Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-06 / 31. szám

4 1991. FEBRUÁR 6. „Tele van a víziónk” FKgP-levél az igazságügyi miniszterhez Igazságos kárpótlási törvényt! SZDSZ-nyilatkozat A Szabad Demokraták képvi­selőcsoportjának nyilatkozata a városi televízió igazgatójának megválasztása ügyében. 1. Az 1991. jan. 22-i, egyéb­ként zárt ülésen az SZDSZ kép­viselőcsoportja jelen lévő 11 tag­ja a szavazás során tartózkodott. Ez az egyöntetű döntés arra a véleményre támaszkodott, amely szerint egy ilyen hordere­jű határozathoz megfelelő szak- véleménynek kellett volna ren­delkezésünkre állnia. Mivel a szakmai bírálóbizottság egyik tagja a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának vezetője, a másik tagja az érintett intézmény mun­katársa volt, nem látszott meg­alapozottnak a csupán kettőjük­től származó szakvélemény. Ugyanakkor kifejeztük óhajun­kat, hogy helyes lenne a pályáza­tot újból kiírni. 2. A „Maholnap” c. újságban megjelent „Tele van a víziónk” c. riporttal kapcsolatban a követ­kező kérdésekre várunk választ Zsemberi Borbálától: a. ) A bírálóbizottság ülésén magánvéleményét képviselte-e, vagy a városi tv munkatársai vé­leményét? b. ) Ha az utóbbit, hogyan sze­reztek tudomást a dolgozók a pá­lyázatokról? c. ) Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a dolgozók közül valaki esetleg eljuttatta a pályázatokat az egyik jelölthöz, Benson Vil­moshoz? 3. Ugyanezeket a kérdéseket feltesszük a képviselő-testület tagjainak, ill. Várhegyi alpolgár­mester úrnak is. 4. Végezetül megdöbbené­sünket fejezzük ki azzal kapcso­latban, hogy az említett cikk Az Új Néplap 1990. dec. 30-i számának 5. oldalán, a „Leltár” c. interjúoldalon több kortársunk érdekes számvetését olvashattuk a már mögöttünk lévő évről. A személyes hangvételű vélemé­nyek a társadalomról - így az új év elején - másokat is hasonló gondolatokra sarkallhat. így vol­tam magam is. Számomra a kész­tetést mindenekelőtt Baricz Pé­ter, a szolnoki Ifjúsági Iroda ve­zetőjének végtelen csalódottsá­ga jelentette. Véleménye, hogy mint polgárnak a társadalmi át­alakulás általa tapasztalt folya­matos „általános és mélységes” csalódottságot okoztak, nem el­szigetelt jelenséget tükröz. A csalódott és polgár szavak jelentését külön-külön vizsgál- gatva is, de a szópárban használ­tan kialakult fogalom üzenetén elgondolkodva még inkább olyan képzettársításaim adódtak, amiket talán érdemes közreadni. A csalódottság mindenekelőtt bi­zalomvesztést jelent, ami ha álta­lános és mélységes, akkor totális bizalomvesztés. A bizalom vi­szont a belső értékrenden nyug­szik, ez az alapja az elvárásaink­nak, a várakozásainknak. Az ér­tékrendet viszont, az ismeretek rendszere és az emocionális készségeink egészeként foghat­juk fel. Bizalomvesztés esetén ez az értékrend nem kap visszaiga­zolást. Ezt követően - részben vagy egészben - továbbra is ki­tarthatunk értékrendünk mellett, vagy az egész tragikuson felbo­szerzője úgy közölt riportalanyá­tól származó értesüléseket, hogy igazságtartalmukról nem győző­dött meg. Megjegyezzük, hogy frakciónk tagja, Ignácz Ervin úgy döntött, hogy polgári peres eljárást kíván kezdeményezni hi­telrontás, rágalmazás miatt Ben­son Vilmossal szemben. 