Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-23 / 19. szám

1991. JANUAR 23. Néplap Bizonytalanságban is bizakodva Az egy esztendeje hat szakmai szakszervezet szövetségévé át­alakult Medosz megyei bizottsá­gán ráncolja a homlokát Romhá- nyi László titkár:- Sajnos a nagyfokú bizonyta­lanság az, ami a leginkább jelle­mezte az elmúlt tizenkét hóna­pot. Az új helyzetnek, az ágazati tagozódásnak megfelelően a szakmai sajátosságot kellett erő­sítenünk a munkánkban, olyan országosan is zilált gazdasági helyzetben, amelyik a mezőgaz­dasági, erdészeti és vízgazdálko­dási dolgozókat foglalkoztató vállalatokra, szövetkezetekre, intézményekre is kedvezőtlen hatással volt. Nehéz megfelelő szakmai segítséget nyújtani egyes döntés-előkészítéseknél olyankor, amikor nem egy ága­zati törvénynek tíznél több terve­zetét véleményeztük egy év alatt. Vagy például, amikor egy mi­nisztériumi szakemberrel hiába egyeztetünk valamit, mert a kö­vetkező héten már más ül a szé­kében.- Az érdekvédelem, az érdek- egyeztetés azért továbbra is alapvető feladatuk maradt a szakszervezeteknek. Ennek a te­vékenységüknek a mérlege mit mutat?- Talán valamivel jobb a hely­zet, de a kisebb létszámú appará­tusunk ezen a téren is nap mint nap sok bizonytalanságot tapasz­talt a megye 12 ezernyi mező- gazdasági, erdészeti és vízgaz­dálkodási dolgozójának 79 szá­zalékát egyesítő 43 alapszerve­zetünknél. Visszaütött az érdek- védelmi munkában az, hogy a. politikai változások miatt egy évvel előbbre hozott választáso­kon nem mindenütt sikerült a legrátermettebb, legfelkészül­tebb személlyel betölteni a szak- szervezeti tisztségeket. Hogyan is sikerülhetett volna, hiszen akadt olyan alapszervezet, ahol az arra felkért tizedik személy vállalkozott a titkári tisztség be­töltésére. Nem csoda, mert bi­zony két tűz között kell érvényt szerezniük a munkavállalók ér­dekeinek. Egyfelől az új politikai szervezetek még mindig nem ér­zékelik kellően, hogy ez a szak- szervezeti szövetség már nem azonos a korábbi, állampárti szakszervezettel. Másfelől, ha a tisztségviselők, politikai nyo­mástól tartva úgymond nem elég harcosak, nem tudhatják maguk mögött a tagságot. A szakszerve­zettől való egyfajta elfordulás veszélyét sejteti megyei taglét­számunk 12 százalékos idei csökkenése. Az 1989 decembere óta ígért szakszervezeti jogsza­bályok és az érdekvédelmi tör­vény híján nehéz markánsabb ér­dekvédelmet folytatni. Tiszabőnek Fővárosi gyerekek adományai Az elszegényedett Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei település, Tiszabő iskolásainak érkezett egy teherautót megtöltő ado­mány fővárosi, hasonló korú tár­saiktól, a Dyslexia Szövetség, Védőszárny felhívására. A szö­vetség adakozásra kérő sorai a Magyar Nemzetben jelentek meg a napilap azon riportja után, amely a Tisza menti faluban élő gyerekek ajándék nélküli, szo­morú karácsonyi ünnepeiről szá­molt be. A fővárosi tanulók, osztálykö­zösségek csomagjaikat saját ke­zűleg állították össze, majd az összegyűlt küldemények a Kun­ság Élelmiszer é Vegyiáru Keres­kedelmi Vállalat közvetítésével jutottak el úticéljukhoz. A ruhá­kat, könyveket és játékokat tar­talmazó szállítmányt az ott mű­ködő Széchenyi István Falusegí­tő Szolgálat vette át, s folyama­tosan osztja szét a rászorultak kö­zött. Az adományozott könyvek és játékok egy része már a helyi általános iskola napközijének eszközeit gyarapítja. A segítség- nyújtás további