Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-23 / 19. szám
Néplap 1991. JANUÁR 23 Agrárpolitikát? De milyet? Az agrárreformmal, az agrár- politikával kapcsolatban a legkülönbözőbb pártelképzelések láttak napvilágot, sőt napjainkban tovább is formálódnak. Napjainkig az agrárpolitika szorosan vett pártharcok tárgya lett. Az Antall-kormánynak legalább egy tucat agrárpolitikai tervezete vált ismertté. Azonban úgy a pártok, mint a kormány esetében veszélyesek azok az agrárpolitikai változatok, amelyek tartalmazzák a jelenlegi birtokviszonyokba való beavatkozást, megvalósításukat az érdekeltek megkérdezése nélkül, azok feje felett akarja kivitelezni. Nem kevésbé veszélyesek azok a nézetek, amelyek visszamenőleges földosztást - a tulajdonreformot - azonosítják az agrárpolitika egészével, elfeledkezve arról, hogy milyen egyéb összetevői vannak az agrárpolitikának. Nem lehet jó az az agrárpolitika sem, amely arra kényszeríti a földmű velő parasztembert, hogy elképzeléseit több mint félszáz politikai párt és szervezet szorosan vett politikai érdekeivel egyeztesse, mert az ellentétes a téeszek, állami gazdasági, a magángazdálkodó parasztok alapvető érdekeivel, ezért a társadalom egészének rovására is menne. A kormánynak rövid időn belül el kell döntenie, hogy milyen agrárpolitikát képvisel. Ezzel összefüggésben az a kérdés, hogy a kormány milyen Magyarországot akar? Ha modem, demokratikus Magyarországot akar, akkor olyan agrár- politikát kell ajánljon, amely figyelembe veszi az egész társadalom érdekét, a sokszektorú agrárgazdaság esetén is a jogállam és a nagyüzemek stabilizáló hatása mellett valósul meg. Kizárja a tömeges elszegényedést az egyik oldalon, kevesek meggazdagodását a másikon. Megtervezi a mintegy 400 ezer téesznyug-. díjas nyugdíjának és szociálpolitikai juttatásának megtermelését, gondoskodik arról, hogy falun ne jelenjen meg a tömeges munkanélküliség. A jó agrárpolitika legfontosabb - bár nem egyedüli - eleme a tulajdonreform. Az ésszerű tulajdonreform kizárja az indulatokat, fő jellemzője a megfontoltság és a célirányosság. Magába foglalja a korszerű birtokviszonyok kialakítását, a tulajdon feletti rendelkezési jog teljessé tételét, a parasztság sérelmeinek orvoslását, a mezőgazdasági termelés eddigi színvonalának meghaladását és a falusi jövedelmi és szociálpolitikai színvonal továbbfejlesztését. A mezőgazdaságra igazán nagy veszedelmet az jelentené, ha erőszakkal korszerűtlen birtokviszonyokat állítana vissza a kormány vagy a parlament. Azért volt és maradt vita tárgya az 1947-es birtokviszonyok visszaállításának lehetősége, mert az visszatérést jelentett volna az elavult tulajdon- viszonyokhoz. 1947-ben 1,660.000 parasztgazdaságnak 53 százaléka csak 3 hektárnál kevesebb földterülettel rendelkezett, 14,5 százalék rendelkezett a megélhetést biztosító 6-12 hektár földtulajdonnal és csupán 4,6 százalék rendelkezett 12 hektárnál nagyobb földterülettel, amely versenyképesnek mondható. Ma Európában 50 hektárra becsülik a versenyképes birtokhatárt, a fejlett világ más területein a versenyképességet ennél nagyobb földtulajdonban jelölték meg. A visszatérés az 1947- es, vagy hozzá hasonló állapotokhoz, a visszamenőleges földosztás, az önkényes földfoglalás, felelőtlen beavatkozás a téeszek, állami gazdaságok, a földművelő parasztság