5. Bár továbbra is az új pályá­zat kiírását tartanánk célszerű­nek, természetesen a közgyűlés döntését, a szavazás végeredmé­nyét nem kérdőjelezzük meg. Ugyanakkor felhívjuk a polgár- mester úr, az alpolgármester urak, a képviselők figyelmét ar­ra, hogy a megfelelő konzekven­ciákat mindenki vonja le, és ezentúl személyi kérdésekben mindenkor kompetens szakmai bizottság és a legszélesebb nyil­vánosság bevonásával döntsünk. SZDSZ önkormányzati képviselőcsoportja Szolnok MDF-levél Megdöbbenve értesültünk ar­ról, hogy milyen visszaélések történtek a Szolnok Városi TV vezetői posztjára kiírt pályázat elbírálása és a döntés során. 1. Amennyiben a „Mahol- nap”-ban közöltek a valóságnak megfelelnek, Ignácz Ervin ön- kormányzati képviselőnek le kell mondania. Politikai és erköl­csi nullává válik ugyanis az a városatya, aki titokban átadja mások titkos pályázatait saját pártfogoltjának, hogy később anyagi haszonra tegyen szert a támogatás fejében. Az ilyenféle ügyeket korrupciónak nevezik mindenütt a világon, és eseten­ként bíróság előtt végződnek. 2. Úgy gondoljuk, hogy az rul, veszélyes személyiség- és szerepzavarokat okozva. Sajnos az úgynevezett csalódottság, mint divatos betegség egyre ter­jed, emberek százezreit téve dep­ressziósán cselekvésképtelenné. Kényelmes varázsszóként mű­ködik: csalódott vagyok, vagyis senki, semmiben ne számítson rám! Mindez eredendően ellenté­tes a valódi polgár magatartásá­val, főleg, ha a polgár szót eredeti (citoyen) jelentésében használ­juk. De hol vannak itt ma polgá­rok!? Hiszen a diktatúrákban - mint köztudott - nincsenek pol­gárok, csak alattvalók. A diktatú­ra alapfeladatát látja abban, hogy ne alakulhasson ki bátor, cselek­vőképes, önálló tudattal rendel­kező polgár. Márpedig a nyilat­kozó is jól tudja, hogy a tudat megváltozása, átalakulása igen nehéz és hosszan tartó folyamat. Nem tudni, hogy a lakosság nagy többségének mennyi időre lesz szüksége a polgáriasodáshoz, de biztosan nem néhány hónapra. Ezt a változtatási kényszert még egy forró forradalom sem tudta volna megújítani. Nekünk ma „mindössze’ ’ az a feladatunk, hogy kötéltáncosi körülmények közepette megte­remtsük a polgárnak való élet alapfeltételeit: a diktatúrából de­mokráciát, a tervutasításos rend­szerből piacgazdaságot „vará­zsolni”. E változások térben és időben folyamatokként zajlanak, amiket elvileg lehet siettetni, MSZP városi képviselői csoport­ja a maholnap cikkében közölt - egyébként nyilvánvalóan alapta­lan - tárgyi tévedéseket cáfolni fogja. 3. Az önkormányzati testület vezetői egyetemlegesen hibáz­tathatok abban, hogy nem bizto­sítottak szakmailag kielégítő színvonalú és létszámú bírálóbi­zottságot, és képtelenek voltak az elfogulatlan szakmai döntés körülményeit megteremteni. Súlyos hibának tartjuk, hogy csupán a városi rádió vezetője és a városi tv egyik munkatársa al­kották a szakmai zsűrit! Az előző személyes okok miatt negatív ér­telemben elfogultnak tekinthető pl. Szitás Péterrel szemben, az utóbbi pedig valamennyi pályá­zó esetében összeférhetetlensé­get jelent, hiszen beosztottja lesz a nyertesnek. Mi lehet a megoldás a kiala­kult lehetetlen helyzetben? Az önkormányzati testület lássa be, hogy