Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

Néplap 1991. FEBRUÁR 23. Szombati jegyzet Kérdezzen velünk! Nyílt titok Kitaláltam, miként gazdagodhatnék meg, ha... tervem megvalósítá­sához minden eszköz a rendelkezésemre áll. Tar­tok másokat is olyan talá­lékonynak, hogy ók is el­jutottak már eddig. To­vábblépek tehát. Mind­össze egy testes könyvet kellene piacra dobnom. Szűkül a kör, máris csak néhány ezren maradtunk a hazai ringben. Mindenféle tollforgató: költők, re­gényírók, novellisták, krimigyárosok és még sokan mások. Szerényen, névtelenül az utóbbiak között húznám meg magam. Ötletem nagy horderejéhez képest személyem igazából nem is lényeges. Én csak rendezném az iszonyatos anyagmennyiséget. Olyan könyvet adnék ki, amilyen eddig még nem született. Ebben ábécésorrendben megemlítenék mindenkit, aki e határok között él. Azt foglalnám tárgyilagos szavakba, hogy ki és mit tett. Úgy, ahogy az igazából lejátszódott. Csak megtörtént eseményeket rögzíte­nék. Mindenki annyi helyet kapna, amennyit megér­demel. Két legyet ütnék egy csapásra. Kihúznám a szőnyeget a rágalmazók alól, én pedig gondtalanul élhetném világomat. Ne hagyjuk figyelmen kívül ama „kiadványokat’ ’ sem, melyekben másokat ítélnek meg. A sorok min­denütt szaporodnak, a lapok kalendáriumokká fű­ződnek össze. Új nemzedékek megszívlelendő ta­nulságokat szűrnek le belőlük. Megtanulnak például viselkedni. Kénytelenek többek között alkalmaz­kodni olyan normákhoz, melyek össznemzeti szem­pontból talán érthetőek, de a nemzetet alkotó állam­polgárok számára aligha. Ellenkeznek vagyoni érde­keikkel, századokat átvészelt érzelmeikkel, szokása­ikkal. Példának okáért: aki résen van és kijátssza a szabályokat, szemfüles. Aki nem, az a nyuszifül. Nem is igen titkolják a cseleket, mondjuk olyanokat, melyekkel a vámon nyernek; vagy azt, hogy milyen trükkel sikerült „megfűzniük” a hivatal illetékesét. Halljuk, hogy ennek és annak a tulajdonosnak min­den árun akkora százalék haszna van, mint egy Kí­nából szállító középkori selyemkereskedőnek; né­hány társára annyi adózható bevételt lehet rábizonyí­tani, mint amennyit egy átlagos alkalmazott kap a borítékjában. Utóbbit persze automatikusan sarcolja a számítógépesített rendszer. Csak elkottyantják egyszer az óvatosok is, hogy kerültek új helyükre, miért maradhatott a másik; ki és mi módon támogatta hasznot hajtó ügyletét. Be­szélnek ezt is, azt is, kombinálnak a jogszabályokat ismerők. Talán nincsenek is itt olyan nagy titkok. Akkor meg az a furcsa, hogy egyáltalán felkapjuk még a fejünket, ha valahol „kiborul a bili”. Az idősek nagy V __________________________ k önyveiben sok fejezet szól arról: így (is) lehet és kell itt élni, és hozzájutni az anyagi javakhoz. A helyzetet közismerten tovább rontja, ha pénzből vagy áruból a kívánatosnál kevesebbel rendelke­zünk. Ilyenkor nagy, szeszélyes - gyakran kényszerű - kerülőkkel teljesülnek céljaink. A csudába is: a leghétköznapibb vásárlást sem lehet idegeskedés nélkül megejteni, nem beszélve nagyobb értékű áruk beszerzéséről. Valószínű,'hogy ismerős: érdeklődjünk a jövő héten. Aztán utána, és még egy kis türelem. Végre a kocsi megjavul. Nekem csak az a méret jó, de úgy látom, nincs. Aranyoskám, megteszi