tulajdonviszonyaiba, semmibe veszi a téeszek autonómiáját, szétzilálja gazdálkodásukat, nem törődik a téesztagság érdekeivel, a mező- gazdasági nagyüzemekben felhalmozott anyagi és szakmai kultúrával, a téeszekben dolgozó 213 ezer alsó-, közép- és felső fokú képesítéssel rendelkező szakember sorsával, ezért súlyos emberi tragédiák tömeges forrásává válik. Ilyen tulajdonreformot felelősen gondolkodó ember nem támogathat. Az ésszerű tulajdonreform hozzájárul a korszerű birtokviszonyok létrehozásához, ahhoz, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. Elősegíti - a felhalmo1. A szocialisták növekvő aggodalommal tapasztalják, hogy a földkérdés megoldatlansága és az életviszonyok romlása vidéken is teret nyit olyan cselekedeteknek, amelyek létében fenyegetik a sarjadómagyardemokráciát. Tiltakozunk az önkényes földfoglalások ellen! Azokat önbíráskodásnak, a jogállamban elfogadhatatlan erőszaknak, törvénytelen akcióknak tekintjük. Megértjük a parasztság elkeseredését. A földfoglalás azonban újabb földfoglalást és Az Új Néplap politikai vitafóruma zott vagyonhoz hasonlóan -, hogy a földvagyont megszemélyesítsék, azt, hogy az így szerzett földtulajdonnal a tulajdonos szabadon rendelkezzen. Segít létrehozni a helyi önkormányzat közösségi földtulajdonát. Hozzájárul, hogy aki magánvállalkozó akar lenni, földet bérelhessen, vásárolhasson, vagy saját földtulajdonát a szövetkezetből kivehesse. A tulajdonreform meg kell oldja a sérelmet szenvedő parasztok kárpótlását is. A jogos kárpótlás terheit azonban nem szabad csak a mezőgazda- sági nagyüzemekre áthárítani, a terheket a társadalomnak kell átvállalni. A jó tulajdonreform megálljt parancsol a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői és szakemberei ellen irányuló meg- félemlítési hadjáratnak, tudomásul veszi, hogy többségük a nagyüzemesítés időszakában még gyermek volt, vagy meg sem született. A tulajdonviszonyok reformjának végrehajtása nem lehet adminisztratív feladat, ellenkezőleg, annak megvalósítását rá kell bízni az érdekelt felekre. Magyar Szocialista Munkáspárt Hol vagytok, ti régi kulákok? Felhívás a volt kulákokhoz, munkaszolgálatosokhoz! A Politikai Üldözöttek Bajtársi Szövetsége figyelemmel kíséri a hazánkban forrongó, a rendszerváltozással kapcsolatos mozgásokat. Meg kell állapítanunk, hogy sem egyes személyek, sem önmagukat érdekképviseleti szervezeteknek nevező álközösségek nem akarják igazán az elmúlt negyvenöt év alatt • összegyűlt keserveket, anyagi és erkölcsi károkat rendezni, a könnyeket letörölni. Kormányunk sem képes önmagától rálépni arra az útra. Nem tud, nem akar- segíteni igazán. Parlamentünkben a választott képviselőink nagy része fiatalabb annál, mintsem hogy képes lenne megérteni valódi fájdalmainkat. Önmaguk javadalmazása feletti vitákban elfeledkeznek a NÉP valódi érdekeit szolgálni, az igazi bajokon segíteni. Ezért felhívunk valamennyi magyar állampolgárt, hogy vegyenek részt a Volt Politikai Üldözöttek Bajtársi Szövetség KU- LÁK-MUNKASZOLGÁLA- TOS SZEKCIÓ-jának a munkájában. Tag lehet mindenki, akit az elmúlt években kuláknak minősítettek és azok is, akiket bevonultattak ebben az időkben munkaszolgálatra. Csak az jelentkezzen tagnak, aki akarja a múlt rendezését és a felelősök felkutatását. Fő célunk, hogy szervezetten, a törvényes utak betartásával harcoljuk ki igazunkat, erkölcsi és anyagi rehabilitációnkat. Valódi érdekeinket és nem holmi 500 forintos alamizsnákat. Megkeressük és a kormány tudomására hozzuk azokat a lehetőségeket, melyek segítségével elérhetjük céljainkat. Felkutatni és vezető beosztásokba emelni mindazokat az arra érdemes, népe érdekeit szem előtt tartó parasztembereket, vagy ezek leszármazottait, akik vállalják a munkát s a harcot. Javaslatunk: minden faluban, városban jöjjenek össze, pártérdekek nélkül a tenni vágyó, tenni akaró és tenni tudó férfiak és nők, volt kulákok, és alakítsák meg helyi szervezetüket a Volt Politikai Üldözöttek Bajtársi Szövetség, Kulák-Muszos Szekcióját. Megalakulásuk után keressenek fel bennünket a Bp. 1091 Üllői út 45. szám alatti irodánkban és mi vállaljuk e szervezetek országos összefogását, vezetését, irányítását. Ahol nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá e munkához, azok is keressenek minket, és mi útmutatást, megbízóleveleket adunk a kezdéshez. Szövetségünk 5200 fővel rendelkező erős szervezet. Vállaljuk, hogy élére állunk e kezdeményezésnek, a volt kulákok és munkaszolgálatra bevonultatott kulákfiak mozgalmának, hogy közösen harcoljuk ki érdekeink elismerését, földjeink, vagyonunk, káraink megtérítését és mindazok igazságos megítélését, felelősségre vonását, akik bűnösök, felelősök kínjainkért, kárainkért... Hazánkban hétszázezer kulákper volt! Hát hol vagytok, ti régi kulákok? Itt az idő, most még nem késő! Szükség van ma reátok! Gyertek Magyar Parasztok! Követeljünk igazságot! A Volt Politikai Üldözöttek Bajtársi Szövetsége KulákMuszos Szekciója Bp.1091 Üllői út 45.11/32. A beküldött írásokat változtatás nélkül közöljük, a megjelent anyagokért felelősséget nem vállalunk. egyre durvább erőszakot szülhet. A félévszázad alatt összekuszáló- dott földhasználati viszonyok miatt szembefordíthatja egymással és civakodásba, perlekedésbe kergetheti a magángazdálkodókat is. Nemcsak a valamikor nagygazdák gyermekeinek van okuk az elkeseredésre, hanem azoknak a "lezöld- bárózott" agrárértelmiségieknek és "letolvajozott" szövetkezeti tagoknak is, akik az elmúlt évtizedekben szétfeszegették a kolhozrendszer kereteit és az adott körülmények között virágzó mezőgazdaságot teremtettek. 2. Immáron két éve a gazdátlanság jellemzi az amúgy is válságba jutott agrárgazdaságot. Felelőtlen választási ígéretek, majd "zseniális" koalíciós és paktumpárti taktikák, halogatások következtében elbizonytalanodtak a termelők. Az aszály, a piacvesztés, az árrobbanás, valamint a kormányzat késlekedése mára lehetetlen helyzetbe hozták a mezőgazdaság, az élelmiszeripar szereplőit. 3. El kell dönteni végre, hogy virágzó vagy leépülő mezőgazdaságot akarunk! Meg kell alkotni végre - mégpedig nemzeti konszenzus alapján és nem összevissza, rapszodikusan beterjesztve - a tulajdonlásra, a privatizációra, a kárpótlásra, a föld használatára, a szövetkezésre, a társulásra, valamint az agrárpiaci rendtartásra vonatkozó törvényeket, normákat! Újabb egy év lebegést sem a parasztság türelme, sem a mezőgazdasági termelés nem bír el. 4. A falusi békétlenségek döntő oka ma már a kormány késlekedése, valamint egyes koalíciós körök "forradalmi frázisokkal" leplezett jogállamiságon kívüli hatalmi törekvései. A kisgazdáknak el kell dönteniük, hogy a mezőgazdasági tárca birtokában önös pártpolitikát vagy korszerű agrárpolitikát kívánnak folytatni. Reméljük, hogy a végre kidolgozott agrárpolitikai elképzeléseik egy új politikai stílus kezdetét jelentik. Az avitt úri- kaszinós stílusú, titkos és trükkös ötletek helyét vegye át a nyilvános tervezés, a "forradalmi" hecckampányok szervezése helyett érvényesüljön a sokoldalú, nyilvános érdekegyeztetés. 5. A téli hónapokat a mezőgazdaság jövőjének stratégiai megalapozására, a helyi és az országos érdekegyeztetésekre és a törvénykezés felgyorsítására kell felhasználni. A korábbiaknál kibővítet- tebb formában alakuljanak meg és lássanak munkához a nemzeti ag- rárkerekasztal logikájáraépülő helyi fórumok. Legyenek ezek a valóságfeltárás, az érdekegyeztetés, a törvényes nyomásgyakorlás és megegyezés keretei. Magyar Szocialista Párt Csendes forradalom, csendes kiegyezés Művelődési otthonról, korról — másképpen Merész vállakózásnak ígérkezett "A művelődési otthon és kora..." című eszmefuttatás (Új Néplap, 1991. január 7-8,), hiszen egy intézménytípus történetét szándékozott bemutatni a korral, vagy inkább a korszakokkal együtt, amelyek talajt jelentettek számára. Bátor kísérlet ívet húzni a Horthy-korszaktól a jelenkorig, intézmény- és korrajzot adva. (Néhányan - óvatoskodva - több száz oldalas könyvre gondolnának egy ilyen cím, alcím, ajánlás hallatán.) Nyilvánvaló, hogy ma a kulturális terület, a művelődési otthon nincsen könnyű helyzetben. De "jelenkori hitelesítése" nagyon nehéz a múlttal érvelve, hiszen nem csak épületekről, hanem a múlt rendszer (rendszerek) diktatórikus intézményéről, egy strukturális eleméről van szó. Ami megfelelt a konzervatív grófnak, vagy a Rákosi- Kádár-korszak elképzeléseinek, az nem biztos, hogy egyszerűen átemelhető a mába. Az épületfalaknak persze könnyű ide-oda idomulniuk, de tudjuk, hogy az "írástudók árulásaira" sohasem épült még demokrácia. Bizonyára én is az "újdondászok" közé sorolódom, de nem tartozom azok közé, akik "feledték tanulmányaikat". Én azt tanultam meg, hogy a Rákosi- és a Kádár-korszakot a hatalom gyakorlásának a módja különbözteti meg, az, hogy a gumibot mellett megjelent a torta is..., hogy a mű- velődésiotthon-hálózatot arra szánták, hogy a politikai hatalmat legitimálja (megpróbálja törvényesíteni) a kulturális szférában. Vannak, akik ezt élesebben fogalmazzák meg, kevésbé "szakszerűen". (Sérthet is füleket.) De ha körbenézünk, mindannyian láthatjuk e szándék következményeit: a közösségek krónikus hiányát, a légszomjjal küszködő művészetet, az "olcsó" tömegkultúrát, a sivár mentális állapotot... De rombolni mindig köny- nyebb volt, mint építeni, és amikor az emberek megtehették, elfordultak a művelődési otthonokban engedélyezett, közvetített kultúrától. Az, hogy a kultúrában még nehezebben építhető föl a szocializmus, hogy a fejekben, szívekben ez az intézmény sem tudta a kívánt változást előidézni, csalódottá tette a hatalmat. Más okok miatt is lanyhult a figyelme, gyengült a cenzúra, csökkent a támogatás. Ez tette lehetővé és kényszerítette ki egyben a művelődési otthonok többségében a nyitást: klubok, szakkörök, tanfolyamok, a valós szükségletekhez közelítő programok jelentek meg. Természetesen korántsem volt ez még igazi társadalmasítás. Ma mégis, az lehet a feladatunk, hogy működő csoportokat, értékteremtő, közvetítő tevékenységeket őrizzünk meg. És nem az a dolgunk, hogy egy Tölülről irányított intézményrendszert próbáljunk mindenestől átmenteni. Hitelesíteni a művelődési házakat - közösségi házakat - a jelen kor számára nem a múlt és nem a hatalom tudja, fogja, hanem a helyi társadalom, a közösségek, a használók. A tanfolyamokra, klubokba, bábszínházba, játszóházba, előadásokra, tánccsoportokba, kiállításokra járók. Idővel- számítani kell rá - ki is fogja nőni ezeket a házakat a demokratizálódó társadalom, hiszen egy-két klubszobájukkal, szakköri helyiségükkel a múltra szabottak. Hihetetlen és szomorú, hogy úgy gondolták és úgy volt, hogy egy városnyi ember művelődéséhez is elég néhány kis szoba. Anakronisztikussá válik majd az a kérdés, hogy kellenek-e ezek a házak, amikor új körök, egyesületek, csoportok keresik (máris) maguknak, a létezésükhöz a teret. Igazából felmérni, elképzelni is nehéz ezt ma, hiszen a demokráciákban a művelődés döntően alulról szerveződik, és nem a politikai akarat, szándék megvalósítója. Néhány hónapja módom volt ezt Németországban megtapasztalni. Az önkormányzat ott az egyesületek, körök, házak tevékenységéhez ad támogatást. A döntéseket- sokszor nehéz vitákban - az érdekeltekkel közösen hozzák. Igaz, a sok és sokféle szerveződés között egy centralizált intézményt is láttam. Szép volt, tiszta, szinte steril. És üres... Fiatal, csalódott vezetője éppen állást változtatni készült. A jövőben persze más szerepet kell vállalniuk - ha tudnak - nálunk is a művelődési otthonok munkatársainak és vezetőinek. De egyszer legalább, őszintén szembe kell nézni a múlttal... Alkudozni persze lehet, azon a furcsa jéghegyen ülve, amelynek egyik pólusa az "ancien regime" bukott elitje, a másik a győztesek és "... a köztük meghúzódó 85 százalék maradéknyi nép, csupán a jéghegy nem látható, csak sejthető tengerszint alatti tömbje". Úgy tűnik, több jel mutat erre, nem is kilátástalan ez az alkudozás. Mintha a békés, csendes forradalom csendes kiegyezésre váltana. A régi hatalom (volt) képviselőinek a kezében információk, kapcsolatok, tudás a hatalom gyakorlásának mikéntjéről, biztonságot kínálnak cserébe a még kevéssé tájékozott "győzteseknek" a pozíciók biztosításáért. Mert félelmetes is lehet a demokrácia! Nála félelmetesebb nincs is más, csak az áldemokrácia. Ha úgy születik meg a kiegyezés, hogy a "miben?" kérdés után a "miért?" kérdésre is csak a hatalom szót ragozhatjuk tovább. Ha közben kimaradnak a döntésekből azok az emberek, rétegek, érdekcsoportok, akikre a döntések vonatkoznak. Ha a demokrácia továbbra is az egyetértés jogáig terjed... Kár lenne belesétálni ebbe a csapdába. Jó lenne, ha az általunk választott új hatalom a stabilizálás érdekében nem a centralizálást, a döntések lehető legszűkebb körben való megtartását tekintené feladatának, hanem azt -„még ha paradox megoldásnak, a realitás elvvel (mítosszal) szembenállónak tűnik is -, hogy a hatalmát "gyengítse", a hatalom és felelősség lehető legnagyobb mértékű megosztásával, társadalmasításával. Ehhez, a tágan értelmezett "partnerek" ma igencsak szűkösen állnak rendelkezésre. Életrehívásuk olyan feladat, amelyben cél és eszköz lehet egy, a feje tetejéről a talpára állított művelődési intézmény is. Czétényi Sándor MMIK Szolnok A föld azé, aki elfoglalja?
