Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-05 / 30. szám
1991. FEBRUAR 5. Néplap Az „üzem” nem állhat le Többfrontos küzdelem a kórházban Sok sebből vérzik a magyar egészségügy, s a legyengült beteg egyhamar aligha áll talpra. Fokozott erőfeszítések ellenére sem sikerült megállítani a lakosság egészségügyi állapotának romlását. A küzdelem pedig Jászberényben sem mindennapi. Közelmúltban tárgyalta a városi önkormányzat Jászberény alap- és fekvőbeteg-ellátását. Vita nem volt, a tájékoztató, az előterjesztés kimerítően tálalta a tényeket, a hiányokat: gyenge műszerezettség, leromlott épületek, zsúfolt osztályok..., az orvosok, a kórházi dolgozók körében ugyanakkor meg-megújuló erővel tör fel a szándék, hogy bizonyítsanak, ettől még tudnak dolgozni, és a beteg érdekében mindent megtesznek. Többszörösen meghaladta Többfrontos küzdelem folyik a kórházban, a betegek gyógyítása és az intézmény működtetése érdekében. Naponta emberek halnak meg, újszülöttek jönnek napvilágra, teszi a dolgát a sebész, a fűtő, az ápolónő, csakhogy az „üzem” meg ne álljon egy pillanatra sem. Támadás azonban olykor a legváratlanabb helyről jön, s teszi próbára az amúgy is megfeszített idegeket, megtört bizalmat. A mosodát, a konyhát már egy évtizede bezárhatta volna a Köjál olyan zsúfolt, annyira elmaradott. Kinek használna vele? Több 10 milliót nem tud a jogszabály mellé tenni. A múlt évben mégis megkezdődött a konyha-étterem építése, az ígért támogatás azonban elmaradt. Most ott áll berendezés nélkül az épület. Egy nagyszabású fejlesztési terv első lépcsőjénél megakadt a lendület. Ilyen körülmények között sokadrendűnek tűnik a szemételhelyezés gondja, amely pedig az elmúlt hónapokban különösen feszült helyzetet teremtett. A kömyzetvédelmi hatóság mérései alapján a kórházi szemétégető légszennyezése többszörösen meghaladta a megengedett határértéket. A referenciaként készült berendezés 1984-es üzembe helyezése óta az előírások megszigorodtak, a szemétégető ugyanakkor fokozatosan elhasználódott. Készült tehát a felújításra a kórház, annak ellenére, hogy közben mérés nem volt, bírságot se fizetett. A tavaszi mérés eredményét sem a büntetés kiszabására használta a hatóság, hanem igazolásul a lehető támogatások kijárásához. Végleg felmondta a szolgálatot A környezetvédelmi alaptól érkezett 1,3 millió (10 pályázatból 2-őt fogadtak el) legfeljebb a kezdéshez volt elegendő. A felújítás kezdetét azonban a szemétégető nem várta meg, a berendezés október közepén végleg felmondta a szolgálatot. Ott maradt heti 40-45 zsák speciális kórházi szemét véres törlőruhákkal, injekciós tűkkel, levágott végtagokkal... így volt ez korábban is, amíg az 1984-ben még újdonságnak számító szemétégetőt üzembe nem helyezték, mondja dr. Jakus Zoltán igazgató főorvos. Legfeljebb csak válogatták a szemetet, s a kevésbé veszélyesek mentek a szeméttelepre, a többit pedig elégették a szeneskazánban. Talán még ma is van ilyen módszer az országban. Májusban készült el egy, a mai igényeket kielégítő szemétégető a mezőtúri kórházban. (Azt a technológiát valósítják meg Jászberényben is.) Egyedül ott vállalnak bérégetést a körzetben, ezért hozzájuk fordultak segítségért.