hibázott, és írjanak ki új pályázatot. Ez senkinek (a nyer­tes Fekete Lászlónak sem) jelent bukást, mert eleve hibás, jogsze­rűtlen volt a kinevezés a pályáza­ti feltételek be nem tartása miatt. Felhívtuk a köztársasági megbí­zott figyelmét az ügyre. Kértük, hogy ha szükségesnek látja, hi­vatalból tegyen lépéseket. Magyar Demokrata Fórum Szolnok Városi Elnöksége csak nem biztos, hogy sok eset­ben érdemes. Társadalmi lény­ként (akár akarjuk, akár nem) e folyamatok részesei vagyunk, és hiszem, hogy befolyásolhatjuk alakulásukat, de ehhez - többek között - a realitások ismeretén alapuló türelem is szükségelte­tik. Ami abban is megnyilvánul­hat, egy önmagát polgárnak val­ló, korábban történelmi tanul­mányokat folytató személyiség­től (aki a közelmúltban - igen, még a pártállam segítségével - tanulmányozhatta a nyugati de­mokráciákat), hogy néhány hó­nap történéseiből ne várjon olyan eredményeket, amelyeknek a jó­zan ész szabályai szerint később kell bekövetkezniük. A polgár képes artikulálni ér­dekeit, azokért másokkal össze­fogni és fellépni. Képes továbbá aktív cselekvésre úgy, hogy tudja annak formáit, és belátja határait. Mindez természetesen nem je­lenti azt, hogy e sorok a jelen társadalmi mozgásaival, a tör­vényhozói és kormányzati tevé­kenység minőségével és irányai­val teljességgel elégedett lenne. A pártállam lebontásával máris olyan új társadalmi szerkezetet és minőségi irányokat hoztunk létre, amelyek garanciát jelent­hetnek, „... hogy itt valóban egy lakható világ születik...” A való­ság talajából származó jövőkép és e köré fonódó hit nélkül lehet, hogy lehet élni, de nem érdemes. Tóth István népművelő „Annyi balszerencse közt és oly sok viszály után” szükséges­nek tartjuk és kérjük, hogy az Országgyűlés és a kormány nyil­vánítsa ki, hogy a pártállam által foganatosított tulajdonállamosí­tásokat és az erőszakkal létreho­zott szövetkezeti tulajdonokat törvénytelennek, az emberi jo­gokkal összeegyeztethetetlennek tartja. Ezért a hatalom birtokában arra törekszik, hogy az erőszakos tulajdonkisajátításoknál lehető­leg a jogsértés előtti állapotokat állítsa vissza természetben vagy értékben. A kormány jelenlegi kárpótlá­sitörvény-javaslata ellentétes az emberi jogokkal és a társadalmi igazságossággal. A kárpótlási törvény a tulajdon sérelmére el­követett bűntettet törvényesnek szándékozik elismerni, és azokat bünteti, akit a jogsértések nem­csak anyagiakban, hanem lelki­ekben és testiekben is egyaránt nyomorítottak. Megértjük az ország nehéz gazdasági helyzetét, de erre nem az a megoldás, hogy a kifosztot- takat, kiraboltakat még tovább sanyargassuk. Amennyiben az Szolnok az átlag alatt Kollégiumokról adatokkal Az Új Néplap 1991. január 30-i számában, a „Nyílt tér” rovatban, a „Fidesz: Az épület nem állhat üre­sen!” c. írás bevezetőjében olvasható a következő mondat: „Adatokkal bi­zonyítható, hogy megyénkben a kol­légiumi férőhelyek száma még az or­szágos átlagnál is jóval alacso­nyabb.” A szerző nyilván a középfokú is­kolák kollégiumaira gondol, mivel az általános iskolai diákotthonokra és a főiskolák kollégiumaira ez az állítás eleve nem lehet igaz. Előbbiekre azért nem, mivel a 60-as évek máso­dik felében Szolnok