Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

Néplap 1991. FEBRUÁR 23. 7 Művészetpártolókat keresnek Huszadszor Szolnokon Kelet-magyarországi film- és videoszemle Örök készenlétben Ébredezik csipkerózsika-álmából a volt szolnoki Hemopta Klub és a megyei Amatőr- és Dokumentum­film Stúdió jogutódjaként tavaly megalakult, művészeti tevékenysé­get folytató társadalmi szervezet­ként bejegyzett Hemopta Klubegye­sület. Eddig alig hallatott magáról, hiszen működési feltételeit kellett e- lőbb megteremtenie. Megfelelő klubhelyiséggel már rendelkezik, némi anyagiakkal is (az 1990. évi megyei támogatásból), technikai eszközökben azonban szűkölködik. Úgyszólván létfeltétele lenne egy vi­deokamera, amelyre még nincs elég pénze, noha adószámmal, vállalko­zói "jogosítvánnyal" rendelkező jogi személy. Első nagyobb vállalkozásaként - a Magyar Független Film- és Videó- szövetség megbízásából - ez a klub­egyesület rendezi meg a Szolnokon, március 1-3-án - a XX. Kelet-ma­gyarországi szemlét, amely a Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyei fil­mesek és videósok megméretése, az országos fesztivál elődöntője. A ne­héz anyagi körülmények ellenére is aktívak a tájegység filmesei, bizo­Szerdán délelőtt a Magyar Óvoda- pedagógiai Egyesület szolnoki köré­hez tartozó óvónők megbeszélést tartottak a helyi önkormányzat óvo­dakoncepciójának kialakításához szükséges feladatok kidolgozásáról. Az óvónők a Szolnok városi óvo­dák rendszerében szükséges változá­sokat az új oktatási törvény szelle­mében, annak elveivel egyetértve dolgozzák ki, s nyújtják be elképze­léseiket a város alpolgármesterének. A szerda délelőtti megbeszélésen elhangzott: a jelenlegi óvodai rend­szerrel szemben kívánatosnak tart­ják, hogy minden gyerek a szülök igénye szerint részesüljön óvodai ne­velésben. Ezt továbbra is az állami óvodákban látják - a szülői többség igényeinek megfelelően - megvaló­síthatónak, de egy teljesen megválto­zott, gazdaságilag intézményenként önállósult formában. Csak így lesz kiküszöbölhető a jelenlegi - már-már tarthatatlan - állapot. Az óvodákból jelenleg ugyanis alapvető dolgok hi­ányoznak: fertőtlenítőszerek, WC- papír, szalvéta, minimálisra csök­kentek a gyermekek fejlesztéséhez szükséges eszközök: rajzlap, ceruza, filctoll, ragasztó, olló, labda, játé­kok. Az országban már önálló gazdasá­gi egységként működő óvodák ta­pasztalatai azt mutatják, hogy önál­nyítja ezt, hogy húsznál több filmet neveztek a szemlére az öt megyéből. A rendezőkre nemcsak az előkészí­tés és lebonyolítás feladata hárul. A nem kis költséggel járó filmes talál­kozó veszélyezteti a kamerára gyűj­tögetett pénzüket. Felelőtlenség volt-e vállalni a ren­dezést ilyen körülmények köpött? Filmes berkekben régi gyakorlat volt, hogy a tájegységi szemle hely­színétől függetlenül a társmegyék osztoznak a költségeken - most azonban nem mindegyik megye tud­ja vállalni a hozzájárulást. Ezért ke­res a Hemopta Klubegyesület szpon­zorokat, művészetpártolókat, akik hozzájárulnának a./konkrétan a Táj­egységi Szemle költségeihez, b./ka­meravásárláshoz c./ a klubegyesület egyéb terveinek, alkotótevékenysé­gének megvalósításához. A befize­téseket, átutalásokat az Újszászi Ta­karékszövetkezet 1. sz. Szolnoki Ki- rendeltsége fogadja a 459-98362 Hemopta Klubegyesület 33/90. sz. számla javára. Az adományokat közérdekűkötelezettségvállalásként az egyesület köszönettel visszaiga­zolja magán- és jogi személyeknek egyaránt. lóan gazdálkodva, rövid idő alatt is lényeges javulás vehető észre az óvodai ellátásban. A megbeszélésen, mint alternatíva felmerült magánszervezésű, de álla­mi óvodák létrehozásának gondolata is. Vannak ugyanis szülők, akik ma­gasabb szintű alapellátást is meg tud­nának fizetni, ugyanakkor ezen óvo­dáknak szülőkre eső költségei ala­csonyabbak lehetnének,-mint a klasszikus magánóvodákban. Figyelemre méltó az egyik óvónő