formájaként több fővárosi oktatási intézmény le­vélben jelezte azt a szándékát, hogy testvériskolává fogadná a tiszabői diákközösséget. A túlélés ára Miért épp az építőipar lenne mentes gondoktól? Hazai közgazdászaink sok mindenben vitatkoztak egymás­sal, de van egy dolog, amiben valamennyien egyetértenek. Ne­vezetesen abban, hogy gazdasá­gunk legnagyobb rákfenéje az infláció. Hisz pontosan ez az, amely elfojtja a vállalkozóked­vet, „elolvasztja” a megtakarítá­sokat, folyamatosan leértékeli a jövedelmeket, kegydíjjá degra­dálja a havi fizetéseket, és ráadá­sul automatikusan növeli a ki­adásokat. Tulajdonképpen erről beszélt dr.Lits József, a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat igaz­gatója is, amikor a minap megke­restem. Az ő szemszögéből néz­ve sajátosan világította meg gaz­daságunk jelenlegi helyzetét, mert mint példul megemlítette, a mostani kormány a pénz szerepét visszfogta, leszűkítette, mivel így akartak egy antiinflációs po­litikát folytatni. Igen ám, csak­hogy közben a pénz szerepe fo­lyamatosan leértékelődik, s ezzel éppen egy ellentétes hatást érnek el, hisz a kisembereket emiatt nem lehet nagyobb teljesítmé­nyekre ösztönözni. (Fizető)képtelenségek- Egy olyan kivitelező cég - mondja az igazgató -, mint ami­lyen például a mienk - miként tud nyereségesen gazdálkodni úgy, hogy a hitelei után 35-40 száza­lékos kamatot kénytelen fizetni, miközben az árbevételarányos nyereségünk húsz év átlagában 1,4 és 5,4 százalék között moz­gott. Ám mégis rá kell fanyalod­nunk ezekre a hitelekre, hisz ha például ma kapunk egy megren­delést, az csupán egy-másfél év múlva készül el, és csak akkor jelentkezik a bevétel is. Addig viszont finanszírozni kell a ter­melést, fizetni kell a béreket, meg az adót. Ez utóbbi összege ná­lunk 80-100 millió forintra rúg évente. Fogyókúrára fogva- Ebben a helyzetben mit lehet tenni?- Annyit, hogy a beruházása­inkra, karbantartásainkra, felújí­tásainkra nem költünk pénzt. De ami ennél fájóbb: éppen a napok­ban írtam alá a felmondólevelek egy részét. Most a központból - ha jól emlékszem - tizenhatan kapták meg az obsitot, 120 fizi­kai dolgozónkat pedig elküldtük fagyszabadságra. Azért nem vál­tunk meg véglegesen tőlük, mert hál’istennek erre az évre csak van már 826 milliós megrendelé­sünk. Ezek mellett úgy tűnik, hogy az idén lehetőségünk lesz arra is, hogy Németországban munkát vállaljunk. Mindez ga­rancia, hogy a vállalat idei 1 mil­liárd 200 millió forintos kapaci­tását ki tudjuk tölteni. Ám így is ebben az esztendőben megköze­lítőleg 60-80 fővel csökken az alkalmazotti, és körülbelül 300 fővel a fizikai dolgozók száma.- Ebben a csöppet sem könnyű helyzetben milyen stratégiai el­képzelései vannak a jövőre néz­ve? Eladott telepek- A külföldi munkák megszer­zése érdekében két vegyes válla­latot hoztunk létre. így például az ausztrálokkal közösen könnyű- szerkezetes lakásokat, kiállító­termeket, hűtőházakat, raktára­kat szeretnénk építeni szerte a világban, s tagjai vagyunk egy olyan magyar-német kft.-nek is, amely a közúti árufuvarozások­kal foglalkozik. Szóval igyek­szünk mindent megtenni a talpon maradás érdekében, hogy az el­következő öt-hat esztendőt vala­hogy átvészelhessük. Például ar­ra is törekszünk, hogy vállalko­zásaink során ha elnyerünk vala­milyen munkát, akkor a megren­delőtől előleget kérjünk. így nem kell 30-40 százalékos kamatra hitelt fölvennünk a bankoktól. Vagy egy másik lépés: eladjuk azokat az ipartelepeinket és egyéb ingatlanainkat, ahol már nem folyik semmilyen munka, illetve feleslegessé váltak.- Igazgató úr! Amit most felso­rolt, a túlélés ára?- Fogalmazhatok így is. Véle­ményem szerint arra a sokát em­legetett piacgazdálkodásra való átállás öt év alatt megtörténhet, ám addig valahogy ki kell bírni. N.T. UJ LAKASB AN (2.) „Évekig ez lesz” Illetékes helyen felírtam ma­gamnak néhány olyan ifjú pár nevét és lakcímét, akik nemrég kaptak - átmeneti jelleggel, la­kásviszonyaik rendezéséig - gar­zon bérlakást. Ezek zömét a Zagyva-parti sétány '4. és 5. szám alatt kereshettem, hiszen a két négyemeletes panelház nem­csak a színészek és újságírók, ha­nem a fiatal házasok átmeneti menhelye is (no, és jónéhány nyugdíjas utolsó szállása e földi létben). Meg is találtam őket, ez­zel nem volt gond, sőt a listám még bővült is néhány névvel a házmestemő jóvoltából, aki azt is elmondta, hogy ebben a két házban állandó jelleggel üres Összesen vagy nyolc-tíz lakás... Munkám végzésében az egyet­len, ám áthághatatlan akadályt az jelentette, hogy a különben aranyos fiatalok (asszonykák el­sősorban) határozottan elzárkóz­tak attól, hogy „szerepeljenek az újságban”. Nem állítanám, hogy valami törvénytelenséget takar­gatnának (hisz akkor a hivatal­ban sem kötik orromra ezeket az ügyeket), mégis elgondolkodta­tó: miért nem akarják elmesélni, hogyan jutottak albérletből, szü­lői házból a „saját bérlakás­ba”?... Egyetlen címem maradt, Bo- zóki Ottó és családja, Bercsényi u. 32. szám. Róluk azt mondta a lakást kiutalók egyike: „Hát itt az asszonyka már nagyon terhes volt”... Ide beengedtek. Az egy­hónapos kisbaba meghitten, nyugodtan aludt a gyerekágy­ban, apuka már kevésbé békésen a hitvesi kanapén, mert a neje - jövetelem alkalmából - felköl- tötte. Elnézését kértem, amiért vasárnap délelőtt zavarom, de hétköznap talán még alkalmatla­nabb az időpont, ugyanis - gon­doltam, vagy nincs itthon, vagy nem ér rá csevegni. Ottó meg azt magyarázta, hogy tulajdonkép­pen azért aludt, mert ma hajnal­ban is bement a munkahelyére, ünnepnap is vállal túlórákat, igencsak kell a pénz. Autódarus és‘sofőr a Szolnoki Beton és Vas­betonipari Műveknél, a felesége is ott volt raktári kiadó, amíg gyesre nem ment. Ahogy haladunk a beszélge­téssel, amilyen nehezen vála- szolgatnak, amint egyre nyilván­valóbbá válik fáradtságuk, egyre jobban szégyenlem magam, hogy zavartam őket. A 26 eszten­dős családfő ’82 óra dolgozik (felesége is akkor kezdte), az utóbbi időben egyre keményeb­ben, egyre több lapáttal tesz rá arra a bizonyos nyolc órára. Ezt tetézi munkájának tartozéka: a sok vidékre járás, azt mondja, az ország minden csücskébe kül­dik, legutóbb is Debrecenben, Nyíregyházán volt „vendég- munkás”. És mennyiért? Ez az igazán szomorú: havi nettó jőve-' delme minden többlettörekvése ellenére, mindössze hétezer fo­rint körül van. Ehhez jön az öt­ezer forint körüli GYES és a két­ezer forintnyi családi pótlék. Az összbevétel három felé osztva nem éri el az ötezret. Milyen esé­lyük lehet arra, hogy takarékos­kodjanak, hogy félretegyenek valamit a majdani lakásvásárlás­ra?- Hát fizetjük ezt az előtaka- rékossági micsodát - mondja a feleség -, eddig havi ötszázat ad­tunk, ennyi a minimum, össze­gyűlt vagy húszezer. De most le­járt a tévérészletünk és növelni szeretnénk a lakásvásárlási taka­rék betétösszegét.- Az az igazság - veti közbe a realizmusra törekedve a férj -, hogy máról holnapra élünk, akárhogy igyekszem... Ezt a lehetetlen garzont (bün­tetném a tervezőjét), melyben a konyha egyben előszoba is, és két ember állva sem fér el benne egymás mellett, mindketten ki­csinek találják. (Ottó: „amikor a feleségem szoptat, a vendégnek ki kell menni a folyosóra, vagy beülhet a budiba”.) De mint sok helyen, itt is az asszony az elége­detlenebb, a férj szerint ez az öt évre szóló garzon, melyet eset­leg meg lehet hosszabbítani, jobb mint az albérlet, melynek a bére közel négyezer, volt havon­ta, plusz a „rezsi”... Az ágyben békésen szunyáló pici még nem is sejti, mibe szü­letett. Szülei arcáról leolvasható az abszolút kilátástalanság, a ka­paszkodó nélküli ingoványa és a reménytelenség. Még akkor sem tudom elhesegetni a letargia felhőjét, ha ezt mondja a fiatal férj:- Lelkileg beletörődtünk ab­ba, hogy évekig ez lesz. Beletörődtek. Kény- szerűségből. Mert mit tehet az ember? (Folytatjuk) M.H.L. Akinek hivatalból bántja a szemét a szemét A szezonra ki kell takarítani a várost! Nyolcvanhét óta vigyázzák a város rendjét, tisztaságát közte­rület-felügyelők. Hogy milyen eredménnyel? Nos, arról maga a többes szám használata mond legtöbbet, merthogy a tanács ál­tal ezzel a feladattal megbízottak évenként váltották egymást. Most január elsejével Sass Kál­mán személyében Túrkevén új közterület-felügyelőt nevezett ki a város polgármestere. A munkáját a műszaki csoport vezetőjének irányításával és el­lenőrzésével végző fiatalember elmondta: a közmunkára kötele­zettek irányításán túl elsődleges t feladata a város rendjének, tisz­Megérkezett az első Toyota Szolnokra Megkezdődött a NYSA gépkocsik lecserélése az Országos Mentőszolgálat Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Szervezeténél is. Megérkezett az első Toyota gyártmányú mentőautó, melynek számos előnye van: többek között kényelmes, jól fűthető, ötsebességes, stabil, ajtajai szélesek, könnyen nyithatók. Egyszóval minden igényt kielégít. A betegteret a honvédség gödöllői híradós üzeme szereli fel. A megye 11 mentőállomásának kocsi­jait három-négy éven belül cserélik ki ilyen kor­szerű mentőautóra. (Fotó: Korényi) taságának helyreállíttatása. Merthogy bizony koránt sincs minden rendben e téren Túrke­vén. A város területének felét jár­ta be eddig, és máris legalább száz értesítést, felszólítást kell postáznia. Nagyon sok utcában, nagyon sokan szabálytalanul, engedély nélkül tárolnak építő­anyagokat, építési hulladékokat közterületen. Szigorúan ellenő­rizni kívánja Sass Kálmán azt is, hogyan tartják az állampolgárok rendben a házuk előtti járdasza­kaszt, tisztán a vízelvezető árko­kat. Mindehhez természetesen ha­tóságijogkörrel ruházta fel a pol­gármesteri hivatal. Azok számá­ra, akik nem szüntetik meg a sza­bálytalan közterület-foglalást, elhanyagolják lakóházuk kör­nyékét, helyszínni bírságot is ki­szabhat. Öt ven forinttól ezer fo­rintig! Persze a közterület-fel­ügyelő sem jut el mindig a város minden zugába. A városi mezőőr és a gyepmester is segíti a mun­káját, akiknek a felügyelete szin­tén az ő feladata. Ezenkívül per­sze számít a jóérzésű - ízlésű ke- viek segítségére is: kéri, ha vala­kinek, valahol a városban na­gyon bántja a szemét a szemét, hívja fel rá a közterület-felügye­lő figyelmét.-tf­Lits József: - A jövőt bizony meg kell fizetni...(Fotó: K.E.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents