Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
Néplap 1991. FEBRUÁR 23. Szombati jegyzet Kérdezzen velünk! Nyílt titok Kitaláltam, miként gazdagodhatnék meg, ha... tervem megvalósításához minden eszköz a rendelkezésemre áll. Tartok másokat is olyan találékonynak, hogy ók is eljutottak már eddig. Továbblépek tehát. Mindössze egy testes könyvet kellene piacra dobnom. Szűkül a kör, máris csak néhány ezren maradtunk a hazai ringben. Mindenféle tollforgató: költők, regényírók, novellisták, krimigyárosok és még sokan mások. Szerényen, névtelenül az utóbbiak között húznám meg magam. Ötletem nagy horderejéhez képest személyem igazából nem is lényeges. Én csak rendezném az iszonyatos anyagmennyiséget. Olyan könyvet adnék ki, amilyen eddig még nem született. Ebben ábécésorrendben megemlítenék mindenkit, aki e határok között él. Azt foglalnám tárgyilagos szavakba, hogy ki és mit tett. Úgy, ahogy az igazából lejátszódott. Csak megtörtént eseményeket rögzítenék. Mindenki annyi helyet kapna, amennyit megérdemel. Két legyet ütnék egy csapásra. Kihúznám a szőnyeget a rágalmazók alól, én pedig gondtalanul élhetném világomat. Ne hagyjuk figyelmen kívül ama „kiadványokat’ ’ sem, melyekben másokat ítélnek meg. A sorok mindenütt szaporodnak, a lapok kalendáriumokká fűződnek össze. Új nemzedékek megszívlelendő tanulságokat szűrnek le belőlük. Megtanulnak például viselkedni. Kénytelenek többek között alkalmazkodni olyan normákhoz, melyek össznemzeti szempontból talán érthetőek, de a nemzetet alkotó állampolgárok számára aligha. Ellenkeznek vagyoni érdekeikkel, századokat átvészelt érzelmeikkel, szokásaikkal. Példának okáért: aki résen van és kijátssza a szabályokat, szemfüles. Aki nem, az a nyuszifül. Nem is igen titkolják a cseleket, mondjuk olyanokat, melyekkel a vámon nyernek; vagy azt, hogy milyen trükkel sikerült „megfűzniük” a hivatal illetékesét. Halljuk, hogy ennek és annak a tulajdonosnak minden árun akkora százalék haszna van, mint egy Kínából szállító középkori selyemkereskedőnek; néhány társára annyi adózható bevételt lehet rábizonyítani, mint amennyit egy átlagos alkalmazott kap a borítékjában. Utóbbit persze automatikusan sarcolja a számítógépesített rendszer. Csak elkottyantják egyszer az óvatosok is, hogy kerültek új helyükre, miért maradhatott a másik; ki és mi módon támogatta hasznot hajtó ügyletét. Beszélnek ezt is, azt is, kombinálnak a jogszabályokat ismerők. Talán nincsenek is itt olyan nagy titkok. Akkor meg az a furcsa, hogy egyáltalán felkapjuk még a fejünket, ha valahol „kiborul a bili”. Az idősek nagy V __________________________ k önyveiben sok fejezet szól arról: így (is) lehet és kell itt élni, és hozzájutni az anyagi javakhoz. A helyzetet közismerten tovább rontja, ha pénzből vagy áruból a kívánatosnál kevesebbel rendelkezünk. Ilyenkor nagy, szeszélyes - gyakran kényszerű - kerülőkkel teljesülnek céljaink. A csudába is: a leghétköznapibb vásárlást sem lehet idegeskedés nélkül megejteni, nem beszélve nagyobb értékű áruk beszerzéséről. Valószínű,'hogy ismerős: érdeklődjünk a jövő héten. Aztán utána, és még egy kis türelem. Végre a kocsi megjavul. Nekem csak az a méret jó, de úgy látom, nincs. Aranyoskám, megteszi ugye... Aranyoskám megteszi. Jön a mester, de még hiányzik némi építőanyag - kezet rá. Jöjjön máskor is. Ismerős, bratyó, vejkó, haver: épül a Nagy Ház. A rossz szekér jobban megy, ha többen tolják; a kölcsön visszajár. Bővül a lánc, tágul a kör, kéz a kézben: tintásak, fertőtlenítőszagúak, olajosak, puhák vagy éppen malterosak. Az indítóok, a gond, a társadalmi „hasznosság” különböző szintjein változik. Alul már a puszta megélhetés a tét, feljebb árny altabbak a célok. Minden a társadalom által elfogadott keretek között történik. Mint szokták mondani: sokan belepisilnek a medencébe, de hogy néz ki, ha a rajtkőről teszik ezt. Szerencsére vannak, akik se fent, se a zavarosban lent nem rondítanák bele. Elindulnak a hírek, mendemondákká lesznek, majd pletykaszintre szállnak alá. Fut a riporter, mondják eljárás indul. Susmognak az emberek. Ártatlanok is gyanúba kerülhetnek. Magára vessen, aki extra méretet kapott. Az uniformizált beolvad a többi közé. A létra magasabb fokán álló is követi a hasonlót. Az érzéseik és vágyaik saját világukban egymáshoz csiszolják őket. Aki a rajból kiválik, az gyanús. A kiugrót vissza lehet húzni, ki lehet billenteni egyensúlyából, vagy már korábban kell elbizonyta- lanítani, hogy aztán tényleg elvétse a lépést. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, derüljön fény a teljes igazságra, úgyis annyit beszélnek erről. Ná itt jönnék én. Használnak különböző eszközöket az események rögzítésére, de ezek nem tökéletesek. Pontatlanok, homályosak, mert emberek kezelik őket. Csak tökélyre vitt személytelen technikát használnék, mely mindegyikőnket figyelne. Kevésbé szervezett próbálgatások voltak már, de ott nem követtek mindenkit. A pontatlanságot velük szemben én kizárom. Ha a nyomdából egyáltalán ki tudnám hozni a dokumentumot, akkor minden utcasarkon árusíttatnám. Megszámítanám az árát, mégis sok vevőm lenne. Ugyan megjelenhetne-e? Az élő műsor mindenesetre folyamatosan adásban van. Téli álmát alussza a peresi bemutatóház Ódon szivattyú és vadlibák A V A kisunoka szívesen kijár nagyapjához, s olyankor nem mulasztja el soha meglátogatni a kiállítást (Fotó: Mészáros) Ha nem is a világ végén, de azon pár lépéssel túl is, messze-messze Mezőtúr határában keskeny út kanyarog, melynek legvégén elhagyatott téglaépület álldogál. Ilyenkor legalábbis még nagy a csend arrafelé, ásítoznak a falak, hiszen kinek is lenne kedve künn kószálni a mezőkön. A Gyomaendröd és Mezőtúr közti forgalmas útról hatalmas tábla irányítja ide a vándort, jelezve, odabenn a tájban akad egy kis megnéznivaló. A peresi bemutatóház! 1983 óta létezik ilyen formájában az 1970-ben megszűnt, átalakított, régi szivattyúház falai között, amely hajdan megszelídítette a környék áradó vadvizeit, visszaterelve azt a Berettyó medrébe. Az épület előtti úton a motor zajára kutyák szaladnak elénk. De nem kell tőlük tartanunk, gazdájuk visszaparancsolja őket. Molnár Istvánnak hívják, ő vigyáz itt a terület nyugalmára, aki a tájház mögötti tanyában, afféle gátőriiázban éldegél kisunokájával, Zsoltival. Egy flist alatt tárlatvezető is, s ebbéli minőségében az érdeklődők előtt, akik nagy ritkán erre vetődnek, feltárja a Körös-birodalom (pontosabban a Körösvidéki Természetvédelmi Terület) élővilágát reprezentáló bemutatóterem ajtaját. így gátőr, teremőr és kulcsőr egy személyben. A szomszédos helyiségben az ódon,'örök nyugovójára tért szivattyú is megtekinthető. Bár ilyentájt ajtónyilogatással keveset kell vesződnie, mondom nem túl nagy a forgalom. Utoljára - említi kalauzunk - úgy egy hete tévedt erre egy kóbor lélek. Bezzeg nyáron! Hátul, az udvarban négyszobás kis panzió vár az utasokra, egyetlen éjszakára mindössze 167 forintért. S a környék kínál annyi látnivalót, hogy érdemes egy-két napra meghúzódni benne. Egyébként a bemutatóház a mára már kettéhasadt minisztérium, a volt KVM édesgyermekeként fogant. Annakidején nem sajnáltak 3,5 milliót költeni átalakítására, ám mostanában a fenntartásához szükséges kevéske pénzmag előteremtése is gond. Bár jelenleg még a Vízügy az ura, az üzemeltetéséhez szükséges költségek egy részét - lévén a Körösvölgy két szomszédos megyét csatol egymáshoz - a Békés és Jász- Nagykun-Szolnok megyei önkormányzat teremti elő. De igazán senkinek sem kell. A szépen berendezett, fehérre meszelt helyiségekben a preparált szárnyasok és négylábúak így egyelőre közönyösen fürkészik üvegszemükkel a bizonytalan jövőt. Nem kétséges, ők is azt szeretnék, pénz híján ne kelljen majd rájuk zárni a zöld nagyajtót. Hiszen életüket azért áldozták, hogy megmutogassák magukat a látogatóknak. técsi ...aki válaszol: Pető Iván országgyűlési képviselő, az SZDSZ parlamenti frakcióvezetője Nincsenek illúzióink Amikor a minap egyik barátommal találkoztam, s föltettem neki a szokványos kérdést: hogy van? - magam is meglepődtem, csak úgy áradt belőle a keserűség.