- Annyit vittek el, amennyit fogad Mezőtúr - mondja Hurubán Zoltánná gazdasági igazgató -, a keletkezett szemét felét. A többi ott gyűlik az udvar végében a mosoda, a boncterem, az új konyha közelében. A szemétégető átépítése november elején megkezdődött, és a napokban végre a próbaüzem is. Ez gyorsított tempóban nyeli el majd a többhetes hulladékot, amire a gazdasági igazgató szerint egyébként is szükség volt az induláskor. A teljes rekonstrukció 3,6 millióba kerül (egy új a duplájába), ami a kiemelten védett környezetben is megfelel már az előírásoknak. A hatásfok, vagyis a visszanyert hő, ugyanakkor jobb lesz, mint korábban. Ez némi megtakarítást Ígér a kórháznak. A beteg ne vegye észre Megoldódik tehát a gond, és ezzel fellélegezhetnek (rövid időre) a kórház illetékesei, de a hatóság is, hogy nem történt fertőzés az ebek (és macskák) harmincadjára bízott nylonzsákok miatt. Ezután az osztályokon a szemétgyűjtés is másként lesz. A műanyaggal bélelt doboz nemcsak égetéstechnológiai követelmény, hanem a mechanikai behatásoktól is véd. Nem lehet szusszanni, lazítani pillanatra sem, mert a fő gond, a gyógyítás mellett az elmaradott műszerezettség, az osztályok zsúfoltsága, a konyha befejezéstelen- sége még sokáig nyomasztja a kórház dolgozóit. Természetesen úgy, hogy a beteg ebből lehetőleg semmit ne vegyen észre.- Lukácsi Pál Tanács-ADÓ (5.) Fizetni kell, de miért? Az ingatlan értékesítésből származó jövedelmek után is muszáj adózni, ha... Az ingatlan értékesítésből származó jövedelmek bevallására most egy külön fejezetet szentelünk, mert úgy gondoljuk, hogy sokakat érintő kérdésről van szó. Nos, ha valaki 10 éven belül megszerzett ingatlanát - házát, lakását, illetve telkét, garázsát vagy üdülőjét - tavaly értékesítette, s így értelemszerűen abból bevétele származott, akkor ezt az összeget elmúlt évi jövedelmével össze kell vonni, s adót kell utána fizetni. Ám sokan vannak olyanok, akik azért adták el régi lakásukat, egyéb ingatlanaikat, hogy az értük kapott pénzből újabb lakást vásároljanak, vagy házat építsenek. A könnyebb érthetőség kedvéért legjobb, ha egy példával élünk. Mondjuk, ha valaki öt évvel ezelőtt 800.000 forintért vásárolt lakását (avaly eladta 1,200.000-ért, akkor a törvény szerint a két összeg - tehát a 800 ezer és az 1 millió 200 ezer - közötti különbség, vagyis a 400 ezer forint jelentkezik adóköteles-jövedelemként. így az adó- mentesség eléréséhez természetesen elég, ha a szóban forgó 400 ezer forintot használja fel az illető - négy éven belül - lakásépítésre vagy egy esztendőn belül lakásvásárlásra, saját maga vagy közvetlen hozzátartozói számára. Ez az összeg persze még csökkenthető az értéknövelő beruházások - így például tetőfelújítások, közművesítések, kerítésépítések, valamint az ingatlan vételével és eladásával kapcsolatos illeték és ügyvédi költségek összegével. Ebből az is egyértelműen következik, hogy ha valaki ugyanannyiért adta el a lakását, mint amennyiért vette, nos akkor nem származott jövedelme, s így természetesen adót sem kell fizetnie. Gondolom, ez utóbbi dolog majdnem elképzelhetetlen, hisz amikor nőnek a telkek árai, amikor emelkednek az építkezés költségei, amikor vágtat az infláció, a tulajdonostól egész egyszerűen nem várható el, hogy ugyanannyiért adja el lakását, amennyiért ahhoz pár évvel azelőtt hozzájutott. Hisz a példában felhozott 400 ezer forint ebben az esetben nem jövedelem, mert könnyű belátni, hogy az öt évvel ezelőtti 800 ezer forint az infláció miatt ér ma / millió 200 ezret, vagy még ennél is többet. Persze a szóban forgó jogszabály igazságtalan és vaskalapos módon köti az ebet a karóhoz, mert ezeket az érveket egyáltalán nem veszi figyelembe. Az viszont igaz, hogy az adóteher mérséklése érdekében a törvény lehetőséget ad árrá, hogy az ingatlanértékesítésből származó jövedelmek utáni adót - ha a tavaly eladott lakás legalább 2 évig az illető tulajdonában volt, akkor két részre, ha pedig 3 évig vagy ennél több esztendeig laktak benne, három részre - meg lehet osztani. (Vége)-ntKeddi jegyzet Ki húzza el a nótánkat? A napokban beállított a szerkesztőségbe a Hotel Pelikán cigányzenekara. Igaz, nem teljes létszámban, mert Sajó, a nagybőgős elkallódott valahol útközben, de Zsákai Feri, a prímás, Ali, a klarinétos, meg Pisti, a cimbalmos testületileg eljött, hogy elpanaszolja: felmondtak nekik a Pelikán éttermében. Elsősorban nem is az volt a bajuk, hogy immár munkanélkülivé váltak február elsejével, a riadalmuk inkább abból táplálkozott, miszerint ők voltak az utolsó szerződtetett cigányzenészek a megyében. És most vége, passz. Ha az ember mulatni kíván, feneketlen jókedvében magához intené a prímást, netán valamiféle könnyen jött pénzből bele is óhajt húzni a vonóba, nem teheti meg, mert vendéglátóhelyeken nincsen cigányzenekar. Mondom, nem munkajogi vitájuk volt az egykori munkahelyükkel, mert azt könnyen megértik, hogy egy ilyen ínséges időben, amikor az étterem mindenütt kong az ürességtől, fényűzés négy zenészt is fizetni. Meg aztán nem is lesznek ők teljesen munka nélkül, tervezik, hogy a lengyel Tátrában kihúzzák majd a telet muzsikálással, és tavasszal csak fordul a helyzet: jön a privatizáció, és talán alkalmazza a bandát itthon is valaki. De ezzel együtt nem érdekes? Nincs igény a cigánymuzsikára. Nem is régen szerencsém volt velük egy olasz tűmén részt venni. Emlékszem, Umbria nagyobb városainak három-négycsillagos hoteljeiben, éttermeiben milyen kirobbanó sikere volt Zsákai Feri Pacsirtájának, a cimbalmos Pisti Bach-im- provizációjának. Amikor mindezt megemlítettem egyik ismerősömnek, ő kesernyésen megjegyezte: „Ja, kérlek, Olaszországban, havi ötmillió lírás fizetéssel én is elmulatoznék.” Alighanem ez itt a lényeg. Elment a kedvünk a nótázástól. De nemcsak ez. Emlékszem gyermekkorom családi ünnepeire: amikor a hangulat a tetőfok felé közelített, valaki már szaladt is Újvárra Bertiért, és attól kezdve lett igazi a móka, amikor felsírt a száraz fa. Lett légyen az keresztelő, disznótor vagy házassági évforduló, cigány nélkül elképzelni nem lehetett. Ma egy lakótelepi lakásban, ha valaki hangosabbra állítja a rádióját, három oldalról is dübörögnek a szomszédok, hogy halkabban! Maradna hát a fiatalság táncos kedve. Erre viszont a diszkót találták ki, ahol is félhomályban, fülsiketítő zajban önfeledten tapossák egymás lábát az ifjak a mulatozás jegyében. Érdemes lenne egyszer kipróbálni, mi történne, ha úgy éjféltájban csillárok gyulladnának, és a monoton dübörgés helyett dallamos muzsikára váltana egy cigányzenekar. Alighanem aprófává törnék fiaink, lányaink a berendezést. Van még egy vékony sávja a szórakoztató muzsikának, és ez az, amelyik sátras lakodalmakon, falusi bálokon szokott igazi átütő sikert aratni. Jobbára sztereó rádiómagnókból bődül elő a lakodalmas rock. Lagzi Lajcsiék, Kadlot Karcsiék törtek be ide kazettáikkal, a módosabb helyekre személyes részvételükkel. így hát a cigányzene, a magyar nótamegmaradt kuriózumnak - a határainkon túl. Kár lenne pedig, ha szertefoszlana a jövőben Dankó Pista, Rácz Gyuri legendája, és a muzsikus cigányok elitnek számító rétege elkezdene lefelé nivellálódni a környezetében. Mert azért a Rajkózenekar, a száztagú cigányegyüttes számos fiatalnak jelentett perspektívát, életcélt, amiből aztán sikerült megvalósítani annyit, amennyit. „Mini mani market” December 18-án nyitották meg Jászárokszálláson a megye első ABG-rendszerű magán- élelmiszeráruházát. Az élelmiszerbolt, a fölötte levő épülettel együtt rekordidő alatt készült el, hiszen csak októberben alapozták, és karácsony előtt a nyolcfőnyi személyzet már vevőket fogadhatott. A másik meglepetés távozáskor érheti a vásárlót: a csinos, fehér köpenyben sürgölődő hölgyek mosolyogva visz- szaköszönnek.- Miért a közismerten nem a legjobban jövedelmező élelmiszer-kereskedelembe fektette be a pénzét? - kérdezem a tulajdonost, Csordás Lászlónét.- A férjemnek magánvállalkozásban ital- és tésztaféléket, valamint konzerveket forgalmazó nagykereskedelmi lerakata van itt Árokszálláson. Úgy gondoltuk, hogy az élelmiszerek eladása számunkra még akkor is kifizetődő, ha a kiskereskedelmi árrés egy részéről lemondunk a vevők javára. A gyorsaság és az alacsonyabb ár valóban dicséretes dolog, ám az elnevezéssel és a felirattal némi gondom van. A reformkor honfiúi buzgalmát, illetve az azt kijátszani akaró osztrák próbálkozást juttatta eszembe. „Támogasd a honi ipart!” - adták ki a jelszót, erre válaszul hirdették az osztrák rőfösök „honi poszloként” portékájukat. Árokszálláson mindez fordított előjellel ismétlődik: nemzetiszínű szalaggal, állami címerrel honi kisvállalkozást hirdető táblán zagyva angol felirat: mani=money - de valószínű, hogy ez így is „gute business”. rideg Fotó: Illyés Csaba napló Egy nagyobb verscsokor került a kezembe éppen egy hete, a Karcagon élő ifj. Nádasdi László munkái. Most persze nem a versekkel akarok foglalkozni, nem azt akarom eldönteni, hogy ezek a művek jók avagy rosszak, csupán idézni akarom őket, mint egy tragikus sors lírává oldott dokumentumait. Mint egy verses naplót, hiszen a szerzőnek, szerintem, elsősorban ez volt a szándéka, amikor sorait papírra vetette. A versek írójáról nem közölhetek semmit, hiszen erre ő nem hatalmazott fel, de a művekből talán mégis érezhető, hogy sorsa könnyűnek semmiképpen sem mondható. „Születtem negyven tavaszán / a Kunság közepére” - írja egy helyen számba véve életét. Mit ír szerelmeiről? „Bennem mind megmaradtok / Ti szép atomjaim! / Édes rímmé olvadtok...” Sokat ír a fiáról: „...Jelenem a fájdalmas valóság: / láthatatlan vagyok köztetek. / Fiamról csak emlékem lehet. // Látom... Ott a nagy hodály-lakásban / fotelből nézted este a mesét, / s elaludtál olvasás-ötössel... / Tétován kerested apád helyét... / Édes kisfiam! Haza- vársz-e még? // Rólad csak egyetlen fényképem van...” Kisfiamnak című versében írja: „Ha együtt lennénk, mondd, / mit játszanánk? / Ha veled lennék, ugye / a várva-várt / biciklinek örülnél / és a nyárnak?./ Vagy labdát kergetne / kicsi lábad? / És hurrát kiáltanál / a nagy gól után, / amit beengedtem / kicsit sután? /.../ Mert minden fáj még! / Nem siet gyógyulni / lelkem, hiszen / most elvesztettelek!” Az elmúlásról: „Míg némán bólogat / megannyi csupasz ág, /friss avart kóstolgat / a most lehullt levél, / átadva aranyát’ ’. Egy tragédiájába idő előtt beleőszült ember végső kívánsága saját sorsát illetően: „Megérteni is kell, / nem pedig csak szánni! ’’ Azt hiszem, ezért a két sorért idéztem e verses naplót, hiszen ez a gondolat túlmutat önmagán: az élet más szféráira is érvényes. Körmendi Lajos SZÁT Meliorációs Főmérnöksége 1991. február 9-én, reggel 8 órakor telephelyén árverés formájában értékesíteni kívánja a következő gépeit: Zetor Cristal vontatók, T-130, illetve T-100 erőgépek, HW 80-11 pótkocsik T-088 trágyaszórók Tátra 813 vontató és trailer Lakókocsik MBP-113 pótkocsik KBP-10 pótkocsik Nyesőládák ROME 10 CT, D-498 típusúak T-174/2 rakodógépek EO-4121 kotrógép Műhelygépkocsik, Csepel D-420, Prága V3S Cím: Szarvas, III. kk. 223. Érdeklődni lehet a SZÁT Meliorációs Főmérnökségen, a 67/12-077 vagy a 66/12-944-es telefonon. Ügyintéző: Mezei Vilmos és Vass József *46445/ 1*