felszólalása, miszerint az óvónők feladata, hogy síkraszálljanak az ál­lami óvodák színvonalának, alapel­látásának növeléséért, hogy azok a gyerekek is jó színvonalú óvodai ok- tatásban-nevelésben részesüljenek, akiknek szülei nem tudják megfizet­ni a magánóvódák magasabb költsé­geit. Végleges döntést a város óvodái­nak jövőjét illetően az önkormány­zat, az óvónők közreműködésével csak a későbbiekben hoz majd. Ör­vendetes azonban, hogy a változás szelleme már érezhető az óvodape­dagógusok köreiben.síkra a jövő óvodájáért. Már csak az a kérdés, hazánk demográfiai mutatóinak folytonos csökkenését látva - lesz­nek-e még gyerekek? K.Sz. A cibakházi műemlék jellegű katolikus templom a környék egyik leghangulatosabb templo­ma. Belső tere nem olyan magas, mint általában a templomoké, s ez­által barátságosabb, emberibb mértékű.- Már az első pillanatban nagyon megragadott engem is a látvány, amikor tizenkét évvel ezelőtt be­léptem új állomáshelyem templo­mába - jegy zi meg Szarvas András plébános, kerületi esperes. Majd sorra elmondja, hogyan rendezte át, s restauráltatta a képe­ket, szobrokat, hogy jól láthatóak legyenek. Megváltozott a temp­lom környéke is, fák, bokrok, dísz­cserjék veszik körül az épületet. Szomszédságában a plébániákért pedig egészen tavasztól őszig csu­pa virág. Az esperes úr szenvedé­lyes kertész, száznál többféle tuli­pánja, s legalább ennyiféle kardvi­rágja van.- Én nem vagyok a „csavargás” híve - mondja. - Nyáron is itthon vagyok, jól érzem magam Cibak­házán, itt van velem az édesanyám és az unokahúgom. A szabad­ságomat sem igen szoktam kiven­ni, hogy elérhető legyek, ha szük­ség van rám. A virágokon kívül a másik hobbim a képek gyűjtése. Mindenféle képeslapokból tájké­peket, csendéleteket, stb. gyűjtök.- Megkérdezhetem, miért vá­lasztotta a papi hivatást?- Nagyon nehéz ezt megfogal­mazni. Egy Nógrád megyei falu­ban születtem ötven évvel ezelőtt. Gyermekkoromban az iskolában tanultuk a hittant. Egy rövid ideg egy segédlelkésztől, s ő vetette fel nekem, hogy lenne-e kedvem a pa­pi hivatáshoz. Segítene, támogat­na. Esztergomban a ferences gim­náziumban tanultam tovább, s ez meghatározó volt az életemben. Nagyon sokat köszönhetek az esz­tergomi iskolának. Onnan Egerbe vitt az utam. Tápiósülyön voltam első misés, majd Budapestre he­lyeztek, onnan Szentesre, utána Abonyba, végül Cibakházára.- Milyennek ismerte meg a ci- bakháziakat, s a községet?- Szorgalmas, iparkodó embe­rek. Ismerem a falu történelmi múltját, amely kötelez bennünket. Cibakháza története a messze múltba nyúlik vissza. 1723 előtt pusztult el a már akkor is „ősi temploma”. Jelenlegi templo­munk is több, mint 230 éves, a község legrégibb épülete. Tanúja őseink buzgóságának és hitének. Tanúja Istenbe vetett bizalmának, amelyre a történelem viharaiban mindig is szüksége volt. Jelentős szerepe volt Cibakhá­zának az 1848-49-es szabad­ságharc idején is. Erről dicsérete­sen emlékezett meg az általános iskola is évekkel ezelőtt, felvéve Damjanich tábornok nevét. Van ennek a községnek múltja, és meg­ítélésem szerint jövője is. Igaz az is, hogy az elmúlt évti­zedek itt is sok értéket elsilányítot- tak. Igaz, hogy még ma is sok a zűrzavar és bizonytalanság az em­berek lelkében. Igaz az is, hogy sokan a kivárás álláspontjára he­lyezkedtek. Igaz az is, hogy sokan még mindig csak az anyagiakban látnak értéket. Igaz az is, hogy so­kan még nem látják az előre vezető utat. Éppen itt van a szerepe és feladata azoknak, akik akár hivatá­suk, akár a beléjük vetett népbiza­lom folytán ma vezetők. Nekik kell ma irányt mutatni, összefogva egymással és az elgondolásukkal egyetértőkkel. Örülök, hogy en­nek a kibontakozásnak a jelei már itt Cibakházán is kezdenek mutat­kozni. Napokon belül megjelenik a helyi újság, azután havonta, ame­lyet remélem, örömmel fogad majd a község lakossága. Ennek célja a helyi tájékoztatás, gondol­kodásformálás, a