ugye... Ara­nyoskám megteszi. Jön a mester, de még hiányzik némi építőanyag - kezet rá. Jöjjön máskor is. Isme­rős, bratyó, vejkó, haver: épül a Nagy Ház. A rossz szekér jobban megy, ha többen tolják; a kölcsön visszajár. Bővül a lánc, tágul a kör, kéz a kézben: tintásak, fertőtlenítőszagúak, olajosak, puhák vagy éppen malterosak. Az indítóok, a gond, a társadalmi „hasz­nosság” különböző szintjein változik. Alul már a puszta megélhetés a tét, feljebb árny altabbak a célok. Minden a társadalom által elfogadott keretek között történik. Mint szokták mondani: sokan belepisilnek a medencébe, de hogy néz ki, ha a rajtkőről teszik ezt. Szerencsére vannak, akik se fent, se a zavaros­ban lent nem rondítanák bele. Elindulnak a hírek, mendemondákká lesznek, majd pletykaszintre szállnak alá. Fut a riporter, mondják eljárás indul. Susmognak az emberek. Ár­tatlanok is gyanúba kerülhetnek. Magára vessen, aki extra méretet kapott. Az uniformizált beolvad a többi közé. A létra magasabb fokán álló is követi a hason­lót. Az érzéseik és vágyaik saját világukban egymás­hoz csiszolják őket. Aki a rajból kiválik, az gyanús. A kiugrót vissza lehet húzni, ki lehet billenteni egyensúlyából, vagy már korábban kell elbizonyta- lanítani, hogy aztán tényleg elvétse a lépést. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, derüljön fény a teljes igazság­ra, úgyis annyit beszélnek erről. Ná itt jönnék én. Használnak különböző eszközöket az események rögzítésére, de ezek nem tökéletesek. Pontatlanok, homályosak, mert emberek kezelik őket. Csak tö­kélyre vitt személytelen technikát használnék, mely mindegyikőnket figyelne. Kevésbé szervezett pró­bálgatások voltak már, de ott nem követtek minden­kit. A pontatlanságot velük szemben én kizárom. Ha a nyomdából egyáltalán ki tudnám hozni a doku­mentumot, akkor minden utcasarkon árusíttatnám. Megszámítanám az árát, mégis sok vevőm lenne. Ugyan megjelenhetne-e? Az élő műsor mindeneset­re folyamatosan adásban van. Téli álmát alussza a peresi bemutatóház Ódon szivattyú és vadlibák A V A kisunoka szívesen kijár nagyapjához, s olyankor nem mu­lasztja el soha meglátogatni a kiállítást (Fotó: Mészáros) Ha nem is a világ végén, de azon pár lépéssel túl is, messze-messze Mezőtúr határában keskeny út ka­nyarog, melynek legvégén elha­gyatott téglaépület álldogál. Ilyen­kor legalábbis még nagy a csend arrafelé, ásítoznak a falak, hiszen kinek is lenne kedve künn kószálni a mezőkön. A Gyomaendröd és Mezőtúr közti forgalmas útról ha­talmas tábla irányítja ide a ván­dort, jelezve, odabenn a tájban akad egy kis megnéznivaló. A pe­resi bemutatóház! 1983 óta létezik ilyen formájá­ban az 1970-ben megszűnt, átala­kított, régi szivattyúház falai kö­zött, amely hajdan megszelídítette a környék áradó vadvizeit, vissza­terelve azt a Berettyó medrébe. Az épület előtti úton a motor zajára kutyák szaladnak elénk. De nem kell tőlük tartanunk, gazdájuk visszaparancsolja őket. Molnár Ist­vánnak hívják, ő vigyáz itt a terület nyugalmára, aki a tájház mögötti tanyában, afféle gátőriiázban élde­gél kisunokájával, Zsoltival. Egy flist alatt tárlatvezető is, s ebbéli minőségében az érdeklődők előtt, akik nagy ritkán erre vetődnek, fel­tárja a Körös-birodalom (ponto­sabban a Körösvidéki Termé­szetvédelmi Terület) élővilágát reprezentáló bemutatóterem ajta­ját. így gátőr, teremőr és kulcsőr egy személyben. A szomszédos helyiségben az ódon,'örök nyugo­vójára tért szivattyú is megtekint­hető. Bár ilyentájt ajtónyilogatás­sal keveset kell vesződnie, mon­dom nem túl nagy a forgalom. Utoljára - említi kalauzunk - úgy egy hete tévedt erre egy kóbor lé­lek. Bezzeg nyáron! Hátul, az ud­varban négyszobás kis panzió vár az utasokra, egyetlen éjszakára mindössze 167 forintért. S a kör­nyék kínál annyi látnivalót, hogy érdemes egy-két napra meghúzód­ni benne. Egyébként a bemutató­ház a mára már kettéhasadt minisz­térium, a volt KVM édesgyerme­keként fogant. Annakidején nem sajnáltak 3,5 milliót költeni átala­kítására, ám mostanában a fenntar­tásához szükséges kevéske pénz­mag előteremtése is gond. Bár je­lenleg még a Vízügy az ura, az üzemeltetéséhez szükséges költsé­gek egy részét - lévén a Körös­völgy két szomszédos megyét csa­tol egymáshoz - a Békés és Jász- Nagykun-Szolnok megyei önkor­mányzat teremti elő. De igazán senkinek sem kell. A szépen berendezett, fehérre meszelt helyiségekben a preparált szárnyasok és négylábúak így egyelőre közönyösen fürkészik üvegszemükkel a bizonytalan jö­vőt. Nem kétséges, ők is azt szeret­nék, pénz híján ne kelljen majd rájuk zárni a zöld nagyajtót. Hi­szen életüket azért áldozták, hogy megmutogassák magukat a látoga­tóknak. técsi ...aki válaszol: Pető Iván országgyűlési kép­viselő, az SZDSZ parlamenti frakcióvezetője Nincsenek illúzióink Amikor a minap egyik barátom­mal találkoztam, s föltettem neki a szokványos kérdést: hogy van? - magam is meglepődtem, csak úgy áradt belőle a keserűség.- Nagy adag szorongást érzek - mondta. - Úgy veszem észre, hogy besűrűsödött a légkör körülöttünk, az emberek arcán félelmet és el- gyötörtséget látok. Egyre bizony­talanabb a jövő, és ez szorongást okoz bennem is. Félek a bizonyta­lanságtól meg a szeretethiánytól. jobban, mint a logikátlanságtól. Idegesít, hogy a legkülönfélébb helyekről a nyitást propagálják, miközben nem történik más, csak kényszeredett kapkodás, vagy még az sem. Nem látok igazi koncepci­ót. Nos, lehet, hogy kissé erőltetett a párhuzam, ám mégis gyanítom, hogy az országban kialakult fe­szült és elkeseredett légkör is köz­rejátszott abban, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége épp egy hete élesen kimondta: ha úgy hoz­za a helyzet, akkor vállalják a kor­mányzást. Többek között e bejelentés való­di okairól is kérdeztük Pető Iván országgyűlési képviselőt, a Szabad Demokraták Szövetsége parla­menti frakcióvezetőjét.- Elsősorban az késztetett ben­nünket erre a bejelentésre - kezdte -, mivel az országban kialakult helyzetet értékelve egy idő óta úgy látjuk, hogy az a feltételezés, amit mi a választások után kialakítot­tunk, és azóta is tartottunk, egyre kevésbé állja meg a helyét. Ugyan­is azt gondoltuk, hogy itt a demok­ratikus választások eredménye­ként hatalomra került kormány eleget tesz azoknak az igényeknek, amelyek miatt tulajdonképpen az emberek rájuk szavaztak. De már jó ideje az a benyomásunk, hogy nem így történik. Ezt egyébként nemcsak az önkormányzati válasz­tások eredményei jelezték - amit mi úgy értékeltünk, hogy páratla­nul rövid idő alatt elolvadt a kor­mánytöbbség mellett álló szavazó- tábor -, hanem azóta is az országot járva azt tapasztaljuk, hogy az em­berek rendkívül elkeseredettek, nagyon elégedetlenek. Korábbi magatartásunknak megfelelően mi eddig úgy viselkedtünk, hogy éle­sen bíráltuk ugyan a kormányt, de olyan nyilatkozatot sohasem tet­tünk, hogy például előre hozott vá­lasztásokat akarunk, és hajlandóak lennénk valamiféle kormányvál­tásban részt venni.