megye volt az, ahol szinte a legtöbb ilyen otthon lé­tesült. Ezek közül ugyan már sok megszűnt azóta, de megyénkben még ma is az országos átlagot meghaladó mértékben vannak általános iskolai diákotthonok. A főiskolák esetében pedig az utóbbi fél évtized jelentős kollégiumi fejlesztéseket hozott (Jászberény, Tanítóképző Főiskola, ill. a szolnoki Student Hotel). Nem igaz azonban a középfokú iskolák esetében sem. Megyénkben ugyanis az 1989/90-es tanévben a kö­zépfokú iskolások 20,2 százaléka volt kollégista, míg országosan csak 17,2 százalékuk. Ugyanakkor Szol­nokon ez a mutató csak 13,7 százalé­kos. A megyeszékhely tehát az, amelynek kollégiumi ellátottsága jó­val elmarad az országos átlagtól! Magától értetődik ebből, hogy a cikk következtetéseivel egyébként messzemenően egyetértek. Már csak azért is, mert egyévtizedes kollégiu­mi nevelőtanári, illetve igazgatói egykori szolgálat tanított meg arra, hogy sokra értékeljem ezeket az in­tézményeket. Ezzel együtt - anyagi okok miatt - igen nehéz lesz a katonai kollégium bekapcsolása a város pol­gári jellegű bentlakásos intézményei közé. Dr. Vincze Sándor, a megyei önkormányzati hiva­tal osztályvezetője ofszág gazdasági helyzete olyan súlyos, mint amilyennek kikiált­ják, akkor általános teherviselést kell előírni vagyoni mérettől füg­gően minden tulajdonnal rendel­kező állampolgárra. Ez sokkal szélesebb körű és nagyobb anya­gi bázist hoz létre, mint az elmúlt rendszer kisemmizettjeinek kár­pótlási törvénye. Kérjük továb­bá, hogy földtulajdonunkkal és minden más ingat­lantulajdonunkkal szabadon ren­delkezhessünk. Kérjük az ingat­lan átruházásának szabadságát. Tiltakozunk az üzérkedés el­len és a jogtalan ingat­lanszerzések ellen. A föld és más ingatlanok tulajdonának rende­zése, reprivatizálása, privatizálá­sa az államnak pénzbe nem kerül, de ezzel megvalósult a magyar nép tulajdonsérelmének rehabili- tása. A föld tulajdonjogának ren­dezése nem jelenti a jól működő és fizető gazdaságok felosztását. Aki a földjét és ingatlanját nem kéri vissza, az maradjon a nagy­üzemi, szövetkezeti gazdálko­dásban, az önkormányzatok fel­ügyelete mellett. A szövetkezeti törvénnyel biztosítani kell, hogy a jelenlegi téesztag földtulajdo­nos és a jogaiba visszahelyezett tulajdonos saját maga döntsön arról, hogy egyénileg vagy a ter­melőszövetkezeti közösségben szándékozik hasznosítani föld­jét. A törvényhozók és a kormány lelkiismereti (más nincs) felelős­sége most a tulajdonviszonyok igazságos rendezése. Figyel­A magyarokra mindig jellem­ző volt, hogy előbb törvényt ül­tek, aztán cselekedtek! Az embe­ri, az európai és magyar joger­kölcs is megköveteli, hogy előbb tegyünk törvényt, aztán hajtsuk végre! A kereszténydemokraták a tu­lajdon, illetve földtulajdon tekin­tetében is ezt követik! Első a tör­vény! Törvényünk megalkotását magunk kívánjuk elvégezni, ne­vünkben ezt nem tehetik olya­nok, akiket sem nem ismerünk, sem meg nem bíztunk! Nem lesz abból magyar tör­vény, mit marxista szalagon kép­zett jogászok dobnak össze. A törvény a demokráciában a kö­zösség akaratát és elhatározását kell tartalmazza, a jog dolga csak az, hogy paragrafusba rakja. A kereszténydemokraták ál­lásfoglalása az, hogy a