- Nagy adag szorongást érzek - mondta. - Úgy veszem észre, hogy besűrűsödött a légkör körülöttünk, az emberek arcán félelmet és el- gyötörtséget látok. Egyre bizonytalanabb a jövő, és ez szorongást okoz bennem is. Félek a bizonytalanságtól meg a szeretethiánytól. jobban, mint a logikátlanságtól. Idegesít, hogy a legkülönfélébb helyekről a nyitást propagálják, miközben nem történik más, csak kényszeredett kapkodás, vagy még az sem. Nem látok igazi koncepciót. Nos, lehet, hogy kissé erőltetett a párhuzam, ám mégis gyanítom, hogy az országban kialakult feszült és elkeseredett légkör is közrejátszott abban, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége épp egy hete élesen kimondta: ha úgy hozza a helyzet, akkor vállalják a kormányzást. Többek között e bejelentés valódi okairól is kérdeztük Pető Iván országgyűlési képviselőt, a Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti frakcióvezetőjét.- Elsősorban az késztetett bennünket erre a bejelentésre - kezdte -, mivel az országban kialakult helyzetet értékelve egy idő óta úgy látjuk, hogy az a feltételezés, amit mi a választások után kialakítottunk, és azóta is tartottunk, egyre kevésbé állja meg a helyét. Ugyanis azt gondoltuk, hogy itt a demokratikus választások eredményeként hatalomra került kormány eleget tesz azoknak az igényeknek, amelyek miatt tulajdonképpen az emberek rájuk szavaztak. De már jó ideje az a benyomásunk, hogy nem így történik. Ezt egyébként nemcsak az önkormányzati választások eredményei jelezték - amit mi úgy értékeltünk, hogy páratlanul rövid idő alatt elolvadt a kormánytöbbség mellett álló szavazó- tábor -, hanem azóta is az országot járva azt tapasztaljuk, hogy az emberek rendkívül elkeseredettek, nagyon elégedetlenek. Korábbi magatartásunknak megfelelően mi eddig úgy viselkedtünk, hogy élesen bíráltuk ugyan a kormányt, de olyan nyilatkozatot sohasem tettünk, hogy például előre hozott választásokat akarunk, és hajlandóak lennénk valamiféle kormányváltásban részt venni.- Most viszont pontosan étről van szó.- Igen, annyiban változott a véleményünk, hogy úgy látjuk, ez a kormány nem tud eleget tenni a rá háruló kötelességeknek, amelyeket pedig elvállalt. Éppen ezért nagy választói nyomás nehezedett ránk azért, hogy mondjuk ki: föl kell készülnünk a kormányzásra. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra hatalomra akarunk kerülni, azt viszont igenis mutatja: arra kell számítanunk, hogy nem 1994-ben lesznek parlamenti választások Magyarországon, hanem jóval előbb...- Az SZDSZ bejelentése kapcsán máris sokan azt kérdezik, hogy mit akarnak önök, hisz nincs is programjuk, nincsenek hiteles személyiségeik, és hát Tölgyessy Péter kijelentései is azt sugallják, hogy mintha nem lenne egység a párton belül.- Ezeket az ellenvetéseket természetesen magam is ismerem. Kezdjük az elején, vagyis, hogy van-e programunk vagy nincs. Az SZDSZ-nek arról természetesen van elképzelése, hogy a mai helyzetben mit kell csinálni. Programja tehát van a pártnak, de ez nem kormányprogram. Azt mondtuk már korábban is, hogy egy válságkezelő program kimunkálása folyamatban van, amit majd megvitatunk és elfogadunk. így, ha úgy adódik, hamarosan lesz az SZDSZ-nek olyan programja, ami a kormányzáshoz szükséges. A kérdés másik része arra vonatkozott, hogy a pártban vannak-e hiteles személyiségek. Nézze, ez ízlés dolga. Én azt gondolom, hogy annyian mindenképpen vannak, mint a mostani kormányban. Nem nagyon hiszem, hogy a jelenlegi kormányból Antall Józsefen kívül olyan sok embert ismertek volna a választók. Mondhatnám úgy is, hogy a kormányra kerülésnek nem az az elsődleges feltétele, hogy hány közismert ember dolgozik a pártban. Ami pedig Tölgyessy Péter megnyilatkozásait illeti, úgy vélem, hogy a személyi rivalizálást és a politikai véleménykülönbséget nem volna szabad összekeverni. S ha valaki hajlik arra, hogy ezt megtegye, nem biztos, hogy igaza van. Természetesen Tölgyessy Péter mint képviselő - mivel nem tagja ma már sem a párt, sem pedig a frakció vezetésének -, a saját véleményét mondja, s az nem esik szó szerint egybe a párt egészének véleményével. De alapjában abban a kérdésben, hogy a jelenlegi kormány nem jól végzi a dolgát - egyetértünk.- Képviselő úr! A hozzánk érkezett levelekben többen kifogásolják azt, hogy az SZDSZ csupán egyfajta statisztaszerepet vállal a parlamentben. Mi erről a véleménye?- Akik ilyeneket állítanak, azok nem ismerik a parlamenti rendszert. Az természetes, hogy vannak, akik rosszul viselik ezt az állapotot, és vannak, akik az elmúlt évtizedekben hozzászoktak ahhoz, hogy az ellenzékiség azzal jár, hogy az embernek elképzelései vannak, ám azokat nem tudja megvalósítani. Szóval, aki azt feltételezte, hogy egy ellenzéki párt javaslatainak a többsége átmegy a parlamenten, az nem mérte föl reálisan, hogy az ellenzéknek milyen a helyzete és mik a lehetőségei.- Milyen tanácsot tud adni a megélhetéshez a nagy áremelések után és előtt? - kérdezi Szabó Sándor, szolnoki olvasónk.- Én sohasem mondtam, hogy ilyen kérdésekre egyértelműen válaszolni tudnék. Előttem sem titok, hogy ebben az országban az elmúlt negyven év gazdálkodásnak nevezett tékozlásai nyomán olyan helyzet alakult ki, ami miatt ma a családok java része napi megélhetési gondokkal küszködik. Mi éppen azért tartjuk felelősnek a kormányt, hogy az eltelt kilenc hónap alatt az ilyen problémák enyhítésére nem dolgozott ki egy komplex szociális tervet. így azt hiszem, hogy nem túl szerencsés mindezt azoktól számon kérni, akik nem játszottak szerepet ennek a helyzetnek az előidézésében. Mi ezen jelenleg nem tudunk változtatni. Ügyesebb kormányzással persze enyhíteni lehetne a gondokon, de igazából nincsenek illúzióink: ha mi lennénk hatalmon, akkor is sajnos még évtizedekig együtt kellene élnünk ezekkel a problémákkal.- Tamás József szolnoki olvasónk azt kérdezi öntől, hogy pártja miért tiltakozik a népellenes bűncselekmények elkövetőinek és a besúgók neveinek nyilvánosságra hozatala ellen?- Nézze, pontosan mi terjesztettük elő, hogy azt a bizonyos III/3- as osztály, vagyis a volt politikai rendőrség ügyét hogyan intézze el a parlament. Elsősorban azért tiltakoztunk a nevek nyilvánosságra hozatala ellen, mert addig még nincs erről jogszabály, senki sem tudja biztosan, hogy mi alapján tegyük meg ezt. Tehát jelenleg egyszerűen rágalmazás lenne, ha mindezt fölvállalnánk, úgy, hogy közben még csak a védekezés lehetőségét sem adnánk meg az illetők számára. Hisz ha valaki ilyen titkos listán szerepel, nem bizonyítható, hogyan került oda. Az persze tény, hogy valamilyen adatokat adott, de feltételezzük azt, hogy kiszolgáltatott helyzetben lehetett. Például megverték vagy megfenyegették a családját, és így tovább... S ha mindenkinek a nevét válogatás nélkül nyilvánosságra hoznánk, akkor ráadásul nemcsak azokat büntetnék, akik így, úgy vagy amúgy belekeveredtek különböző dolgokba, hanem a családtagjaikat is. S ez nem lehet a szándékunk. Mi úgy gondoljuk, hogy ezeket az embereket a közéletből eltávolítjuk, különböző tisztségeket ne viselhessenek, és megválasztani se lehessen őket. Ám, ha valaki ezek után sem vonja le a konzekvenciát, és valamilyen fontos posztra tör, nos akkor menthetetlenül nyilvánosságra hozzuk az illető nevét.- Képviselő úr, lehet, hogy a beszélgetésünk elején illett volna megkérdeznem: hogy van? Hallottuk ugyanis, hogy nemrégiben kórházban volt.- Valóban, egy kisebb műtéten estem át. Egy nyálkamirigyhez kapcsolódó, jóindulatú daganatot távolítottak el a szájüregem közeléből. Nem volt komoly dolog, úgyhogy jól vagyok. Köszönöm az aggódást.- Mi is köszönjük a beszélgetést! Nagy Tibor Ezen a héten az Ideál Kers- kedelmi Vállalat ajándékát, egy faragott kínálótálat és gyertyatartót sorsoltunk ki. A szerencse Palócz 1stvánnénak (Jászberény, Terv u. 25.) kedvezett. Továbbra is várjuk Olvasóink leveleit. Az eddig beérkezett kérdéseken folyamatosan dolgozunk.