szülők segítése, a lakosság összefogása, a község érdekeinek szolgálata. Ebben egy oldal úgynevezett „Egyházi ol­dal”. Örülök neki, mert így van lehetőségem szólni azokhoz is, akikkel a templomban nem talál­kozhatok. Van rá lehetőségem, hogy rámutassak a lelki értékekre, amelyek kibontakoztathatták, ha odafigyelünk rájuk. A mai helyzetben sokfélekép­pen lehet viselkedni, de megítélé­sem szerint csak az tesz helyesen, aki a kivezető utat keresi a jelenle­gi bajokból. Egy kunyhót bárki fel tud építeni, de egy komoly épület biztonságos felépítéséhez minősé­gi szakemberek kellenek. Mi már nem kunyhót akarunk építeni, és ez jogos igény. Ehhez viszont „mi­nőségibb embereknek” kell len­nünk, ehhez ezt az embertípust kell kinevelni önmagunkban. Azt az embert, akinek nem mindegy min­den. Aki ad magára, aki becsüli az emberi értékeket is. Akinek van felelősségérzete és önbecsülése. Aki nem úgy áll a munkához, hogy más még jobban hozzáférjen. Meg kell teremteni a munka és a mun­kahely megbecsülését. Ezt röviden így fogalmazom meg, hogy becsü­letes és eredményes munkához ki kell nevelni a becsületes embere­ket. Ebben átháríthatatlan felelős­sége van a családnak, az iskolának és a lelkipásztornak. Ez csak ezzel az összefogással lehet eredmé­nyes. Gazdasági felemelkedés csak emberi felemelkedéssel le­hetséges.- Milyen a hitélet a településen?- Meg kell mondanom, hogy nem vagyok megelégedve azzal, ahogy az emberek élik a „katoli­kus, vallásos” életüket. Megér­tem, hogy annyi zaklatás után na­gyon sokan elszoktak a templom­tól, vallásuk gyakorlásától. Vi­szont azt is látom, hogy az embe­rek és a családok életéből mennyi­re hiányzik az a lelki tartás, lelki erő, amely az élethez kell. Sajná­lom az embereket, sajnálom a csa­ládokat. Éppen ezért mindent megpróbálok megtenni azért, hogy ez ,*e egy legyen, hanem ke­rüljenek közelebb a lelki erő forrá­sához, az Istenhez, a templomhoz. Megpróbálok mindent megtenni azért, még a rosszallást is vállalva, hogy ne legyenek csak papíron ka­tolikusok, csak megkeresztelt em­berek, hanem éljék a hitüket a ma­guk érdekében.- S a hitoktatás?- Ugyanígy nem vagyok meg­elégedve a hitoktatással sem, mert a hitet nemcsak ismerni, hanem élni, gyakorolni kell. Nagyon sok gyerek rendszertelenül vesz részt a hitoktatáson. A gyerekek nagy ré­sze nem jön vasárnap a szentmisé­re. Nagy gond az, hogy amit a gye­rek a hitoktatáson tanul, nem látja igazolva a családban, az otthon életében. T.G. Óvónők a gyermekekért Szarvas András plébános, kerületi esperes:,Jöjjenek a temp­lomba, mert... erősebbek lesznek a hétköznapok küzdelmeiben.” A lábas őse, a lábas, amelynek még tényleg lába volt A kondásélet fő kellékei Marhakolomptól a kiscsikó csengettyűjéig (fölötte mind a mai napig használt tejesköcsö­gök, evőtányérok) A népművészet szeretete... Házi múzeum Tiszaderzsen „Olyan a lábad, mint egy pipaszár” - s amelyről a népi mondás ered: a kétfajta pipa (a faion és az asztalon) Péntek Lajos tiszaderzsi fa­faragó népművész jó érzék­kel foglalkozik a népi iroda­lom remekeinek gyűjtése mellett a régi paraszti világ tárgyi emlékeinek őrzésével is. Tiszadérzs nem olyan nagy község, hogy amúgy is szegé­nyes kincstára mellett még néprajzi múzeumot is fenn tudna tartani. Még turistacsa- logatónak sem. Péntek Lajos lakóháza vi­szont jó ízléssel, hozzáértés­sel berendezett, igazi népraj­zi múzeum. Külön értéke egy ilyen „múzeumnak”, hogy életközeiben láthatók a népi használati tárgyak, gyönyörű fafaragások, háziszőttesek. Gazdájuk nemcsak a tár­gyak elrendezéséhez ért, ha­nem sok sok népi szólás­mondást, tárgyakhoz kapcso­lódó történetet is ismer. A ház faragott bútorait ma­ga készítette, a többit gyűjtöt­te a megye különböző telepü­lésein. Képeink a házi múzeum egy-egy értékes részletét mu­tatják. Kátai Szilvia Fotó: Korányi Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents