, satöbbi... Ja és már „ijesztgetnek” Ni csak, ki beszél n-vel is...- Mondogatják, a jófilmek sor­sa a másolás, rosszabb esetben a folytatás. Sajnos manapság már a rosszaké is...- Most a filmbarátot kérdezem: mi a legnagyobyb Filmélményed, és ki a kedvenc filmszínészed?- Ken Russel Ördögökje szá­momra mai napig az abszolút film, Robert de Nírótól pedig nem ismerek jobb színészt.- Az utolsó kér(d)és jogán. Mit ajánlasz nézőidnek a mostaná­ban bemutatásra kerülő filmek közül?- Tavasz elején kezdik vetíteni az országban a Keresztapa har­madik részét és Adrién Lyne le­gújabb filmjét, a Jákob lajtorjá­ját. Mindkettő remekmű.- Köszönöm! técsi Fotó: Illyés Csaba A mozigépész az az árny, aki­nek jelenlétéről, ha akarjuk, tu­domást sem kell vennünk. Egész pontosan az a jó, ha nem kell róla tudomást szereznünk. Ilyenkor pereg a film, eggyé folynak a különálló képkockák, a zene nem túl hangos és nem túl halk. tek. Talán az érzelmes filmvígjá­tékokat szeretik leginkább, s per­sze tódulnak a szupersztárok filmjeire.- Egyáltalán, üzlet ma a mozi? Mintha kezdenének elnéptele­nedni a széksorok...- Sok a baj. Tényleg nem jön­Pénz, money, das Geld Csökkenő dotáció—növekvő adósság a megye mezőgazdaságában Kimondva-kimondatlanul, de tény, a kormány a mezőgazdaság jelenlegi termékmennyiségére nem tart igényt. Ennek részben politikai, részben gazdasági okai vannak. Ez utóbbi jellemzése­ként elég megemlíteni a keleti piacok, elsősorban a szovjet piac összeomlását, valamint azt, hogy az Európai Közösség továbbra is diszkriminálja a közösségen kí­vüli szállítókat. Szigorúságuk, az ottani túltermelésen túl, a mi­nőségi követelmények magas színvonalához is kapcsolódik. Mindez együtt jár egy belföldi keresletvisszaeséssel, amely a jövedelmek csökkenésével függ össze. Úgy tűnik, bár nem egyér­telműen tisztázható, hogy itt nem tipikus túltermelésről van szó, sokkal inkább a jövedelmi viszo­nyok által meghatározott keres­let elégtelenségéről. Ezt bizo­nyítják azok a fogyasztási adatok is, mely szerint sok élelmiszer fogyasztásában, egy főre számít­va, elmaradunk a fejlett tőkés or­szágok mutatóitól. Ez a kritikus termékekre, mint például a tej, a tejtermékek, a hús, mindenkép­pen vonatkozik. A fentiek azért is fontos megállapítások, mert ezek határozzák meg a probléma kezelhetőségét is. Két nagy ütés és a ráadás Ma Magyarországon úgy tű­nik, nem tudunk mit kezdeni ez­zel a problémával. Az agrárrend­tartás nincs kidolgozva. Erre is visszavezethető, hogy a megyé­ben 1991-re nincsenek érvényes szerződések búzára, kukoricára, hústermékekre. Nincsenek árak, nincsenek kontingensek, nincs szabályozás. A megye mezőgaz­daságát két nagy ütés érte az el­múlt időszakban. 1990 közepén megvonták a kedvezőtlen termő­helyi adottsággal rendelkező té­eszek támogatását, majd az ex­portdotációt, ami főleg az élel­miszeripart, s azon belül is a hús­ipart érintette. Ráadásul ez évben megszüntették az úgynevezett üzemviteli állami támogatást. Ami az első megvonást illeti, el­mondhatjuk, hogy 1989-ben még 900 millió, a kistermelőkkel együtt több mint egymilliárd fo­rint támogatást kaptak a megye gazdaságai. 1990. januárjától már csak 70 százalék járt, a má­sodik félévtől kezdve, amikor a főbb termények begyűjtési idő­szaka kezdődött, már csak az elő­ző évi 30'százalékát kapták. Összességében ez 60 százalékos kiesést jelentett. Emiatt több szö­vetkezet veszteséges lesz, három téesznél valószínűleg csődel­járást kell kezdeményezni. 1991- ben az 1989. évi támogatás 60-70 százalékra lehet számítani, de ezt már nem árbevétel-arányosan, hanem földterület-arányosan ha­tározzák meg. A kedvezőtlenebb adottsággal bírók többet fognak kapni, de ők sem érik el az 1989. évi támoga­tást. A támogatás a korábbi 17 aranykoronás átlaghoz képest 15 aranykoronára csökkent. Bene­dek Fülöp, a Teszöv megyei tit­kára és Kubala Tibor munkatárs véleménye szerint 14 aranykoro­nától lefelé elfogadható szintű a támogatás. Túl kövér lesz Az exportdotációt tavaly júli­usban szüntették meg. A megye mintegy 350 millió forinttól esett el közvetlenül. A, felvásárlási árak csökkenése miatt további, hasonló nagyságrendű a veszte­ség érte a termelőket. Szakmai szempontból is sok további probléma vetődik fel, amit akár forintban is ki lehet fejezni. Exportra ugyanis már a 110 kg-os malac is kövér, leg­alábbis Nyugaton. A tovább tar­tott 150-160 kg-os malac, már egyetlen hájtömegnek számít, következésképpen kivihetetlen. A létszám csökkenése fenyeget - de nem csak a malacnál - ami a ciklusokat figyelembe véve to­vábbi gondot okoz. A marhánál 5-6 év alatt, a sertésnél 1-2 év alatt lehet visszaállítani a kiindu­ló szintet. De például az anyabir­kánál a megyében a tíz évvel ezelőttinek az egyharmadánál tartunk. A megoldás az agrárrendtartás Amikor a megoldásról kérdez­tük a szakembereket, hangsú­lyozták, hogy a relatív túlterme­lést elfogadják, de kezelése csak az agrárrendtartás kidolgozásá­val történhet meg. Rajtuk már az is segítene, ha az azonnali fizetés megoldódna. A húsipar, a tej­ipar, a konzervgyárak igen sok pénzzel tartoznak a termelők­nek, s ezt ők egyre nehezebben tudják elviselni. Amíg például 1989-ben 1,3 milliárd forintos nyereségre 600 millió forint bankköltség, addig 1990-ben a várható 0,5 milliárd forint nyere­ségre már egymilliárd forint bankköltség jutott. A legtöbb szövetkezet már csak a pillanat­nyi likviditással törődik, s sokan, köztük a jók is - a sorbanállás miatt - bért sem tudnak fizetni. Tekintsük mindezt pillanatkép­nek az idei mezőgazdasági sze­zon előtt. Füle István Vállalkozókra várva Városrendezési és építészeti tervpályázat Jászberényben Jászberény központjának részle­tes rendezési terve a 80-as évek első felében készült el. Mér érez­hető volt rajta a gazdasági re­cesszió hatása, valamint a régi ér­tékek nagyobb megbecsülése. Jel­legzetes városképek megőrzését írta elő, megmaradtak a zegzugos utcák, közök, felértékelődött a mű­emlékvédelem. Mindez nemcsak az általános szemléletváltozás, ha­nem a kisajátításokból, szanálá­sokból adódó költségek miatt is történt. Ebből a rendezési tervből kima­radtak a város közepén fekvő olyan részek, amelyek szerepe mostanra, a vállalkozások korára felértékelődött. Konkrét városren­dezési elképzelések nélkül azon­ban nem lehet fejleszteni, mert az ötletszerű, össze nem hangolt dön­tések jóvátehetetlen torzulásokat okozhatnak a város fejlődésében. Ezért már a múlt év tavaszától készült a polgármesteri hivatal, hogy rendezési tervet készíttet oda. Városrendezési tervpályázatok ki­írását akkor támogatta a KÖHÉM is. A minisztériumtól 250 ezer fo­rintot nyertek, melyet 350 ezerrel kiegészített a megyei tanács. A te­rületen érdekelt Víz- és Csatorna­mű Vállalat még 200 ezer forinttal toldotta meg ezt az összeget. Eredetileg már a múlt év máju­sában szerették volna meghirdetni a tervpályázatot, de az országos és helyi választások miatt elhúzódott az ügy. Most február 17-től azon­ban a jászberényi polgármesteri hivatalban átvehetők a kiírás do­kumentumai. Eszerint a Margitszi­getre és környékére (Nádor út, Zagyva, piac, Kossuth, Hatvani út, Riszner sétány, Szabadtéri szín­pad, a Szántai, vagyis a volt Bat­Szóval - szó szerint - működik a gépezet! De vajon onnan fentről hogyan néz ki a világ? Jöjjenek föl utánam a szűk lépcsősoron... Meglátogatjuk az álomgyár ka­pitányát. Hatvani Tamás fiatalember. Az a fajta, aki nemcsak vetíti, hanem szereti, mi több, ismeri is a filmeket. Barátai mind tudják róla, afféle filmlexikon. Ha „fel­lapozzák” teszem azt az M betű­nél, mindent megtudhatnak Mar­ion Brandóról és Menyi Streep- ről, Minta villámról ésMeteóról. Éppen ezért ad is arra, amit csi­nál...- Mi a véleményed a hazai mo­zikultúráról, mi kell az emberek­nek? Mégis csak „rálátsz’ ’ a dol­gokra...- Igen. Szerintem beszélhetünk Magyarországon mozikulturá- ról, bár az emberek nem képesek szelektálni. Hogy mi kell a kö­zönségnek? Hát, a bevált recep­nek az emberek. Nincsenek Mo­zit, csak istállók, s legtöbbször a reklámkampány is elhibázott. Azért pedig ma már nem adnak az emberek 50 forintot, hogy leg­hátul rosszalkodjanak... A mozi mindig más volt, minta tévé, iga­zi vetélytársának csak a video megjelenése számíthat. De ez sem tudja megásni a celluloid­kultúra sírját. Ez valami örök!- Azért nálunk még igazi trón- követelőnek számít a videoipar...- Talán még egy ideig. Egy csa­ládi videózás azonban soha nem tudja visszaadni a mozi hangula­tát. Tudom, hogy e harcból ná­lunk is a mozi kerül ki győztesen.- És a rendelkezésre álló tech­nika? Apropó, milyen moziról álmodozik egy mozigépész?- A Tallinnban a mi felszerelt­ségünk a körülményekhez képest jó. Szerencsére kiváló szakember a váltótársam, tapasztalatával sokat segít. Érzésem szerint ró­— napló Az öregember most úgy érezte, betelt a pohár. Eddig akármi történt, elviselte úgy-ahogy, s ez nem volt könnyű ebben a szörnyű huszadik században, hiszen kisgyermekként át kellett élnie az első világ­háborút, Kun Béla országlását, a trianoni tragédiát, ifjúként a gazdasági válságot, fiatalemberként a második világháborút, a hadifogságot, meglett em­berként Rákosi rémuralmát, az erőszakos téeszesí- tést, 1956-ot és annak megtorlását, hogy csak né­hány állomását soroljam fel annak a félelmetes kor­szaknak, amit egy ma nyolcvanegy éves embernek így vagy úgy, de át kellett vészelnie. Összeszorított foggal, rengeteg munkával, verejtékkel eddig sike­rült. Sokat dolgoztak, amit összekuporgattak, oda­adták egyszem fiuknak, építkezzen, s ebben a sok munkáskezet igénylő vállalkozásban maguk is részt vettek. Később a fiuk, aki legkisebb lévén nővérei­nek és szüleinek is a kedvence volt, elperelte szüle­itől a házat, most már mint nemlétező embereken néz át rajtuk, pedig ő lett volna az öregek gondvise­lője. A mama néha megkéri az egyik lányát, hogy vigye be a városba, legalább messziről lássa a fiát és az unokáit. Az öregek a város szélén laknak, egyre nehezebb már behordani a szenet, a lányáék segítenek ebben is, mint annyi másban. Az öregem­ber felesége fekszik, daganatos beteg, a férje szin­tén, éppen ezért kellett január 11-én bemennie a kórházba. Reggel ment, két órakor szabadult, felült a kettes buszra, ám már a Kisföldek felé közeledve rosszul lett, az utasok tanakodtak, mit tegyenek, hívjanak mentőt, de az öregember azt kérte, tegyék ki a Kakukk kocsmánál! És ekkor a letámolygó ember után köpte ítéletét a busz vezetője: „Vén részeges!...” Az öregember most úgy érezte, betelt a pohár. Eddig akármi történt, elviselte úgy-ahogy, de így megalázni őt!... A kerítésekbe kapaszkodva hazament nagynehezen, otthon elsírta magát, mint aki elsiratja ezt a brutális, pusztulásra megérett vi­lágot. Körmendi Lajos hó-kert, illetve a Pethes utca által határolt területre) városrendezési és építészeti terv készítendő. A körzetben található létesítmé­nyek kulturális, sport-, szórakoz­tató és gyógy-idegenforgalmi cé­lokra hasznosíthatók, ezekre vár­nak konkrét építészeti terveket és javaslatokat a városházán. Elkép­zelések, vállalkozási kezdemé­nyezések már vannak a termálfür­dő hasznosítására, ami egy sor újabb létesítmény megépítését te­szi szükségessé. Készülni kell te­hát, hogy az adandó alkalom, a pénzes vállalkozó emiatt el ne hagyja Jászberényt. A tervpályázaton szakmai felké­szültségtől függően bárki, bár­mely tervezőközösség részt vehet. Az 1991. május 27-ig beküldendő pályázatok díjazására 700 ezer fo­rintot fordítanak, melyből a leg­jobbat 300 ezer illet. Az arra érde­mes terveket 40 ezer forintért vá­sárolják meg. L.P.

Next

/
Thumbnails
Contents