- Most viszont pontosan étről van szó.- Igen, annyiban változott a vé­leményünk, hogy úgy látjuk, ez a kormány nem tud eleget tenni a rá háruló kötelességeknek, amelye­ket pedig elvállalt. Éppen ezért nagy választói nyomás nehezedett ránk azért, hogy mondjuk ki: föl kell készülnünk a kormányzásra. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra hatalomra akarunk kerülni, azt viszont igenis mutatja: arra kell számítanunk, hogy nem 1994-ben lesznek parla­menti választások Magyarorszá­gon, hanem jóval előbb...- Az SZDSZ bejelentése kapcsán máris sokan azt kérdezik, hogy mit akarnak önök, hisz nincs is prog­ramjuk, nincsenek hiteles szemé­lyiségeik, és hát Tölgyessy Péter kijelentései is azt sugallják, hogy mintha nem lenne egység a párton belül.- Ezeket az ellenvetéseket termé­szetesen magam is ismerem. Kezd­jük az elején, vagyis, hogy van-e programunk vagy nincs. Az SZDSZ-nek arról természetesen van elképzelése, hogy a mai hely­zetben mit kell csinálni. Programja tehát van a pártnak, de ez nem kor­mányprogram. Azt mondtuk már korábban is, hogy egy válságkeze­lő program kimunkálása folyamat­ban van, amit majd megvitatunk és elfogadunk. így, ha úgy adódik, hamarosan lesz az SZDSZ-nek olyan programja, ami a kormány­záshoz szükséges. A kérdés másik része arra vonat­kozott, hogy a pártban vannak-e hiteles személyiségek. Nézze, ez ízlés dolga. Én azt gondolom, hogy annyian mindenképpen vannak, mint a mostani kormányban. Nem nagyon hiszem, hogy a jelenlegi kormányból Antall Józsefen kívül olyan sok embert ismertek volna a választók. Mondhatnám úgy is, hogy a kormányra kerülésnek nem az az elsődleges feltétele, hogy hány közismert ember dolgozik a pártban. Ami pedig Tölgyessy Péter megnyilatkozásait illeti, úgy vé­lem, hogy a személyi rivalizálást és a politikai véleménykülönbsé­get nem volna szabad összekever­ni. S ha valaki hajlik arra, hogy ezt megtegye, nem biztos, hogy igaza van. Természetesen Tölgyessy Pé­ter mint képviselő - mivel nem tag­ja ma már sem a párt, sem pedig a frakció vezetésének -, a saját véle­ményét mondja, s az nem esik szó szerint egybe a párt egészének vé­leményével. De alapjában abban a kérdésben, hogy a jelenlegi kor­mány nem jól végzi a dolgát - egyetértünk.- Képviselő úr! A hozzánk érke­zett levelekben többen kifogásolják azt, hogy az SZDSZ csupán egyfaj­ta statisztaszerepet vállal a parla­mentben. Mi erről a véleménye?- Akik ilyeneket állítanak, azok nem ismerik a parlamenti rend­szert. Az természetes, hogy van­nak, akik rosszul viselik ezt az ál­lapotot, és vannak, akik az elmúlt évtizedekben hozzászoktak ahhoz, hogy az ellenzékiség azzal jár, hogy az embernek elképzelései vannak, ám azokat nem tudja meg­valósítani. Szóval, aki azt feltéte­lezte, hogy egy ellenzéki párt ja­vaslatainak a többsége átmegy a parlamenten, az nem mérte föl reá­lisan, hogy az ellenzéknek milyen a helyzete és mik a lehetőségei.- Milyen tanácsot tud adni a megélhetéshez a nagy áremelések után és előtt? - kérdezi Szabó Sán­dor, szolnoki olvasónk.- Én sohasem mondtam, hogy ilyen kérdésekre egyértelműen vá­laszolni tudnék. Előttem sem titok, hogy ebben az országban az elmúlt negyven év gazdálkodásnak neve­zett tékozlásai nyomán olyan hely­zet alakult ki, ami miatt ma a csa­ládok java része napi megélhetési gondokkal küszködik. Mi éppen azért tartjuk felelősnek a kor­mányt, hogy az eltelt kilenc hónap alatt az ilyen problémák enyhítésé­re nem dolgozott ki egy komplex szociális tervet. így azt hiszem, hogy nem túl szerencsés mindezt azoktól számon kérni, akik nem játszottak szerepet ennek a hely­zetnek az előidézésében. Mi ezen jelenleg nem tudunk változtatni. Ügyesebb kormányzással persze enyhíteni lehetne a gondokon, de igazából nincsenek illúzióink: ha mi lennénk hatalmon, akkor is saj­nos még évtizedekig együtt kelle­ne élnünk ezekkel a problémákkal.- Tamás József szolnoki olva­sónk azt kérdezi öntől, hogy pártja miért tiltakozik a népellenes bűn­cselekmények elkövetőinek és a be­súgók neveinek nyilvánosságra hozatala ellen?- Nézze, pontosan mi terjesztet­tük elő, hogy azt a bizonyos III/3- as osztály, vagyis a volt politikai rendőrség ügyét hogyan intézze el a parlament. Elsősorban azért tilta­koztunk a nevek nyilvánosságra hozatala ellen, mert addig még nincs erről jogszabály, senki sem tudja biztosan, hogy mi alapján te­gyük meg ezt. Tehát jelenleg egy­szerűen rágalmazás lenne, ha mindezt fölvállalnánk, úgy, hogy közben még csak a védekezés le­hetőségét sem adnánk meg az ille­tők számára. Hisz ha valaki ilyen titkos listán szerepel, nem bizo­nyítható, hogyan került oda. Az persze tény, hogy valamilyen ada­tokat adott, de feltételezzük azt, hogy kiszolgáltatott helyzetben le­hetett. Például megverték vagy megfenyegették a családját, és így tovább... S ha mindenkinek a nevét válogatás nélkül nyilvánosságra hoznánk, akkor ráadásul nemcsak azokat büntetnék, akik így, úgy vagy amúgy belekeveredtek kü­lönböző dolgokba, hanem a csa­ládtagjaikat is. S ez nem lehet a szándékunk. Mi úgy gondoljuk, hogy ezeket az embereket a köz­életből eltávolítjuk, különböző tisztségeket ne viselhessenek, és megválasztani se lehessen őket. Ám, ha valaki ezek után sem vonja le a konzekvenciát, és valamilyen fontos posztra tör, nos akkor ment­hetetlenül nyilvánosságra hozzuk az illető nevét.- Képviselő úr, lehet, hogy a be­szélgetésünk elején illett volna megkérdeznem: hogy van? Hallot­tuk ugyanis, hogy nemrégiben kór­házban volt.- Valóban, egy kisebb műtéten estem át. Egy nyálkamirigyhez kapcsolódó, jóindulatú daganatot távolítottak el a szájüregem köze­léből. Nem volt komoly dolog, úgyhogy jól vagyok. Köszönöm az aggódást.- Mi is köszönjük a beszélgetést! Nagy Tibor Ezen a héten az Ideál Kers- kedelmi Vállalat ajándékát, egy faragott kínálótálat és gyertyatartót sorsoltunk ki. A szerencse Palócz 1stvánnénak (Jászberény, Terv u. 25.) ked­vezett. Továbbra is várjuk Olvasó­ink leveleit. Az eddig beérke­zett kérdéseken folyamatosan dolgozunk.

Next

/
Thumbnails
Contents