törvény­telenséget nem lehet újabb tör­vénytelenséggel, törvénysértés­sel megoldani! Mindennek tör­vényi úton kell végbemenni! Mindent, amit törvénytelenül elvettek, törvényesen kel vissza­adni. Az FKgP karcagi vezetősége 1991. január 21 -én jelképes föld- foglalásról megjelent újságcikk nyomán a következőket közli: Dr. Zsíros Géza képviselő úr kérésünkre jött karcagra. Oroszi Sándor, volt kisgazda- párti elnök jogtalanul nyilatko­zott, hisz már 1990. október 5-én lemondott elnöki tisztségéről, ami jegyzőkönyvben van rögzít­mükbe ajánljuk gróf Széchenyi István erkölcsi nagyságát. Ő nemzetépítő tevékenységében nem mást károsított, hanem saját jövedelmét ajánlotta fel, és kérte a főurakat, hogy kövessék példá­ját. Törvényhozóink sajnos olyan sivár és elavult eszközha­tár között hozzák törvényeiket, mint a pártállam alkotmánya. Nagy hiba, hogy ezt a parlament jelenlegi birtokosai nem ismerik fel, vagy ha felismerték, nem éreznek kellő erőt ennek a nagy emberi műnek a megváltoztatá­sához. A föld- és tulajdontörvény megalkotásánál figyelembe kell venni, hogy országunk gazdasá­gi berendezkedése nyugat felé tekint. Ez esetben pedig a ma­gántulajdon megerősödni lát­szik. Éppen ezért nem szabad el­fogadni a kárpótlási törvényt, ami különbséget tesz a kirabolt, kifosztott régi tulajdonos és a pártállam alatti, illetve rend­szerváltás után vagyonhoz jutók között. A tulajdontörvénynek olyannak kell lenni, hogy azt ne kelljen minden újraválasztott parlamentnek átfogalmazni. Az utódokkal ne tanítsuk meg azt, ha kollektivizálnak, ezt már csak a privatizálás követheti, vagy for­dítva. (De soha nem reprivatizál­nak.) Tehát biztosítani kell a va­gyonszerzést és annak európai szintű öröklését az utódok ré­szére. Független Kisgazdapárt Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Vezetősége Nem jól fest az a kalapácsos ember a Néplapban (képviselő). Nincs sarló a kezében, és nem pucér! Álljon már meg a menet egy szóra, többé ne lehessünk az öntörvénykezés országa! A tulajdon-földtulajdon kér­dés jövőnk kérdése, nem kortes­kérdés, közös ügyünk, nemzeti ügyünk, legnehezebb sorskérdé­sünk, melyet közös erővel, közös akarattal, közös összefogással, ésszerűen, értelmesen, szere­tettel, türelemmel, közösen alko­tott törvénnyel kell mindnyá­junknak megoldanunk! A Kereszténydemokrata Nép­párt már 1989 októberében meg­hirdette mezőgazdasági prog­ramját, politikáját. Közös veszte­ségünk, hogy a „magyar rádió, televízió, sajtó’ ’ jóvoltából nem ismerhetik az érintettek, pedig érdemes arra, hogy széles körben megvitassuk, magunkévá te­gyük, és valóra váltsuk a közös­ségjavára. Deák András Kereszténydemokrata Néppárt ve, három tanú aláírásával. Újra­választva nem lett, így mint kis­gazdapárti elnök nem nyilatkoz­hatott. Független Kisgazdapárt Karcagi Vezetősége A beérkezett aqyagok tar­talmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget! HU kell! A „mélységes csalódásról” Az új Néplap politikia vitafóruma Földkérdés: sorskérdés, de... Előbb a törvény, aztán a cselekvés Dr. Zsíros Gézát a karcagiak hívták A jelképes földfoglalásról ///////////^■^^^^^ * * rrrr i w y m r r , r r r , , , m ,* , *7777/f/j NYÍLT tér

Next

/
Thumbnails
Contents